Krausz Tamás: Orbán – arccal a szélsőjobb felé

Ma, június 22-én, azon a napon, amikor a náci Németország – 76 évvel ezelőtt – megtámadta a Szovjetuniót, a magyar sajtó Orbán Viktor, miniszterelnök Horthyt dicsőítő beszédétől hangos. A nácikkal, személyesen Hitlerrel szövetségben álló Horthy Miklós kormányzót a magyar miniszterelnök „a nemzet megmentőjének” nevezte. Kétségtelen, fontos mozzanat ez abban a folyamatban, amelynek tétje a 2010-ben Magyarországon bevezetett tekintélyuralmi rendszer megszilárdítása.

Orbán pronáci kijelentése ellenére nem fasiszta, de kétségtelenül tett egy újabb lépést a tekintélyuralmi rezsim megszilárdítása érdekében a szélsőjobboldali társadalmi -politikai háttér megerősítésének eme bejelentésével. Horthy dicsőítésének közvetlen politikai jelentése abban áll, hogy a szélsőjobboldali szavazókat maga mögé állítsa, a politikai közép felé táncoló Jobbik elbizonytalanodott hithű fasisztáit, antiszemita magját maga mögé állítsa.

Ám e lépés „üzenete” távolabbra mutat. Orbán életet akar lehelni a szélsőjobboldalba a baloldal és a liberálisok megfegyelmezése, a társadalom alsó osztályai nagyon is lehetséges tiltakozási mozgalmának csírájában való elfojtása érdekében. Orbán – szimbolikusan és gyakorlatilag – maga nyitotta ki az ajtót a szélsőjobboldali fordulat lehetősége előtt, belépett az előszobába… Miután a tekintélyuralmi rezsim bevezetése úgy ment át a magyar társadalmon, az Európai Unión, mint kés a vajon, miért ne menne tovább ezen az úton, ha hatalmának megszilárdítását tekinti kizárólagos politikai célnak – bármi áron… Nézzük majd meg, kik gyülekeznek az előszobában. A lesüllyedt vagy a lesüllyedéstől rettegő, mindenre kapható, könnyen megvásárolható kisegzisztenciák, a létbizonytalanságba taszított, rasszizmusba menekülő, szélsőséges csoportok, akiket a gyengécske – bármilyen értelemben vett – baloldal, nem szólva az „oroszozó”, „putyinozó” liberálisokról, képtelen „megszólítani”.

1989 óta értelmiségünk egy része úgy tesz, mintha még mindig a fejlődés „normális útját” járnánk. Ők a rendszer „útitársai”, akik Orbán előtt söprik a járdát, és arról beszélgetnek, hogy Horthynak azért voltak érdemei is… Nyilvánvaló, Orbán érzi, hogy a neohorthysta tekintélyuralmi rendszer stabilizálási kísérlete szociális és erkölcsi válságba jutott. A további elszegényedés, a szociális és oktatási szférák megnyirbálása, a végtelen korrupció széles társadalmi körökben aláássa a rendszer iránti bizalmat. Ő is tudja, a polgári demokráciához demokratikus polgárságra lenne szükség, amely nincs, a tekintélyuralmi rendszer stabilizálásához pedig a társadalmi háttér szélsőjobboldali kiterjesztésére van szükség. Orbán ezen az utóbbi úton halad… a Horthy-rendszer lett az ő jövőképe… Ez sokat számít, hiszen a szocialista baloldal még nem lépett fel, mint rendszeralternatíva az oligarchikus kapitalizmus borzalmas építményével szemben.

 

Krausz Tamás

76 hozzászólás “Krausz Tamás: Orbán – arccal a szélsőjobb felé” bejegyzéshez

  1. Fogalomtisztázás (lehetőleg pejoratív értelmezés nélkül)

    1) Forradalom – az „ancien regime”-re jellemző társadalmi viszonyokat új, eddig nem volt viszonyokkal radikálisan lecserélő, és ennek megfelelően az uralkodóosztályt leváltó eseménysor

    2) „Szentszövetségi” ellenforradalom – a forradalmat hibás lépésnek tartó, az „ancien regime” viszonyait és uralkodóosztályát nyíltan visszaállítani akaró (teljes sikert általában el nem érő) politikai eseménysor

    3) „Bonapartista” ellenforradalom – a forradalmat látszólag folytató, a forradalom jelszavai(nak egy részé)t sokszor túlzó módon hangoztató, ugyanakkor AZ „ANCIEN REGIME” TÁRSADALMI VISZONYAI KÖZÜL ALAPVETŐEKET VISSZAÁLLITÓ, a forradalom által felszínre vetett (de a régiből is többeket visszaengedő) új uralkodó osztályt kialakító politikai eseménysor (ami a kiemelt vonatkozás miatt ellenforradalom)

    E sémába nem pontosan illeszthető be a fasiszta preventív ellenforradalom, ami nagyjából a „bonapartista ellenforradalom” fordítottja: álforradalmi, szociális demagógiával, új(nak látszó) politikai elittel, de valójában a régi uralkodó osztály érdekeit érvényesítve, úgy védi meg a finánctőkés „ancien regime”-t. mintha azt forradalmi módon megdöntötte volna. Ha mindezt a fasiszta mozgalomra. ideológiára támaszkodva, de a polgári parlementáris demokrácia néhány elemét (több párt rendszer, rendszeres választások megtartása, a polgári szabadságjogoknak „csupán” ellehetetlenítése, de be nem tiltása stb.) megőrízve teszik, akkor beszélhetünk félfasizmusról (hívhatjuk persze másképpen is, de akkor megnehezítjük a fasiszta mozgalom tömegbázisának a munkásmozgalmét fedő – általában nem tudatosan és büszkén fasiszta – részének átvitelét a munkásmozgalomba).

  2. Igaz, a 17 lájk, 7 pozitív hozzászólás és egy megosztás egyáltalán nem vetekszik a széljobb, no meg a „polgári” (nacionálkapitalista) és a liberális, burzsoá szocialista (globalista) postok ezernyi és ezernyi klikkelésével, mégis örülök ennyi pozitív figyelemnek is, mert ezt szóban forgó jegyzetem (lásd alább) a Facebookon kapta. Tényleg őrület az egyre inkább általánossá váló ruszofóbia, aktuálisan mögötte elvakult szovjetellenességgel, illetve fanatikus antikommunizmussal.

    Azonosítóknak…

    A szovjet államszocializmus és a náci rendszer közé akkor tehető egyenlőségjel, akkor tehetők egy sorba, ha lényegi – politikai-gazdasági-kulturális – tetteikben megegyeznek. Felteszem tehát a konkrét kérdéseket (és szerintem érvényes válaszukat):

    – a legalább 6 millió mártírt követelő holokausztért és a 55 millió ember halálát okozó II. világháborúért való náci felelősség miképpen említhető egy dimenzióban a Szovjetunió történetének despotikus államszocialista (sztálini) szakaszában lezajlott tömeggyilkosságokkal, amelyek történettudományosan bizonyított áldozatszáma maximum 2 millió fő?

    – mivel a fenti válasz nemleges (semmiképpen), szóba se jöhet Hannah Arendt dilettáns totalitarizmus-elméletének érvényessége, különösen azért is, mert az nem veszi figyelembe a történelmi-társadalmi kontextusokat, így a Szovjetunió összcivilizációs pozitívumait, elsősorban gondolva a világot újbarbársággal fenyegető, a német nagytőke által inspirált náci világuralmi expanzió megsemmisítésének sine qua non-ját jelentő kolosszális szovjet modernizációra (tőkefelhalmozás belső forrásokból!) – ne feledjük a huszadik század eleji orosz társadalom elmaradottabb volt a korabeli magyarnál is;

    – a magát kommunista rendszernek soha nem nevező (állam)szocializmus kitűzött-e és beteljesített-e olyan humanista-modernizációs célokat, mint 1/ a feudális vonásokat hordozó nemesi földbirtokrendszer szétzúzása a föld nacionalizálásával, 2/ a föld-magántulajdon felszámolásával ugyan, ám a falvak villamosítása, közművesítése (víz, csatorna, gáz, út- járdahálózat), közösségi létesítményekkel ellátásuk, lakóik munkanélküliségének megszüntetése, nyugdíj- és egyéb szociálpolitikai rendszerének megteremtése, házaik komfortizálódása; 3/ az urbanizáció végigvitele; 4/ egészét tekintve sikeres iparfejlesztés, 5/ a köz- és felsőoktatás hatalmas kiterjesztése, 6/ a munkásság és parasztság történelmi fölemelkedése, továbbá 7/ nem bevallva, ám megcselekedve: a volt szovjet tagköztársaságok polgárosításában érdemi előrehaladás, számos térségben intenzív és demokratikus kapitalizálódás feltételeinek megteremtése (a rendszerváltás utáni történések már más témát képeznek), és végül: mindezek a pozitív történelmi minőségű rendszertörténések (hiszen 1-7-re kizárólag igennel felelhettünk) jellemzőek-e a náci rendszerre? – természetesen nem.

    Azon szintén el lehet gondolkodni, hogy a (z állam)szocialista rendszer iránt a valamikori Szovjetunió „utódnépességében” vajon miért él tagadhatatlanul erős visszavágyódás?…

    1. A mai szovjet utódállamok városszerkezete és alap struktúrája lényegében a szovjet érában keletkezett – amit a valamikori ősi orosz történelmi városmagok köré, azok lényegi változtatása nélkül alakították ki. Ha a sztálini időkben be is zártak sok templomot, kolostort, azt a szovjetek soha, sehol nem rombolták le – ellenben a német hadműveletek alatt a megszállt terülteken lévő egyházi létesítmények zöme súlyosan károsodott, ill. teljesen megsemmisült.

      1. A moszkvai Megváltó Krisztus templomát egészen biztosan felrobbantották, a helyére akarták építeni (Tatlin tervei alapján) a Komintern emlékművét, de a feltörő talajviz miatt lemondtak róla, és Moszkva egyetlen nyílvános uszodáját építették oda. A rendszerváltás után az uszodát bezárták, és rekonstruálták a (mellesleg elég ronda XIX.sz. végén épült) templomot. Ugyancsak a rendszerváltás után rekonstruálták Pityerben a Szennaja Plosagyon 1938-ban bezárt és 1961-ben lerombolt székesegyházat. Konkrétan több templomrombolásról nem tudok, de nincs kizárva, hogy – különösen vidéken – több is előfordult. Mindenféle raktárnak használt, igen rossz állspotú templomot viszont sokat láttam.

        Úgy, hogy ez nem volt egy jó példa.

        1. Én azon döbbentem meg, hogy a legutóbbi 25 évben minden ilyen templomot restauráltak, vagy ha már nem volt gazdaságos, vadonatújakat építettek helyettük. De nem csak pravoszláv, hanem más vallások szentélyeit is helyreállították, sőt – iszlám mecseteket is építettek.

  3. Hagyjuk ezt Phoenix, legyen félfasiszta, nyilván KrauszT. is belegyezik, ha akarod, csak jelezni kell, hogy a tudományos irodalomban ez nem elfogadott. Ott megkülönböztetik a rendszert a mozgalomtól.
    De a Feketét semmiképpen ne nevezd szenilis baromnak. Kiváló tanáremberről van szó, el ne felejtődjön! Hagyjuk meg ezt a minősítést az osztályellenségnek vagy a beépített provokátorok számára, ha ilyesvalaki felbukkan, s ha jön a fasizmus, ami már itt van, akkor erre készülni kell. Amúgy kedvelem az írásaidat, jókat írsz, de néha elragadtatod magad… Én ezt mondhatom neked tanácsként már csak a korom miatt is.

    1. Lényegében igazad van.

      Csupán jelzem, hogy ebben a vitában éppen én választottam el elvi szinten a mozgalmat a rendszertől, és ezért (szerintem tudományos korrektséggel) a félfasiszta jelzőt kifejezetten a rendszerre, és nem a mozgalomra alkalmaztam: fasiszta a rendszer, amely nyiltan és totálisan a fasiszta mozgalomra támaszkodik, félfasiszta, amelyik „szégyenlősen” (megfelelő terrorisztikus erő híján) a polgári demokrácia cafrangjaival takaródzva „csak” a fasizmus lényeges elemeit (tekintélyelvűség, szociális demagógia, korporativizmus, bűnbak-képzés, szélsőséges sovinizmus, agymosó propaganda stb.) teszi magáévá.

      Vagyis:

      „A félfasizmus ugyan egészen fasizmus, de fél (azaz be van sz*va)” (G.A. után szabadon)

  4. Érdekelne, milyen paraméterek mentén és hogyan különböztetjük meg a félfasiszta rendszert a fasisztától (volt ennek itt pozitív fölvetése). Még izgalmasabb lenne a félfasiszta és a negyedfasiszta rendszer indikátorainak megállapítása és egybevetésük. Biztosra veszem, hogy a félvezetővel, félegyenessel meg további effélékkel való analógia nem segít a tudományos kutatásban. Erre int olyan történészek munkáinak olvasása, mint – csak kapásból sorolva néhányukat a javából – Ormos Mária, Incze Miklós, Lackó Miklós, Karsai Elek, Szinai Miklós, Szűcs László, L. Nagy Zsuzsa, Sipos Péter (szegény, hosszú betegség után a napokban távozott…), no meg természetesen a barátunk-elvtársunk, Krausz Tamás.

    1. 1) fasizmus – a társadalmi-gazdasági válságokban lecsúszó illetve a lecsúszástól rettegő középosztály bűnbakot kereső/találó, agresszív, csordaszellemű, vezérelvű, szélsőségesen soviniszta ideológiája és mozgalma

      2) fasiszta politikai rendszer – a fasiszta mozgalom (lásd 1) ) vezérének totálisan antidemokratikus személyi diktatúrája, amely szociális demagógiával, korporativista társadalomszervezéssel, államrezonná emelt bűnbak-állítással, soviniszta külpolitikával , agymosó propagandával elégíti ki (látszólag) a fasiszta mozgalom igényeit (miközben azokkal, akik a szociális demagógiát túl komolyan veszik, kegyetlenül leszámol – „hosszú kések éjszakája”). Az ilyen diktatúrát természetesen csak jelentős gazdasági háttérrel, e háttér urainak érdekeit messzemenően érvényesítve, a legdurvább erőszakkal lehet fenntartani, azaz a rendszerre igaz a „dimitrovi” meghatározás: „a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább stb. stb. elemeinek nyìlt, terrorisztikus diktatúrája.

      3) félfasiszta politikai rendszer – olyan tekintélyuralmi vonásokat viselő rendszer, amely fő vonásaiban (szociális demagógia, korporativizmus, bűnbak-állítás, soviniszta külpolitika, a fasiszta mozgalmakra való széleskörű támaszkodás, azokat megnyerni akaró agymosó propagandával) azonosságokat mutat a fasiszta politikai rendszerrel, de fenntart egy választásokon alapuló parlamenti (látszat)demokráciát, némi, erősen korlátozott szabadságjogokkal (gyülekezési, szólás-, sajtó-, stb. szabadságok), tartózkodik a nyílt terrorisztikus diktatórikus akcióktól (elsősorban a megfelelően erős terrorosztagok hiánya miatt). Ha a finánctőkének az a közvetlen érdeke, akkor a félfasiszta rendszer igen könnyen átalakulhat teljesen fasiszta rendszerré

      1. Rendben, meghatároztad, kedves Phoenix, a paramétereket, illetve indikátorokat (amelyekkel – ha nem tűnt volna ki az általam ismert történészek felsorolásából – magam szintén tisztában vagyok, magam is hasonlóan tanítottam, azonban nem használva a szerintem semmitmondó „félfasiszta” jelzőt). Viszont továbbra is megválaszolatlan, hogy ezekkel miként mérve, illetve ezeket hogyan méricskélve állapíthatjuk, meg hogy fasiszta, félfasiszta, negyedfasiszta, nyolcadfasiszta stb. rendszerrel van-e dolgunk… Márpedig kérdésem lényege erre vonatkozott.

        Így tehát dilemmám azonos Krausz Tamáséval, miszerint „A tudományos vizsgálódásban nincsenek ilyen fogalmak, mint pl. félfasiszta…” (Krausz T. 2017-06-25 – 10:10).

        Ugyanott tartunk, ahonnan érdeklődésemet közzétettem.

        Nyugodtan lépjünk hátra, s ismerjük el, hogy a „félfasiszta” értelmetlen/értelmezhetetlen kifejezés. Hiszen nem írható le szabatosan meddig egész fasiszta rendszer, mettől fél, negyed és így tovább. Különösen belátható ez egy adott ember jellemzésénél. Mi mindent ne tegyen, ne szóljon, de egyúttal tegyen-szóljon valaki, hogy egész-, fél-, negyed-, nyolcadfasisztának lehessen tartani? Avagy: a csak talpától/fejtetőtől derékig fasiszta öltözködésű a félfasiszta? Esetleg hosszanti irányban felezve? Kommunikációjába a fasiszta elvekből hányat és melyeket fogadhat be, hogy csak fél-/negyed-/nyolcadfasiszta legyen?

        Mi akadálya Krausz professzor által is használt árnyalást elfogadni a féllé, negyeddé, nyolcaddá stb. szeletelés helyett? Például, idézem tőle: „magába építi a fasizmus egy-két vonását…”, ” A Horthy-rendszer sem volt fasiszta rendszer, de terhes volt a fasizmussal…” (uo.).

        1. Válasz az utolsó bekezdésre (a többi nem méltó válaszra).

          Semmilyen akadálya nincs. A Tamástól idézett gondolatok mind benne vannak az én fogalomkifejtéseimben is (írtam is Tamásnak, hogy nincs köztünk lényegi vita).

          Tamásnál: „… tipikusan tekintélyelvű rendszer … amely magába építi a fasizmus egy-két vonását … de a parlamentarizmust a maga korlátozott formájában fenntartja.”

          Én lényegében ugyanezt nevezem „félfasizmusnak” (mindenki jól tudja – Te is -, hogy ezt a kifejezést nem én találtam ki, én csupán igyekeztem minnél precizebben kifejteni).

          Az általam használt (és Tamás által elutasított) kifejezés rövidebb – ennyi az előnye, nem több. És éppen erről (is) szól Occam beretvája.

          ———–

          Halkan jegyzem meg, Marx ugyanezt a módszert használja az „általában vett termelés” kategóriájának használatánál (Bevezetés).

          1. Ez egy sértődött válasz. Ám a lényeg: a Marxra hivatkozás kifejtését szívesen elolvasnám. Amely szemlélteti, hogy a fél (negyed stb.) fasizmus „fogalom” tudományos használatát miképpen igazolja Marx módszere…

          2. MEM 46/112-13. oldalak:

            „Az általában-való termelés – elvonatkoztatás, de értelmes elvonatkoztatás, amennyiben valóban kiemeli, rögzíti a közöset és ezzel megtakarítja nekünk az ismétlést.” stb.stb.

            (boritékolok a részedről egy reagálást)

          3. Továbbra se értem metodikai analógiádat. Ugyanis a „fél” konkrétum, az „általában” ellenben nem az. Valamint: nem veszed észre, hogy megint személyemre tettél megjegyzést?

          4. A borítékomban pontosan ezt a választ helyeztem el.

            Szép jó napot!

          5. Vagyis egyet értesz. Ám ha borítékoltad, hogy mit válaszolok és válaszomat osztod (mármint a „hallgatás beleegyezést jelent” szólás értelmében), akkor mi célból jegyezted ide, amit reagálásomban bírálok? Ez így, megbocsáss, nem a részedről hivatkozott ismeretterjesztési funkció.

          6. Szó nincs egyetértésről.

            Csupán olyan mélyre süllyedt az érvelésed – és pontosan azt borítékoltam, hogy ez fog bekövetkezni -, hogy immár a Te érdekedben sem folytatom a vitát.

            Miután a félvezetős analógiámat is csípőböl utasítod el, meg sem próbálom Neked elmagyarázni, hogy miért bődületes hülyeség az, hogy „a „fél” konkrétum, az „általában” ellenben nem az”. Mások ezt jól értik.

          7. Kedves Phoenix! Te írsz bődületes hülyeségeket (használom szófordulatodat), s rám kened. Ám ez a kisebb baj. A nagyobb a követhetetlenséged. Ezért megismételem.

            “A tudományos vizsgálódásban nincsenek ilyen fogalmak, mint pl. félfasiszta… ” Ha ez nem marhaság, márpedig erről nem mered írni, hogy marhaság, akkor az ugyanez az állítás nálam szintén nem marhaság.

          8. Határozottan kikérem magamnak, hogy elmebeteg kekeckedéseddel tőlem idegen gorombaságra kényszerítesz!

            VÉN SZENILIS BAROM!

            OLVASD EL 2017-06-26-19:33 HSZ-MAT ÉS AZONNAL HAGYD ABBA KICSINYES, RÖHEJES ÉS AZ OLDAL LÁTOGATÓT MÉLYEN SÉRTŐ HAZODOZÁSAIDAT!

            (A csupa nagybetű a netiket szerint ordibálás – ha az volt a mocskos célod, hogy ilyen állapotba juttass, sikerült – ám ez az „eredmény” kizárólag téged minősít. A továbbiakban nem létezel a számomra.)

          9. Kedves Phoenix, nagyon kérlek, hidd el, teljesen távol áll tőlem, amit magaddal kapcsolatban nekem tulajdonítasz. Nyugodj meg. Ennyit nem ér az egész. Nehogy tragédia történjen veled. A mi korunkban figyelni kell a vérnyomásra és a szívműködésre. Saját tapasztalatból jegyzem. Ha neked úgy könnyebb, sértegessél csak. Inkább elhordozom, semmint bajod essék. Ölellek.

          10. Bízva a megnyugvásban.

            Kételkedem természettudomány eljárás- és fogalomtárából – akár hasonlítás mentén – magától értetődő normatív hatállyal átvetíteni társadalomtudományra.

            Konkrétan – itt és most – ezt a megközelítést osztom: Krausz T.
            2017-06-26 – 23:01

      2. Egyetértek. Szerintem is a fasiszta, félfasiszta és a nem fasiszta között vannak átmenetek, olyan nincs, hogy vagy fasiszta, vagy nem az. A fasizmus megjelenése óta – számos megjelenési forma létezett, amely egymással a lényeges tulajdonságok tekintetében nem különböznek, azonban a gyakorlatban a társadalom szempontjából voltak különbségek.
        Az Orbán-rendszer nem totális fasiszta diktatúra – hiszen bennünket, akik itt írunk – „még nem vittek el”…De a hatalom gyakorlása, az ennek érdekében kialakított törvényi háttér, a korporatív államszerkezet – bizony a fasizmus alapkövei.
        Emlékezzünk csak az indonéz, a görög, a chilei fasiszta rendszerekre. Azóta a világ rengeteget változott. Az információ robbanás miatt már nem lehet olyan nyíltan terrorisztikus diktatúrát létrehozni, mert azonnal, sokan „megtudják” és esetleg tenni is tudnak ellene. Azért még érvényes Julius Fučík intelme: „Emberek, legyetek éberek”…

        1. Mint idővel megtudtam, a nyugdíjazásom előtti utolsó munkahelyemről a jobbikos-fideszes önkormányzat nem a hivatalosan előterjesztett „hűtlen kezelés” miatt rúgott ki, hanem azért, mert „kommunista nézeteket vallottam”… (ez olyan dolgokban „nyilvánult meg”, hogy mint egy önkormányzati tulajdonban lévő kft. ügyvezetője, nem mentem el egyetlen hivatalos „ünnepségre” sem, amire hivatalosan meghívót kaptam. Október 23, augusztus 20, „a doni hősök emlékünnepe”, stb.)

          Egyébként még a hatalom bírósága is felmentett a vádak alól – teljes körű anyagi és erkölcsi kártérítésre kötelezte velem szemben az önkormányzatot.
          Tulajdonképpen még jól is jártam.

          Szerintem ez is a félfasiszta jelleget igazolja…

          1. De bizony pontosan az. Nem pedig az a marhaság, amit Te találtál ki: a fasizmus valamiféle kvalitatív feldarabolása.

            Mellesleg az, hogy a félvezető-hasonlatomat nem érted, szintén Téged minősít. Egyetlen fizikusnak, elektrotechnikusnak eszébe nem jutna a félvezető fogalmát azzal kétségbe vonni, hogy „hehehe, hát hogyan határozhatjuk meg a félvezető, negyedvezető indikátorait?!”

            Erre neked, mint történésznek csak erre tellik a félfasizmussal kapcsolatban a „humorod”. Hát hehehe …

          2. „A tudományos vizsgálódásban nincsenek ilyen fogalmak, mint pl. félfasiszta… ” Ha ez nem marhaság, márpedig erről nem mered írni, hogy marhaság, akkor az ugyanez az állítás nálam szintén nem marhaság.

          3. Merem írni. Marhaság. Lásd a felvezetőkről írtakat.

  5. A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy „nem temetett minket maga alá a történelem”!

    Orbán Viktor nyilatkozta a minap, hogy szerinte azért „nem temetett minket maga alá a történelem”, mert a múlt század húszas-harmincas évtizedében néhány olyan „kivételes államférfiú” szolgálta és vezette a nemzetet, mint Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István miniszterelnök vagy Klebelsberg Kuno. Megítélésüket – Orbán meggyőződésében – a második világháborús „gyászos szerepvállalás” sem árnyékolhatja be.

    Szóval, Kuno neonacionalizmusa smafu? A második világháborús egymilliós áldozatunk szintén, s amiből a 600 ezer magyar zsidó legyilkolása ugyancsak szóra se érdemes?

    Íme, az Orbán Viktor által felmagasztalt Horthy „nemzetépítő” erkölcsisége:

    HORTHY MIKLÓS LEVELE HITLERHEZ
    1939. március 13.
    Excellenciád!
    Nem tudom elmondani, milyen boldog vagyok, mivel ez a forrásvidék Magyarország számára – nem szeretek nagy szavakat használni –, de ténylegesen életkérdés.
    Öthetes újoncaink ellenére a legnagyobb lelkesedéssel megyünk neki az ügynek. Az intézkedéseket már megtettük. Csütörtökön, folyó hó 16-án határincidens lesz, melyet szombaton követ a nagy támadás.
    Én sohasem fogom elfelejteni a barátságnak eme bizonyítékát, és Excellenciád az én hálámra mindég sziklaszilárdan számíthat.
    Horthy

    [Szerkesztői jegyzet. 1939. március 13-án Erdmannsdorff budapesti német követ, kormánya utasítására közölte Horthyval, hogy március 18-án a magyar hadsereg megszállhatja Kárpát-Ukrajnát. Erre írta Horthy a köszönőlevelet.]
    In: Magyarország és a második világháború. Titkos diplomáciai okmányok a háború előzményeihez és történetéhez. Az iratokat összegyűjtötte és a bevezető tanulmányokat írta: Ádám Magda, Juhász Gyula. Kerekes Lajos. Lektorálta: Zsigmond László. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1959. 214. old. 88. sz. irat.

    „Az intézkedéseket már megtettük. Csütörtökön, folyó hó 16-án határincidens lesz, melyet szombaton követ a nagy támadás.” – no comment…

    Kapaszkodjanak meg az urak, mert valójában a Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy „nem temetett minket maga alá a történelem”…

    (Fölhelyeztem korunk úri Magyarországa liberális fészkébe, a Facebookra.)

  6. Sanyika, valamitől nagyon ideges…

    Idézem – legutóbbi kirohanásából -, ahol kibújik a szög a zsákból:

    „Aki nem választja el szabatosan a rendszerellenességet a rendszeren belüli kritikától, annak a beszéde csakis piszkos, annak a programja csakis elmosódott és hiteltelen lehet.

    A nácikkal és a kommunistákkal nincs gond, ezek a kapitalizmus, a liberalizmus, a polgári demokrácia ádáz ellenségei, ők már bemutatták a maguk rendszerváltó képességét, tudjuk, mit várhatunk tőlük. A Nyugat-bashing, a Soros-bashing nekik áll a legjobban. A kommunista ATTAC és az ő magyarországi helytartója, Benyik Mátyás éppoly passzionátus ellensége Soros Györgynek, mint Németh Szilárd, csak valamivel tanultabb.

    Vannak azonban a rendszertagadás és a rendszerjavítás között csúszkáló erők bőven. Ilyen az egész szociáldemokrácia, mely hosszú története során hál’ Istennek jól elrenegátosodott, a rendszertagadásból szépen átcsúszott a rendszerjavításba, ilyenek a rendszerkonformmá komolyodott zöld pártok, például a német, amely mindenféle koalícióban tudja a nagy burzsoá pártokkal menedzselni a kapitalizmust. Szociálisabbá, zöldebbé, élhetőbbé és fenntarthatóbbá, vagyis erősebbé tették a rendszert, melyet tagadtak. A választásokat éppoly abszurd és irreális, mint amilyen népszerű programmal megnyerő Aléxisz Ciprasz, szépen bebizonyította, hogy csak abban a keretben van élet, melyből kitörést ígért. A kereten kívül a semmi van.

    Szemüveggel javíthatjuk a látást, a szem kiszúrásával pedig megszüntethetjük. Nagyjából ez a különbség a piacgazdaság (a kapitalizmus) korrekciója és felszámolása között.”

    A teljes förmedvény:
    http://hvg.hu/itthon/20170623_Revesz_Sandor_ellenzek_rendszerkritika_baloldal_liberalis_demokracia

    1. Révész nyilvànvalóan nem normális, de talán meglepő, hogy nem is liberális. Ugyanis nem szabadgondolkodó, hanem kötött. Ami a kapitalizmuson túl van, az szerinte nincs. Aki szabadon gondolkodik, hamar eljut a kapitalista rendszer megreformálhatatlanságának tételéhez.
      Ugatám én ezt Révészről akkor is mikor mások ajnározták.

  7. „A lesüllyedt vagy a lesüllyedéstől rettegő, mindenre kapható, könnyen megvásárolható kisegzisztenciák, a létbizonytalanságba taszított, rasszizmusba menekülő, szélsőséges csoportok, akiket a gyengécske – bármilyen értelemben vett – baloldal, nem szólva az “oroszozó”, “putyinozó” liberálisokról, képtelen “megszólítani”.”

    Nos ezek a fent említett emberek nem maguktól ilyenek. Amikor még értelmiségi voltam, úgy tudtam, hogy ezekért az emberekért kell dolgozni. Ezekért, hogy ne legyenek ők kisegzisztenciák. Erre mit hallgatok az ATV egyenes (?) beszédjében egy Karsai nevű magát történésznek nevező illetőtől a fehérterrorról? „Odacsahint” a riporternek, hogy a vörösterrorra adott válasz bár szerinte nem adkevát. Meg nem jó. Azután 3/3-asozik kicsinyég. Az anyja szentségit az ilyennek! Ennek, egy értelmiséginek a Tanácsköztársaság ennyit jelentett?
    Utána L. Ildikó eszménk fényes csillaga anno (és osztályvezető a KB-ban) a „sötét pártállami multjáról beszél”, mielőtt horthyzna egy kicsit.
    Nos kedves levelezőtársak ezek miatt nem vagyok én értelmiségi.
    üdv egy deklasszált elemtől

    1. A deklasszált elemek az oligarchikus kapitalizmus tipikus jelensége. A szövegben van erre utalás. Ez a rendszer milliókat demoralizál, megront, prostituált. Karsait is. E vezető liberális történész apja, Karsai Elek, híres kommunista történész volt az átkosban. Karsai egész életében ezt kompenzálja. A legrosszabb erkölcsű liberok köze tartozik, de legalább antihorthista maradt…

      1. Karsai Elek a Nomenklatúra sztár-történésze volt. Történelemtanárnőnk, Hetés Tiborné, akinek férje Stromfeld Aurél életének kutatója, a 70-es években a Hadtörténeti múzeum főmunkatársa, igazgatója volt, panaszkodott, hogy Karsai kisajátitotta a XX. századi történelem kutatását, nem engedve szóhoz jutni a fiatal történészeket. Ő persze elsősorban a férjére gondolt, de ezt a vádat azután másoktól is viszahallotam.

        Az ifjabb Karsai tehát valószínüleg ugyanazt csinálja, mint a Nomenklatúra oly sok tagja a maga területén. Ha az apja élne, minden valószínüség szerint még a fiánál is jobban „kompenzálna”.

      2. Személyesen ismertem, persze kamaszként, Karsai Eleket. Nem tudok róla rosszat mondani. Természetesen sokan irigykedtek rá, mint minden tehetséges emberre. Édesanyám szintén ismerte, kizárólag jó véleménnyel volt róla. Visszautasítom a feltételezést, ami különben is légből kapott, hogy amennyiben élne, László fiához hasonlóan kompenzálna. Bár általános lett volna az ő segítőkészsége, humánuma és elvi szilárdsága. Ilyen nézetet táplált vele kapcsolatban egy másik, nem sztár, de ugyancsakn értékes kommunista történész, Szinai Miklós. Utóbbit még közelebbről ismerhettem.

        Karsai Lászlót deformálta az apa árnyékából kinövés terhe és a rendszerváltás. Kissé efféle történet Révész Sándoré is.

        1. Az attól függ, mit nevezel/nevezünk kommunistának.

          Én „A brechtengadeni sasfészektől a berlini bunkerig” című könyvét olvastam, és nagyon tetszett, semmiben nem ellenkezett az akkor már kialakult (Rodarin, Brechten, Gábor Andoron és persze, Marxon, Leninen nevelkedett) világnézetemmel.

          Viszont nincs okom teljesen alaptalannak nevezni a történelemtanárnőm panaszát sem.

    2. Ettől függetlenül még lehetsz értelmiségi. Az értelmiségi lét nem egyenlő az osztályáruló burzsoázia mibenlétével. Ne tudom eleget hangsúlyozni, hogy nagyjaink is értelmiségiek voltak.
      A Tanácsköztársaság már elég régen volt ahhoz, hogy személyes élményei legyenek róla a ma élők közül akárkinek is. Mondhatom, „én még láttam olyanokat, akik beszéltek Kun Bélával”…
      A Karsai nem történész, hanem egy burzsoá kókler…L. Ildikó pedig saját ostoba téveszméi közé befalazva vergődik, mint a valamikori valamennyi párt-nómenklatúra idióta.

  8. Az alábbi hozzászólást tévedésből nem a megfelelő bejegyzéshez helyeztem föl. Elnézést kérve idejegyzem.

    Elsősorban az állásfoglalást jegyző Krausz Tamástól engem az érdekelne ez ügyben leginkább, hogy – büntetőjogi önvédelmünkön túl – milyen alapon, mely megfontolásból, miért ne tartsuk Orbán Viktort fasisztának, illetve mitől nem fasiszta egy pronáci, antiszemitizmussal kokettáló, idegengyűlöletet szító, bűnbakok képzésére ösztönző, tekintélyuralmi rendszert építő, demokráciát kiüresítő szövegeket mondó és tetteket cselekvő politikus?

  9. És még ez a „rendszerváltó elit” nevezte a szocializmust, úgy „zusammen” tekintélyuralmi rendszernek. Hogy a jó…..(a többit az olvasóra bízom)
    Csak az szomorít el, hogy ezek jó részét mi vakartuk ki a szocializmusban a szarból…

  10. „Orbán pronáci kijelentése ellenére nem fasiszta…” Nekem ez így nem kerek. Hiszen Orbán éltette Horthyt, aki a fasiszta nagyhatalmak szövetségese és idült antiszemita volt. Valóban, Horthy maga nem vált fasisztává, megmentette ettől az arisztokratizmusa (bár arisztokratáink parvenünek tekintették…). Orbán ellenben egyáltalán nem arisztokratikus, viszont Mussolinihez, Hitlerhez hasonlóan megcélozza a deklasszálódottakat és azokat, akik félnek az ilyen sorstól. A többi mind stimmel.

      1. Hát ahhoz képest, hogy a szélsőjobb (Vonáék) – egyenesen kommunistának nevezik Orbánt, úgy valóban nem látszik fasisztának.
        Orbán nem fasiszta, csak annak látszik…
        Nem csak a deklarált elvei, hanem tettei is bőven kimerítik a fasizmus fogalmát. Ha „befogadja” a hazai szélsőjobbot, akkor egyúttal a nácikat is befogadja.

    1. Egyetértek és pontosítanék.

      Orbán nem azért fasiszta, mert pozitívan nyilatkozott Horthyról. Fordítva, azért nyilatkozott így, mert fasiszta.

      A „fasiszta” jelzőt ugyanúgy lehet szitokszóként használni, mint például a „kommunista” jelzőt. De lehet tényekre támaszkodva ténymegállapításként is.

      Orbán első kormányzati periodusa elbukása után a várbeli beszédében meghirdette a polgári körök megszervezését. E körök céljukat és szerkezetüket illetőleg meglehetősen pontos másai voltak Mussolini fascióinak, amikről a fasizmus a nevét kapta. A várbeli beszéd óta Orbán politizálása különböző bünbakok kijelölésenek és az ellenük folytatott harcnak a sorozata. Ez is tipikus fasisztoid jellemző. 2010-ben ismét hatalomra kerülve meghirdette a „munkaalapú társadalmat”, ahol „mindenkinek dolgoznia kell, aki dolgozni tud”. Ez – sokakat megtévesztő módon – a fasizmusra oly jellemző szociáldemagóg korporativizmus, melynek végső esszenciája az auschwitzi táborkapu felett olvasható: „Arbeit macht frei!” („A munka szabaddá tesz!”). Az egyre sovinisztább nacionalizmus, a migránsozás és sorosozás alig (?) rejtett rasszizmusa immár Orbán fasizmusának náciba fordulását jelzi. Ugyanakkor – és ezért természetes, hogy Orbán Tisza István kultuszának erőszakolása után immár eljutott Horthy ajnározásához is – Orbán fasizmusa sajátos „magyar” fasizmus, no nem holmi magyar kulturális vonások, hanem a legrosszabb dzsentry allürök miatt.

      1. Szerintem – leegyszerűsítve – Orban akkor lenne fasiszta, ha 1. Bevezetné a diktatúrát. 2. Politikai ellenfeleit becsukatna. 3. Akceptalna egy naci ideológiai alapvetést . 4. Ennek alapján szervezne meg felfegyverzett mozgalmat es osztagait.
        O egy populista szélsőjobboldali-jobboldali konzervatív ellenforradalmi politikus, aki egy neohorthysta ideológiai alapon áll , o előkészíti a talajt a fasizmus szamara, ha szükség lesz ra, be lehessen vezetni…

        1. Kedves Tamás!

          Úgy tünik, hogy most Te a fasizmus (ami a társadalmi-gazdasági válságban lecsúszó, lecsúszástól rettegő középosztály ideológiája, mozgalma) fogalmát leszűkíted a finánctőke által hatalomra juttatott fasiszta diktatúrával.

          Attól, hogy valamiért a nemzetközi finánctőke még nem vállalta fel teljes mellszélességgel Orbán rendszerét, hogy (hál’isten?) a mai Magyarországon nincs számottevő fegyveres erő, amelyre Orbán magabiztosan támaszkodhatna (bár Orbán talán nem véletlenül állította fel a TEK-et, és a „migrán veszélyre” hivatkozva nem véletlenül erősiti a határörzésre – vagyis embervadászatra – szakosított rendörséget), attól még – ahogy mellesleg Te is utaltál rá – az orbánizmus nagy mértékben megfelel a fasiszta ideológia és mozgalom kritériumainak. Persze lehet nevezni „populista szélsőjobboldali konzevatívnak” is, de én ilyenkor elő szoktam venni Occam apó beretváját …

          1. Orbánt is alapjában a rendszere felől kell definiálni. Orbánt -minden kritika ellenére – az EU vállalta és vállalja, mint hibákat elkövető politikust, aki a munkavállalókat féken tartja, a hiteleket fizeti, a megszorításokat végre hajtja, a költségvetési hiányt mederben tartja stb. Ha fasiszta lenne, ma még megfurnák, mint az osztrákot anno. Szóval ne szaladjunk előre, ma a hazai es multi boldogul a fasizmus nélkül. Ma még….., Ukrajnában lényegében fasiszta rezsimet partfogol az EU azUSA-val, de az nem EU-tag. Orban még nem tart ott, de eljuthat odáig…

          2. Fogalomtisztázás.

            Orbán Viktornak nincs világnézete (ha csak féktelen hatalomvágyát nem tekintjük annak), tehát ő KISZ-titkár korában nem volt kommunista, de még sztálinista sem, Soros-ösztöndíjasként, a Liberális Internacionálé alelnökeként nem volt liberális.

            Most sem fasiszta, de a valaha radikális liberális Fideszből előbb keresztény-konzervatív néppártot csinált, mert akkor (1996 környékén) az felelt meg az ambicióinak, és akkor a fasiszták az MDF-ből és a Torgyán-pártból a MIÉP-en keresztül a Jobbikba áramlottak.

            2010-ben a már fasiszta elemekkel fűszerezett néppárti Fidesz megszerezte a saját bebetonozásához szükséges túlhatalmat, amit egyre inkább a fasiszta Jobbik veszélyeztetett.

            Amikor Vona Gábor néppárti elemekkel fűszerezve akarja szalonképessé tenni saját fasiszta/náci pártját, akkor Orbán Viktor – aki stábjával olyan politikai berendezkedést hozott létre, amelyben egy kb. két milliós szavazóbázis elegendő a biztos hatalmon maradáshoz – a Jobbik néppártosodása miatt oda átpártoló szavazóit az ugyanezen néppártosodás miatt a Jobbikról lemorzsolódó fasiszta (=a lecsúszó/lecsúszástól rettegő, bünbak kereső/találó középosztálybeli) szavazók megszerzése végett egyre tisztább fasiszta politikát folytat. És mivel mi már láttuk a „Torgyánnal soha!” effektust, e folyamat végkifejleteként nem feltétlenül egy helycserét (néppárti Jobbik, fasiszta Fidesz) kell sejtenünk, de pláne nem – bizva az EU „osztrák” hatásában – egy néppárti Jobbik + egy néppárti Fidesz kombinációt, hanem leginkább egy neo-horthysta félfasiszta koaliciót a Jobbik és a Fidesz között.

            „Magyarország félfasiszta állam – mert ugyan egészen fasiszta, de fél.” (Gábor Andor)

          3. Anno az Antant által uralt Népszövetség is „minden kritika ellenére vállalta, mint hibákat elkövető politikusokat, akik stb.stb. stb.” Horthyt, Mussolinit, Hitlert.

            Az általuk uralt országokat nem zárták ki, azok maguktól léptek ki – Németország 1933-ban, Olaszország 1937-ben, a Magyar Királyság 1939-ben.

            A Népszövetségből csak a Szovjetuniót zárták ki 1939-ben.

    1. A tudományos vizsgálódásban nincsenek ilyen fogalmak, mint pl. félfasiszta… tipikusan tekintélyelvű rendszer az Orbánéké, amely magába építi a fasizmus egy-két vonását, pl. a fasisztákat integrálja az államhatalmi struktúrákba, de a parlamentarizmust a maga korlátozott voltában fenntartja. A Horthy-rendszer sem volt fasiszta rendszer, de terhes volt a fasizmussal…, végül megszülte a Szálasi diktatúrát, német bábával.

      1. Ejnye, no!

        Hát ha van félvezető, félegyenes, stb. akkor félfasiszta miért ne lehetne? ☺☺☺

        Komolyra fordítva a szót. Valójában nincs nagy vita köztünk, csak én szeretem használni az Occam beretváját.

        Én eltökélten ragaszkodom ahhoz, hogy a fasizmus eredendően a társadalmi-gazdasági válságban lecsúszó, illetve a lecsúszástól rettegő középosztály bünbak kereső/találó, agresszív, csordaszellemű, vezérelvű ideológiája és mozgalma, amelyet szükség esetén preventív ellenforradalmi céllal a finánctőke felkarol és hatalomra juttat. Itt a középosztály alatt én háztartás (vagyon) statisztikai kategóriát értek, amibe beletartoznak a jobban fizetett proletárcsaládok is (sőt annak jelentős hányadát alkotják), ezért a rendszerkritikus munkásmozgalom és a fasizmus tömegbázis-merítési alapjai nagy mértékben fedik egymást. Ezért tartom fontosnak az Orbán-rendszer fasiszta tendenciáit időben észrevenni, és a legnagyobb erővel rájuk mutatni.

      2. Egyébként a parlamentarizmus – (nagyon) korlátozott formában – Mussolini fasiszta hatalomátvétele után még évekig fennmaradt Olaszországban. Márpedig, ha jól tudom, a fasizmus Mussolini pártjáról és rendszeréről kapta a nevét.

        1. Kedves Pheonix, picit talán mechanikusan nézed a fasizmus történetét. 1. Az állammá szerveződött fasizmus, a mozgalmi fasizmus, az ideológiai formában elő fasizmus stb. megkülönböztetendő, akárhogyan is beretválunk. 2. Van a túlsúlyos mozzanat, nos az dönti el, hogy tekintélyuralmi rendszerről beszélünk vagy fasizmusról, fasiszta rendszerről. Az osztály jellegük nagyon eltérő. 3. A mai Magyarországon a fasiszta csőcselék nincsen hatalmilag megszervezodve. Vannak perifériális csírái, de nincsenek hatalmon. Nincsen pl. SS, értsd szimbolikusan. A fasizmus mint rendszer közvetlenül az erőszakra támaszkodik. Ukrajna tényleg egyfajta pronáci rezsim, az Orbán-rezsim tipikusan tekintélyelvű. Nem fél és nyolcad…mit mondasz, ha fasizmus lesz a tôke védelmében?

          1. Phoenix meghatározását nagyban értem. Nem sok szó esik róla, de titokban szerveződnek már a fasiszta rohamosztagok, különféle elhagyott laktanyákban gyakorlatoznak, az „igaziakhoz” a megtévesztésig hasonló „airsoft” fegyverekkel. Vezetési pontjaik, törzseik, szervezett híradásuk van. Nos, ezek még a „jobbiknál” is jobbra álló, nyíltan fasiszta, náci, antiszemita, irredenta, idegengyűlölő csoportosulások. Ha ezek adott jelre aktivizálódnak és valódi fegyverekhez jutnak, akkor lesz a baj nagy. A kiképzőik kirúgott és aktív rendőrök, katonák, akik harcászati kiképzéseket tartanak a katonaság „illúziójával” meghülyített fiatalok részére.
            Az is nagy baj, hogy nincsenek olyanok, akik ellen tudnának állni nekik. A múlt rendszerben szolgált fegyverforgatók nagyrészt más meg sincsenek, ill. mint. pl. én is – 67 évesen már nem sok mindent tudnék tenni ellenük.

          2. Akkor nézzük így.

            Jegelve tudományos igazunkat nyerünk-e politikailag azzal, ha a nyilvánosságban félfasisztának titulálunk tekintélyelvű, elsősorban nem a közvetlen erőszak gyakorlásán alapuló rendszert? Inkább el tudjuk-e szigetelni az e rendszer megdöntésére már paramilitárisan szervezkedő erőket a társadalomban?

          3. Kedves Tamás!

            Én úgy gondolom, hogy a 2017-06-25-22:17-i hsz-emben pontosan azt tettem, amit számon kérsz rajtam.

            A fasizmust, mint ideológiát és mozgalmat határoztam meg.

            A fasiszta rendszert, mint az erre az ideológiára és mozgalomra nyíltan támaszkodó, totalitárius diktatúrát, állam-berendezkedést mutattam meg.

            A félfasiszta rendszert, mint a polgári demokrácia színfalai mögé búvó, a politikai szabadságjogokat csupán folytonosan megnyirbáló, ellehetetlenítő, de nyíltan be nem tiltó, a fasiszta mozgalmak szájaize szerint politizáló, e mozgalmakat rendszeresen felhasználó, ám a nyílt felvállalásuktól tartozkodó (sőt, olykor-olykor velük látványosan szembeforduló) tekintélyuralmi államberendezkedés definiáltam.

            A „félfasiszta” jelzőt nem én találtam ki, azt már a Horthy-rendszerrel kapcsolatban is használták/használják, igaz manapság inkább a tudományosabban hangzó „fasisztoid” formában.

            Mellesleg az „-oid” végződéssel ellátott tudományos szavakat általában „fél-” előtaggal szokták lefordítani. Azaz a félvezető, félfasiszta stb. szavak nem azt jelentik, hogy 50%-os vezető, 50%-os fasiszta stb., hanem azt, hogy nem egészen, csak majdnem vezető, nem egészen csak majdnem fasiszta, stb.

            Ismét idézném kedvenc íróm, Gábor Andor frappáns megállapítását:

            „A Horthy-rendszer félfasiszta, mert ugyan egészen fasiszta, de fél.”

            Kétségtelen, hogy ebben van némi költői túlzás, de hát G.A. költő volt és nem társadalom-tudós.

            Számomra, mint erre is utaltam már, mindez azért fontos, mert a leglényegesebbnek a fasiszta ideológia/mozgalom helyes értelmezését tartom, kimutatva, hogy annak tömegbázis-merítési alapja erős átfedésben van a forradalmi munkásmozgalmak tömegbázis-merítési alapjával. Ebből ugyanis az következik, hogy taktikailag, alkalmanként meg kell ütközni a „fasiszta csőcselékkel”, ám stratégiailag látni kell, hogy annak jelentős részére igazak József Attila szavai:

            De – elvtársaim! – ez az a munkásság,
            mely osztályharcban vasba öltözött.
            Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!
            És búvunk érte, mint az üldözött.
            A történelem futószallagára
            szerelve ígyen készül a világ,
            hol a munkásság majd a sötét gyárra
            szegzi az Ember vörös csillagát!

Hozzászólás a(z) Fekete György bejegyzéshez Válasz megszakítása