Putyin butasága vagy Lenin atombombája?

A politikusok azzal a céllal foglalkoznak a történelemmel, hogy mindenkori politikájukat igazolják vele.
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin azt találta mondani a napokban, hogy Lenin atombombát helyezett a modern orosz állam alá azáltal, ahogyan létrehozta 1922-ben a Szovjetuniót. Előre kijelentem, hogy bármekkora butaságnak tűnik is Putyin – valóban képtelen – kijelentése, nem butaságról van szó.
Vannak még olyanok, akik megtanulták rendesen a történelem leckét, és emlékeznek három dologra.

1. Lenin – Sztálinnal ellentétben – a Szovjetunió olyan létrehozását támogatta, amely a nemzetek önrendelkezési joga alapján a létező köztársaságok önkéntes államszövetségét foglalta magában. A csatlakozó köztársaságok szovjet és szocialista alapon a teljes egyenjogúság zászlaja alatt egyesültek 1922 decemberében.
2. Sztálin ún. autonomizációs terve abban állott, hogy minden köztársaság az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaságba lép be (amivel utólag Putyin is szimpatizálni tud!).
3. Végül a bolsevikok és a párton kívüliek többsége Lenin elgondolása mellé állt, mert nem akarták a cári önkényuralom nagyorosz soviniszta, mindenféle demokratikus törekvést sárba tipró hagyományait követni, feltámasztani mindjárt az új államszövetség létrejöttekor. Ugyanis a fehérgárdisták a nyugati intervenciósok támogatásával az „egy és oszthatatlan Szent-Oroszország” víziójával folytatták harcukat a polgárháború idején a tőkés magántulajdon, a nagybirtok, végső soron a cár uralmának visszaállításáért vagy egy modernebb típusú katonai diktatúra bevezetésért…
Putyin elnök mindezzel tökéletesen tisztában van. Ám úgy tesz, mintha hallgatóságának ment volna el az esze. Ezt a politikusi attitűdöt ismerjük itt Magyarországon is, ahol a kormány politikai futóbolondjai hősöket akarnak faragni azokból a szerencsétlen magyar katonákból, akik a náci Németország oldalán harcoltak 1941 júniusától szovjet területen. Pedig mint tudjuk, katonáink kényszer hatása alatt támadták meg a Szovjetuniót és keveredtek bele a náci népirtó háborúba. Ők a Horthy-rendszer áldozataiként haltak meg az orosz sztyeppéken. Putyin komoly politikus, nem ámokfutó. Mégis hasonlóképpen viszonyul a történelemhez, mint magyar politikus társai. Kiragad a történelem bonyolult folyamatából egy elemet, az állam problematikáját. Minél nagyobb és centralizáltabb az „orosz állam”, amely még ma is sok nép hazája, annál jobb! Csak azt a kérdést ne tegyük fel: kinek az állama?
Az alattvalók, 1917 februárjában úgy vélték, az orosz önkényuralmi állam nem az ő államuk. Amikor a nép megdöntötte a cárizmust, a bolsevikok, az a pár ezer forradalmár többségében még száműzetésben vagy emigrációban gondolkodott hazája jövőjéről. Vagyis Putyin első csúsztatása, hogy nem Lenin, hanem az orosz nép döntötte meg a cárizmust, és a nép csak később állt be Lenin és a bolsevikok mögé, mert a parasztok, a katonák bizony nem a szempontjukból értelmetlen vérfürdőt akarták folytatni, hanem békét akartak és végre földet, amelyet sajátjukként megművelhetnek. A munkások pedig az üzemeket, gyárakat akarták közösségi tulajdonba venni a szovjetekbe szerveződve. Ki ne emlékezne Oroszországban arra a 9 millió önkéntesre, akik létrehozták pártoktól függetlenül a munkások, katonák és parasztok szovjetjeit (tanácsait) 1917-ben. Putyin elfelejtkezett volna saját népéről? Ez az elhallgatás tehát az elnök második csúsztatása. Putyin nem érti vagy úgy csinál, mintha nem értené, hogy nem Lenin csinálta a történelmet, hanem fordítva, a történelem Lenint, miként Putyint is, csak eltérő (osztály)érdekek mentén. Putyin harmadik csúsztatása, hogy nem látja: a Szovjetunió felbomlásához Leninnek az ég világon semmi köze nem volt. A Szovjetuniót a központi és helyi párt- és állami bürokrácia felső rétegei verték szét erőnek erejével, sárba tiporva a népszavazás eredményét, az érvényben levő szovjet alkotmányt és legitim intézményeket. Mindenekelőtt Putyin elődjét, Borisz Jelcint terheli a felelősség a Szovjetunió lerombolásáért, de Putyin egy buta trükkel ezt a súlyos felelősséget Lenin vállára kívánja áthelyezni, hátha a nagyérdemű ezt a csalást nem veszi észre. De van itt negyedik csúsztatás is. A Szovjetunió lerombolásának volt egy előfeltétele: a szocialista állami tulajdon magánkisajátítása. Azért kellett a Szovjetuniót lerombolni, hogy vissza lehessen állítani a kapitalizmust. Ez az a körülmény, amelyet Putyin és ideológusai elhallgatnak.
Putyin a legnagyobb és legtehetségesebb orosz kapitalista, aki – Jelcinnel szemben – felismerte, hogy a kapitalizmus olyan formáját is vissza lehet állítani, amely magával rántja az orosz államiság pusztulásával egyetemben magát az egész orosz(országi) kultúrát is! A kapitalista világrendnek megvan a maga alaptörvénye: a világpiaci harcban védd meg magad, mert ha a hierarchia aljára kerülsz, eltipornak és elpusztulsz, mintha sohasem léteztél volna. Putyin ezt felismerte, és meg akarja akadályozni! Persze, Putyin is tudja, hogy a Szovjetunió visszaállítása piaci-kapitalista alapon nem lehetséges és számukra végképp nem is kívánatos… A Szovjetunió kibírta a náci hordák támadását, de nem bírta ki a szocialista kísérlet végletes elkorcsosulását. Az 1989-91 válság megmutatta: az állami tulajdon vagy kapitalista magántulajdonná alakul át vagy a dolgozók közösségi ellenőrzése alá kerül. Egyelőre a harc nem az utóbbiak számára kedvező… De a cinizmus netovábbja, ha az új burzsoázia győzelme árát is utólag – Leninnel akarná megfizettetni. Nem kívánok jósolni, de ez biztosan nem fog menni…
– Vladlen –

 

27 thoughts on “Putyin butasága vagy Lenin atombombája?”

  1. Többször is említettem már, hogy az orosz kommunisták amellett, hogy sikeresen “szítják” a Szovjetunió iránti nosztalgiát (ezzel együtt erősen bírálják a jelenlegi kapitalista rendszert) – mindenben támogatják azokat az intézkedéseket, amelyek erősítik Oroszországot. Ebben a cikkben G.A. Zjuganov felhívja a szíriai választások fontosságára a figyelmet, elismeri az orosz hadsereg teljesítményét és hatékonyságát a terrorizmus elleni harcban.

    Külön kiemeli Krím lakosságának a szerepét az Oroszországhoz való visszatérésről tartott népszavazást illetően – valamint azt, hogy a Krímben állomásozó mintegy húszezer ukrán katona nem tanúsított ellenállást a változások ellen, sőt igen sokan a Krímben maradtak, sokan a szolgálatot is vállalták az orosz hadseregben.

    http://kprf.ru/party-live/cknews/152907.html

  2. http://kprf.ru/history/party/151241.html

    Ez a cikk arról szól, hogy hamis, vagy meghamisított, Leninnek tulajdonított levélben foglalt “rendelkezések” azt tervezték, hogy a vallást, a vallással kapcsolatos dolgokat meg kell semmisíteni és a papokat fizikailag ki kell irtani. …

    Nem csak az orosz történelemben, de máshol is alkalmazták a történelemhamisítást, amely mind a mai napig kelléktára egyes uralkodó köröknek.
    Mindenesetre a vallást nem irtották ki a Szovjetunióban és a templomok is megmaradtak – természetesen e téren is voltak túlkapások, mert minden ideológiát az emberek ültetik át a gyakorlatba.
    Leninnek a vallásról marxista filozófián alapuló véleménye volt, de ő maga utalt rá, hogy rendkívül hosszú idő kell, amíg az emberek tudata átalakul. (Gagarin életrajzában olvastam, hogy az űrutazását követő utazásain állandóan kérdésekkel ostromolták, hogy vajon “látta-e ott fenn az úristent?”)

  3. http://kprf.ru/party-live/opinion/150976.html

    A cikk bevezetőjében kiemeli azt a népszavazást, amelyben a szavazók 70-90 %-a a Szovjetunió fennmaradására voksolt. Tehát nem “Lenin atombombája”, hanem az áruló pártnómenklatúra döntötte meg a Szovjetuniót, hogy a kapitalizmus restaurációjának ne legyen semmiféle akadálya.
    Azonban arra nem számítottak, hogy egyre erősebb a Szovjetunió iránti nosztalgia…

  4. 1/ Megnevezem Trockijt Bronsteinként és Sztálint Hegylakóként Lenin mellé, akit Tovaris (T.) megnevezett mint államalapítót. 2/ T. antiszemita veszélyre hívja fel figyelmünket. 3/ Jelzem, hogy körünkben nincs antiszemita és a “zsidó szempont” föl se merült most bennem. 4/ T. bő terjedelemben kifejti, hogy családjában, amelyben nevelkedett, nem volt antiszemitizmus, példálódzva édesapja internacionalizmusával is. 5/ Röviden kifejezem reményemet, hogy T. e gondolatait nem felejti, amikor majd újra szól a zsidó nemzeti mozgalomról, a cionizmusról. 6/ T. Mindezek után megosztja vágyát: “Nem szeretném, ha ez a riposzt is a zsidósággal kapcsolatos témákba torkollna, annak megvan a maga fóruma.” No comment.

    1. Lev Davidovics Bronsteint se felejtsük ki (minden, Lenin által bírált dolgával együtt). Egyáltalán a lenini kb, illetve majd a politbüro (1919) összes tagját sem. Lenin rájuk támaszkodott, munkatársi segítségük nélkül semmit nem alapít meg (minden viszály, villongás dacára igaz ez a tétel). Természetesen a Hegylakó se marad ki ebből a csapatból.

      1. Maradjunk a közismertebb “Trockij” névnél.. Mert még valakinek antiszemita felhangjai rezdülnek.

        1. Te maradhatsz. Különben németnek is “olvasható.” Egyúttal örömömet fejezem ki, hogy éppen te vagy ennyire érzékeny az antiszemita veszélyre. Ám ki antiszemita itt, a körünkben?

          1. Szeretném, ha e bölcsességek a cionizmusról szólva se felejtődnének el benned.

  5. “katonáink kényszer hatása alatt támadták meg a Szovjetuniót és keveredtek bele a náci népirtó háborúba” A magyar baka nem önként támadta meg a Szovjetuniót, s amikor kivezényelték a frontra, nem kapott eligazítást (se ő, se a az érintett seregtestek vezetése), hogy irtania kell a zsidó és nem zsidó polgári lakosságot (zsidókból lehetőleg az összest, nem zsidók közül a partizánokkal együttműködőket). A magyar hadüzenet a Szovjetunió ellen nem kényszer hatására történt. A németek nem kérték, csupán katonai úton jelezték, szívesen fogadják…

    1. Népirtásra a kivonuló magyar hadsereg, ismételjük, ugyan nem kapott parancsot, azonban e körülmény semmilyen mértékben nem menti a benne résztvevő tisztek és katonák, no meg a vezérkar (amely később instruáló “módszertani” füzetet kiadott a gyilkolásra…) felelősségét. Vagyis a magyar katonai egységek “belekeveredtek”, ám a szadizmusukat civilek (öregek, asszonyok, gyerekek) és hadifoglyok leölésével (nemegyszer külön brutalitással), házak, sőt egész települések felgyújtásával kiélők esetében a “belekeveredés” nem használható fogalom, hiszen az ilyen emberek kaptak az alkalmon…

  6. Miközben a nyugat tulajdonképpen Oroszország részekre szabdalásában érdekelt (ez a lehetőség az ország által birtokolt hatalmas nyersanyag- és energiakészletekhez való hozzáféréshez) – Putyin mindenféle kapitalista attitűdjei ellenére Oroszország EGYBEN TARTÁSÁRA törekszik – amiben a kommunisták is támogatják.

  7. …”Mindenek előtt Putyin elődjét, Borisz Jelcint terheli a felelősség…” Hmmm. Szerintem sokkal előbbre kell menni. Az antisztálinisták szerint elsősorban Sztálint terheli a felelősség. Igen, mert a világ imperialista környezetében, az egyre erősödő fasizmus szorításában elsősorban a Szovjetunió “birodalmi jellegét” erősítette – külsőségeiben, és nem a tartalmát tekintve(!) sok cári attitűddel (itt elsősorban nem az ún. “lengő” váll lapok visszaállítására gondolok). A kialakult, külsőségeiben “despotikus” rendszer a fasizmus felett aratott győzelem záloga, legfőbb alapfeltétele volt.
    Hruscsov, de főleg Brezsnyev és Gorbacsov(!) szerepe a Szovjetunió megszűnésében (megszüntetésében) azonban sokkal meghatározóbb volt, mint Jelciné. Az alkoholista pojáca fel sem tudta fogni, mit csinált, mekkora bajt zúdított a Szovjetunió népeire. A hatalmas atomfegyver arzenál egy káoszba került hadsereg birtokában volt – még szerencse, hogy a Szovjetunió megszűnésekor az Orosz Föderáció “be tudta gyűjteni” az atomfegyvereket a szétesett tagköztársaságokból. (elsősorban Ukrajnából)
    A Jelcin farvizében felkapaszkodott volt KGB főrezidens, Putyin legalább összeszedte az erőforrásokat, látványos fejlesztéseket indított, kihasználta az olaj boom-ot, modernizálta a gazdaságot, az extenzív fejlesztéssel egy időben intenzív fejlesztést is végre jhajtott – és ami a legfőbb: korlátok között tudja tartani a tőkéseket.
    De mi lesz majd utána?

  8. Mindenesetre, tegyük össze a két mellső lábunkat, hogy a kapitalizmusnak a putyini formája, és Putyin lett Oroszország elnöke – hogy Oroszország egyben maradt és újra erős állam.
    Történhetett volna másképpen is. Voltak rá próbálkozások. Igaz, újabban már kicsit túlteng az orosz nacionalizmus, de Oroszország egységét és erejét eddig sikerült biztosítani.
    A dolog persze ennél sokkal bonyolultabb. De én hiszek egy szocialista átalakulásban.

    1. Nos amit Putyin a papokrol osszelocsog, az egyenesen vicces. Az okokat már elfelejtette, hogy a fehéreket a vöröskatonák tömeges legyilkolasaban az egyház, a papok négy éven at támogattak, nem ritkán saját kezűleg gyilkoltak. Nem szólva az önkényuralom évszázados kiszolgálásarol. Krausz Lenin-könyvet valaki a kezébe adhatna. Oroszul is megjelent. Lenin egyáltalán nem akarta a cári család kiirtását. Nyilvános pert akart Veres Miklós ellen. Az uráli szovjet likvidaltatta a családot attól tartva, hogy a fehérek kiszabadítják őket.

      1. Hogy ki, és miért likvidáltatta a cári családot – annak sok oka lehet. Szerintem a legfőbb ok az egységes forradalmi stratégia és taktika hiánya volt. A nagyon rossz hírközlési körülmények is közrejátszottak abban, hogy nem lehetett azonnal központilag beavatkozni a történésekbe.. A cárt és a cári rendszert akkora gyűlölet övezte birodalom szerte – hogy az akkori közvélemény többé-kevésbé elfogadta a cári család kivégzését. Főleg, ha csak sokára is értesültek róla.

        1. Ez természetesen hülyeség.

          Ha a bolsevikok ki akarták volna írtani a cári családot, akkor nem keresik a kapcsolatot az angol udvarral, hogy a gyerekeket odavihessék (amit végül a Goebbelsné színvonalán álló cárné akadályozott meg) és nem viszik Jekatyerinburgba, hanem már jóval hamarabb elteszik láb alól őket.

          A helyzet kulcsa a Puskin/Musszorszgij Borisz Godunovjából ismert álcárevics-problémában volt.

          A cári családot akkor végezték ki (Lenin parancsára vagy csak tudtával-beleegyezésével, esetleg akarata ellenére – ennek alig van jelentősége), amikor Kolcsak csapatai már alig néhány versztára voltak Jekatyerinburgtól. Kolcsak, aki Horthy nála tehetségesebb és őrültebb orosz kiadása volt, és semmit sem akart jobban, mint egy cár (lehetőség szerint nem a magát lejáratott Miklós, inkább a viktoriánus vérzékenységben szenvedő kisfiú) trónra emelésével legitimálni saját diktatúráját – teljhatalmú régensként.

          Aki ismeri az orosz álcárjevicsek történetét, az tudhatja, hogy ez mennyire komoly indok volt a teljes cári család írmag nélküli kiirtására. Ha csak az egyik gyereket is életben hagyják, Kolcsak megállíthatatlanná vált volna.

          Mint írtam Kolcsak admirális Horthy tehetségesebb, de őrültebb orosz kiadása volt, aki Európában az első megsemmisítő táborokat állította fel az általa elfoglalt Szibériában (a világelsőség dicsősége az angoloké, akik a dél-afrikai búr háborúban adtak mintát Kolcsaknak és Hitlernek). Ha a vérzékeny kisfiú, vagy valamelyik cárleány trónraültetésével legitimálhatta volna magát az orosz parasztság elbutított tömegei előtt, akkor – leverve a bolsevik forradalmat – olyan fehérterrort produkált volna, amihez képest a Horthy-féle már-már örömünnepnek számított volna.

          1. G.A. Zjuganov a tegnapi Sztavropolban elhangzott Putyin beszéd és a szövetségi régiók tanácskozásán elhangzott, Putyinnak feltett kérdésekre és az arra adott válaszokra reagált. Sajnos, nincs időm pontosan lefordítani (meg nem is biztos, hogy az én tudásom elég lenne hozzá) – de aki tud oroszul, elolvashatja.

            …”Г.А. Зюганов: Мы не дадим растащить Россию русофобам и антисоветчикам!”…

            http://kprf.ru/party-live/cknews/151078.html

          2. “A cárt és a cári rendszert akkora gyűlölet övezte birodalom szerte – hogy az akkori közvélemény többé-kevésbé elfogadta a cári család kivégzését.”

            Konkrétan II. Miklós nem volt népszerű, de egy győztes Kolcsak, mint az ifjú cár (vagy cárnő) régense igen nagy legitimitást kapott volna. Ne felejtsd el, hogy Horthy, miután kormányzóvá választatta magát, igen gyorsan igen jelentős kultuszt tudott maga körül kiépíteni. Pedig képességei nagyságrendekkel elmaradtak a kiváló hadmérnök Kolcsak admirálisé mögött. A NEP-et megelőző hatalmas parasztlázadások pedig megmutatták, hogy a bolsevikok legitimációja eléggé ingatag volt.

      2. Putyint mindennek lehet nevezni, csak ostobának nem. Egyszerűen arról van szó, hogy meglovagolja azt, ami a hatalmát elősegíti. Legfeljebb előbb-utóbb a tévedések mezejére lép és elfogy a meglovagolni való.
        Az én félelmem az, hogy ki fogja leváltani, ha arra kerül a sor?

      3. Putyin figyelembe veszi, hogy Oroszország lakosságának nagy része vallásos (elsősorban pravoszláv és iszlám) – ezt is meglovagolja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Feladvány a továbblépéshez *