Szergej Glazjev (1) levele a magát Ukrajna főügyészének nevező Jurij Lucenkónak (2)

2016. augusztus 26.

Az önmagát Ukrajna főügyészének nevező
Jurij Lucenko polgártársnak

Másolat: K. Rudik,
Az Ukrán Legfelsőbb Ügyészség
Katonai Főügyészségének főnyomozója

Tisztelt Jurij Vitaljevics

Hivatkozással azzal kapcsolatos értesítésére, miszerint az Ukrajna nemzetbiztonsága ellen elkövetett különösen súlyos bűntett elkövetésével gyanúsítottak meg engem, (3) kénytelen vagyok közölni Önnel az alábbiakat:

2014. február 21-én Ukrajnában államcsínyre, a hatalom egy olyan erőszakos megragadására került sor, ami az ukrán alkotmány értelmében „a hatalom elbitorlásának minősül, mégpedig az államhatalmi szervek egyike (jelesül a Legfelsőbb Rada, vagyis a parlament) által”.

Az ukrán alkotmánybíróság, 2005. október 5-én kelt, 6rp/2005 sz. határozatában kifejtette: „az államhatalom elbitorlása azt jelenti, hogy valamelyik államhatalmi szerv azt alkotmányellenes, illetve törvénytelen módon megragadta”. Minthogy Ukrajnában a parlament által az államhatalom éppen ilyen megragadásának az esete forog fenn, a testület minden olyan döntése, amelyet 2014. február 21. után hozott meg – ideértve az ügyvezető államfő, a miniszterelnök, a kormány tagjainak, a legfőbb ügyésznek a kinevezését; a 2014. május 25-i ukrajnai elnökválasztás kitűzését és lefolytatását; továbbá a terrorellenes művelet (4) végrehajtását – törvénytelen, alkotmányellenes és bűnös.

Az ukrajnai alkotmányos jogi normákból következik, hogy 2014. február 21. óta Ukrajna területén nincs legitim hatalom: az államhatalmi szerveket törvénytelenül kinevezett felelős tisztségviselők irányítják.

Ukrajna területén működő Alaptörvény sincs. Az ukrán parlament, túllépve hatáskörén, illetve megsértve az ukrán alkotmány XIII. részében lefektetett eljárási rendet, törvényt fogadott el „az ukrán Alkotmány egyes rendelkezései hatályának felújításáról”. Az 1996-os változatú alkotmányt érvénytelennek nyilvánítják. Viszont a 2004-es alkotmány, jogi szempontból érvénytelen, amennyiben az alkotmányjogi aktusok elfogadásának ügyrendje sérült.

Az államcsíny résztvevőinek hibájából kialakult helyzetben – amikor is az államhatalom országos hatáskörű szerveinek működése megszűnt – a Krími Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának (5) minden jogi alapja megvolt ahhoz, hogy 2014. február 28-án elfogadja „a kijevi törvénytelen hatalom el nem ismeréséről” szóló határozatát, továbbá a függetlenség kikiáltásáról és a népszavazás megtartásáról szóló törvényét. Ugyanúgy minden törvényes alapjuk megvolt Donyeck, Luganszk és más megyék lakosainak is (6) hogy hasonló népszavazásokat tartsanak.

Míg ezzel szemben a kijevi hatóságok, az erőszakszervezetek és az Ukrajna területét ellenőrző fegyveres erők cselekményei – amelyek emberek pusztulásához, törvénytelen letartóztatásokhoz, ártatlan emberek százezreinek üldözéséhez, óriási anyagi értékek megsemmisüléséhez vezettek – mind a nemzetközi, mind az ukrán jog szempontjából az emberiesség elleni, illetve háborús bűntetteknek, népirtásnak minősülnek.

Ezért jelenleg Ukrajnában nincsenek legitim államhatalmi szervek – beleértve a Főügyészséget is. Ahogy az államhatalomnak nincsenek törvényes képviselői sem – ideértve magát is, Lucenko polgártárs. Ezért sem magának, sem beosztottainak nincs arra törvényes felhatalmazásuk, hogy bűnügyek kezdeményezéséről döntsenek. Ahogy arra sincs felhatalmazásuk, hogy engem a bűnvádi eljárást megelőző kihallgatásra idézzenek.

Mindezek alapján nem tartom kötelességemnek, hogy megjelenjek az ukrán Legfelsőbb Ügyészség Katonai Főügyészsége előtt. Mi több, ha alávetném magam ennek a követelésnek, ezt úgy lehetne értelmezni, hogy magam is részesévé válok a hatalombitorlók bűnös tetteinek.
Ha csakugyan Ukrajna jogos főügyészének tartja magát, akkor – az ukrán jogrend értelmében – meg kell tennie az alábbiakat:

1.  Le kell tartóztatni a Kijevben 2014. február 21-én végrehajtott államcsíny valamennyi résztvevőjét – ideértve a Legfelsőbb Rada azon képviselőit is, akik részt vettek a hatalom elbitorlásában –, a hatalmi szervek általuk kinevezett vezetőit, illetve a zavargások főkolomposait (7).

2. Érvényteleníteni kell az államcsíny résztvevői által elfogadott valamennyi döntést, beleértve az elnökválasztás kitűzését és lebonyolítását, tovább a Legfelsőbb Rada képviselőinek megválasztását (8).

3. Semmissé kell nyilvánítani a 2014. május 25-i és október 26-i választásokat. Érvénytelennek tekintendők a választások eredményei nyomán az „Ukrajna elnökének”, illetve „az ukrán parlament képviselőinek beiktatásáról” hozott jogszabályok, illetve e hatalmi szervek által elfogadott minden döntés.

4. A hatalmat megragadó személyek által elkövetett bűncselekmények ügyében – beleértve a gyilkosságokat, a letartóztatásokat, az állampolgárokkal szembeni kegyetlenkedéseket – bűnvádi eljárásokat kell indítani.

5. Meg kell követelni valamennyi politikai fogoly haladéktalan szabadon bocsátását.

6. Meg kell szüntetni a bűnvádi eljárásokat minden olyan ügyben, amikor valakiket állampolgárok az Ukrajna területi integritása elleni támadással, az ukrán államhatalmi szervekkel való szembeszegüléssel, bizonyítékok előterjesztése nélkül, megvádoltak. (9) Hozzá kell kezdeni minden, ilyen indokok alapján meghozott bírósági ítélet felülvizsgálatához.

7. Meg kell kezdeni az Ukrán Fegyveres Erők által a polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűntettek kivizsgálását.

8. Bűnvádi eljárásokat kell kezdeni az orosz Külügyminisztérium által az ukrajnai emberi jogsértésekről összeállított „Fehér Könyvben” szereplő bűntettek eseteivel kapcsolatban. (10)

9. Terrorista szervezetekké kell nyilvánítani a polgári lakosság elleni tömeggyilkosságokat elkövető, un. „önkéntes zászlóaljakat” (11) – és le kell tartóztatni tagjaikat. (12)

10. Hazaárulás címén bűnvádi eljárást kell indítani az amerikai, illetve más NATO-országok titkosszolgálatai által beszervezett személyek ellen. (13) Velük kapcsolatban minden gond nélkül tájékozódhat az SZBU-nál (Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat) dolgozó kollégáitól.

11. Bűnvádi eljárásokat kell kezdeményezni minden olyan esettel összefüggésben, amikor az Egyesült Államok, más NATO-országok felelős képviselői beavatkoztak Ukrajna belügyeibe. Meg kell követelni, hogy ezen az országok nagykövetségeinek munkatársai közül utasítsanak ki mindenkit, akik az államfő, a kormány, a parlament, (14) a Nemzetbiztonsági Tanács, illetve az ukrán fegyveres erők tevékenységét felügyelték.

12. Jogi szempontból is értékelni kell az Ukrajnában végbement államcsínyt, az államhatalom alkotmányellenes megragadását. Javaslatot kell tenni a legitim államhatalmi szervek megalakítását, az országban az alkotmányos jogrendnek a helyreállítását célzó folyamat menetére.

Jogi végzettségű emberként tisztában kell lennie azzal, hogy azon személyek tetteit, akik elbitorolták az államhatalmat, és aminek következtében, egyes adatok szerint, az áldozatok száma már meghaladja a 100 ezret; több mint félmillió ember szerzett sérüléseket, fizikai csonkolásokat (15), lelki betegséget; emberek milliói voltak kénytelenek elmenekülni, illetve kényszerből más helyre költözni – nem lehet másként megítélni, mint az emberiesség elleni, illetve háborús bűntettek, az Ukrajna déli és keleti körzeteiben élő lakosság elleni népirtás. A hatalmat bitorló személyek az azon hitleristákkal kollaborálók jogi utódainak tartják magukat (16), akik támogatták az 1941 és 1944 közötti megszálló fasiszta rezsimet – és akiket a nürnbergi törvényszék ítélt el. Ennél fogva ezen személyek bűntetteinek feltárását, ügyükben az ítéletek meghozatalát egy hasonló nemzetközi törvényszéknek kell elvégeznie. Mely perben Önnek módjában áll majd megtennie a szükséges vallomást.

2016. augusztus 26.

Szergej Glazjev

MEGJEGYZÉSEK:

(1)  Putyin orosz elnök (eddig meglehetősen mellőzött) tanácsadója. Kitűnő gazdasági szakember hírében áll, aki élesen elutasítja a liberális gazdaságpolitikát.

(2)  A Krímben végrehajtott ukrán diverzánsakció után Putyin elnök úgy értékelte: a kelet-ukrajnai konfliktus békés rendezésére való törekvés helyett Ukrajna a terrorizmus útjára lépett. Ezért megszakított minden személyes érintkezést Porosenkó bábelnökkel. Így ő és az orosz vezetés igyekszik lehetőleg nevük említése nélkül, tisztségük törvényességét megkérdőjelező szófordulatok kíséretében emlegetni az ukrán politikusokat. GLAZJEV MOSTANI LEVELE AZ ELSŐ OLYAN OROSZ HIVATALOS DOKUMENTUM, MELY KERTELETLENÜL KIMONDJA AZ IGAZSÁGOT A MOSTANI KIJEVI REZSIM VALÓS JELLEGÉRŐL.

(3)  A kijevi vezetés időről időre, rendszeresen eljátssza, hogy ügyészségi kihallgatásra idéz orosz legfelsőbb vezetőket. A napokban Sojgu honvédelmi minisztert „rendelték” Kijevbe, kihallgatásra. Az is igaz, persze, hogy az orosz Legfőbb Nyomozati Bizottság is körözéseket ad ki – háborús bűntettek miatt – ukrán vezetők, magas rangú katonatisztek ellen. A Donbassz hadijelentéseiben pedig már naponta sorolják fel azon, háborús bűnösöknek tekintett, ukrán tisztek nevét, akik parancsot adtak ki aznap egy-egy békés település tüzérségi lövetésére.

(4)  „Terrorellenes Művelet” (ATO) – a Donbassz eredetileg még fegyvertelen népe ellen 2014. április közepétől megindított katonai büntető terrorhadjárat. Ukrajna és pártfogói is könnyedén átsiklottak azon a kérdésen: egy állítólag terroristák ellen indított akcióban (ami pedig tipikusan rendőrségi ügy), hogy kerültek bele katonák. A Porosenko által a minap hazudott 2,5 ezerrel szemben még német források is 28 és 40 ezer közé teszik az eddig elesett ukrán katonák számát.

(5)  Ukrajnán belül a Krím az Autonóm Köztársaság néven szerepelt. A hangzatos elnevezés dacára a kijevi hatóságok folyamatosan az autonómia csorbítására törekedtek – már a náci puccs előtt is történtek kísérletek az autonómiatörekvések letörésére (például 2005-ben). A kijevi junta már legelső, az oroszokat fenyegető nyilatkozatai pedig világossá tették: semmi jót sem várhatnak az új rezsimtől. Ellentétben a világsajtó hazugságaival, a Krím lakosságának áldozatos – nem is vértelen – küzdelmekkel kellett kivívnia a jogát ahhoz, hogy megrendezhesse népszavazását. AMELY, EREDETILEG MÉG CSAK ARRÓL SZÓLT VOLNA, HOGY A HELYI LAKOSSÁG KÖVETELÉSÉRE UKRAJNA ALAKULJON ÁT FÖDERÁCIÓVÁ (ez esetben benn maradtak volna Ukrajnában). A junta a Krímnek véres verekedéseket szító provokátorok, Kijevből pedig fasiszta rohamosztagosok küldésével válaszolt. A Donbassz népének pedig már katonai büntetőexpedícióval.

(6)  2014. május 11-én Harkovban is népszavazást tartottak volna – amit, érthetetlen okokból, ott az orosz diplomácia megakadályozott, ami az addig erős népmozgalom elhalásához, majd bukásához vezetett. Tömegtüntetések voltak Ogyesszában, Nyikolajevben, Zaporozsjében – kezdetben még Dnyepropetrovszkban is. Ezekben a városokban is saját népköztársaságokat kiáltottak ki. A mozgalmak itt gyengéknek bizonyultak – Dnyepropetrovszkban és Ogyesszában pedig vérbe fojtották őket.

(7)  Arszenyij Jacenyuk, nemrég menesztett miniszterelnök, Vitalij Klicsko, egykori profi ökölvívó világbajnok (jelenleg Kijev főpolgármestere), illetve Oleg Tyagnyibok, a fasiszta „Szvoboda” párt vezetője. Az utóbbi 2012-ben került be az ukrán parlamentbe. Akkoriban az Európai Unió még eltanácsolta az európai politikusokat a vele – „Európa ötödik leginkább antiszemita” politikusával – való kapcsolattartástól. Ez azonban nem zavarta őket abban, hogy rá egy évre mellé álljanak a „Majdan” pódiumán.

(8)  Erre 2014. február 22-én került sor – miután az ülésteremből eltávolították vagy be sem engedték a kommunista, illetve a korábbi vezető kormánypárt, a Régiók Pártjának képviselőit. Aznap fosztották meg tisztségétől a megbuktatott és elűzött Janukovics államfőt – úgy, hogy közel 30-cal kevesebben szavaztak, mint amennyi az államfő leváltásához a törvény szerint minimum kellett volna.

(9)  Meglehetősen gyakori, hogy a junta híveinek puszta vádaskodásai alapján valakit letartóztatnak, perbe fognak. A nemzetbiztonsági szolgálat egy „spicliportált” üzemeltet, amelyen akár 10, sőt 20 ezer ukrán, orosz, és egyéb külföldi állampolgár neve szerepel, személyi adataikkal együtt. Az is előfordul, hogy szélsőséges suhancok ellepik a tárgyalótermet egy általuk kiváltképpen gyűlölt személy tárgyalásakor, ahol szabály szerint megfélemlítik a bíróság tagjait.

(10)  Ez a vastag dokumentum kitér az emberi jogsértések, háborús bűntettek szinte minden területére. Egyebek mellett, az ukrán fogságból szabadult hadifoglyok, civilek rémületes vallomásai is olvashatók minden képzeletet felülmúlóan borzalmas megkínzásaikról. Ha valaki Nyugaton érdeklődne (de nem érdeklődik!) az igazság iránt, e „Fehér Könyvek” a főbb világnyelveken is hozzáférhetők az orosz külügyminisztérium honlapján. De bőségesen találhatók benne tények ukrán katonák erőszakoskodásairól, fosztogatásaikról, tudatos rombolásaikról is.

(11)  A hadsereg mellett működnek félkatonai alakulatok is. Ezek meggyőződéses fasiszták, kegyetlenkedéseikről hírhedtek. Az „önkéntes zászlóaljak” többségét a dúsgazdag oligarchák (közülük is a leghírhedtebben vérszomjas, milliárdos Igor Kolomojszkij – egyebek mellett a 2014. május 2-i rémtett értelmi szerzője és finanszírozója) állította fel saját költségén. De állított fel ilyen egységet a szintén dúsgazdag Porosenkó is. A belügyminisztérium pedig több ilyen egységet is működtet. Van továbbá terrorbrigádja a Nemzetbiztonsági Szolgálatnak (az ukrán Gestapo) is.

(12) Az Orbán Viktort fasisztának nevező John McCain szenátor meghívására három ilyen terrorkülönítményes vezér is járt Washingtonban, az amerikai Szenátus hivatalos vendégeiként.

(13)  Közülük a legismertebb: Valerij Nalivajcsenko, a Nemzetbiztonsági Szolgálatnak a puccs utáni első vezetője – aki a CIA-nak tett szolgálatainak jutalmaként még az amerikai állampolgárságot is elnyerte. Az ő idején a szervezet székházának egy teljes emeletét átadták a Kijevben működő amerikai titkosszolgálatoknak. Az épületen pedig kinn lobogott az amerikai zászló is. De közismerten az amerikaiak embere a föntebb már említett Jacenyuk korábbi miniszterelnök. 2014 májusában köztudott volt, hogy az „elnökválasztás” előtt az amerikaiak favoritja Porosenko (akitől, több hír szerint, most viszont már szívesen megválnának).

(14) Ez esetben magát a nagykövetet kell kiutasítani, aki gyakorlatilag Washington kijevi helytartója. Akinek jóváhagyása nélkül egyetlen lényeges döntés sem születhet.

(15) A szokásos háborús csonkolási sérülések mellett ide sorolhatjuk a főként 2014 nyarán Luganszkra ledobott kazettás, illetve a Szlavjanszk környéki harcokban bevetett foszforbombák életben maradt áldozatait is. De vagy egy megrázó kép egy frissen foglyul ejtett donyecki harcosról is, akinek – a rá váró pokoljárás bevezetőjeként – azon nyomban levágták mindkét mutatóujját. A kínzások leírásai között is gyakran szerepelnek csonkolások: kéz- és lábujjak, sőt végtagoknak is a csonkolása, levágása, szemek kiszúrása, kiégetése.

(16)  Ukrajnában ma a nemzeti hősök emelték a két legszörnyűbb háborús bűnöst: Sztepan Banderát és Roman Suhevicset. Újratemetik a nácik oldalán harcolt ukrán katonákat. Szobrot, emlékműveket emelnek nekik, közterületeket neveznek el róluk, dalokban örökítik meg emléküket. Az un. (és rémtetteiről hírhedt) „Ukrán Felszabadító Hadsereg” (UPA) megalakításának dátuma (1942. október 14.) MA AZ UKRÁN FEGYVERES ERŐK NAPJA. Az ő piros-fekete zászlajukat használja most a „Jobb Szektor” – a zászló ott lobog az ukrán parlament előtt, együtt a nemzeti lobogóval. Ismét forgalomban vannak a kollaboráns náci osztagokban szokásban volt köszöntési formák: napjainkban mindenkire kötelező lett például a „Dicsőség Ukrajnának! / a hősöknek dicsőség!”, a „Muszkákat a bitóra!” „Dicsőség a nemzetnek, halál az ellenségre!”, „Ukrajna mindenek fölött!”, stb.

“Szergej Glazjev (1) levele a magát Ukrajna főügyészének nevező Jurij Lucenkónak (2)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Egy 2014(!)-es videó kommentárjában az ukrán erőkből elesettek számát 12000 főre becsülték. a sebesültek száma 19000. Az DNR és LNR veszteségeit nem említették, de más forrásból 5-6000 áldozatról számoltak be a civil lakossággal együtt. Több, mint 20000 ukrán katona adta meg magát, vagy állt át a népköztársaság oldalára.

    https://www.youtube.com/watch?v=iVw8NtTHI6M

    A veszteségek nagy hányada még 2014-ben történt.

  2. Ha jól értem, Glazjev, Putyin tanácsadója, orosz állampolgár, aki e levelében levezeti, hogy Ukrajnában az ukrán állampolgárok számára előállott a ius resistendi állapota. Kérdés azonban, hogy ez lefordítható-e és ha igen, hogyan, nemzetközi jogi, illetve államok közötti viszonyokra. Meggyőzőbb számomra Glazjev érvelése Lucenkóék állításánál, miszerint egy szem orosz polgár (Glazjev) “Ukrajna nemzetbiztonsága ellen” “különösen súlyos bűntettet” követett el…

        1. Gondolom, látod, ez még akkor készült, amikor a Fekete-tengeri Flottát elosztották és sokan nem kívántak az ukrán konstitúcióra felesküdni, inkább a Prossanyije Szlavjanki induló szellemében Oroszországot választották.

          1. Amikor Ukrajna különvált a Szovjetuniótól, az egész államszerkezet, a közigazgatás és a törvénykezés sokkal több szovjet elemet tartott meg, mint az orosz…
            A gondok A “gázboszorkány” Julija Tyimosenko működése idején kezdtek el sokasodni, amikor egyre több szembenállást generáltak az orosz kapcsolatokkal szemben. A tényleg jól működő orosz-ukrán kapcsolatokat teljesen megszüntették, ami “leültette” az ukrán ipart. Erre csak hab volt a tortán a Donbassz elleni “büntető” (Antiterrorista Operáció) hadjárat.
            A cikkben említett ukrán veszteségek valóban meghaladják az 50 ezer főt – de az sem titok, hogy már több tízezer volt ukrán katona szolgál már a népköztársaságok haderejében, egyre profibban. Kezd megszűnni a népi milícia jelleg…

    1. A jelenlegi ukrán junta (tehát illegitim) semmiféle nemzetközi jogi clausulát nem alkalmazhat. Ha alkalmazna, akkor a 2014. februárig működött kormány idején fennálló érvényes ukrán BTK-ból tehetné meg, de ehhez meg nincs joga. Érdekes a nyugat tárgybeli közreműködése, mert a magát a jog és a demokrácia kizárólagos letéteményesének tartó nyugati jogrend semmiféle kifogást nem emelt sem Juscsenko elkergetésekor, sem az amerikai-nyugati kesztyűbáb Porosenko “megválasztásakor”. De a Donbassz-ban és a Krím-ben tartott népszavazásokat még az eredményhirdetések előtt “ab ovo” törvénytelennek tartották. Nem csodálkozom azon, hogy érzékenyebb és élesebben látó barátaink a jobboldali, polgári demokráciákban látni vélik a megbúvó fasizmust, amely bizony nagy hatással van a “demokráciájukra” is…
      Nem az első eset, hogy hivatalban lévő orosz politikusokat, katonákat “beidéznek” a kijevi főügyészségre “kihallgatás” céljából. Már az ötlet is röhejes, nemhogy az valóban meg is történjen.
      A donyecki és luganszki népköztársaságok törvényességét csak akkor lehetne megkérdőjelezni, ha az ukrán demokratikus parlamentarizmus helyreállna a 2014-es állapotok szerint. De akkor is első lépés lenne Ukrajna “nemzetállami” ábrándjainak megszüntetése és a föderatív (szövetségi) államszerkezetet kialakítása. Minél több idő telik el, annál valószínűbb, hogy Donyeck és Luganszk népe nem kíván többé Ukrajnához tartozni – annál a profán oknál fogva, hogy két év óta Oroszország látja el a két régió lakosságát mindennel, ami az élet fennmaradásához szükséges. És ez sokba kerül Oroszországnak is, gondolom, nem akarják ők sem veszni hagyni az eddig oda juttatott értékeket. A napokban indult útnak a 90. humanitárius szállító konvoj – aminek tehergépjárműveit is odaadják az érintett területeknek – mert a szállítás is akadozik. Mindezt gyakori ellenséges tüzérségi tűz “társaságában”.

  3. Körülbelül hasonló érzések kavarognak bennem is, de az biztos, hogy az oroszok nem akartak belekeveredni egy látszólag kétoldalú háborúba, amelyet akár sok áldozattal meg is nyertek volna – mert ez ellenkezik az orosz-ukrán nép alapvető érdekeivel. Ezen túlmenően könnyen orosz-NATO konfliktussá szélesedhetett volna ki, amely egyet jelentene egy új világháborúval, amelynek a végpontja az atomfegyverek kölcsönös bevetése lett volna.
    Az amerikaiak a rendkívül zűrös ukrán helyzetet kihasználva már benn érezték magukat a szevasztopoli öbölben, amely rendkívül meggyengítette volna Oroszország délnyugati felőli védelmét.
    Nem véletlen, hogy először a Krímet kellett biztonságba tenni, annak ellenére, hogy jelentős ukrán erők állomásoztak a félszigeten, Feodoszijában és a Szimferopol melletti Belbek légitámaszponton.
    A rendkívüli gyorsasággal lebonyolított népszavazás szerencsére olyan maga arányú orosz orientációt mutatott, hogy azonnal birtokba is vették a félszigetet, szinte vér nélkül, az ukrán csapatok nem tanúsítottak ellenállást, nagyobbik részük kérte a tovább szolgálás lehetőségét az orosz haderőben, kisebb részük visszatért Ukrajnába. Senkit nem tartóztattak, aki menni akart.
    Az ukránok ezután elzárták a Herszon-Kercs közötti ivóvíz csatornát és felrobbantották a villamos távvezetéket, valamint lezárták a közúti és vasúti közlekedést Ukrajna felől, a perekopi szorosban.
    Ha a többi említett ukrán régióban is kitört volna nagyobb lázadás, akkor az háborúvá szélesedett volna ki, nagyon sok polgári áldozattal.
    Oroszországnak alapvető érdeke, ha Ukrajna már nem is tartozik a volt Szovjetunióhoz, vele szemben békés, baráti viszonyt tartsanak fenn vele, annak minden pozitív hatásával.
    Az ukrán veszteségek valóban megdöbbentőek, velük és az okozott mérhetetlen nagy anyagi kár tekintetében a jelenlegi ukrán hatalom minden tagja személyes felelősséggel is tartozik.

    1. A dokumentumból világos, hogy ukrán rezsim illegitim. Ennek 100 következménye lehet. Egy: kívülről is meg lehet dönteni.

      1. Amíg az ukrán nép többségének támogatottsága nélkül nem sok remény van a rendszer megdöntésére. A náci hagyományokkal rendelkező ukrán banderizmus, sovinizmus mélyen beleitta magát a nép egy részének gondolkodásába. Ha képesek voltak megtámadni a Donbassz-t és ott gyilkolni saját országuk népét – teljesen mindegy, hogy milyen meggondolásból – akkor még a tömeges népirtásra is képesek lennének.
        Ha Oroszország beavatkozna, azt biztosan “nem engedné meg” a nyugat.
        Véleményem szerint is meg lehetne dönteni kívülről az ukrán hatalmat, de ehhez belső támogatottság is kell, ráadásul nem is kevés.
        Ha a Donbassz kitart, ez előbb utóbb be is fog következni.

Hozzászólás