Aligha kell olvasóinknak elmondani, milyen jelenetek zajlanak új (107.) számunk lezárásának napjaiban a Keleti Pályaudvarnál és szerte az országban, milyen módon bánik a magyar állam a szíriai (és más) menekültekkel. Hogy mi lenne a humanista minimum, szintén nem kell kifejtenünk (menekültek azonnali továbbengedése illetve befogadása, szállás, élelmiszer, megfelelő higiéniai körülmények biztosítása a magyar állam részéről). Hálával tartozunk azoknak a szervezeteknek (MigSzol, Migration Aid), akik hősiesen magukra vállalják a segítségnyújtást, amit a magyar állam megtagad. De a fasizálódó magyar államtól – amelynek vezetője a fajgyűlölő focihuligánokkal mulat együtt azon a napon, amikor ezek megtámadták az otthontalan menekülteket – ilyesmit követelni szép szóval egyébként is nevetséges lenne. A migráció, a szétrombolt-szétesett közel-keleti (és egyéb) államok menekültjei sorsának kérdésével következő (108.) számunkban fogunk részletesen foglalkozni. Most csak néhány szó a tágabb összefüggésekről, amelyekről alig esik szó.
Az Eszmélet folyóirat állásfoglalása a menekültválságról részletei…