WTF Baloldal – Követeld a lehetségest: egy antikapitalista baloldal felé

Kedves Olvasó!

A Kettős mérce blog cikksorozatot indított WTF baloldal (Mi az a baloldal? Kell-e baloldal? Mi lesz a baloldal?) címmel. A legjobb, ha az eredeti helyén olvassa a cikkeket, de néhányat – nem feltétlenül időrendben – felteszünk ide is, ezzel remélve növelni azok körét, akikhez eljutnak az írások.

Jó olvasást kívánnak a szerkesztők!

Követeld a lehetségest: egy antikapitalista baloldal felé

Koltai Mihály, az Eszmélet folyóirat szerkesztője

A Kettős Mérce „Mi a baloldal?” kérdésére nem definíciós jellegű választ szeretnék adni. Az Eszmélet folyóirat szerkesztőjeként – amely, tudtommal, az országban az egyetlen magát antikapitalista baloldalinak deklaráló folyóirat – a baloldal egy lehetséges változata mellett kívánok érveket fölhozni. Néhány szót arról is szólnék, hogy a rendszerkritikai baloldal számára – ezt a terminust használom itt az antikapitalista vagy a kapitalizmussal szemben minimum kritikus baloldalra – miért (lenne) fontos az elméletalkotás.

WTF Baloldal – Követeld a lehetségest: egy antikapitalista baloldal felé részletei…

Vladlen: A neohorthysták és a neofasiszták esete Ságvárival

A neohorthysta restauráció fő erői (az MDF, majd a Fidesz-KDNP) szinte a rendszerváltás másnapjától megtalálták múltbeli fő ellenségüket: Ságvári Endrét. Érthető, hiszen a kommunista Ságvárit még mindig sokan a XX. századi magyar történelem legnagyobb nemzeti hősei között tartják számon: az antifasiszta, antináci, antihorthysta ellenállás  mártírja. Számos kísérlet, meg- megújuló roham után 2015 januárjában a magyar jobboldal elérkezett oda, hogy az utolsó csapásokat méri Ságvári emlékére. Most a szegedi gimnáziumról veszik le a kommunista hős nevét. A neohorthysta-neofasiszta kultúrharc  sikert sikerre halmoz, hiszen ugyanaz a Rétvári nevű, egyébként minden tekintetben igen jelentéktelen ember, akitől rektorok és dékánok csinálták össze magukat és vitték el például a Marx-szobrot a közgazdasági egyetem aulájából, most Szegeden tűnik fel, mint Balogh lelkész-miniszter előretolt őrse, hogy az újabb antikommunista tisztogató hadművelet élére álljon. Nemrégen Makón a Jobbik esett neki Ságvári mellszobrának, ezen felbuzdulva a Baloghok és Rétvárik, röviden a neohorthysták összefogtak a neofasisztákkal Ságvári Endre emléke ellen. Az összefogás mögött egy rabló természetű hatalom áll, az vértezi fel őket, akik a szellemi fehérterroristák által kitaposott nyomvonalon haladnak. Nincsen velük szemben más erő, mint a magyar ifjúság antifasiszta csoportjai. Kevesen vannak, de éppen ezekben a harcokban edződnek meg, ebben az ellenállásban gyűjthetnek erőt a szociális osztályharc igazi küzdelmei számára. A neohorthysta-neofasiszta összefogás sikerei mögött a magyar társadalom súlyos vereségei húzódnak meg: miközben ellopják a „fél országot”, szétesett a magyar egészségügy, a felsőoktatás, milliókat érintenek a romló életfeltételek. A magyar társadalom döntő többsége pedig még egyre hallgat… Ságvári erkölcsi nagyságát éppen azért kell lerombolni, emlékét átadni a feledésnek, hogy gyengítsék az antifasiszta-antikapitalista ellenállás erőit, hogy elvegyék tőlük humanista hagyományukat, erkölcsi tőkéjüket.

Aki hagyja ezt, az megérdemli, amit kap.

Vladlen