Kedves Gulyás Márton!Örömmel láttam, hogy a Lukács-ügyben elkötelezte magát és értékes támogatást nyújtott a marxista-kommunista filozófus emlékének pozitív megőrzéséhez. Ám Ön mint (baloldali) liberális (s ezért is ragadtam tollat), rendkívül rossz szolgálatot tett annak az ügynek, amit képviselni szeretne. A hozzám eljutott információk alapján ugyanis azt látom, hogy Ön mentegette a szovjet felszabadítók emlékművének meggyalázóit, ha igaz, még szolidaritást is vállalt velük. Ez a saját értékrendje alapján sem helyénvaló, hiszen utoljára a magyar nácik követtek el hasonló bűncselekményt. Az Ön által pártfogásba vett Lukács György élete végéig hálával adózott a Vörös Hadsereg elesett katonáinak, akik Európa (benne Magyarország) nácizmus alóli felszabadítása során vesztették életüket. E katonák többsége magánál fiatalabb ember volt.
Megértem, hogy Ön mint liberális ember nem pártolja a szocializmus e pozitív hagyományát, ám meggondolandó, hogy Ukrajnában és Oroszországban a liberalizmus egyenesen az ukrán nácikkal, a banderistákkal kötött szövetséget az Egyesült Államok anyagi, politikai, erkölcsi támogatásával.
Magyarországon is ezt szeretnék, ha megvalósulna? A politikában, már bocsásson meg, nem a szándékok a lényegesek, hanem a cselekedetek, amelyeket sokban meghatároz a történelem ismerete. Jó lenne, ha Ön és a barátai a hazai ruszofóbia őrületének nem dőlnének be. Nem vezet az sehová. A valóságban nem Putyin és Trump, nem a Nyugat és Oroszország között kell választanunk, hanem a közösségi társadalom és a barbárság között. Gondolják meg.
Ennek reményében üdvözli:
Krausz Tamás, az Eszmélet folyóirat szerkesztője