Kovács Bálint cikke az indexen
Még soha nem éreztem magamat olyan rosszul nagyon jó színházi előadás végén, mint most: csak szabadulni akarok innen, és örülök, hogy megtehetem. A kilátástalanság összeszorítja a gyomromat, és a torkomig kúszik.
Egy hónap alatt olyan mélyre jutottam a családommal együtt, ahonnan már nincs kiút:
az uzsorásnak annyival tartozom, amennyit nem tudok megkeresni, mert nincs annyi munka a faluban, a boltos gyűlöl, már nincs nála hitelem, csak egy kis tartozásom felé is. És nem látom, mi változhatna a jövő hónapban.
„Így élj túl egy hónapot közmunkából és segélyből” részletei…