Vladlen: Nagya Szavcsenko

Ukrajnát a sárba tiporja hatalmi elitje, amely a Radába (állítólag parlament!) szerveződve pusztán az oligarchák egy nagy csoportjának “kihelyezett” politikai tagozata. A politikai osztály elveszítette a lakosság bizalmát és ez nemcsak a “pro-orosz” milliókra vonatkozóan igaz, hanem – különböző intenzitással – a lakosság szinte minden szegmensére. Az emberek belefáradtak a politikai sárdagasztásba, a kelet-ukrajnai népirtó háborúba, a mindennapi élet elviselhetetlenségébe. Ez az érzelmi állapot alkalmas minden antidemokratikus rezsim bevezetése számára.  A széthullás es hanyatlás ismert tényei közepette áldásnak látszott az Oroszországban 22 év börtönre ítélt Nagyezsda Szavcsenko hazatérése. Putyin elnök két oroszországi állampolgárra cserélte ki őt, s politikai számítása beigazolódni látszik.

Vladlen: Nagya Szavcsenko részletei…

Megint bebörtönzik a kommunistákat!

“Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista.
Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”

Martin Niemöller

Kísértet járja be Kelet-Európát, az antikommunizmus kísértete. E kísértet még a rendszerváltozás szülötte, hiszen az eltelt 25 évben a Nyugat – ígért – gazdasági utolérése és a demokrácia megteremtése helyett az egykori közvagyont privatizáló oligarchikus kapitalisták gazdasági hatalma és azok érdekében manipuláló tekintélyelvű politikai rendszerek jöttek létre a régióban. Ukrajnában és Lengyelországban kommunistákat és más rendszerellenes ellenzékieket börtönöznek be és üldöznek antikapitalista, rendszerkritikai nézeteik és cselekedeteik miatt, noha nekik semmilyen felelősségük nincsen a sok évtizeddel korábban elkövetett bűnökért.  Az Európai Unió és a többi vezető hatalom sajtója erről hallgat, mivel a kelet-európai államok teljesítik Brüsszel és a szupranacionális társaságok pénzügyi, gazdasági és katonai-geostratégiai elvárásait. Magyarországon is hasonló a helyzet, ám sokan még mindig illúziókat táplálnak saját sorsukat és a rendszert illetően. Főleg e rendszerek nacionalista retorikája téveszti meg az embereket, amely pedig csak a globális tőke és a nemzeti nagyburzsoá rétegek kiszolgálásának valóságát leplezi.
A szerény nemzetközi tiltakozás nem gondolkodtatja el sem Ukrajnában, sem Lengyelországban, sem a balti államokban, sem nálunk a rendszer hatalmi elitjeit. Nekünk mégis tudatosítanunk kell a magyar társadalom lehető legszélesebb köreivel, hogy Kelet-Európában az újkapitalista rezsimek a rendszer ellenfeleiből, mint „nemzetellenes” „idegenekből” csinálnak bűnbakot. Ezeknek a korrupt és elnyomó rendszereknek csak látszólag stabil a bázisa, ám képesek arra, hogy megfélemlítsék és prostituálják a társadalom széles rétegeit. Az értelmiség, az írástudók felelőssége, hogy felhívják országuk és a világ figyelmét arra, mi zajlik a „demokratikusnak” kikiáltott kelet-európai államokban. Magyarországon a Horthy-rendszer szellemi örökösei kriminalizálják a baloldal, a szocializmus egész történetét. Az antikommunista keresztes hadjárat célja mindenekelőtt az, hogy elterelje a figyelmet a rendszer belső bűneiről, a szociális és kulturális hanyatlásról. A kommunisták üldözése egyúttal jelzi, hogy a tekintélyuralmi rendszer szélsőjobbra, diktatórikus irányban nyitott, aminek ára nem csupán a baloldal kirekesztése, „megfékezése”, a szocializmus, a kommunizmus bármely elméletének és gyakorlatának teljes körű kriminalizálása, hanem a  demokrácia kiüresítése és milliók nyomorba döntése is.
Követeljük, hogy engedjék szabadon a letartóztatott politikai foglyokat, másként gondolkodókat Ukrajnában és Lengyelországban!

Aláírók:

ATTAC Magyarország
Baloldali Alternatíva Egyesülés
Civil Parlament
Eszmélet szerkesztősége
Ferencvárosi Munkás Szabadidős Egylet
Marx Károly Társaság
Május Elseje Társaság
MEBAL

Agárdi Péter
Aggod József
Aggod Józsefné
Anyiszonyan Klára
Artner Annamária
Nicolas Bárdos-Féltoronyi
Benedikt Szvetlána
Bartha Eszter
Bedő János
Benyik Mátyás
Böröcz József
Csikós Sándor
Csoma Lajos
Farkas Péter
Fekete György
Gold Márton
Gyimesi László
Harsányi Iván
Hirschler Tamás
Jakab Attila
Kalmár Szilárd
Matthias István Köhler
Krausz Tamás
Léderer Pál
Lugosi Győző
Matheika Zoltán
Melegh Attila
Mészáros Gyula
Morva Judit
Nagy Éva
Julien Papp
Réti Józsefné
Salánki László

Somi Judit
Szász Gábor
Széchy Éva
Szerdahelyi István
Szigeti Péter
Szvák Gyula
Tokár István
Vadász János
Vajnai Attila
Vígh László
Zalka Vera

A kárpátaljai ruszinok helyzete

A Kárpátaljai Ruszinok Világtalálkozója (VSZPR) – mely a ruszinok nemzetközi mozgalmai közül a legnagyobb – egyre növekvő aggodalmának ad hangot mindazzal kapcsolatban, ami az utóbbi időben Ukrajna Zakarpatszkaja megyéjében (Kárpátalján) történik. 2016. április 5-én a régió törvényhozó szerve, a Megyei Tanács, a szavazatok abszolút többségével, az ukrán központi szerveknek szóló Felhívást fogadott el. A dokumentum, egyebek mellett, emlékeztet arra, hogy a régió lakossága, törvényhozói már jó ideje, és nem egy alkalommal sürgették és sürgetik a központi hatóságokat: biztosítsanak széleskörű autonóm jogokat Kárpátalja számára.
Ezzel összefüggésben a Felhívás kiváltképpen hangsúllyal említi a megyében, 1991-ben sorra került népszavazás eredményét. Melynek során a megye lakosságának mintegy 80 százaléka arra szavazott, hogy a régió kapjon autonómia státuszt. Mindezeket a tényezőket figyelembe véve, a Megyei Tanács küldötteinek többsége követelte, hogy Kijev folytassa az ország dezintegrálásának politikáját (MEGJEGYZÉS: nem túl szerencsés megfogalmazás – „az ország föderatív átalakításának” követelése helyénvalóbb lett volna), adja meg Kárpátaljának a jogot, hogy természeti kincseinek egy részével maga rendelkezhessen, illetve egyes állami intézményeket maga irányíthasson.
A kárpátaljai ruszinok helyzete részletei…

Csaba von Fischer: A fasiszta hagyomány az ukrán nacionalizmusban

(Konrad Kreft és Clara Weiss tanulmánya alapján)

A nyugati média előszeretettel elhallgatja, hogy milyen szerepet töltenek be a fasiszták az új ukrán kormányban. A szélsőjobboldali Svoboda (Szabadság) párt több miniszterrel képviselteti magát, a párthoz szorosan kapcsolódó fegyveres szervezet, a Jobb Szektor pedig terrorral nyomja el a kormánnyal szemben kritikus hangot megfogalmazókat. A tavalyi puccs kivitelezéséhez mindkét szervezet jelentős támogatást kapott Berlintől és Washingtontól, ami nem véletlen, hiszen Németország, az USA és az ukrán fasiszták együttműködése régre nyúlik vissza.

Az ukrán nacionalizmus gyökerei

Sok más európai országgal ellentétben, Ukrajnában soha nem volt erős nacionalista mozgalom. Ukrajna a középkorban Lengyelország és Oroszország által megosztott terület volt, majd a Lengyel Királyság felosztását követően a mai Ukrajna területének nyugati vége a Habsburg Birodalomhoz került. Az ukrán nemzeti mozgalom erőtlensége a gazdasági elmaradottság és az erős középosztály hiánya mellett annak volt betudható, hogy számottevő iparosítás csak az ország keleti részében történt, az is már csak a Szovjetunió keretein belül. A városi lakosság többsége oroszokból, németekből és zsidókból állt, az ukránok főleg az agrárnépességet alkották. Csaba von Fischer: A fasiszta hagyomány az ukrán nacionalizmusban részletei…

Az ukrán fasizmus mutációi (Szvjatoszlav Knyazev)

News Front.info, 2015. május 23.

Az orosz liberálisoknak – no meg az ukrán náciknak is – kedvenc lemezük: „Ukrajnában fasizmus (nácizmus) nincs, mindez csupán Kiszeljovnak[1] az agyában él: az emberek járnak-kelnek Kijevben, senki sem öldösi őket”. Csak hát az 1941-es Berlinben is jártak-keltek az emberek. Mosolyogtak is. Sőt, ilyenek még Varsóban is voltak. Úgyhogy ez az érv, enyhén szólva, nem meggyőző. Tehát, van akkor a mai Ukrajnában fasizmus, vagy nincs? Nézzünk utána…
Az ukrán fasizmus mutációi (Szvjatoszlav Knyazev) részletei…