Tanaj Csolkhanov: UKRAJNA: EGY SZÉLSŐSÉGES ÁLLAM EURÓPA KÖZEPÉN

Már két hónapja annak, hogy az ukrán erőszakszervek képviselői törvénytelenül feltartóztatták az orosz zászló alatt közlekedő „Nord” hajót. Az Ukrán Határőrszolgálat vízi őrségének egyik hajója az Azovi tenger vizein föltartóztatta a „Nord” orosz halászhajót.

Az állami kalózkodás eme aktusát követően az ukrán Határőrszolgálatnál bejelentették, hogy minden olyan hajót fel fognak tartóztatni, amelyek – a Kijevvel való egyeztetés nélkül – be-, illetve kihajóznak a Krím kikötőiből. Oleg Szlobogyan, az ukrán határőrszolgálat képviselője tette ezt a nyilatkozatot, április 4-én.

Moszkva reakciója nem sokáig váratott magára. A Roszribolovsztvo Azovi és Fekete-tengeri területi igazgatóságán operatív csoportot hoztak létre, hogy elejét vegyék Ukrajna kalózakcióinak. Ezt a halgazdálkodás kérdéseivel foglalkozó Azovi Tudományos – és Kutatóintézet honlapja közli. Igor Rulev, a tárca helyi képviseletének vezetője arról biztosította a halászokat, hogy továbbra is nyugodtan kifuthatnak a tengerre. Biztonságukat ugyanis szavatolni fogják az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak (FSZB) a krasznodari határterületen, illetve a Krím Köztársaságban lévő kirendeltségei.

A Szövetségi Tanács (1) külügyi bizottsága határozatot hozott arról, hogy – tekintettel az ukrán provokációkra – fokozott biztonsági intézkedéseket foganatosítanak a Fekete-tenger északkeleti részén, illetve az Azovi-tenger (2) medencéjében. A járőrözésben részt vehet majd a haditengerészet légiereje is. Emellett Oroszország fokozta az ukrán hajók ellenőrzését. Ezek az intézkedések, például, korlátozhatják ukrán hajók áthaladását a Kercsi szoroson (3) keresztül, mivel az elöregedett hajópark miatt, az ukrán fél esetében gyakoriak a biztonsági problémák.

Meg kell hogy jegyezzük: az ukrán fél akcióinak célja kizárólag a látványosság. Szembeötlő, ahogy ezeket az akciókat a nyugati nézőközönség előtti demonstrációknak szánják. Porosenkó láthatóan kimerítette már Washington bizalmi keretét. Az ukrán lakosság elégedetlen a közüzemi díjak, az energiahordozók árának növekedése, a fizetések és nyugdíjak mértéke miatt. Az Ukrajnában, állami szinten tapasztalható korrupció és lopás soha nem látott mértékeket öltött. Az amerikaiak mindennél jobban tartanak a 2005-ös helyzet megismétlődésétől, amikor pedig már úgy érezték, hogy győznek, és Ukrajna már a zsebükben van. (4) Majd hirtelen rájöttek, hogy mind a helyzet, mind a káderek terén kicsúszott a kezükből az ellenőrzés. Washingtonnak nincsenek illúziói ukrán partnereik eszmei megbízhatóságát illetően. Ott tisztában vannak azzal, hogy hűséges szolgáik bármelyike, bármelyik pillanatban kész arra, hogy őket elárulja, kiárulja és tovább passzolja.

Porosenkó tisztában van saját helyzetének bizonytalanságával, illetve a nyugati hitelektől való függésével. Ezért igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy meggyőzze Washingtont: cserébe annak a küszöbönálló választások idején nyújtandó támogatásáért, kész Washington bármilyen utasítását végrehajtani. Miközben Washington sikeresen kamatoztatja a maga javára az ukrajnai hatalomnak ezt az elanyátlanadottságát, illetve teljes függőségét.

Azzal tisztában kell lenni, hogy az USA a helyzet destabilizálására törekszik Európa és Ázsia területének egészén. Láthatjuk, hogy az USA hogyan használja fel Ukrajnát a konfliktus eszkalálására Kárpátalján. Ukrajna közvetlenül provokálja a kárpátaljai magyarokat és ruszinokat. Radikális csoportok magyar családokra támadnak, felgyújtják magyar kisebbségiek tulajdonát. A kárpátaljai magyarok nyelvi, kulturális jogainak megsértése, az etnikai hovatartozásukkal összefüggő diszkrimináció az ukrán állami politika része lett. A magyarokat megpróbálják arra kényszeríteni, hogy lemondjanak nemzetiségükről, nyelvükről. Ez az egész program közvetlenül hivatott provokálni a szomszédos anyaországot (kiemelés a fordítótól). Magyarország számára ez kemény kihívás. Ezzel összefüggésben nem szabad megfeledkezni az ukrán radikálisok lengyelellenes kilengéseiről sem. Az Oroszországban betiltott „Jobb Szektor” rohamosztagosai kitettek a világhálóra egy videót. Ezen meggyalázzák a lengyel és magyar lobogót, illetve a lengyelekkel és magyarokkal szembeni közvetlen fenyegetések hangzanak el.

Az ilyen cselekményeket, persze, nincsenek összhangban Kijev európai partnereinek politikájával. Kijev ma nem egyszerűen az USA engedelmes bábja. Kijev a zombik országa. És ez a sírjából feltámadt, veszedelmes túlvilági alak óceánon túli gazdájának az akaratát hajtja végre. A Fekete- és Azovi tengeren végrehajtott veszedelmes – lényegében állami kalózkodásnak nevezhető – akcióival Kijev veszélyezteti a tengeri fuvarozásnak az európai cégek részvételével kialakított logisztikai útvonalait. Ez, mindenekelőtt, az európai gazdaságra mért csapás. Bármely politikai és gazdasági szakértő számára nyilvánvaló, hogy ezzel az USA, általában véve is, Európa meggyengítésére vett irányt.

Az EU országainak részéről azonban elmaradnak a reagálások. Ez kapcsolatba hozható Washingtonnak az érintett országok vezetésére gyakorolt nyomásával is. Szemmel láthatóak a Porosenkó által vívott politikai küzdelem szélsőséges módszerei. Az európai vezetők azonban ezzel együtt sem kívánják észrevenni a nyilvánvaló tényeket. Ám az amerikai vezetés ugyanakkor nagyon is tisztában van azzal: mi minden kockázattal jár az, ha lerombolják az Európával kiépített kereskedelmi-gazdasági láncszemek füzérét, a tengeri logisztikai útvonalakat. Washington tudatosan provokál, sikeresen használva föl erre a célra Ukrajna bábkormányát. Az USA nagyon is tisztában van azzal: ha Oroszország, az Azovi – Fekete-tengeri térségbeli érdekeinek védelmében, kemény intézkedéseket hoz, teherszállítási csatornáik kényszerű átterelésével összefüggésben, a nagy európai kereskedelmi struktúráknak ebből jelentős veszteségeik lesznek.

Ukrajna nem egyszerűen az instabilitás forrása Európa kellős közepén. Látjuk, hogy Ukrajna olyan eszköz Washington kezében, melynek segítségével az USA csapást mérhet, elsősorban az európai gazdaságra. Figyelemre méltó tovább, hogy Európára nézve nem kisebb csapást jelent a szíriai válság is. Ennek legékesszólóbb példája: a háború sújtotta térségekből származó menekültek problémája. Az Egyesült Államok politikája világosan érthető. Ahhoz, hogy a felszínen maradhassanak, káoszba kell dönteni a világ minden más részét. De mire az európaiak megértik, hogy milyen szakadék felé tereli őket Washington, meglehet, már túl késő lesz. Egyelőre azonban Európa az istennek sem vesz tudomást a nyilvánvaló tényekről.

Fordította: Csikós Sándor


 

12 hozzászólás “Tanaj Csolkhanov: UKRAJNA: EGY SZÉLSŐSÉGES ÁLLAM EURÓPA KÖZEPÉN” bejegyzéshez

  1. Nem offolás!

    Imént érkezett e-mail címemre az ún. Magyar Szociális Fórum felhívása, tele – amúgy helyeselhető aktuálpolitikai megfontolásokhoz biggyesztett – történelmietlenségekkel, sőt történelemhamisításokkal. Nem beszélve arról, hogy hangoskodik benne a horthysta irredenta, amelynek volt bizony kapcsolódása a magyar nemzet második világháborús egy millió főt kitevő veszteségéhez; az utóbbi 60 százalékát jelenti a többségében gyerekek, öregek, nők képezte 600 ezer zsidónak minősített polgár leölése/leöletése a Magyar Királyság által. És ha e rettenethez hozzávesszük a Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni, szintén magyar királyi agresszió áldozatául esett több ezer szlovák, rutén, szerb, utóbb majd 200 ezer szovjet civilt, végképp érthetetlen a történelmileg végleg leszerepelt magyar nacionalizmus támogatása – magát baloldalinak valló politikai szervezettől. Íme a szöveg.

    Trianon üzenete

    Trianon arra figyelmeztet, hogy hazánk léte kerül veszélybe, ha idegen érdekeknek szolgáltatja magát ki, és békés együttműködés helyett a háború mezejére lép hódító céllal – írja a Magyar Békekör a trianoni szerződés 98. évfordulóján. 1920. június 4-én ugyanazok az államok csatolták el az ország területének 2/3-át, amelyekkel ma szövetségesek vagyunk a NATO-ban és az EU-ban – jelzik. Ezek az államok Magyarország feldarabolása óta nem emeltek szót az elszakított területeken élő magyarság jogfosztása ellen, most pedig cinkos némaságuk közepette foszthat meg Kijev anyanyelv-használati jogától magyart, ruszint, oroszt. Autonómia, önrendelkezés, emberi jog üres szólammá vált a birodalom keleti terjeszkedése, Ukrajna NATO-ba történő integrálása közepette. Szövetségeseinknek felvonulási térkép Kelet-Európa Oroszországgal szemben, amely a világon egyetlenként „gyilkosok és mészárosok rabló békéjének” minősítette a versaillesi békerendszert. Kihasználnak minket, s elvárják, hogy jó képet vágjunk hozzá. Azzal zsarolnak, hogy nem adnak több EU-pénzt, ha nem fogadjuk el a betelepítési kvótát. Akik 98 évvel ezelőtt megcsonkították ezt az országot, adósok a válasszal: megvédenék-e hazánkat egy NATO-n belüli támadástól? Mert hiszen 1920-ban az a román hadsereg özönlötte el Magyarországot, amely ma szövetségesünk a NATO-ban. Tanuljunk a történelemből! Magyarországnak azok között a helye, akik egyenjogú békés együttműködést akarnak, nem pedig kihasználni minket önös céljaikra.

    http://os.mti.hu/hirek/136643/a_magyar_bekekor_egyesulet_kozlemenye

    1. Az országok, a rendszerek változnak, de a nacionalizmus, a sovinizmus, az irredentizmus a régi. Trianonnak oka van, amiben a pamflet szellemisége is megtalálható volt annak előtte.
      A magyar nép túl kicsi ahhoz, hogy önállóan, „körkörös védelembe” meneküljön, és harcoljon az utolsó töltényig.

      H a szöveg nem lenne átitatva az ostoba nacionalizmussal, némely ténynek helyt lehet adni. A „trianonosok” soha nem beszéltek arról, ami megelőzte Trianont, nevezetesen a magyar uralkodó osztályok és az egyházak gyalázatos nemzetiség ellenes, gyűlölködő politikájáról, amelyek az antant részére „jogalapot” szolgáltak a valamikori „nagy” Magyarország szétdarabolására.
      Érdekes, Ausztria az elvett Dél-Tirolért megkapta Burgenlandot, pedig az 1. világháború egyik főkolomposa volt – természetesen a monarchia-beli Magyarországgal egyetemben.
      Trianon egy igazságtalan rablóbéke volt, de sajnos, mi is hozzájárultunk anno.
      Az, hogy Magyarország szövetségben van a valamikori ellenségeivel – az igaz – de itt is az számít, hogy az „ellenség” érdeke egyezik-e a magyar nép érdekeivel.
      Egyébként nem Oroszország, hanem Szovjet-Oroszország (a cári birodalom után ez volt az első neve) – hanem V. I. Lenin mondta ezeket a szavakat.

      A trianoni béke álságosságáról, az irredentizmus életben tartásáról nagyszerű bizonyíték a várpalotai Trianon Múzeum. Akárcsak a Terror háza, hamis, történelmietlen, igazságtalan, egyáltalán nem szolgálja Magyarország érdekeit.

  2. Az ukrán állam ebben a formájában a végét járja. Kizarolag az USA-nak és részben az EU-nak köszönhető a borzalmas léte. A Babcsenko-féle provokáció is ezt a szennyes létet jelzi. De magától mégsem omlik össze. A bűnözés összetartja.

    1. Nem a bűnözés tartja össze (az csupán a lényege), hanem az USA és a NATO. A mai Ukrajna nyílt hadüzenet az orosz geopolitika alapját képező orosz érdekszféra ellen (ami az Orosz Birodalomnak az „érdekszféra”, az az USA-nak a „nemzetbiztonság”). Ez a nyílt hadüzenet viszont burkolt hadüzenet a III. világháború kirobbantására.

      Egyébként nagyon csúnya játék folyik. Az USA a NATO keretében be akar hatolni az orosz érdekszférába. Ehhez be akarja léptetni Ukrajnát a NATO-ba. A NATO jelenleg még érvényes alapszabálya szerint azonban olyan ország, ahol polgárháborús konfliktus van, nem vehető fel a NATO-ba. A NATO segítségével végrehajtott puccsal hatalomra került rezsim elkövetett egy durva hibát, amikor első intézkedései egyikeként megszüntette az ukrajnai orosz nyelv (ami kis mértékben szókincsileg is, nyelvtanilag is különbözik az oroszországitól) hivatalos államnyelvi státuszát. Ez adta a lökést a doni medence orosz-ajkú többségének, hogy elszakadási akciót hajtson végre. Azonban – ellentétben a Krímmel (Szevasztopol miatt) – Oroszország sem e területek elszakadásában, és pláne nem az Orosz Föderációhoz csatolásában nem érdekelt. Amennyiben ugyanis ezek bármelyike bekövetkezne, a maradék Ukrajnát azonnal beléptetnék a NATO-ba (hiszen megszűnne a polgárháborús helyzet). Meggyőződésem, hogy amennyiben Putyinnak sikerülne elérnie, hogy az ukrán kormánnyal (akár a jelenlegivel is) az osztrák Államszerződéshez hasonló – Ukrajna örökös semlegességéről szóló – szerződést aláírnia, azonnal abbahagyná a doni medencei szakadárok támogatását (pláne ha azt is sikerülne elérnie, hogy állítsák vissza az ukrajnai orosz hivatalos állami nyelvi státuszát). Ezért nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy azok az ukrán-NATO állítások, mi szerint a doni medencében voltaképpen átöltöztetett reguláris orosz csapatok harcolnak – hazugság. Ám az USA-nak meg éppen az az érdeke, hogy a világ közvéleménye elhiggye ezt a hazugságot, mert akkor Ukrajna már nem polgárháború sújtotta államnak számítana, hanem külső agresszió áldozatának, és mint ilyet akár gyorsított eljárással is fel lehetne venni a NATO-ba. Igaz, hogy akkor a NATO-nak azonnal „meg kellene védenie” a „külső agresszióval szemben” az új tagállamot, ami akár azonnal a világháború kitörését jelentené.

      1. A Szovjetunió a szocialista országokkal közös határai mentén, saját területén nem állomásoztatott jelentősebb, koncentrált haderőt – mert hiszen a szocialista országok területe eleve fékezte volna az ellene indítandó bármiféle NATO támadás erejét.
        A NATO keleti terjeszkedése miatt a Baltikumban és Dél-Kelet Európában azonban közvetlen közelségbe került hozzá a NATO – így Murmanszktól a Fekete-tengerig – jelentős szárazföldi, légi és haditengerészeti erőket volt kénytelen telepíteni, hiszen európai határain de facto az 1939-es viszonyokhoz hasonló helyzet jött létre. Ugyanakkor Törökországgal megszűnt a közvetlen határviszonya, és kialakult egy olyan helyzet, hogy elég jól kezelhető kapcsolata van a NATO legerősebb eurázsiai államával.

    1. Talán fordítva. Ukrajna mindig akkor fordult Oroszország ellen, amikor valamilyen külső nagyhatalom (Lengyel Királyság, Német Császárság, III. Birodalom, NATO) járszalagára került.

  3. Az Azovi-tenger valamikor szovjet beltenger volt, amelyre nem vonatkoztak a nemzetközi vizek és az érdekelt tengerparttal rendelkező államok 12 tengeri mérföldes felségterületi rendelkezései.
    Amikor Ukrajna különvált, a Kercsi-szoros hasonló nemzetközi státuszba sorolt át, mint a Boszporusz, amely szélessége nem tette lehetővé a mindkét fél partszakasza közötti 12 tengeri mérföld szélességű felségvíz kijelölését, hiszen a szoros csupán 18 km (körülbelül a most elkészült híd nyomvonalán haladva).
    Az Ukrajna keleti iparvidékének fontos kikötője volt a Mariupol városban működő tengeri kikötő, amely a Krím-félsziget Oroszországhoz való csatlakozását követően megközelíthető maradt a Kercsi-szoros nemzetközi tengerjogi státusza miatt. Az új hidat, amely a Krasznodar területén lévő Tamany-félszigetet köti össze a Krími Köztársasággal, már eleve úgy épült, hogy a létező legmagasabb tengerjáró hajók is áthaladhassanak rajta – ámbár itt a tenger hajózható medre a legkeskenyebb, a mélysége is éppen elegendő egy nagyobb vízkiszorítású hajó számára is.
    Az Azovi-tengeren működik az Azovi flotta, a tenger keleti partjai mellett fekvő Taganrog, Jejszk, Tamany, és Primorszk mellett több katonai repülőtér is van – nem beszélve a Szavasztopol Haditengerészeti Bázisról. A Krím-félszigeten a Belbek-i légitámaszpont, Feodoszija-ban a tengerészgyalogos (morpeh) bázis, valamint több kessebb repülőtér is az Orosz Haderő birtokába került, így a Krím és az Azovi-tenger orosz partszakaszai is megfelelő védelem alatt állnak. Nincs messze Novorosszijszk, amely amellett, hogy haditengerészeti bázis, hajógyártó és javító központ, az orosz flotta tengerészeti oktatási központja is.

Hozzászólás a(z) Tovaris bejegyzéshez Válasz megszakítása