Új internetes honlap: Kertfalu

A honlapot indítók bevezetője:

“Kertfalu nevű internetes honlapunkat elektronikus folyóiratként kezeljük és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk szót adni másoknak is. Azért hoztuk létre, hogy a mai elterjedt országimázs helyett egy a magyar nép ténylegesen demokratikus hagyományainak és önismeretének jobban megfelelő országimázst vázoljunk fel. Igazán mai, valamelyest szervesen összefüggő nemzeti önismeretről tulajdonképpen nem beszélhetünk. Ami van, az a középkorra visszamenő, és a tizenkilencedik századi lecsúszott úri rétegek által utólag elképzelt nemzeti nagyság képének töredékeiből áll. A mai magyar nép azonban nem a középkorban él, és nemzeti sajátosságait nem lehet ennek vagy annak a nagy uralkodónak esetleg arisztokratának az érdemeiből eredeztetni, akik a legjobb esetben még a tizenötödik században éltek, még akkor sem, ha ezek erényei tényleg léteztek. Erre azonban nincs is semmi szükségünk. Vannak nagy nemzeti, és egyben népi hagyományaink, amelyeket először a legmagasabb szinten Kossuth és Petőfi rendszerezett és foglalt össze, és követőik egész sora folytatott, fejlesztett tovább az állandóan változó világ követelményeinek megfelelően. Ennek a fejlődésnek a huszadik századi következménye lett a kertmagyarország programja, megvalósításának több kísérlete. Ez a program a „népi írók” mozgalmában kristályosodott ki, akik abban a vonatkozásban voltak írók, hogy mind írtak valamit, ki szépirodalmi alkotást, ki esszét, ki tudományos elemzést. Olyan személyiségekre gondolunk, mint Veres Péter, Illyés Gyula, Darvas József, Erdei Ferenc, Nagy Lajos és munkatársaik.

Sok vita után az 1960-as években a magyar mezőgazdaság útja lényegében az ő elképzeléseik szerint fejlődött, összhangba hozva a szövetkezeti nagyüzemi termelés követelményét ott, ahol az tényleg szükséges volt, a kiskertgazdaság kifejlesztésével.

Az 1960-as – 1980-as években szinte az egész ország munkaképes része jó időben kertjeiben dolgozott, kezük nyomán virágzó zöldséges, gyümölcs- és szőlőskertek keletkeztek. A kertek között pedig szép családi- és hétvégi házak emelkedtek. Eszményeik nem voltak gyökértelenek, munkájukat olyan tudósok tevékenysége készítette elő, mint Nagyváthy Jánosé, Tessedik Sámuelé és társaiké. Ábrándjaik sem voltak megvalósíthatatlanok, mert hiszen éppen ezeknek a dolgozóknak az eredményei bizonyították realitásukat. Ennek az alkotó Magyarországnak a lelkivilágát nem középkori kastélyok és székesegyházak, hanem a tudományos akadémia, az egyetemek, a könyvtárak, a múzeumok, az iskolák épületei, valamint tágas, egészséges lakóházak és nyaralók fejezték ki, ahol az Ember megvalósíthatta vágyait és pihenhetett is. 24 éve ez a fejlődés teljesen megállt, de eredményei egyelőre megmaradtak. Ennek a Magyarországnak a képét akarjuk megmutatni, és egyben felhívni mindenkit, hogy folytassuk Kertmagyarország építését. Még nem veszett el minden, még falusi házaink kertjei a tulajdonunkban vannak, ne hagyjuk, hogy gaz lepje el őket, és egyben gondolkodjunk. Gondolkodjunk azon, hogy milyen társadalmat kell teremteni ahhoz, hogy az alkotó munka folytatható lehessen. Egy tapasztalattal már többet tudunk, és tovább nem érdemes kísérletezni, tudjuk , hogy ez a piacgazdaságnak nevezett valami semmire sem jó, csak öl, butít és nyomorba dönt. Mindenekelőtt szedjük elő a kamrából a kerti szerszámainkat, és „műveljük meg kertjeinket.” Voltaire tanácsolta ezt, amikor a világ bajban volt. A világ ma is teljes válságban van, de tanácsát ma is meg fogadhatjuk. Kiábrándulva minden hazugságból, amivel bennünket hitegettek és próbálnak még hitegetni, „műveljük meg kertjeinket !!!”

Bócz Ferenc

Jakócs Dániel”

A honlap címe: http://www.kertfalu.eoldal.hu/

A kezdeményezők várják a bevezető mondatok értelmében olyan képek és szövegek küldését, amelyek a népi Magyarország életét fejezik ki, alkotó erejét reprezentálják. Különösen fontos lenne az 1960–as, 1980-as évek falusi épületeinek, kertjeinek bemutatása.