7 hozzászólás “Vesztésre álló egyetemek” bejegyzéshez

  1. Az egyetemeken tomboló szélsőjobboldali burjánzás ellen csak baloldali, s hogy mit ne mondjak, kommunista szervezkedéssel lehetne hatásosan harcolni.
    Ugyan én csak jártam egyetemre, és csak középiskolákban tanítottam – annak idején is elég sok diákkör működött legálisan, vagy nem hivatalosan (szándékosan nem az illegálist említettem) – ahol a rendszerváltás ideológiai csírái keletkeztek.
    A felsőoktatásból kikerülő mérnökökkel kapcsolatban nincs valami optimizmusra okot adó következtetésem…

  2. Igen, az egyetemek vesztésre állnak, de nem most indultak el ezen az úton, hanem akkor, mikor a munkát kapni nem tudó fiatalok tízezreit rázúdították a nem erre a létszámra tervezett egyetemekre. Tényszerű, hogy még a kiemelt egyetemeken is létszám „leépítés” van, amikor a hallgatók létszáma többszörösérea duzzadt. Igaz, a jelen kormány tett lépéseket a hallgatói létszám csökkentésére, de ezzel csak lovat adott azok alá, akik az előző dolgokat elkövették. Jó kampányszlogen lett, hogy egyenlő esélyt mindenkinek a felsőoktatáshoz. Igen az esély egyenlő lehet, egy szinvonaltalan felsőoktatáshoz. Természetesen minden fiatal, ha csak lehet végezzen felsőbb tanulmányokat. Ennek megoldás igen egyszerű. Annyi egyetem kell, amennyi ennyi felsőfokú tanítást tud végezni. Az átkosban lehet, hogy jóval kevesebben jutottak hozzá diplomához, de az diploma volt. A diák megküzdött érte. Az egyetemi oktatók nem voltak agyonfizetve, de a munkafeltételek lényegesen jobbak voltak (Ah, mi pazarlás: a kiscsoportos oktatás, a szemináriumok voltak kitűzve célul, és meg is valósítva). Ugyanis az egyetemi szinvonalú oktatáshoz kell még egy fontos dolog. Kutatni kell az oktatónak (és vele a diáknak is), alapkutatást kell csinálni, fenn kell tartani a kreatvitást, hogy át is adhassuk és ők át tudják venni. A jó egyetemhez pedig jó középiskola kell, mert ma az időnk javarészét az értő olvasás megtanítása teszi ki. A felsőoktatás pénzbe kerül, nem is kevésbe. De ez ilyen, az ennivaló is pénzbe kerül. A bajom nem csak az, hogy folytonos a forráskivonás, hanem az, hogy az un. „másik oldal” is iszonyú kártételre készül. De alapvetően nincs gond. Az új közös hazánkban vannak szinvonalas egyetemek: Stockholmban (magam is tanítottam ott), Berlinben, Hannoverben, Párizsban …. és nincs a mesterképzésben tandíj sok helyen. Ezt akartuk? Ezt akarjuk? Az ipar és a mezőgazdaság után ez is menjen a levesbe! A piac ezt diktálja. És a józan ész?

    1. Hát, már bocsánat, kedves gruz, nem a felsőoktatás lett minőségtelen a kirekesztésmentességtől, hanem a tudományos szinvonalat engedték lejjebb a desztalinizáció jegyében: persze, hogy egy csomó sekélyes felkészültségű diplomás készül ott, ahol történelemszakokon a horthyzmus rehabilitációja érdekében megy a butitás! Persze, hogy alacsony lesz a szinvonal ott, ahol a közgazdasági karokon mindenáron Nash és Smith szemetét próbálják a fejekbe verni, és elhallgatni Marxot! Stb., stb.
      Tehát nem a felsőoktatás, hanem a szélsőjobb felé elkötelezett oktatók, akik összekacsintanak a „kolovratos”, „tirpákiás” stb. hallgatókkal, és ideológiai alapon átengedik őket olyan dolgozatokkal, amiknek lényege a nácimosdatás, minőségük pedig nincs.
      A becsületes profok által nyújtott oktatás máig magas szinvonalú – csak persze azok veszik észre, akik be is járnak, és nem a „Tiger” tankról álmodoznak, rosszabbikos matricákat és lapokat elhelyezve a campuson.
      Itt válik el, melyik hallgató alkalmas. A szűrés jó lenne, de nem kirekesztésként.

      1. Kedves Csehov!
        Mint leveléből kitűnik az egyetemi szférában járatos, de nem abban amelyikben én. Nálunk nincs szerepe az ideológiának a tanórán. (természet és műszaki tudomány). Viszont annál inkább a felkészülésnek. Itt a politika nem szelektíven (ízlés szerint, hol liberális, hol konzervatív, de mindenképpen burzsoá), hanem fűnyíró szerint okozta a károkat, és ezt együtt tolta Magyartól Pokornin és Fodoron át Hoffmanig mindenki.
        Nem kell nekem a „nyugati” egyetemekre hivatkozni, jártam és dolgoztam arrafelé. Sőt Kínában is, ahol minden műszaki egyetemen van filozófia intézet, és azt mondják kell.
        Becsületes profok? Én vajon ilyen vagyok? Nem tudom.

        1. Jó, Önnek végülis nagyobb tapasztalata van ebben, amit én látok az egy bölcsészkarra vonatkozik, ill. egy közgázra – itt komoly ideológiai harcok IS folynak a poziciós-klikk- és személyi harcok keretében. A 2010-es katasztrófa óta egy, a liberálisabb burzsuá Medgyessy-gondolkodástól erősen eltérő, agressziv káderpolitikát visz a jobboldal. A nem agresszivan jobbos profokat igyekeznek leváltani, nem felkészültségi, hanem politikai okokból, a kiskedvencek viszont hallgatókból jól járnak az egyébként „roppantul” felkészült jobbos profoknál. (Nálunk volt a „filozófus-ügy”… A témavezetőmet is meghurcolták. Demeter Tamás, aki szerint a „miszpoché mindig hazudik”, együtt jelentette fel munkatársait a másik jobbossal.)
          A szűrés ügyében én is a fűnyiró ellen vagyok, amúgy is inkább szociális diszkriminációt látok benne – á la Bourdieu.
          Amit én egyébként szűrésként emlitettem, az inkább arra vonatkozna, hogy aki jobbikos matricákkal ragasztja tele az egyetemi épületeket, és szélsőjobbos szennylapokat hurcol be, azokat ki kellene rúgni, mentális alkalmatlanság okán.
          Szóval, ezek miatt beszéltem igy.
          Remélem, ezzel sikerült valamennyire elmondanom, itt mi a baj.

          1. Természetesen sikerült. Értem én. A mai kurzusnál ha nem is jobb (mert minket tönkretett), de mindenképpen élhetőbb volt a liberális burszoázia regnálása. Hiszen politikai okok nem voltak, ütöttek bennünket válogatás nélkül.
            De mint mint írtam az „ideológiának nincs szerepe a tanórákon”. Természetesen egy egyetemen, ha már az, akkor van. Hiszen mint azt ezerszer elátkozott kínaiak is vallják, bölcsészet nélkül ugyan van élet, de minek. Látom én azért mi folyik a BTK-n meg a Jogi Karon.
            Filozófus ügy? Hát igen, szivesen mondanám, hogy nem avatkozom bele a burzsoá filozófusok egymás elleni intrikáiba (pl. H.Á megdöbbentett mikor képünkbe mondta, hogy az „ötvenes évek” volt a magyar történelem legsötétebb időszaka. ), de valóban meg kell becsülni a liberális filozófusokat, mert ők „csak” verbálisan kommunistáznak. Hogy, tükör nincs náluk az már egyéni probléma. Sajnos elég idős vagyok ahhoz, hogy hallottam én már őket meggyőződéses marxistának is, mikor én még kétkedő voltam. 🙂
            Szóval csak azt akarom mondani, hogy nehéz mögéjük állni.
            Sok követ kell még elgörgetni az útból,hogy megtaláljuk egymást. De már rugdosom az egyiket. 😀

Vélemény, hozzászólás?