Vladlen: Az ukrán provokáció értelme a Kercsi-szorosban

1. Porosenko újjá akarja magát választatni Ukrajnában, de nagyon rosszul áll a szénája. Ha sikerül kiprovokálnia egy tartósabb hadiállapotot, esetleg el tudja odázni a választásokat.

2. Porosenko rezsimjének legkülönbözőbb támogatói egy dologban egyetértenek: Oroszországot össze kellene ugrasztani a Nyugattal olyan szintig, hogy katonai konfliktus jöjjön létre. Erre legalkalmasabb Ukrajna, hiszen a határ mindkét oldalán már felsorakoztak katonai erők. Ukrajna megpróbálja eljátszani az áldozat szerepét, miközben az ukrán pronáci rezsim törvényeket hoz az orosz nyelv, az orosz és a szovjet kultúra ellen. 1945 óta példátlan fasiszta rehabilitáció játszódott és játszódik le Ukrajnában.

3. A pronáci ukrán rezsim nyugati szponzorai maguk is támogatják Porosenkoék Oroszország elleni provokációit, bár egy nyílt háború egyelőre nem áll érdekükben, mert azt Oroszország igen gyorsan lezárná, s a mai Ukrajnából nem sok maradna.

4. Az Európai Unió hírcsatornáiban a nyíltan náci politikusok is, mint például Parubij, a parlament elnöke, az ismert Hitler-imádó, tolerált politikusként nyilatkozgat. Eközben Merkel pátbeli utóda, Annagret Kramp-Karrenbauer a náci múltat felidéző ruszofób kampányba kezdett, amely már-már elhomályosítja a hivatásos brit oroszgyűlölőket is, mint Theresa May-t. 

5. Az ukrán provokáció megmutatta, hogy a Nyugat Oroszország elleni geostratégiai küzdelme egyre kevésbé ismer határokat, egyértelművé válik e téren is, hogy felmondják a polgári demokrácia minimumát is, ami már a legyilkolt szaudi újságíró esetének amerikai értelmezésében is kifejezésre jutott. Saját törvényeiket sem tartják be, ha geopolitikai és energiapolitikai érdekeikről van szó.

6. A valódi tét, amire az ukrán pronáci elit tesz, az az, hogy a NATO miután lényegében elnyelte a Balkánt is és megy tovább Kelet felé, a végén Ukrajnát is bekebelezi.

7. Végül, a neoliberális világrend nyilvánvaló szétesése nem javítja meg a tőkés világrend működésének betegségeit, hanem csak súlyosbítja azokat. Vedd komolyan a háború elleni antikapitalista küzdelemet!

12 hozzászólás “Vladlen: Az ukrán provokáció értelme a Kercsi-szorosban” bejegyzéshez

  1. A helyzetről és Porosenko elnök és társai szövegeiről eszembe jutott egy könyvrészlet, amelyet 50 éve olvastam (egészen más történelmi eseménysor kapcsán) . Íme: „Véres szavaikat véres tettekre kell váltaniok, és borzalmas verseny indul meg, amelyben senki sem tud lemaradni. Vigyázniuk kell, nehogy a népkegy ellenük irányuló népharaggá változzék. Buzgón részt kell venniük az emberhajszában, nehogy a vadászok sorából az üldözött vadak közé kerüljenek. Az alágördülő szikla könyörtelen fizikai törvényei szerint mind gyorsabban sodródnak lefelé a lejtőn. Ezreket és ezreket taposnak el, nem gonoszságból, nem is szenvedélyes meggyőződésből, most már csak gyávaságból. Mert a világtörténelem, sajnos, nemcsak az emberi bátorság krónikája, hanem az emberi gyávaságé is. És a politika, amelyről azt hiszik, hogy vezető egyéniségek akaratmegnyilvánulása, tulajdonképpen rabszolgai követése az áramlatnak, amelyet a vezetők indítottak meg ugyan, de később nincs már erejük ahhoz, hogy megállítsák vagy irányítsák. A háborúk is így keletkeznek mindig – előbb a tűzzel és veszedelmes szavakkal való játék, aztán a hazafias szenvedélyek felingerlése, végül a politikai gaztettek sorozata. Nincs olyan gonoszság vagy brutalitás, amely annyi vérbe került volna, mint az emberi gyávaság.” Forrás: Stefan Zweig: Fouché, Gondolat, 1968. 29. old.

  2. Oroszországban akármilyen szocialista fordulat csak akkor történhet majd egyszer meg, hogy létezik-e az egységes Oroszország. Ahhoz meg az kell, hogy ma a kapitalista Oroszország – nem az oligarchákra gondolok, hanem a nép egészére – meg tudja-e őrizni az ország egységét és területi integritását.
    Ezt legfőképpen akkor tudja megvalósítani, ha a jelenlegi ukrán vezetést el tudják kergetni (ez az ukrán nép feladata) – és helyreállítják az Oroszországgal eddig fenntartott kapcsolatait.

  3. https://ukrajnarol.blog.hu/

    A három legfontosabb részlet:

    ————————–

    Putyin Jelcin önállósult kreatúrája, aki sokban szembeszállt mentorával, de bizonyos alapelvekben nincs lényeges változás – esetenként Putyin markánsabban képviseli a jelcini vonalat, mint maga Jelcin tette azt. Mindenek előtt ilyen az immár közel félévezredes orosz geopolitikai alapelvek fenntartása és védelme:

    1) Oroszországnak földrajzilag jól meghatározott érdekszférája van, amit minden eszközzel igyekszik fenntartani (az érdekszféra soha nem jelentette az abba tartozó területek feltétlenül Oroszországhoz csatolását adminisztratív értelemben is!);

    2) Oroszország világhatalom, és mint ilyennek joga van minden fontos nemzetközi kérdésbe érdemileg beleszólni, nem tűri, hogy a megkérdezése nélkül, a háta mögött döntsenek;

    3) Amennyiben az előző két elv megsértése miatt Oroszország átlépi az 1)-ben említett érdekszférája határát, a probléma többé-kevésbé sikeres (legalább Oroszország „arcát” megvédő) megoldása után mindig visszatér az 1)-ben megjelölt érdekszférája keretei közé

    (a 3) elv egyrészt azt jelenti, hogy nem igazak az orosz terjeszkedésről szóló újra meg újra elhangzó vádak, másrészt azonban ez nem valamiféle pozitív orosz lelki alkat következménye, hanem a túlságosan központosított hatalom és az érdekszféra önmagában is hatalmas kiterjedése között feszülő konfliktus következménye. Az USA lényegesen kisebb „anyaországi” területe, és lényegében jól bejáratott federalista, decentralizált államszerkezete révén folytathat valóban terjeszkedő politikát – ellentétben Oroszországgal az USA még soha sehonnan önként nem távozott, ahova betette a lábát)
    —————————————-
    Információk hiányában nem tudom megítélni, hogy a kelet-ukrajnai „orosz szeparatizmust” Oroszország szervezte-e, vagy csak megragadta az ebben rejlő, számára kedvező lehetőséget. Igen, itt valóban polgárháborús, sőt világháborús veszélyt idéztek fel. Azonban ebben a NATO, az EU legalább annyira sáros, mint Oroszország. Elég lett volna egy felelős nyilatkozat arról, hogy a NATO semmilyen körülmények között nem kínál fel tagságot Ukrajnának, hogy Ukrajna tiszteletben tartja nemzeti kisebbségei már elért jogait, azokat inkább bővíteni, mintsem szűkíteni fogja és Oroszországnak nem maradt volna semmilyen erkölcsi alapja Ukrajna belügyeibe beleszólni, vagy pláne megsérteni Ukrajna területi egységét.
    —————————————–
    Még valami.

    Megkérdezném, joga van-e egy szuverén ország valamely területét az ott többségben levő nemzetiségi kisebbségnek – külföldi hatalom támogatásával – elszakítani? A félreértések elkerülése végett: nem a Krimről, Kelet-Ukrajnáról kérdezek, hanem Koszovóról (a különbség: Oroszország – legalább is eddig – nem bombázta Ukrajnát, a NATO viszont bombázta Szerbiát)

    Megkérdezném, hogy ha egy nagyhatalom veszélyben érzi szerződéses jogait egy stratégiailag kiemelkedően fontos objektum esetében, joga van-e érdekeit megvédeni? A félreértések elkerülése végett: nem Szevasztopolról kérdezek, hanem a Panama Csatorna Övezetről (a különbség: Oroszország nem rohanta le Ukrajnát, nem pusztított el több tízezernyi ukránt és nem rabolta el Ukrajna egyébként igencsak kétes legitimitású elnökét, az USA tengerészgyalogosai viszont partra szálltak Panamában, megöltek több tízezer panamait és elrabolták Panama törvényes elnökét).
    —————————————-

    Mindez írva vagyon 2014. október 17-én – azóta az események iránya nem változott.

  4. Sokan nem értik, miért rosszabb ebben a konfliktusban Ukrajna. S ennek az az oka, hogy magát a konfliktus egészét sem értik, s nem képesek belehelyezni a globális összefüggések rendszerébe. Csak a két oligarcha harcát látják…

Hozzászólás a(z) Emil bejegyzéshez Válasz megszakítása