Vladlen: Jacenyuk – a neonáci. A Szombat – antiszemita

Jacenyuk ukrán miniszterelnök közönséges pronáci tézissel állt elő Berlinben a hét elején. A német tárgyalófél számára is megdöbbentő módon éppen a Győzelem 70. évfordulójának évében a Nagy Honvédő Háborút, a Vörös Hadsereg fasizmus fölötti történelmi diadalát  Ukrajnába és Németországba való agresszív „betörésként” jellemezte. Őrület? Nem, tulajdonképpen racionálisnak tetsző  politikai számítás. A náci Németországból  és banderista szövetségeseiből, a holokausztban is résztvevő Ukrán Felkelő Hadseregből, vagyis a hóhérból igyekezett áldozatot faragni. Így lett Ukrajna Európa, mindenekelőtt a náci Németország védőbástyája, a mai Németország és a mai Ukrajna a náci rezsimek politikai utóda. Így lett Európa felszabadításából, a Nagy Honvédő Háborúból agresszív, népeket elnyomó okkupáció. Ez volna a liberális – banderista szövetség politikai üzenete ala Jacenyuk és  Porosenko.

E tekintetben Magyarországon sem sokkal jobb a helyzet. Mi már nem csodálkozunk azon, hogy  mindez a magyar sajtóban szinte meg sem jelent, mintha csak nem is az EU és az USA állna a náci Jacenyuk mögött. Szégyellik a védenc ilyen szokatlanul nyílt és őszinte nácizmusát a Népszabadságtól a Szombatig. Jobb elhallgatni, hogy védelmezett ügyükön újabb szégyenfolt esett az Odesszai és a kelet-ukrajnai tömeggyilkosságok után. Ám az ember a döbbenettől még magához sem tért, amikor tegnap a Szombat c. lap, amely egyébként magát zsidónak tekinti (!), magából kikelve tiltakozik az ellen, hogy a Mazsihisz valamelyik frakciója meghívta Oroszország nagykövetét Auschwitz felszabadítása (1945. január 27.) alkalmából a Dohány utcai zsinagógába. Még Auschwitz felszabadításából is belpolitikai bohózatot rendeznek. Semmi nem drága, ha a politikai téboly eluralkodik. A lengyel kormányt pedig megdicsérték, hogy az nem hívta meg Putyint az Auschwitz felszabadítására rendezendő nemzetközi megemlékezésre. Közönséges politikai futóbolondok lennének?  Már el is felejtettek, hogy a mostani magyar kormány is e tekintetben Jacenyuk híve vagy fordítva? Orbán német emlékműve már feledésbe merült?

Oroszország nélkül meg lehet emlékezni Auschwitz felszabadításáról? A politikai ámokfutás felülír mindenféle józanságot. A Szombat c. újság, amely magát büszkén zsidónak nevezi, olyan emberek kezén van, akik nem tudják, hogy az Auschwitzot felszabadító Vörös Hadsereget egyetlen ország tekinti ma legitim történelmi hagyományának, katonáit saját hőseinek? Nem tudják zsidó létükre, hogy 2,7 millió zsidót szovjet állampolgárt pusztítottak el a nácik és ukrán, lett, litván, román, magyar és más szövetségeseik? Nem tudják, hogy a Vörös Hadseregben közel 500 ezer zsidó vöröskatona harcolt? Nem tudják, hogy hadifogolyként a komisszár-parancs alapján 80 ezer zsidó vöröskatonát gyilkoltak le? Nem tudják, hogy létszámához képest a zsidó nemzetiségű harcosok kapták meg a legnagyobb kitüntetést, a Szovjetunió Hőse kitüntetést a legnagyobb számban? Nem tudnak semmit?

Az antiszemita csőcselékkel egy oldalon állva próbálják a szovjet, köztük szovjet zsidó hősök emlékét meggyalázni. Merre tart Magyarország? Miféle szétesés zajlik az ún. liberális táborban? A meggárgyult ruszofóbok ellopják a szélsőjobboldal szellemi táplálékát. És ezt a lopást ők demokráciának nevezik.

Vladlen

17 hozzászólás “Vladlen: Jacenyuk – a neonáci. A Szombat – antiszemita” bejegyzéshez

  1. Tudjátok, a véleményem nekem is az, hogy ez az egész politikusi „történelmi amnézia” elképesztő, de számomra az is furcsa, hogy itt majdnem mindenki álnéven írja a véleményét, kritikáját. És akkor még nem is beszélve a Szociális Hálon zajló folyamatos politizálásról, a hozzá nem értők magabiztosságával, ill. egyesek „rövid távú amnéziájukról” nem is beszélve. Hihetetlen ez a mindeni a „tutit” gondolja magáról.

    1. Kedves uram, az álnevek használatára van egy értelmezés-kísérletem (nem olyan jó, mint Adornoé „A játszma vége” megértésére, de ide jó lesz ez is: mint ön is bizonyára hallott már róla, talán látott is példát rá, ma 1) a szélsőjobboldali véleményeket azért merik saját névvel vállalni, mert egész generációkat neveltek arra, hogy a nyilas/neonyilas eszmeiség „nem” rossz dolog, hanem csak „magyar mivolt” (- az ilyenek szokták értetlenséggel fogadni, ha közlik velük, hogy nácik.) 2) ennek ellenére a baloldalon nem szokás ezen személyeket listázni, személyi adataikat nyilvánosságra hozni, ezzel őket zaklatásoknak kitenni illetve zaklatni. 3) a szélsőjobb mindezeket megteszi. 4) a baloldaliak, még ha egyébként annyira baloldaliak is, mint amennyire a szappanbuborék szilárd (értsd: anarchisták, szocdemek, desztalinizátor ÁLbaloldaliak) a legnagyobb valószínűség szerint ezért, vagyis zaklatásokat elkerülendő igyekeznek inkognitóban kifejteni demokrata tevékenységüket. Ezzel, emlékeztetek, a cári és hortifasiszta korszak mozgalmi álneves idejéhez értünk vissza, ami félig romantikus (hiszen annál nagyobb erkölcsi dicsőség éppen a veszély vállalása miatt) ugyanakkor szomorú (a retrográd tendencia miatt).
      Remélem, segített ez valamit.

    2. Ha valaki értékes, jó, humanista és igaz álláspontot fogalmaz meg, akkor nem mindegy, mi a családneve? Ha meg nagyon gusztustalan…, akkor kigyomlálják. Én itt nem látok kulturálatlan megjegyzést. Valóban ezer ok lehet arra, hogy valaki nem névvel és házszámmal írja meg véleményét.

  2. Nem csak én, hanem sok más fórumtársam is elég alapos történelmi éleslátással elemezte már az ukrán fasiszta juntát, kiemelve azt, hogy az USA és az EU kígyót melengetett a keblén. Egy fasiszta rendszert, amely saját népét gyilkolja, városokat, falvakat lő szét.
    Nos, Oroszország, amely jelenleg eléggé kapitalista, a volt szovjet rendszer minden pozitív hagyományát felvállalja, és eltökélt antifasiszta. Nem üldözi a kommunistákat – de nem is nagyon tehetné, mert a kommunisták nagy számban vannak benn a parlamentben, a nép túlnyomó része támogatja őket. Láthatjuk: ha cár uralkodik, ha kommunisták vannak hatalmon, ha a nyugati burzsoáziához hasonló erők uralkodnak, teljesen mindegy a Nyugatnak. Russzofóbia über alles!
    Ukrajna mai területét és népességének egyharmadát a volt Szovjetuniónak köszönheti. A Szovjetunió már nincs, Ukrajnának egyetlen reális döntése lehet(ne): Csatlakozni az Eurázsiai Gazdasági közösséghez. Ellenkező esetben szét fog esni.

  3. Már megszoktam: a jobboldal (és széle) szereti újrajátszani a második világháborút, hogy a győzelmet mégis a nácik szerezhessék meg. Azonban a Szombat részéről ez igen fura. Hiszen evvel ér fől magatartása annak kapcsán, hogy ünnepli a lengyelországi kormányzatot, mert Oroszországot kirekesztette az Auschwitz – szovjet! – felszabadítását méltató megemlékezésből (más ország általi felszabadítása nem is volt…), egyúttal kifogásolva a MAZSIHISZ döntését, miszerint meghívja az orosz nagykövetet ugyanezen gyászoló és tisztelgő rendezvény budapesti megfelelőjére, a Dohány utcai zsinagógába.

    Talán a magát oly büszkén zsidónak meghatározó folyóirat munkatársai tényleg nem tudják, hogy a hitleráj felülkerekedése esetén ők szüleik-nagyszüleik pernyerészecskeiként szállingóztak volna Auschwitz krematóriumainak kéményein át az örökkévalóságba?

    Hát ennyire idióta a liberális kommunistaellenesség?

    1. Mint kívülálló, félek, otrombaságnak fog tűnni a kérdésfelvetésem, de a jelenségnek egy többrétegű eredete lehet, és ezt feltárni talán nem is lenne rossz. A „Szombat” címlapjai és cikkcíme alapján alapvetően egy „polgári”, vagyis inkább nagypolgári, burzsuá lapnak tűnik fel előttem. (T-modellen Abbáziába nyaralni utazó izraelita üzletember idealizált képe a címlapon – mintha bizony a monarchia korszaka erről szólt volna a zsidóság számára /is/!) Olybá tűnik, mintha ez a lap olyan értelemben lenne „konzervatív”, hogy a monarchia a többségi társadalom felsőrétegeivel való együttélésre törekvő és ennek körében a sértéseket a füle mellett elengedő vállalkozók világát igyekezne visszamenőleg megszépíteni, ezért van – a burzsuá reflexei alapján – náciszaga az egyébként zsidó felekezetű vállalkozó szovjetellenességének is! A félelem a dolgozó emberré deklasszálódástól – hiszen a munka valami borzasztó dolog, tartja a burzsuá – inkább kergeti az egyébként undorítóan antiszemita pilsudkizmus és hortizmus emlékét ápoló „konzervatív” táborba ezt a valóságtól igencsak elvonatkoztató csapatot, úgy tűnik. (Az afroamerikai burzsuá lenézi a „niggereket”, a roma burzsuá a „cigányokat”, a zsidó felekezetű burzsuá pedig olybá tűnik, tán még zsidószámba sem veszi alacsonyabb társadalmi osztálybeli hitsorsosait – amennyire látom, a szolidaritás előbb fog áttörni betonfalakat, semmint szociális határokat. Nem a felsorolt néprétegek hibája ez szerintem: a társadalmi helyzet szakítja szét a mindenfajta szolidaritásfajtákat, és öli ki az emberekből az emberség szikráját is. A magyar milliárdos és a stockholm-szindrómás skinhead egyaránt cigánynak veszik a bérből és fizetésből élőket – mert úgy a hárommillió koldus iránt nem kell szolidaritást érezniük.)
      A Szombat ezek fényében annak a gerinctelen típusnak a szócsöve lehet, amely számára a kirekesztő uralomhoz törleszkedés többet jelent az emberi méltóságnál, hát visszamenőleg a magyar történelem nekik a „band of brothers” című szennysorozat lesz, mondván, hozzánk a jenkik jöttek, vagy éppen az a hülye rockabily, meg a kóla, és fétisiszta módon a szenny amerikai baromságokat akarja piedesztálra helyezni.
      Lehet, hogy ilyesmiről van szó?

  4. Most jut eszembe, hogy Jacenyuk a liberálisok és a szélsőjobb együttműködésének olyan megtestesítője, aki politikai rokonságban áll a balti, a lengyel, a horvát és a magyar politikusok sokaságával. Jacenyuk nem tett egyebet, csak komolyan vette a kommunizmus és a fasizmus azonosításának – konzervatív-liberális eredetű – tételét. Nincs ártatlan politológiai koncepció…

    1. Nem. Mr Jacenyuk nem azonosítja a kommunizmust meg a fasizmust. Az utóbbit tekinti haladónak és pozitívnak, mint ahogyan teszik ezt a hazai „demokratikus értelmiség” és társaik. Azt hiszem, hogy ennek az áruló generációnak pusztulnia kell. Megdöbbenve olvasom a 168 órában Mester Ákos árulását, aki még annyira sem képes, hogy mielőtt feloldódik a náci áramlatban bocsánatot kérjen azoktól az emberektől, akiket nyomorba juttatott. A nyomorult Bolgár, aki MSZMP tag volt és megértő „kommunizmus bűneit tagadó”król szóló törvényről. Azt hiszem mindannyian arra sorsra jutunk, mint aki a történelmét nem tanulta meg. Át kell élnünk újra! Nem csak nekik, nekünk is és gyermekeinknek is. Ezért nem tekintem az értelmiséget arra méltónak, hogy tagja legyek.

Hozzászólás a(z) Anton Csehov bejegyzéshez Válasz megszakítása