Vladlen: Le stagioni di Donbass

Az idén tavasszal Paul Moreira francia rendező bemutatta az „A forradalom álarcai” c. filmjét. Az ukrán diplomácia nagy riadalmára, tiltakozásai közepette, a nyugat-európai közvélemény először szembesült a Donbassz népe ellen 2014 áprilisában indított katonai terrorhadjárat látványával, következményeivel (a film jelentős teret szentel a 2014. május 2-i ogyesszai borzalom bemutatásának).

A filmet a francia televízió után más nyugat-európai fővárosokban is bemutatták. De még a jenkik iránt leginkább elkötelezett Lengyelország fővárosának lakói is láthatták (már aki, persze, hajlandó volt szembesülni a valósággal).

NÁLUNK NEM! Hát, hiába. Ha ugyanis valaki megnézi a filmet, majd visszagondol a haza bölcse, dr. Németh Zsolt szavaira, miszerint „mi támogatjuk az ukrán nép harcát az orosz zsarnokság ellen, hiszen ugyanúgy e zsarnokság ellen harcolnak most, mint mi, 1956-ban” – akkor óhatatlanul fölmerül a kérdés: a mi 1956-os hőseink is ilyen véreskezű, fasiszta tömeggyilkosok lettek volna? Hiszen akkor ez egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat. Többek között a két október 23. – 1956 és 1989 – legitimitását is. (Bizony, bizony! – mondom erre én.) Ezért tehát a magyar néző – ide a bökőt! – nem láthatja majd ezt a filmet.

A kijevi náci junta újabb bánatára és riadalmára most olasz filmrendezők is követték francia kollégájukat. „Donbasszi idők / évszakok” („Le stagioni di Donbass”) c. filmjük bemutatja a Donbassz népe elleni ukrán agresszió történetét.

A filmről szóló egyperces werkfilmbe az olasz rendezők képesek voltak belesűríteni a 2013-2014-es ukrajnai politikai szezon legfontosabb történéseit. Az államcsínyt, ami a Donbasszban kirobbant tömeges tiltakozó mozgalmat kiváltotta; az ogyesszai május 2-át (amiről, erről a borzalomról, égbekiáltó gazságról nem lehet eleget beszélni); valamint ahogy az ukrán hadsereg, tömeges tüzérségi csapásokkal, módszeresen löveti a két népköztársaság területét, békés otthonait, lakótelepeit, létfontosságú közműveit, civil infrastruktúráját, a polgári célú, vagy éppen veszélyes anyagokkal dolgozó üzemeit. (Csoda, hogy eddig nem történt környezeti katasztrófa. De még történhet! Köztársasági elnökünk figyelme talán erre is kiterjedhetne, ha már egyszer annyira a szívén viseli a környezetvédelem ügyét!)

Aki a döntéshozók közül netán látta ezt a filmet (bár ezek az urak és hölgyek gondosan kerülik, hogy szembesüljenek a valósággal), jobb esetben (ha ilyesmire egyáltalán képesek még, és nem hülyültek teljesen zombikká) elgondolkodhatnak: egy népirtó, tömeggyilkos, háborús bűntettekben tobzódó rezsimet talán mégsem kellene vízumkönnyítéssel jutalmazni. Talán mégsem kellene magunkhoz szeretgetni őket az állítólagos demokratikus értékeire oly kényes Európába. (Hacsak nem az a politikai képlet érvényesül: minél oroszellenesebb, annál demokratikusabb. Pedig a véreskezű grúz diktátorral, Szaakasvilivel – aki ellen hazájában, ez okból, letartóztatási parancs van érvényben – mindenesetre alaposan befaragtak.) Talán most meg mégsem kellene hinni a nemzetközileg példátlanul hazug, jellemtelen, hitvány és alávaló „csokoládékirály” mézes-mázos, a világ politikusait orruknál fogva vezető hazugságáradatának sem.

7 hozzászólás a(z) “Vladlen: Le stagioni di Donbass” bejegyzéshez

  1. gruz

    Egyébként megkezdődött. A NATO követeli, hogy a “demokratikus” országok ne közvetítsék Putyin propagandáját. Az idióta M.Gy. meg szabad európázik.

    Válasz
  2. Fekete György

    Vagy negyedszázada nem írtam oroszul. Talán érteni fogják. Szörnyű. Itthon meg hallgatás…

    ——————————————————————————–

    From: Fekete György [mailto:fekete.gyorgy@upcmail.hu]
    Sent: Saturday, July 09, 2016 3:34 PM
    To: ‘worjd.human.right@gmail.com’
    Subject: RE: Irina

    Дорогая Ирина! Для публичного лротеста за убившего мальчика фашитами, вот мой адрес и фамилия, потом имя и профессия:

    Kedves Irina! A fasiszták által meggyilkolt fiúért való publikus tiltakozáshoz, íme a címem és a család-, majd keresztnevem és a foglalkozásom.

    Hungary, 1214 Budapest, Rakéta u. 16/a I/1. Fekete, György tanár

    ———- Továbbított levél ———-

    Subject: szolidaritás!

    Az alábbi levelet kaptam Irina Leszkova ukrán békeharcostól, Ogyesszából: “Nagy bajban vagyunk az egyik szeretett kollégánkkal kapcsolatban, aki az ogyesszai egyetem történelmi tanszékének professzora. Zaklatják és el akarják bocsátani a munkahelyéről. Csatoltan küldöm a sajtóközleményt és a rektorhoz intézett felhívásunkat. Arra kérünk mindenkit, aki hajlandó támogatni bennünket, hogy adja beleegyezését ahhoz, hogy az aláírása szerepeljen ezen dokumentumon. Ha tehetik, támogassanak bennünket. Ez a professzorasszony annak a fiúnak az édesanyja, akit megöltek a Szakszervezeti Háznál – egyszerűen botokkal agyonverték, amikor kiugrott az ablakon…”

    Kérlek benneteket, küldjétek el az eljárás ellen tiltakozó aláírásotokat!

    Irina mail-címe: worjd.human.right@gmail.com

    Válasz
  3. Tovaris

    https://www.youtube.com/watch?v=X_bpZMKInN4

    Ez a videó is 2014-ben készült, az addig megsemmisített ukrán hadfelszerelések roncsairól.
    Ukrajna ekkor állította le a légierők támadásait, mert a veszteség ott is kezdett ehhez hasonlítani.
    A felkelők ugyanilyen fegyverekkel harcolnak. Valahogy mégis jobban…

    Válasz

Hozzászólás