Vladlen: Poklonszkaja – az orosz kapitalizmus narcisztikus arca

A szép Natalija Poklonszkaja a Krim főügyésze. A jogász „szakember” politikai pályára lépett – az oroszok nagy szerencsétlenségére. Az önmagába beleszerelmesedett ifjú karrierista persze az oroszországi burzsoá média egyik kedvence. Legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a „Halhatatlan ezred” május 9-i felvonulásán Szevasztopolban II. Miklós cár ikonizált képét vitte magával, persze a demonstráció első sorában. Hol is másutt? A milliókat vonzó felvonulásokon ebben az évben is a nagy honvédő háborúban elesett szovjet hősöknek állítottak emléket Oroszország határain kívül is sokfelé a világon. (Nem Magyarországon.) A monarchista főügyész és a pravoszláv hitéből közügyet csináló politikai üzlethölgy Véres Miklóssal demonstrálva egy nagyon egyszerű üzenetet közvetített az oroszországi közvélemény számára. Ő is tudja, a Győzelem ünnepe a szovjet és szocialista hagyomány feltámadását erősíti, sőt nagy mértékben erősíti magának Sztálinnak a mítoszát is (akit a hivatalos liberális megítélésnek megfelelően csupán tömeggyilkosként tartanak számon). Ezt ellensúlyozandó, a hölgy „nagy ravaszul” becsempészte az utolsó monarchát a szovjet eredetű ünnepbe. Nem trollkodásról van itt szó, hanem jobboldali, monarchista-nacionalista alternatíva felállításáról, amely a jelenlegi oligarchikus kapitalizmus hatalmi rendszerének kívánja megadni a megfelelő ideológiai arculatot.

Persze a dolog végső soron kontraproduktív. Oda ugyanis nincsen már visszaút. De vajon a fennállóval szemben ki és mi képviseli a szociális és humanista alternatívát? Ez a fő kérdés, amelyről sok orosz(országi) nem hajlandó elterelni a figyelmet: nem hisz azoknak a szirén hangoknak, amelyek a fehérek és vörösök összeborulását javasolják a fennálló rendszer védelme érdekében.

Az orosz nemzeti érdekek tartós védelme és a mai háborús világban a béke nemzetközi méretű megteremtése – éppen a nagy honvédő háború tapasztalatai bizonyítják – csak a szocializmus alapján állva lehetséges. Nincs más út. De milyen nehéz ezt az utat újra megtalálni! Ez viszont nem Poklonszkaja politikai kútmérgezésén múlik…

Vladlen

31 hozzászólás “Vladlen: Poklonszkaja – az orosz kapitalizmus narcisztikus arca” bejegyzéshez

  1. Ne feledjük azt sem, hogy az ukrán junta vádat emelt Poklonszkaja ellen, „hazaárulás és a oroszok által, a Krím elfoglalásához vezető együttműködés” vádjával.
    A médiában való szerepeltetése, „bohóckodása” jellegzetes kapitalista attitűdök, amit a mai orosz kapitalizmus a maga módján gyakorol. Csak arrafelé ez a szovjet időkben másképpen zajlott, azért furcsa nekünk.

  2. Emil
    2016-05-19 – 20:09
    „Kapitalista alapon nincsen megoldás”

    Erről szó sincs. Olvasd el az általam belinkelt Zjuganov beszédet. Ő is pont erről beszél, tehát e tekintetben nincs vita közöttünk. Legalább is én úgy vélem…

    1. Meg hozzátenném, a jogi alap is megvan a Szovjetunió visszaállítására – más kérdés, hogy az idő közbeni társadalmi és politikai változások – beleértve a nemzetközi helyzetet (pont erre célzott Zjuganov is) – nem tennék lehetővé az egy az egyben történő visszaállítást. De azt hiszem, ezt senki sem akarná.
      Viszont van egy érvényes népszavazás a Szovjetunió megmaradásáról, amit még Gorbacsov idejében tartottak, s amit Jelcin és bandája megpuccsoltak.

      1. Ezt már a bolsevikok is úgy hívták, hogy „taktika”. Egyébként minden normális politikus – így Putyin is taktikázik – természetesen Zjuganov is. Zjuganov világosan és többször is kijelentette, hogy nem ért egyet az orosz kapitalizmussal, de ami Oroszországnak érdeke, abban támogatja Putyint. Mert miből is lenne új, szocialista Oroszország, ha nem abból a „nyersanyagból”, ami jelenleg a rendelkezésre áll?
        Lenin is „hozott anyagból” dolgozott…

        1. Hát azért Lenin ki merte adni a jelszót (stratégiailag és nem taktikailag), hogy:

          „Katonák! Fordítsátok a fegyvereiteket saját elnyomóitok ellen, változtassátok az imperialista háborút polgárháborúvá!”

          Az is igaz persze, hogy 1917 nyarán a bolsevik agitátorok mentették meg az Ideiglenes Kormányt Kornyilov puccsától.

          1. Az orosz bolsevik forradalom sikere azon is múlott, hogy az imperialista hatalmak anyagilag kimerültek, népeik megelégelték a háborút, hatalmaiknak csak annyi erejük maradt, hogy a bolsevik mintára szerveződő európai forradalmakat leverjék. De már nem tudták Oroszországban visszaszorítani a bolsevik forradalmat, a kialakuló szocializmust. Az is igaz, hogy a cári hatalom maradványai, Kornyilov, Wrangel, Kolcsak és a többiek „gondoskodtak” arról, hogy majdnem vérbe fojtsák a bolsevik forradalmat – de végül is a négy éves polgárháború végén kialakult a Szovjetunió. A továbbiak már egy másik történet…

  3. https://kprf.ru/party-live/cknews/155257.html

    Hazánk nélkül nevünk és tetteink feledésre vannak ítélve

    Уважаемые соотечественники!

    Для всех нас наступает время особого выбора. Я говорю не о сентябрьских выборах в Государственную Думу. Речь идёт о выборе пути возрождения России. Именно с этим обращаюсь сегодня я к Вам. Обращаюсь накануне 75-летия начала Великой Отечественной войны…..

    Így kezdődik G.A. Zjuganov beszéde honfitársaihoz.

    A beszéd elején elemzi Oroszország jelenlegi helyzetét, az USA és a NATO törekvéseit egy új „Drang nach Osten”-szerű vízióval, Ukrajna árulását és szálláscsinálását a nyugat számára. Megemlíti, hogy a nyugat folyamatosan szítja a helyzetet, gyűrűbe fogta Oroszországot, a Kaukázusban, a Baltikumban, a volt szocialista országokban – így Bulgáriában, Moldovában, Romániában és a Fekete-tengeren is folyamatos provokációk zajlanak – miközben a határait és érdekeit védő Oroszországot kiáltják ki agresszornak és világuralomra törőnek. Súlyosan megromlott a kapcsolat Törökországgal is…

    A kapitalizmusnak nem az amerikanizált változata jött létre Oroszországban, ami kivívta a nyugat többi részeinek ellenszenvét. Szankciókkal, embargókkal sújtják az Országot, amelynek emiatt tartalékaihoz kellett nyúlnia – ez kihat a társadalom egész területére. Az oktatás- és egészségügy érzi meg legjobban a gazdasági visszaesést. A kedvező foglalkoztatási viszonyok folyamatosan romlanak, az importhelyettesítő intézkedések nem hatékonyak.

    A hatalom nem tudta kihasználni a Krím és Szevasztopol visszatérésekor kialakult nemzeti konszenzust, és a Donbassz helyzete is megmutatta, hogy a nyílt segítség a népköztársasági lét elismerését jelentette volna, ami kihatott volna Oroszország sorsára, a jelenlegi hatalom képviselőire….

    A cikket nem kívánom teljes egészében lefordítani (így sem szó szerint, hanem a tartalmát próbáltam meg ismertetni), csak a végső konklúziót idézem:

    …jelenleg már nincs idő arra, hogy kivárjuk a liberális hatalom esetleges eredményeit. Radikális változásokra van szükség, hogy a szovjet haza olyan kiválóságainak az örökébe léphessünk, mint Gorkij és Solohov, Zsukov és Rokosszovszkij, Szimonov és Iszakovszkij,
    Gagarin és Koroljov, Makarenko és Szuhomlinszkij, Muhina és Vucsetics, Prokofjev és Szviridov. Az országnak nem kell szégyellnie Lenin és Sztálin nevét, életművét.
    Vagy ez lesz, vagy Oroszország sorsa tragikussá válik…A cselekvésnek a ma élők és a következő generációk sorsa érdekében kell történnie.

    A kommunista párt soha nem fogadja el a kizsákmányolást, a létbizonytalanságot, a tudás és a szakértelem elértéktelenítését. Csak a szocializmus talaján lehet felemelni az országot…

    Végezetül Zjuganov össz-oroszországi társadalmi szerződést tart szükségesnek, amit feltétlenül írásban kell elkészíteni – a legszélesebb rétegek képviseletével és bevonásával.

  4. Hadd csavarjak Vladlen jogos kérdésfelvetésén. Nem csupán az a gond, hogy „Az orosz nemzeti érdekek tartós védelme és a mai háborús világban a béke nemzetközi méretű megteremtése – éppen a nagy honvédő háború tapasztalatai bizonyítják – csak a szocializmus alapján állva lehetséges.” (nagyon pontos diagnózis!), hanem az is (a sok többi mellett), hogy az egyre inkább fasizálódó és az euro-atlanti expanziót gyújtogató kisagresszorként kiszolgáló Ukrajnával szemben a magyar baloldali – más választása nem lévén – kénytelen a putyini autoriter államkapitalista hatalmat támogatni; még ha kritikával is.

    1. Erre mondják, hogy a kevésbé rosszat kell kényszerből támogatni. Putyin nem tudja semmisnek tekinteni a volt Szovjetuniót, annak minden pozitívumát – még ha a burzsoá kritika csak és kizárólagos rossznak tekinti a teljes szovjet örökséget. Oroszország csupán saját érdekei és érdek-övezetei védelmében lép fel, s nem kíván imperialista módon világuralomra törekedni, mint az USA.

    2. Sajnos a kritika az esetek túlnyomó többségében elmarad, és helyette az „ellenségem ellensége a barátom” mélyen hazug szillogizmusa érvényesül. Az orosz-ukrán (valójában orosz-NATO) konfliktus a kapitalizmussal rendszerkritikus kommunista-bolsevik álláspontot monarchista-sztálinista-putyinista (sokszor teljesen logikátlan antiszemitizmussal – zsidó banderizmus – vegyített) katyvasszal váltja fel, míg az Orbán-Vona fasizmus demokratikus (nem kommunista) ellenzékét russzofób örjöngésre készteti.

      Bár a mai világpolitikai helyzet át meg át van szőve fasisztoid, fasiszta és náci elemekkel, a helyzet – a maga gyilkos agyrém jellegével – jobban emlékeztet az I. világháború kezdeteire, mint a II. világháborúéra, ahol egyáltalán nem látszik a jó és a rossz oldal szétválása.

      1. Engem arra a helyzetre emlékeztet ez az egész, amikor a tőke csak saját ellentmondásaival van elfoglalva, amikor nincsen komoly es szervezett ellensége. Ezért minden ellenzékiség a fasiszta rendpártisag irányába mozog. Sajnos Latin-Amerikában is van ilyen tendencia. Ez a fasizmus akkor fog igazán megerősödni, amikor a rendszerellenes erők megerősödnek. A Zjuganov-fele part nem véletlenül eszik Putyin kezéből…jol visszafogják a valóban forradalmi szervezkedést. Igaz, ilyen forradalmi munkás mozgalmak nem látszanak Oroszorszag egén sem. A fasiszta mozgalom meg Ukrajnában is csak az oligarchák segéderői, maguk az oligarchák szervezik őket a belső rend fenntartása es Oroszorszag ellen. Az USA es az EU, amely ezt az egészet finanszírozza, igyekszik a fasizmust.ellenorzes alatt tartani. Nem véletlen, hogy a magyar liberálisok jobban szeretik az ukrán fasisztákat, mint az orosz kommunistákat. Az atlantistaktol más nem is várható.

        1. A hozzászólásod nagyobbik részével egyetértek, azonban Zjuganov taktikáját nem tartom „Putyin kezéből való evésnek”. A stratégia változatlan: Vissza kell állítani a Szovjetuniót – természetesen a mai kornak megfelelő változtatásokkal.

          1. Kedves Barátom, a Szovjetuniót önmagában, mint állami konstrukciót , nem lehet visszaállítani. Előbb a szocializmust kell visszaállítani, pontosabban a szocializmus közösségi gazdálkodását kell meghonosítani. Csak ezen az alapon jöhet létre a népek szövetsége. Kapitalista alapon nincsen megoldás.

      2. Igaz. Ugyanis az I. világháború nem az imperialista nyugat és a „kommunista” Szovjetunió, hanem az imperialista, kapitalista Oroszországgal hatalmasodott el. Ennyiben valóban hasonló a helyzet. De a volt Szovjetunió sok örökségét hordozó Oroszországgal szemben most nem „vegytiszta” a képlet.

    1. Azért picit korszerűbb es valóban szocialista baloldal kellene, amely bátran kiállna a közösség tulajdon meghonosítása mellett. Zjuganov maga is nagyon zavaros politikai képlet. Legalább az oligarchikus kapitalizmus ellen akarna vezetni a népet, de nemritkán a tulajdonviszonyok at radikálisan bírálni. Új ember után kellene nézni, aki érti a lenini örökséget. Sztálinnal a jövőt nem lehet megtervezni, egy lezárt múlt része.

      1. Biztos vagyok benne, hogy folyamatban van az „új ember után nézés”. De gondolom, ez az ő belső ügyük, ezt kívülről befolyásolni – beavatkozás – ami még soha nem szült jót. Én abszolút nem látom Zjuganovot „zavaros politikai képletnek” – szerintem ügyesen manőverezik a népi akarat és a jelenlegi hatalom között – amit innen, burzsoá környezetből nehéz megérteni. A mai orosz sajtót figyelve én optimista vagyok. Sokkal jobban izgat az, hogy miért van két kommunista párt Oroszországban? Szerintem a másik párt álláspontja is legalább olyan „zavaros”, mint a KPRF-é…

      2. itt egy tanulságos példa a tulajdonviszonyok átalakítására. majd figyeljék az eseményeket, nemsokára címlapra kerül a történet:

        http://alapblog.hu/vakmajom-2973/

        VENEZUELA: APOKALIPSZIS MOST
        2016. május 21. szombat | 08:12 | Vakmajom

        Ez a végső stádiuma a venezuelai állam összeomlásának: nincs hús, nincs liszt, nincs vécépapír, nincs gyógyszer, nincs áram, 700% infláció, utcai fosztogatások és nyílt erőszak, gyilkosságok, az emberek élelmiszer híján kutyákra, macskákra, madarakra és bármire vadásznak, amit meg lehet enni. Caracasban 2015-ben 119 gyilkosság jutott 100 ezer emberre, az igen magas USA ráta 5/100 ezer; háborús övezeteken kívül sehol a világon nincs ennyi erőszakos halál a világon. Miközben Maduro elnök, a drogkereskedő buszsofőr, kvázi diktatúrát jelentett be a szükségállapot kihirdetése után, és az ország valaha volt legnagyobb hadgyakorlatát rendelte el külső fenyegetésről, gonosz háttérhatalmakról delirálva az idegenellenesség felkorbácsolása céljából, pénteken a Coca-Cola is leállította a cukros italok termelését, mert már nincs cukor se.
        Igazi Mad Max állapotok, ez az út vége. Ezt a külső segítség nélkül valószínűleg már kezelhetetlen káoszt nem valami természeti katasztrófa vagy háború okozta, hanem maguk a venezuelaiak azzal, hogy négyszer is megszavazták a mindent államosító, a piacgazdaságot eltörlő, hatósági-árasító, nettó bűnözőkből álló Chavez-rezsimet, ami a centralizálással és persze az államosításból egyenesen következő irdatlan korrupcióval teljesen tönkretette az országot – ami a világ legnagyobb ismert olajtartalékával rendelkezik. Azt gondolta volna az ember, hogy a lakosság előbb észreveszi, hogy hova vezet egy ilyen rendszer, ahová mindig a történelem során, ahol csak kipróbálták az államosító őrületet és a szabad piac eltörlését, de ezek szerint nem, a teljes, totális összeomlás, polgárháborús állapotok kellenek hozzá, sajnos, hogy megértsék, rengeteg emberi katasztrófával.

        P.S.: Utánaszámoltak és valószínűleg Hugo Chavez lánya a leggazdagabb venezuelai 4,2 milliárd dolláros vagyonnal. Nem csupán a kommunizmus lett itt újra kipróbálva, de az is, hogy milyen, amikor bűnözők kerítik hatalmukba az államot és demagógiával meg populizmussal újraszavaztatva magukat el tudják leplezni a valódi szándékukat: az állam módszeres kifosztását. Ezért kellett a centralizáció, hogy minél több erőforrást tudjanak megkaparintani, és ezért védelem a minél nagyobb és szélesebb piacgazdaság/magánszektor és a minél kisebb állam az ilyen rezsimek kialakulása ellen.

        1. Azon túl, hogy ez a téma nem ebbe a riposztba való – ráadásul hasonló azokhoz a burzsoá irományokhoz, amelyeket akkor írnak, ha valami nem tetszik nekik. Jó lenne, ha a szerkesztőség eltávolítaná, vagy áttenné megfelelő riposztba.
          Ráadásul a venezuelai rendszer ugyanúgy nem „kommunizmus”, ahogy az eddigi szocialista rendszerek egyike sem volt az.
          Ha nincs miről írnia, megkérem a tisztelt „ingyenebéd” urat, hogy ne kakiljon be ide, másfelől szíveskedjen a helyesírásban elmélyedni… Továbbá jelentős mértékben fejlesztenie kellene tárgyi tudását és kommunikációs ismereteit, mert amit itt előadott, az elégtelen.

  5. Poklonszkaja a mai orosz kapitalizmus szex-szimbóluma is lehetne, a számtalan, csinos, gyönyörű orosz nő mellett. A cár képének hordozása valóban furcsa, anakronisztikus dolog, de az egyre erősödő szovjet kultusz a nép igazi arculatát kezdi megmutatni – sőt a Sztálin történelmi távlatokból kialakuló megítélése is mind-mind azt jelzi, hogy változások kezdődtek az orosz társadalomban. Mindenesetre nem dobták ki a szovjet örökséget a fürdővízzel együtt, mint nálunk. Az orosz haza és a szovjet haza fogalma véglegesen összenőtt.

    Jobb lenne, ha a MEBAL fokozottan érdeklődne a KPRF iránt is. Már csak azért is, mert az európai baloldaliság, a mai magyar baloldaliság rendkívüli nagy eszmei-ideológiai zűrzavarban van.

    Tovaris

  6. Újraindul az oldal? Az jó. Ugyanis a magyar sajtóban (is) elhallgatják az ukrajnai rezsim bűneit. A Poklonszkaja tipusú politikusok az oligarchák megbízottai. A téboly irányába terelik a politikát. Kiherelik a szociális mozgalmakat. Végtelen kártevő. Nálunk is sok ilyen showman van. Pl. Ungvary Krisztián.

    1. Poklonszkaja a népszavazással Oroszországhoz visszatért Krím vezérőrnagyi rendfokozatban lévő főügyésze. A katonai rendfokozat arra is utalhat, hogy a legfőbb katonai ügyész feladatát is betölti. A cár atyuska képmásának mutogatása eszmei-politikai zűrzavarra utal – egyben a kapitalizmus önigalolása is az egyre erősödő Sztálin-kultusz mellett.

      1. A vezérörnagyi rangnak nincs köze a katonai ügyészséghez. A sztálini „bonapartista” ellenforradalom egyik formai megnyílvánulásáról van szó. Sztálin többek között visszaállíttatta a cári ügyészségi tisztviselői egyenruhákat és katonai rendfokozatokat.

      2. Egyébként a hölgynek sötét vállapon három nagy csillagja van – ez katonáéknál ezredesi rendfokozat. A vezérörnagyi vállap arany alapon egy nagy csillag.

        Mindamellett az ügyészi egyenruha (vállap) nem analóg a katonaival. Közelebb van a haditengerészetihez, ahol a hasonló vállap (sötét alapon három nagy csillag) a „капитан третего ранга” (ez a legmagasabb nem admirálisi rendfokozat) rendfokozatot jelenti. N. Pokrovszkaja hivatalos rangja „государственный советник юстиции 3 класса” (harmad – legmagasabb – osztályú állami jogtanácsos), ami gondolom a területi főállamügyésznek felel meg.

        A katonai ügyészek – katonai ranggal – katonai (khaki színű) egyenruhát viselnek.

          1. A valamikori szovjet rendfokozat jelzéseket hivatalból ismernem kellett, mivel nemcsak a híradó akadémián, hanem itthon, a Néphadseregben is kapcsolatban álltunk szovjet egységekkel. A jelenlegi rendfokozat jelzések alapjából a csillagok számát és elhelyezkedését illetően nem sokban változott, de a fegyvernemek változásai miatt a rendfokozatok színe is több esetben változott. A díszegyenruhákon a legkevésbé, de a gyakorló és szolgálati öltözéknél nagyobb mértékben. Az ún. „lengő váll-lapok” több egyenruhánál már nem „lengenek”, hanem oda vannak varrva a zakó, vagy a zubbony váll-részéhez.

Vélemény, hozzászólás?