WTF Baloldal – Követeld a lehetségest: egy antikapitalista baloldal felé

Kedves Olvasó!

A Kettős mérce blog cikksorozatot indított WTF baloldal (Mi az a baloldal? Kell-e baloldal? Mi lesz a baloldal?) címmel. A legjobb, ha az eredeti helyén olvassa a cikkeket, de néhányat – nem feltétlenül időrendben – felteszünk ide is, ezzel remélve növelni azok körét, akikhez eljutnak az írások.

Jó olvasást kívánnak a szerkesztők!

Követeld a lehetségest: egy antikapitalista baloldal felé

Koltai Mihály, az Eszmélet folyóirat szerkesztője

A Kettős Mérce „Mi a baloldal?” kérdésére nem definíciós jellegű választ szeretnék adni. Az Eszmélet folyóirat szerkesztőjeként – amely, tudtommal, az országban az egyetlen magát antikapitalista baloldalinak deklaráló folyóirat – a baloldal egy lehetséges változata mellett kívánok érveket fölhozni. Néhány szót arról is szólnék, hogy a rendszerkritikai baloldal számára – ezt a terminust használom itt az antikapitalista vagy a kapitalizmussal szemben minimum kritikus baloldalra – miért (lenne) fontos az elméletalkotás.

Először is: magát a kezdeményezést a Mérce részéről nagyon fontosnak tartom. A rendszerkritikai baloldal legnagyobb problémája Magyarországon alighanem szétszórtsága: nem beszélünk egymással. Nézzünk körül a Magyarországgal szomszédos országokban: Romániában, Szerbiában, Horvátországban vagy Szlovéniában az utóbbi években megjelentek kritikai baloldali kezdeményezések, amelyeknek már van látható társadalmi befolyásuk. Egy részük intellektuális jellegű, mint a Critic Atac Romániában, vagy a Subversive Festival Zágrábban, mások már az országos politika szintjét is elérték, mint a szlovén parlamentbe bejutott és egyre népszerűbb Egyesült Baloldal. A Kelet-Európához sok tekintetben hasonló – bár még mindig kevésbé súlyos – társadalmi problémákkal megvert dél-európai EU-országok baloldali kezdeményezéseit (Sziriza, a spanyol Podemos, a portugál Bloco de Esquerda) nem szükséges bemutatni. Így a rendszerkritikai baloldal magyarországi gyengesége anomáliának nevezhető, hiszen az „objektív körülmények” nálunk semmivel sem jobbak, mint a felsorolt országokban. Sőt, Magyarországon a kelet-európai oligarchikus kapitalizmus még a polgári demokrácia legtöbb jellegzetességének a felszámolását is „kitermelte” (és mintha hasonló folyamatokat figyelhetnénk meg Nyugat-Európában is, csak kevésbé előrehaladott állapotban), egy tekintélyelvű-szélsőjobboldali állam irányába elmozdulva.

Mégsem mondhatjuk, hogy Magyarországon semmi sem történik. Az utóbbi években, évtizedben számos kezdeményezés megjelent, amely magában foglal valamiféle többé vagy kevésbé radikális kapitalizmuskritikát elméleti vagy gyakorlati szempontból, kezdve a baloldali blogoktól és weboldalaktól (Kettős Mérce, Fent és Lent, Dinamó, Transform, Munkások Újsága, rednews.hu) és intellektuális műhelyektől/folyóiratoktól (Helyzet Műhely, Kritikai Városkutatás Műhely, Fordulat, a már régóta létező Replika és Eszmélet), a pártkezdeményezéseken (Negyedik Köztársaság!, Balpárt) és mozgalmakon át (A Város Mindenkié, HaHa stb.), a Budapesten megjelent, a kritikai baloldalhoz köthető „helyekig” (Auróra, Gólya, Müszi). A párbeszéd hiánya viszont feltűnő, ami talán összefügg a politikai perspektíva (miért harcolunk hosszabb távon?) és a stratégiai gondolkodás (hogyan léphetünk a kívánt cél irányába?) mindenhol tapasztalható hiányával.

Megkockáztatom: hosszabb távú politikai célok és stratégiai gondolkodás nélkül a vereség szinte elkerülhetetlen, még olyan kezdeményezések esetében is, amelyek azonnali, akut problémákat próbálnak kezelni. A szilárd meggyőződés, a tisztázott elméleti-politikai hagyományok és a világos célok hiánya olyasmi, amit azonnal megérez a mindenkori ellenfél és az érdeklődő kívülálló egyaránt – és ez általában végzetes. Azt gondolom, európai és globális szinten is ez a baloldal legfőbb problémája: a „közönség” érzi, hogy a baloldal maga sem tudja, mit akar, vagy nem mer igazán hinni deklarált céljaiban. Sikerek ott vannak, ahol van erős hit a célokban (lásd Latin-Amerikában a „huszonegyedik század szocializmusának” mozgalmait), vagy ahol akut válsághelyzet alakul ki, és a baloldal hitelesen tudja magát bemutatni úgy, mint a „szenvedés enyhítőjét” (Görögország), hogy a mélyebb történelmi okokról most ne szóljunk.

Áttérve a tulajdonképpeni tartalmi kérdésre, arra, hogy mik legyenek a baloldal céljai, tézisszerűen azt mondanám: amit a neoliberális kapitalizmus utóbbi évtizedeiből megtanulhattunk (volna), az a reformizmus lehetetlensége. Amit Mitterrand Programme commun-jének annulálásától a Sziriza-kormány „kivégzéséig” láthattunk, az az, hogy Margaret Thatchernek bizonyos tekintetben igaza volt: „There is no alternative” – tudniillik a mai globális kapitalizmus kényszerfeltételeinek elfogadása esetén. Láthattuk a Sziriza-kormány esetében, hogy az európai hatalmi blokk már semmilyen kompromisszumra nem hajlandó egy önmagában nem túlságosan radikális szociáldemokrata programmal (a Sziriza Thesszaloniki Programjával) szemben sem – ahogy Donald Tusk kissé együgyűen bevallotta: elsősorban a „politikai fertőzés” (political contagion) veszélye miatt. Hiába sikerült egy gyökereiben antikapitalista, aktuális programjában szociáldemokrata javaslatokat megfogalmazó pártnak marginális státuszából az ország domináns pártjává válnia, az országot belülről és kívülről satuban tartó gazdasági érdekhálózatoknak mindez – tehát a demokratikus mandátum – semmit sem számított. Azaz, még ha egy adott országban a baloldal meg is nyeri a politikai csatát, a parlamentáris úton megszerzett államhatalom, amit kompromisszumok kikényszerítésére akar felhasználni, szinte semmit sem ér: a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökkel (intézményes hitelezők és a szabad tőkeáramlás ténye) az adott állam könnyedén megtörhető. Mindez nem csak kis államokra igaz, mint azt a Mitterrand-kísérlet, vagy majd’ két évtizeddel később Oskar Lafontaine rövidéletű pénzügyminisztersége megmutatta: ezekben az esetekben a belföldi tőke „sztrájkja” (az itt is meglévő külső nyomás mellett a pénzügyi piacokon és a külkereskedelmen keresztül) végezheti el ugyanazt a piszkos munkát, amit Görögországgal szemben a Trojka.

Mindebből számomra az következik, hogy kénytelenek vagyunk újra szembenézni a „rendszerkérdéssel”, vagy ha úgy tetszik a forradalmi opcióval. Konkrétabban: gondolkodni kell azon, mit jelentene egy posztkapitalista (szocialista, közösségi, nem magántulajdonra épülő) társadalom, és hogyan lehet elindulni felé, ha kell, megkerülve a parlamentáris rendszert és a polgári állam választásokon keresztüli „elfoglalásának” projektumát. Abszurdnak és irreálisnak hangzik, ugye? De nem lehet, hogy ma parlamentáris reformizmusba, egy nem létező és lehetetlen szociáldemokrácia életre hívásába fektetni energiáinkat még irreálisabb és még hiábavalóbb? Itt és most nincs tér arra, hogy emellett konkrétan érveljek, de azt hiszem, az elmúlt évtizedek alapján legalább is „érzésre” világos, hogy ez a helyzet.

Mivel Magyarországon a baloldal nem létezik szervezett politikai erőként (a magukat időnként baloldalinak nevező neoliberális pártokkal nem foglalkozom most itt; az LMP pedig nem vállalta föl a baloldali orientációt), hanem csak szétszórt mozgalmakként és kisebb intellektuális csoportokként, ezért jelenleg csak jövőjéről beszélhetünk. Az utóbbi öt évben kiépült rendszer a parlamentarizmus funkcióit minimálisra zsugorította. Lényegében garantált, hogy a parlamentbe bejutó, a Fidesz-állampárton kívüli politikai erők a rendszer díszeiként, a demokratikus látszatot szimuláló legitimációs eszközként szolgálnak. Ha valami végképp irreálisnak tűnik (legalábbis számomra) Magyarországon, az az, hogy a parlamentáris rendszeren keresztül szociáldemokrata jellegű alternatívát lehetne építeni, és a korrupt, klientelista, nagyrészt félbűnözői elemek, illetve neoliberális technokraták által menedzselt magyar államot „használva”, a társadalmi erőviszonyokon érdemben változtatni lehetne a tőketulajdon nélküli társadalmi többség érdekében.

Tehát csak annak látom értelmét, hogy az államon kívüli baloldali társadalmi mozgalmak tovább építkezzenek, keressék a nemzetközi kapcsolatokat a magukhoz hasonló szervezetekkel. Befolyásuk növeléséhez azonban, szerintem elkerülhetetlen az egymással folytatott intenzív párbeszédük és valamiféle együttműködésük (vitafórumok, képzések stb.), egy orientációt adó, hosszú távú, antikapitalista stratégia szellemében, mivel az azonnali problémák, amelyeket enyhíteni próbálnak, szemmel láthatóan megoldhatatlanok a kapitalista világrendszerben. Azt gondolom, nem elég olyan általános elveket deklarálni, mint az egyenlőség vagy a szolidaritás. A kérdés nem ezek kívánatossága, hanem megvalósíthatóságuk. Ezért tisztázni kellene – s ez individuálisan értelmetlen, csakis közösen lehetséges –, hogy komolyan gondoljuk-e azt, hogy a termelőeszközök magántulajdonán és a piaci versenyen alapuló, globálisan működő tőkés rendszernek – ami szemünk láttára vezet egyre szörnyűbb háborúkhoz, társadalmi polarizációhoz és környezetromboláshoz – van alternatívája.

Az alternatíva nem lehet az államszocialista rendszer felülről vezérelt központi tervezése és politikai diktatúrája, hanem a munkahelyi önigazgatás, a kollektív és demokratikus tervezés, az egész társadalmat átszövő participáció valamiféle rendszerét kell, hogy jelentse. E kérdés elméleti átgondolásának van gyakorlati dimenziója is: a nem piaci-árutermelő logikát követő termelési formák, közösségek (szövetkezetek, alternatív lakóközösségek, szolidaritási hálózatok) kiépítése és támogatása, amelyek egy posztkapitalista, közösségi társadalom csíráinak tekinthetők (lásd a Görögországban a válság során kialakult több száz szolidaritási hálózatot). Elhisszük-e, hogy mindez – s tisztában vagyok vele, hogy csupán igen homályos jellemzést adtam most – lehetséges, hogy legalább elvileg van alternatívája a tőkés gazdálkodásnak, sőt, a tőkés civilizációnak?

Ha a válasz erre valójában (akár bevallatlanul) nem, és őszintétlen módon, lesütött szemmel kerüljük meg a kérdést, akkor azt hiszem, a baloldal végső soron mindig vereségre és középtávon – globálisan is – politikai kihalásra van ítélve (miként ez számos országban lényegében már megtörtént). Az ezzel kapcsolatos – részben elméleti – viták ezért nem hiszem, hogy öncélú, skolasztikus gyakorlatok lennének, hanem szükséges előfeltételei egy életképes baloldalnak, miközben nyilván a konkrét, hétköznapi „reformista” munka is tovább kell, hogy folyjon. (Itt jelezném, hogy talán hasznos lenne, ha a magyar kapitalizmuskritikus és/vagy antikapitalista baloldaliak az Eszméletet a párbeszéd, a közös elméletalkotás és stratégiai gondolkodás fórumának tartanák és használnák. Különösen mivel más ilyen jellegű fórum erre – tudtommal – jelenleg nem létezik.) Még sürgetőbbé teszi az ezen való gondolkodást a világtörténelmi helyzet, amiben vagyunk, ti. hogy nagyon úgy tűnik, a tőkés rendszer világméretű válságában „állunk benne”, amelynek egyelőre főleg szélsőjobboldali „kezelését” láthatjuk Európában és Magyarországon (és – a hagyományoknak megfelelően – háborús „kezelését” az USA részéről).

Magyarországon a „tőkén túli” társadalmi önszerveződés mindig akkor vált – s válik föltehetően a jövőben is – potens, reális alternatívává (Tanácsköztársaság, 1944-47, 56-os munkástanácsok), amikor nagyon nagy a baj, amikor lelepleződik a tőkeviszony-alapú társadalmi „anyagcsere” csődje. Ilyen értelemben tehát potenciálisan „itt az idő” – de ez csak lehetőség, amit egyelőre a szélsőjobboldal lovagol meg.

Ahogy Udvarhelyi Tessza írta vitaindító cikkében: „a társadalmi változásért folytatott küzdelem színtere nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom olyan »puhább« területei is, mint a kultúra, az oktatás, a nyelv vagy a média. Vagyis az átfogó változáshoz nemcsak a mélyben rejlő gazdasági struktúrákat kell megváltoztatni, de azt is, ahogyan az emberek gondolkodnak, ahogyan és amit tanulnak, és amiben hisznek.” Ezt a – Gramsci kifejezésével – „állóháborút” csak őszinte és szilárd meggyőződéssel lehet vívni. Tudni kell, mit akarunk a mindennapi munkán vagy tűzoltáson túl, és rendelkezni kell valamilyen stratégiával. Ha úgy érezzük, hogy valójában blöffölünk, vagy magunk sem tudjuk, mit akarunk, úgy nem megy, nem mehet.

Összefoglalva: mivel a rendszerkritikai baloldal Magyarországon még csak embrionális formában, elméleti alakzatban létezik, a legfontosabb feladatnak az egymással való párbeszédet, saját világnézeti meggyőződéseink explicit átgondolását és a stratégiai gondolkodás kibontakoztatását látom. Nehéz még elképzelni is, hogy a mai Magyarország viszonyaitól miként lehetne eljutni oda, ahol céljaink (amelyek konkrét kidolgozása szintén kollektív társadalmi folyamat kell legyen) már nem csak nem-evilági fogalmak, hanem – legalább – létező lehetőségek. A lehetőség feltételeit kell megteremteni, még ha ez hosszú út is.

Koltai Mihály

84 hozzászólás a(z) “WTF Baloldal – Követeld a lehetségest: egy antikapitalista baloldal felé” bejegyzéshez

  1. Fekete György

    Tisztelt Admin!

    Azt írja a rendszer, hogy az alábbi hozzászólást (Tovarishoz) már beküldtem. Ez igaz. Viszont első küldékor se jelent meg! Dacára, hogy hozzászólásom rövid és abszlút konform. Mit csinálok rosszul?

    Lehet regisztrálás nélkül is kommentet beküldeni. Abból szintén kitiltottak? Megdöbbentő. A büszkeséget viszont nem hoznám ide. Mert itt: afunkcionális.

    Válasz
  2. Tovaris

    Fekete György 2015-09-13 – 14:12 véleményéhez:

    Én már nem csodálkozom semmit, egy fasiszta rendszernek fasiszta lakájai vannak. A “népszabadság” meg csak egy erkölcsi politikai hulla és már jó ideje gyalázza a bitorolt nevét, amely valamikor fényesen ragyogott.

    Válasz
      1. Tovaris

        Mondom, ki lettem tiltva. Akármilyen nicknévvel, vagy jelszóval akartam belépni, az IP címem alapján nem engedték a belépést.
        A büszkeségem pedig annál nagyobb, hogy ilyen burzsoá szennylapban akármit is megjelentessek. Dögöljenek meg.

        Válasz
        1. Fekete György

          Lehet regisztrálás nélkül is kommentet beküldeni. Abból szintén kitiltottak? Megdöbbentő. A büszkeséget viszont nem hoznám ide. Mert itt: afunkcionális.

          Válasz
  3. Tovaris

    Fekete György 2015-09-13 – 11:17 bejegyzésre reagálva:

    A “népszabadságból” a “lap szellemiségére hivatkozva, gyűlöletkeltés(sic!) és kommunista propaganda(sic!) terjesztése miatt örökre kitiltottak. Külön e-mailban reagáltam akkor nekik, és perrel fenyegettek, mire közöltem, hogy mivel nem nyilvános az e-mail – kinyalhatják a seggemet (sic!).
    Azóta nem nyilvánulok meg a hajdan szebb napokat is megélt orgánum fórumában. Mocskos burzsoá dagonyává, imperialista lakájjá züllöttek.
    De lesz még ünnep a mi utcánkban!

    Válasz
  4. Fekete György

    Ehhez mit szólunk mi, rendszerkritikus baloldaliak?

    Ugyanis a valóságos, nem hamisított történelemben – a második világháborút követően – civil magyarok és németek JÓVÁTÉTELI-HELYREÁLLÍTÁSI MUNKÁT VÉGEZTEK a Szovjetunióban, az agresszor országuk által okozott mérhetetlen kár némi ellentételezéseként. Ezt annak idején az angolszász szövetségesek ellenvetés nélkül tudomásul vették. Ám hiába a történeti tény, a mai Magyarországon megjelenő, nem szélsőjobboldali történészek szerkesztette történelmi magazin, a múlt-kor a holokauszttal azonos minőségű történésnek értékeli (az “Auschwitz = GULAG” gyalázatos, hazug tétel jegyében), íme:

    Bognár Zalán
    „Ez ugyanaz, mint amit Hitler csinált a zsidókkal”

    Ma már talán köztudomású, hogy a Vörös Hadsereg, illetve a szovjet fegyveres szervek az általuk elfoglalt Kelet-Közép- és Délkelet-Európából több százezer ártatlan polgári lakost hurcoltak el szovjetunióbeli…

    http://mult-kor.hu/ez-ugyanaz-mint-amit-hitler-csinalt-a-zsidokkal-20150801

    Válasz
    1. Tovaris

      Tökéletesen így van. A Szovjetunió a szövetségesek teljes körű jóváhagyásával érvényesítette a jóvátételi szerződéseket, így az ellene a háborúban részt vett országokból meghatározott ideig hadifoglyokat dolgoztatott az újjáépítésekben és a szovjet segítséggel(!!!) helyreállított gyárakban meghatározott ideig és mennyiségben jóvátételi szállításokat határozott meg. Ezeket a kvótákat a megalakult szocialista berendezkedések után időközben lecsökkentették, ill. lejártnak minősítették. Édesanyám akkoriban a Siemens-művekben dolgozott (később Egyesült Villamos Gépgyár lett a neve) és emlékezett arra, amikor Rákosi Mátyás bejelentette, hogy az előirányzott jóvátételi szállítások közel felét a szovjet fél elengedte és megszűnt a jóvátételi kötelezettség. Ezután, már kölcsönös árucsere-forgalom szerint folyt a termelés és a kereskedelem.

      Válasz
      1. Fekete György

        “…a valóságos, nem hamisított történelemben – a második világháborút követően – civil magyarok és németek JÓVÁTÉTELI-HELYREÁLLÍTÁSI MUNKÁT VÉGEZTEK a Szovjetunióban, az agresszor országuk által okozott mérhetetlen kár némi ellentételezéseként.” Magyar és német CIVILEK is dolgoztak a jóvátétel keretében! Nem ellenezve a nyugati szövetségesek által. Ami nagyon helyes volt!

        Válasz
      2. Fekete György

        “Mi sohasem mondjuk, hogy Hitler a burzsoá rendszer lényege” – gruz 2015-09-12 – 08:16. Ki az a “mi”?
        Lukács Györgytől kezdve az Eszmélet számos munkatársáig/szerzőjéig a nácizmust/fasizmust a burzsoá rendszer lényegén belül értelmezi…

        “…ezt a vitát itt újra- és újraéleszteni, haszontalan, felesleges” – gruz 2015-09-12 – 08:16. Maga Grúz, itt egyenlőségjelet tesz a “vitát élesztő” (a kérdésben valójában valójában nem vitázó, hanem denunciáló, megbélyegző, antikommunista agresszor liberálisok) és a “vitaélesztést” hárítani, leleplezni próbáló álláspont közé. Ez ugyanaz, mint a fasizmus és antifasizmus relativizálása.

        “A sztálini rendszer azt hitte, hogy a megszállt területek lakosságát munkára vive helyre tudja állítani az okozott károkat.” – gruz 2015-09-12 – 08:16. Valamennyit helyre tudott hozni. Más lehetősége nem volt. Talán vásárolta volna meg ezt a munkaerőt? Miből? Vette volna föl a Marshall-segélyt, ami éppen őellene irányult? Tessék történelmi összefüggésekben gondolkodni…

        Végül. „Ez ugyanaz, mint amit Hitler csinált a zsidókkal” – e minősíthetetlenül szennyes történelemhamisítás pozitív idézésének helyet ad a nagyrészt liberális szerzők által teleírott történelmi magazin “múlt-kor”. Tehát lássuk, hogy a “szovjet reváns” hazug tétele mellett itt a holokauszt aljas vonatkoztatását is sulykolják! Ne hallgassunk erről sem! Tudniillik “a liberalizmus megágyaz a fasizmusnak” valós összefüggés egyértelmű megnyilvánulásának vagyunk tanúi.

        “Szerintem egyáltalán nem szabad a vitát abbahagyni a jóvátételi szállítások ügyéről.” állítást és a mellette szóló érvelést – lásd Tovaris 2015-09-12 – 08:36 – mélységesen igaznak, valamint korrekten megalapozottnak gondolom.

        “A baloldal legitimációja – az antikapitalizmus. A jobboldalé, hogy a baloldal az azonos Sztálinnal, Sztálin meg azonos Hitlerrel.” – macska 2015-09-12 – 00:09. Vagyis – így olvasom – a jobboldal, amikor önmagát legitimálja, kizárja a burzsoá rendszer lényegéből Hitlert (a leginkább radikális és totális fasizmust, a nácizmust).

        Összegezve a jelen diskurzust. Ezúttal macska, tovaris és szerénységem egy húron pendülünk…

        Válasz
        1. Tovaris

          A mai magyar jobboldal azon háborog, hogy a “ruszkik elhurcolták malenki robotra) az ártatlan magyarokat. Nem tagadva, hogy nem mindig azokat vitték el, akik megérdemelték volna – a történelmi ostobaságtól nem látnak még az orrukig sem. Magyarország 1941-ben MEGTÁMADTA a Szovjetuniót. Ezalatt rengeteg ember kiirtásában és az ország kifosztásában semmiben sem maradtak el német “bajtársaiktól”, akik aztán azzal jutalmazták őket, hogy a meneküléskor puskatussal verték le a kocsi pereméről a kétségbeesetten kapaszkodó magyar katonák kezeit. Ennek ellenére a háborús bűnös Horthy az utolsó pillanatig kitartott Hitler csatlósaként, hadszíntérré változtatta az országot, mely akkora kárt okozott az országnak, amit a mai napig nem hevert ki.
          A Szovjetunió, amikor 1948-ban létrejött a szocialista fordulat, hogy segítse az új társadalom létrejöttét – elengedte a hátralévő jóvátételi szállítások teljesítését.
          Még jó, hogy a bejövő szovjet csapatok hálájukat nyilvánítva ki nem nyalták az ülepünket…

          Válasz
        2. gruz

          Kedves Tanár Úr! Jó pendülést kívánok. De akkor menjünk pontról pontra:
          Először is köszönöm, hogy a “mi”-ből kizárt. Lukács a burzsoá rendszer lényegén belül értelmezi Hitlert, de soha nem állítja, hogy a nácizmus a burzsoá rendszer lényege. A “mi” szócska alatt azt értem, hogy nem a hozzám hasonlók stílusa a másképpen gondolkodók szimpla “lenácizása”.
          Az újraélesztéssel kapcsolatos megjegyzésében kérem, ne felejtse el az “itt” szócskát. Ez pedig ezt a fórumot jelöli, ahol néhányt “troll”-t leszámítva azonos alapállású emberek vitáznak (természetesen nem akarom megsérteni ezzel, ezt én gondolom így)
          Hogy ki és mit gondolt akkor, arra újra idézem történelemtanáromat: “A történelem mindig ott és akkor történik”.
          Sajnos nem vagyok értelmiségi és így nem tudok történelmi távlatokban gondolkodni, tehát nem is tudtam a 89-es tőkés restaurációban a “sztálinozással” résztvenni.

          Válasz
          1. Tovaris

            Kedves Gruz!

            Nem kellett ahhoz “sztálinistának” lenni, inkább antisztálinistának (most nem az antisztálinista kommunistákról beszélek) – mert a burzsoázia alapból antisztálinista, mert alapból ANTIKOMMUNISTA is. Ezért kell nagyon óvatosan duhajkodni Sztálin egyöntetűen “ősgonoszként” való minősítésében. Én ugyan nem voltam sem generalisszimusz, sem führer, sem nemzetvezető, sem géniusz, csupán egy “kiemelt nagyvállalat” egyik gyáregységének a vazatője, aki “büntetőjogi felelősségem tudatában” jelentem ki (ezt tessék eskü alatt tett vallomásnak tekinteni) – egy ember NEM KÉPES teljes keresztmetszetében átlátni dolgokat még egy üzem esetében sem, nemhogy egy államapparátus esetében.
            Ha nem lettek volna olyanok, akik nem segítették volna (félelmükben, alázatukban, vagy önként dalolva) a vezéreket, akkor nem alakultak volna ki azok a diktatórikus rendszerek, amelyeket a történelem során megtapasztaltunk. (A proletárdiktatúra az nem ebbe a fogalomkörbe tartozik, nehogy összekeverjük, mert akkor semmiben sem fogunk különbözni a burzsoáziától)

            Tehát, ahogy pl. Hitler körül (most ne a nácizmus ideológiai boncolgatásába menjünk bele) nem alakult volna ki a be- és kifelé tökéletesen szűrő diktatúra, egészen másképpen alakul a történelem.

            Amikor az “egy nép, egy vezér, egy birodalom” esete forog fenn, akkor az nagyon nem demokratikus. Viszont a demokrácia végső esetekben saját magát sem tudja megvédeni a diktatúráktól.

            Kérdésem mindig az, hogy a fennállt sztálini Szovjetunió helyett egy másik szovjet(orosz) államforma (rendszer) le tudta volna győzni a náci Németországot?

          2. Fekete György

            “Lukács a burzsoá rendszer lényegén belül értelmezi Hitlert, de soha nem állítja, hogy a nácizmus a burzsoá rendszer lényege.” (gruz) Értelmetlen, de legalábbis dialektikahiányos kijelentés. Innentől kezdve a kérdésben nem látom az értelmes vita lehetőségét önnel. Mindaddig, amíg nem ismeri fel, hogy a fasizmus (és legradikálisabb változata, a nácizmus is) a kapitalizmus egyik hatalmi-politikai (uralmi) menezselési módja. Igaz, amikor érteni fogja ezt, az iménti mondatát már nem fogja véleményeként közreadni…

          3. Fekete György

            Re gruz 2015-09-12 – 14:51

            Már nem a vita (amit az ügyben befejeztem önnel) részeként, hanem tényközlés.

            “Hogy ki és mit gondolt akkor, arra újra idézem történelemtanáromat: >A történelem mindig ott és akkor történik<." Egyáltalán nem foglalkoztam a "ki és mit gondolt akkor" szemponttal…

          4. gruz

            Köszönöm Tovaris! Lényegében hasonlóan gondolom én is. A szövegkörnyezetéből kiragadott félmondataimra való másik reakció, valamint az azt követő kioktatás miatt távozom erről honlapról. (talán csak egy időre, mert nehéz máshol értelmes és meggyőző gondolatokat olvasni) Remélem, egy másikon találkozunk. 🙂
            barátsággal
            gruz

    2. macska

      A baloldal legitimációja – az antikapitalizmus. A jobboldalé, hogy a baoldal az azonos Sztálinnal, Sztálin meg azonos Hitlerrel. Ez a Bogdán Zalán valójában egy kókler még a történészek között is.

      Válasz
      1. gruz

        Igen ez a Zalán nevű kókler, ez nem kérdéses. Az én véleményem az, hogy hibás volt ez a jóvátételi munka. Gazdasági haszna nem sok volt, politikai kára pedig tetemes, az embertelensége nem kérdéses. Természetesen a “politikai történelem” (jelen időben a burzsoá nyaloncok) a hibákat kihasználja.
        Azonban ne felejtsünk el néhány dolgot. A történelem ott és akkor történik. Képzeljük el, hogy a szovjet hadsereg hatalmas véráldozatok árán végig jön az elpusztított országán, látja, hogy mit tettek a megszállók. Ez a látvány ritkán okoz nagylelkűséget a katonákban, tisztjeikben, inkább gyűlöletet kelt. Majd elérik annak az országnak a területét, amelyik részt vett benne. Hm…
        A sztálini rendszer azt hitte, hogy a megszállt területek lakosságát munkára vive helyre tudja állítani az okozott károkat. Innen, mai szemmel nézve ez hiba volt, és felesleges szenvedést okozott az elhurcolt embereknek, és bizony nem szimpátiát váltott ki a felszabadított országban. Így látták ezt akkor is? Ilyen tiszta és világos volt ez 1945-ben is? A megszállók ugyanezt tették a SZU civil lakosságával, egyfajta reváns volt?
        Azt hiszem ezt a vitát itt újra- és újraéleszteni, haszontalan, felesleges és csak arra jó, hogy el legyünk magunkban.
        A helyét, okait és következményeit ennek a történészek (az igaziak) elemzik és leírják az 1945-50 között időszak történetében. Mi sohasem mondjuk, hogy Hitler a burzsoá rendszer lényege (holott a nácizmus mint immunrendszer működik a kapitalizmusban, most csak az alapelveit tekintve: szociális demagógiga+nacionalizmus), de sokan közülünk tébolyultan sztálinoznak. Ez még akkor is káros, ha tudjuk, hogy a céljuk az, hogy ne ismétlődjön meg, mert jelenleg a megismétlődés “veszélye” nem áll fenn.
        Én így látom(?), érzem(?) gondolom… jelenleg 🙂

        Válasz
        1. Tovaris

          Szerintem egyáltalán nem szabad a vitát abbahagyni a jóvátételi szállítások ügyéről. Képzeljük el, hogy a Szovjetunió 25-26 millió lakosát elpusztította a háború. Leginkább a fiatal, munkaképes férfiak pusztulása hatott ki a termelőerőre. Már az evakuált és az Uralban felépült üzemek dolgozói létszáma 60-70%-ban nő volt – s ismerve az akkori munkakörülményeket, ki tudja, hány nő rokkant meg, vagy pusztult el a számára rendkívül nehéz fizikai munka következtében. Nők esztergálták a lövedékek testét, sokszor 50-70 kg-ot emelgettek, ami egy jól megtermett férfinak sem könnyű. S tették ezt 10-12 órás műszakokban, hevenyészve felépített üzemcsarnokokban, nyáron a hőségben, télen a dermesztő hidegben – mert a front nyelte a hadianyagot. Míg a náciknak dolgozott az egész megszállt Európa ipara, addig a Szovjetuniónak legfeljebb a hadianyagok kis százalékát kitevő angolszász kölcsönbérleti szerződés segített valamit. Nem lebecsülendő semmilyen segítség, de a háborút a szovjet gépipar termelésével nyerték meg.
          A szövetséges hatalmak jól tudták, hogy a Szovjetunió viselte a háború fő terhét, s ez – ha volt lelkiismeretük – a beleegyezésre késztette őket.

          Más dolog, hogy a jóvátételi eljárás során történtek atrocitások, törvénytelenségek, szabálytalanságok – de az egész jóvátételi termelés is csak a töredékét pótolta annak a hatalmas anyagi veszteségnek, amit a német támadás okozott a Szovjetuniónak.

          A jóvátételi szállítások főleg azokat az iparágakat érintették, amit a Szovjetunió azonnal nem tudott újraindítani. Így a gyógyszer, elektromos és elektronikai gyártások, műszergyártás, stb. Ezen túlmenően a hadifoglyok és egyes civil csoportok (itt van a legnagyobb ellentmondás és sok fájdalmat kiváltó vita) kiszállítása voltak a jóvátételi termelés eseményei.

          De mindent felülír a történelmi tanulság: ha a náci Németország nem indítja meg a 2. világháborút, MINDEZEK NEM KÖVETKEZTEK VOLNA BE.

          Nekem ez a politikai alapállásom a jóvátételi eljárásokkal kapcsolatban.

          Válasz
          1. gruz

            Én arra gondoltam, hogy ezen a fórumon kellene abbahagyni, mert itt többé kevésbé reálisan gondolkodnak a vitázók ezen az eseményen.

          2. Fekete György

            Kedves Tovaris, az imént a jóvátétel mocskolásánál is nagyobb aljasságba futottam. A Népszabadság online szerkesztői lapjuk blogközösségi oldaláóől, a NOLBLOG-ról olyan írást ajánlanak, amelyben a szerző a menekülteknek (“migránsoknak”) ételt adó magyar rendőrök alkalmasint valóban kifogásolható eljárásáról bírálóan szólva undorítóan aljas, hazug csúsztatást terjeszt, idézem: “Eddig úgy tudtam, hogy a rendőrök, képzésük során, pszichológiai tanulmányokat is folytatnak, már a szakközépben is, a főiskolán meg pláne. (…) Ami ott zajlott, azt leginkább az állatok etetéséhez lehet hasonlítani. A rend őrei a felbolydult, az ételért tülekedő tömegbe dobálják az ételcsomagokat, mintha állatok várnának a rács másik oldalán moslékjukra. Tipikus? Nem hiszem, mivel ez eleddig Magyarországon nem fordult elő. Sem ilyen tömeg, sem az „etetés” módja. Illetve, előfordult már ilyen, de akkor a szovjet hadsereg katonái dobálták a kenyeret hasonló módon az ugyanígy tülekedő MAGYAR emberek közé. ” – lásd: http://ellenszelben.nolblog.hu/archives/2015/09/11/Menekultetkeztetes_by_Orbanisztan/ Természetesen magától értetődő, hogy e szöveget a burzsoá sajtóorgánum kajáltatja. Reagálni azonban – sajnos – nincs már gyomrom. Lehet, hogy neked se. Holott kellene, blokkolás végett. Vagy legalábbis ellenpontozásul. Jeleztem, mert igen frappánsan értelmezed a szovjetellenes manipulációkat.

      2. Tovaris

        Kedves Macska!

        Ugye milyen veszélyes dolog (ideológiailag) az antikommunizmus? A baloldal legitimációjához még hozzátartozik a kommunizmus elveinek az akceptálása is. Mert akkor az antikapitalizmus (beleértve annak szoros tartozékát, az antiimperializmust is) – automatice érvényre jutnak…

        Válasz
        1. Fekete György

          Határozott benyomásom, hogy macska nem antikommunista. Ellenkezőleg. Marxi, sőt lenini értelemben is – kommunista! A sztálini értelmezésű kommunista fogalmát történelmi árnyalással közelíti, innen az esetleges elcsúszásod a megélésben, kedves Tóni.

          Válasz
          1. Tovaris

            Mondtam én egy szóval is, hogy a T.Macska elvtárs antikommunista? Csak mereven értelmezi az antisztálinizmust és időnként enyhe “burzsoá bukéjú” megállapításokat tesz, nyilván nem saját találmányként, hanem hallotta valahol és vagy tetszik neki, vagy elhiszi. De majd kineveljük belőle…:-)

          2. Fekete György

            Re Tovaris 2015-09-12 – 21:18

            Tényleg nem állítottad szó szerint, hogy macska antikommunista. Csupán céloztál arra, hogy nem érzékeli eléggé az antikommunizust, nem szentel rá elegendő figyelmet, netalántán negligálja is: “Ugye milyen veszélyes dolog (ideológiailag) az antikommunizmus?” Neki címzett kérdésedet (amelyet itt idézek), annak a személynek tesszük föl, akiről feltételezzük, hogy számára nem eléggé veszélyes jelenség az antikommunizmus… Ennyi éppen elég.

    3. Tovaris

      Az ilyen burzsoá história-moduláló izékék, mint ez a Bognár Zolika, sajátos helyzetéből adódóan – mivel az iskolában azt tanulta, hogy a “kommunista=náci” – honnan is tudná, hogy a GULAG (ГУЛАГ – главное управление исправительно-трудовых лагерей) Kényszerítő jellegű, javító-nevelő munkatáborok voltak, nem pedig kifejezett megsemmisítő táborok, mint a náci koncentrációs táborok.

      …”Ma már talán köztudomású, hogy a Vörös Hadsereg, illetve a szovjet fegyveres szervek az általuk elfoglalt Kelet-Közép- és Délkelet-Európából több százezer ártatlan polgári lakost hurcoltak el szovjetunióbeli”…

      Érdekes: az ellenben nem köztudomású, hogy a Horthy-Magyarország Hitler csatlósaként megtámadta a Szovjetuniót, aminek a munkatáborokba való hurcolás a következménye volt, mi magyarok idéztük elő.

      Válasz
  5. Tovaris

    KÖZLEMÉNY!

    Kérem Anton Csehov elvtársat, hogy regisztráljon újra, esetében a kitiltást csak ideiglenesnek szántuk, de abban a helyzetben nem volt más választásunk. Mivel regisztrációját törölte, a tiltást nem tudom feloldani. Ezt annak ellenére mondom, hogy szerény személyemet is ostobának és fasisztának nevezte.

    A Mi Időnk

    Kedves Csehov! Tekintsd ezt gesztusnak és megfontolandónak. Tovaris

    Válasz
  6. macska

    Értem, Ttehát ez az antikapitalista cikk kiszolgálja a rendszert. Önök uraim, javíthatatlan szektások, számomra itt ér véget a vita. Az önpusztító szektarianizmus rosszabb a rendszer-apologetikus ál-baloldalnál. Azt sem tudják, hol az ellenség, az ellenség mindenütt…:):):)

    Válasz
    1. gruz

      Nem érti! Itt többen, többféle módon közelítjük meg ugyanazt a kérdést. Időnként többféle út vezet ugyanhoz a célhoz. Ez az antikapitalista cikk anti kapitalista, és természetesen a cikk írója bízhat abban, hogy lehet javítani addig is míg el nem múlik. Álláspontját értem, ugyanis mindannyiunknak egy élete van. Nem sokunknak volt olyan szerencséje már, hogy szocializmusban is élhetett. Így el tudom fogadni, hogy amíg el nem múlik a kapitalizmus addig is élni, dolgozni kell. Azaz az ingyenélőt kivéve mindannyian tudjuk, hogy végül mi lesz, de azt nem, hogy addig mi lesz, az is nagyon fontos. Addig sem lehet ölbe tett kézzel űlni, és szidni a burzsujokat, hanem tenni, amit lehet, amit kell. Ez nekem szimpatikus a cikkben. A “diák”-kal volt abban az értelemben volt kisebb vitám, hogy az LMP neve hogyan kerül a cikkbe. Ezt követően inkább a cikktől eltérő megjegyzésekhez szóltam hozzá. Nem minősítettem az ingyenélőn kívül senkit. Enyhén kritizálni gondoltam Csehov stílusát, amivel egyet nem értek, de a kesrűségét megértem.
      Azt hiszem viszonr nem bélyegeztem meg senkit, sőt gyakran érveltem azzal, hogy “elvtársak ennyire nem olcsó a lőszer”. Tehát mint “Önök uraim” tagja és “javíthatatlan szektás” jót nevettem a szektásokat kicsúfoló megjegyzésén.

      Válasz
  7. macska

    Csehov bizonyos szempontból rosszabb Ingyenélőnél, mert Ingyenélő világos álláspontot foglal el. A tőke álláspontját. Onnan nevet a világon és a kommunistákon. . No de Csehov azt üti a legjobban, aki a legközelebb áll hozzá. Egy eszement szektás. Érvei nincsenek. Üt-vág…Vele kellene, hogy együttműködjön az ifjúság? Vicc.Kinevetteti a kommunistákat, akik közé egyébként magam is tartozom, nem a 90-es évek végétől, mint TGM…Nyilván nem tőle fogjuk megtanulni a marxizmust. No de Csehov nem ért semmit, nem érti, hogy a bukott vagy levert rendszer nézőpontjából már nem lehet szemlélni a világot!!! Soha nem olvasott Marxot vagy Lenint, vagy ha olvasott. sosem értett belőlük egy kukkot sem.

    Válasz
    1. Anton Csehov

      Maga nem macska, hanem patkány – a macska ügyes, ravasz, és relatíve jó emberismerő.
      Ugyanis egyedül én olvasom a klasszikusokat, és én érvelek velük. Pontosan én vagyok az, aki minden megszólalásból már előre ki tudja következtetni, hogy az hova vezet. Egyfelől, mert már ismerem az eszmetörténetet, másfelől, mert mint filozófus, kénytelen vagyok logikai menetekbe illeszkedni. És éppen itt a probléma. Mert ugye az ingyenélő az áldozathibáztatás mechanizmusai felől közelít, ahol a kirablott “saját maga tehet róla”, hogy anyagilag vagy egy “ranglétrán” rosszabb helyre került – innentől tehát szociális érzéketlensége egyértelműen a fasizmus táborába helyezi át. Mivel pszichéje már az áldozathibáztatás mechanizmusaival is a kiszolgáltatottság érzése ellen védekezik, pathologikus tagadásában eleve ki akarja zárni annak lehetőségét, hogy ő is a “nyomorékok”, “alsóbbrendűek”, “értéktelenek” sorába kerüljön, holott morális értelemben e tagadás az, ami által ő maga az erkölcsi értelemben értéktelenek közé tartozik, mint jó fasiszta. Az usa-fasizmus mellé állás, a görög “tartozás” esetében a merkel-fasizmus mellé állás, a szocializmus gazdasági blokáddal történő megölése ügyében az usa-fasizmus mellé állás (noha, mint K-K-európai, ennek ő is csak vesztese, és “loser”, “csicska” “nyomorék” azok szemében, akiknek hízelegni akar… sajátos Stockholm-szindróma egy niemand részéről) ennek csak manifeszt szintje. (Felteszem, kiskorában ingyenélő az elsők között volt, ha valakit bántalmazni kellett, vagy állatot kínozni – az ilyen, egyébként önmagukban semmit sem érő alakok a csőcselékesedő csoport hullámain úszva szeretnek csak lenni, mert így láthatják “biztosítottnak”, hogy nem ők lesznek a boszorkányüldözés áldozatai… vagyis, ingyenélőnél ez a jelenség már kiskorban megjelenhetett, nem zárható ki, hogy alkati.)
      Ami viszont magát illeti, egy roppant műveletlen tuskó, aki környezetében mégis magának vindikálja az okos szerepét. Miközben a zsidó mivoltot múltkoriban “nemzetiségnek” nézte… vagy pl. most, amikor kiderült, mennyire nem érti a marxizmust, ha egyszer ennyire nem ért engem. A dolog poénja, hogy maga azt hiszi, “közel áll” a marxistához a fasiszta előítéleteket hangoztató nemmarxista! Hogy maga azt hiszi, kommunista, miközben a kommunizmust “bukott rendszernek” vallja, mint bármelyik másik náci, és közben mégis felrója a marxista ismeretek vélt “hiányát”…önellentmondó ez a kép. Ha maga szerint a marxizmuson “túl kell lépni” – akkor éppen azt kell felhoznia, hogy lám, aki szerint nem kell semmin “túllépni”, az ismeri a marxizmust, ha viszont azt képzeli, “túl kell lépni” a marxizmust, akkor maga NEM kommunista, nem baloldali!
      Aki viszont nem marxista, és ezért azt követeli, hogy adjunk fel mindent, ami marxista, és megadóan tűrjük el, hogy a kifosztottak érdekvédelmét fasiszták rágalmazzák, kriminalizálják, amivel egyben a szociális érdekvédelemre sütik a “bűnös” “gonosz” bélyeget (phoenix és fekete szorgos kollaborációja mellett), vagy éppen a “meghaladott”, “idejét múlt”, “bukott” bélyeget (diák, macska) ebben az esetben aki egyszer ezeket a rágalmakat “igaz” “vádpontoknak” ismerte el, azok következtetésképpen soha többé nem szólhatnak az erőszak, a szociális igazságtalanság ellen, mert “bűnösnek” és “tömeggyilkosságnak” ismerték el a nácik legyőzését, bebörtönzését-megbüntetését, ezzel kötelezve magukat az antifasiszta ellenállás, az általuk is megbélyegzett antifasizmus örökre történő megtagadására!
      Azonban, tényleg közel áll -e a marxistához az, aki beletörődött a nácik mártirizálásába, és abba az istenítéletes hazugságba, hogy a szocializmus kriminalizálása és a fasizmus ezzel párhuzamos, mert egyenértékű rehabilitációja, ha sikerült, akkor “igaz”?
      Nem, nem áll közel hozzám. Sőt, a marxizmus ellensége. Tehát ütni-vágni kell a nácit? Igen. Tehát, már megint kiderült, hogy nekem van igazam, csak maga túl buta, hogy felfogja? Igen. Fel fogja ezt fogni? Nem. Aki ugyanis a felsorolt érvek tömkelegének láttán azt állítja, hogy “nincsenek érvek”, az azért hadovál, mert nem képes egy érvet felismerni sem. (Egyfelől, ehhez kell egy jófajta “Kritika, érvelés, gondolkodás” kurzus, két kredit legalább, azonfelül járatosnak kell lenni az ideológiatörténetben, hogy melyik gondolatmenet honnan származik…”diák” baja éppen az, hogy nem képes a különböző ideológiai befolyásoltságú interpretációkat megkülönböztetni, mert nem ismeri fel, mely következtetési séma honnan való – a hatástörténeti tudat nem veleszületett képesség, hanem tanult elemzési kompetencia, amihez viszont több irányzatot ismerni kell, és NEM a wiki színvonalán! És nem is a bulvársajtóén, ahol a félnáci-pronáci liberálisok szempontjából ők “távol” lesznek azoktól, akikkel egy tömböt képeznek a baloldal ellen…)
      Igazából hálás vagyok, hogy egy teljesen buta provokátort ismét helyretehettem – mert a magát “baloldalinak” tartó szélsőjobbos rosszabb, mint cimborája, az ingyenélő, mert a műveletlen, macska helyett patkány szélsőjobbos ötödik hadoszlopként rombol belülről.
      És ezt leleplezni az egyik legfontosabb küldetés egy baloldali életében.

      Válasz
      1. Fekete György

        Mivel kollaborálok? Keressen rá legalább egy dolgozatomra a neten és elemezze konkrétan! Különben a vagdalkozása tényleg klinikai megnyilvánulás.

        Válasz
      2. Tovaris

        Kedves Csehov elvtárs! Ne ilyen stílusban egymás ellen, hanem elvtársi stílusban. Sokkal többet érsz te annál, hogy devalváld magad. Nagy kár lenne érted. A műveltség óriási fölény – ha érvényesül.

        Válasz
      3. ingyenebed

        na akkor most már állatkínzó is vagyok.
        alkatilag.
        GIGA LOL
        nem csoda, hogy megbukott a rendszerük. ha maguknál ilyen egy filozófus, akkor milyen az átlag? ez tényleg gáz.
        😀
        na mindegy, nem nekem fáj a világ…

        Válasz
    2. Tovaris

      Magyarázza már meg kérem, hogy mit ért az alatt, hogy “szektás”? Ugyanis én a szektarianizmusról teljesen mást tanultam.

      Válasz
      1. Tovaris

        Azért én elgondolkodnék azon, hogy “Csehov” fiatal kora ellenére és élettapasztalat hiányában vajon miért ilyen stílusban és miért ilyen vehemensen szidja a végül is a kommunizmus ellenségévé váló álbaloldali és burzsoá dolgokat? Hol tett szert ezekre a nézetekre? Mert művelt ember, az biztos és hogy ha tovább is így folytatja, még sokra viheti. Természetesen nem lehet sem fasiszta, sem náci az a kommunista, aki nem feltétlenül ért mindenben egyet vele, de szerintem azért egy fasiszta sokkal többet árt a kommunizmus ügyének, mint egy kommunista.
        Valahogy én azt érzem, hogy “Csehov” nem fogadja el a kommunisták szövetségi elvét, amelyet Kádár is úgy fejezett ki, hogy “aki nincs ellenünk, az velünk van”. Persze, csak a mi szempontunk szerint van velünk, abban, mert ha tevékenyen nem tesz ellenünk semmi rosszat, akkor lényegében a mi ügyünket hagyja kibontakozni. Persze, ettől gondolatban még lehet ellenünk, de a mi cselekedeteinkkel kell rászolgálni az ilyen emberek későbbi tartós bizalmára.
        Nem születünk kommunistának. Tehát, nem kommunistából fejlődik ki mindenki kommunistává, ha a körülmények, a ráhatások, az intuíciók “kedvező konstellációban” állnak egymással. Természetesen a neveltetést sem lehet kihagyni, de számos példa van arra, hogy a neveltetés ellenére a fiú (lány) homlokegyenest ellenkező politikai nézetek sodrába kerül.
        Tehát, a kommunistáknak az utánpótlást a nem kommunisták táborából kell megszereznie. ezt hívták valamikor agitációs és propaganda munkának. Ez mára teljesen megszűnt, legalább is a mi különféle megnyilvánulásainkon kívül nem nagyon tapasztaltam pártépítő, szervező, agitációs munkát.
        Egyöntetűen lehengerelni, ledorongolni nem szabad a hozzánk közel állókat, azok elméletét, gyakorlatát. De a közös cél érdekében szövetségre kell lépni velük.
        Nagyon sok emberben vannak meg a majdani kommunista ismérvei, ezeket nekünk kell felismernünk és megnyitni őket, utat találni a lelkükhöz. Nem csak a vallás képes erre, az elmúlt idők pártépítései már megjárták ezt az utat.
        Abban látom a burzsoá ideológia legnagyobb veszélyét, hogy a kommunistákat is megfertőzték az antisztálinista ideológiájukkal, márpedig Sztálin és kora is kommunista történelem, még ha sokan megpróbálják is kitörölni a köztudatból.
        A gyanakvás és a bizalmatlanság megöli a hitet.

        Válasz
        1. Fekete György

          “egy fasiszta sokkal többet árt a kommunizmus ügyének, mint egy kommunista.” – Tovaris 2015-09-10 – 21:29 Súlyos tévedés. Ellenérv. A fasiszta nem képes hitelteleníteni a kommunista mozgalmat, a kommunista (kommunista párt) ellenben igen. Persze tudjuk, hogy végső soron soha nem az adott kommunista párt, illetve az általa vezetett politikai-gazdasági rendszer képes hiteltelenítően hatni a kommunista mozgalomra, hanem a társadalmi alap és felépítmény közötti történelmi meg nem felelés.

          Válasz
          1. Tovaris

            Ezzel nem értek egyet, de azért tiszteletben tartom a véleményedet.

          2. Tovaris

            Ez a mondat kiragadva a szövegkörnyezetéből, akárhogy is értelmezhető. A körítést is ajánlott megenni, nem csak a rántott husit…

        2. Diák

          Kedves Tovaris! A dolog nem ilyen egyszerű. Csehov nem téved vagy rossz a stílusa. Egy képtelen, dialektikatlan paradigmaban mozog. Antifilozofikus es antiteoretikus bellitottsagu. Ahova ész kell oda érzelmet állít, s így véget vet az eszmecserenek

          Válasz
          1. Tovaris

            Érdekes, ezeket én pedig az Ön véleményalkotásaiban vélem felfedezni. De ne Csehovval hadakozzon, hanem az ellenséggel. Van belőle bőven. Próbálja meg kihámozni Csehov mondanivalójából a lényeget – a stílusjegyek mellőzésével.
            De én nem haragszom Önre, legfeljebb hiányolom több feltett kérdésemre várt válaszát.

        1. Fekete György

          Éppen azon dolgozunk (többek között), hogy ez az alternatíva ne ismétlődhessen meg. A múltat értékelve pedig egyértelmű, hogy amiképpen a “Se nem London, se nem Berlin!” jelszó kiadása a nyugat-európai kommunisták pártoknak alapvetően helytelen, akképpen a mind Hitlerrel, mind Sztálinnal történő szembefordulás szintén mélységesen elhibázott. Vagyis, kedves Tóni, e tekintetben nyitott ajtón kopogsz nálam.

          Válasz
    1. Diák

      Ki a kommunista? Az önreflexioval nem rendelkező purifikator, a teljesen zárt logikaban Csehov vagy én? Csehov egy szekta ember egy barlangban, vele legfeljebb vadászni mehetsz, emberek köze – nem.

      Válasz
      1. Tovaris

        Valakinek a kommunista mivoltát a kommunizmus elveiben való hit határozza meg – a stílusa és a modora nem kritérium. Én legfeljebb a másik személyre kilőtt igaztalanságokat, kisarkításokat ellenzem – de ennek úgyis ő fogja elszenvedni a kárát.

        Válasz
      2. Tovaris

        Szerintem ezen az oldalon az “ingyenebéd” úr kivételével mindenki kommunista. Sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint azt némelyik vehemens vita tükrözi.

        Válasz
  8. Tovaris

    Tökéletesen egyetértek. De azért mi legyünk azok, akik felhívják a tévelygők figyelmét, hogy hoppá, leléptél az ösvényről, öcsi….

    Válasz
  9. Tovaris

    Nem is tudtam, hogy egyáltalán szó eshet olyan baloldalról, amely nem antikapitalista. Azt megértem, hogy van olyan baloldal, amely nem kommunista, de hogy ne legyen antikapitalista, az kissé meredek álláspont. Ilyenről vitázni sem nagyon lehet…

    Válasz
  10. Anton Csehov

    Ismét meglátszik, ki a baloldali: hogy az “eszmélet”, valójában “lenség” szédelgői nem azok, az biztos.
    Azt írja az utópista: “a munkahelyi önigazgatás, a kollektív és demokratikus tervezés, az egész társadalmat átszövő participáció valamiféle rendszerét kell, hogy jelentse” – ez az álom-ködös sületlenség anarchista körökben elfér, de baloldalon nem. A kisajátítók kisajátítása nélkül képtelenség a demokrácia, képtelenség a baloldal. A burzsuá osztálydiktatúra meghagyása a termelőeszköz-magántulajdon érintetlenül hagyásával kezdődik, és abban is tetőzik. Diktatúra nélkül nincs baloldal.
    Azt hazudja az őrült: ’56-os “munkástanácsok” – nyilasok között ilyen nem volt, és ’56 a nyilasok magánbulija volt. 1945-47 között pedig a sebesüléseiből feltápászkodó neofasiszta oldal igyekezett visszarendezni mindent. HA nem számol le velük ’48-tól a fiatal demokrácia, visszatért volna a fasizmus.
    Összességében: az eszméletlenség tökfej szószólója egy nyolcelemis hordószónok szintjén áll.

    Válasz
    1. diák

      De drága jó öreg Csehov, a fiatalok számára meg maga tűnik a legnagyobb tökfejnek, aki az államszocializmus bukásából semmit nem tanult, igaz, nem is felejtett. Minden újtól beijed, a régi sémákban gondolkodik. Hát ha valaki azt mondja, hogy nem a magántulajdonos rendszerben gondolkodik, akkor maga jó leb…,a. ahelyett, hogy keblére ölelnél. A butaság ellen nincsen gyógyszer. Azért, mert egy szó éppen nem szerepel ott, már mindent és mindenkit lemocskol, leszid. Csak tudnám, otthon hogyan számol el a saját értékeinek történelmi vereségével. Maga még azt sem tudja, hogy az 56-os munkástanácsok tagjainak 6o %-a kommunista párttag volt. Voltak benne nyilasok is, de nyilasok voltak abban a pártban, amelyben olyan sok évet maga eltöltött.

      Válasz
      1. Anton Csehov

        Drága jó kölyköcském, itt te vagy az, aki azt hiszi, hogy “tud” bármit is, miközben ez a “tudás” kimerül a liberális, neofasiszta és véletlenül-sem-baloldali interpretációk benyalásában. Ám a tudás nem erről szól.
        A szocializmust megfojtotta a több évtizedes gazdasági blokád, aminek sokat segített a gitleri pusztítás. Ebből mi az ördögöt kellene tanulni? Hogy amíg az usa létezik, szabad egyetlen ország sem lehet? Igen, ebben van valami. De amit te mondasz fű alatt, az az, hogy “a valódi” “tanulság”, hogy adjuk fel, és legyünk jobboldaliak, jó nácik, mert más nácik rágalmazzák a baloldalt, az usa pedig újra blokád alá helyezne mindenkit, és újra megfojtaná a gazdaságunkat, hát legyünk árulók! Köszönöm, ehhez semmi kedvem!
        Ráadásul, mindez nem “új” dolog, hiszen mindezt már gitler, és előtte kautsky és társai is elnyögték. Ráadásul a fasizmus előtti kapitulációt én sosem nevezném “az újtól való megijedésnek”.
        Goethe optimo-pesszimista szavaira Hirano Kouta mangaka már megadta a választ: “A hülyeség elleni egyetlen orvosság a halál.” Ám ez nem jelenti azt, hogy a Dunának akarnálak szalasztani.
        A náci mesék “eszmék történeti vereségéről” kizárólag tudatlan taknyosoknak, és nyolcelemis ötvenes miépeseknek valók, mert azok olyan buták, hogy ne legyenek képesek összefüggések kereteibe visszahelyezni a történteket. (Nem eszmék győztek vagy buktak el, hanem államok pusztítottak el államokat, taknyos!)
        Az 1956. évi nyilas puccskísérlet idején semmiféle munkástanácsok nem voltak, hacsak nem a rendőrség kötelékeiről hadoválsz, de akkor ÁVH-t kell mondani, ők tényleg dicsőségesen harcoltak a nyilasok ellen, ezt el kell ismernem.
        A pártban semmiféle nyilasok nem voltak, azok a szocializmus ellen támadtak emlékműpusztítással (náci hagyomány a barbarossa idejéből!), könyvégetéssel (1932, 1944, 1956 – ugyanaz, ugyanazok), a Dunába lövetni akarással (kik lőttek embereket a Dunába?) “Minden zsidót Auschwitzba!” és “Véget ért a zsidóuralom!” fasiszta eszmerendszertől örökölt jelszavakkal – szóval, röviden: valódi nyilas utcabál volt ’56, akár tetszik egy ostoba tacskónak, akár nem.
        A végepoén: egy percet sem töltöttem semmilyen pártban, ráadásul idős sem vagyok, mindössze kissé finomabb érzékkel ismerem fel az állítások mögött a manipulatív szándékot és az összefüggéseket az események mögött, mint nálam butább embertársaim. (Jellemző, hogy idén azért nem vettek fel Ph. D-re, mert jövőre halasztottam a jelentkezést.)

        Szóval, kölyök, jöhetsz a liberálfasisztáktól minden gondolkodás nélkül bemagolt butaságokkal és a gitlertől eredő ageista előítéleteiddel, mindez csak azt fogja bizonyítani, hogy rajtam kívül őszinte, okos, becsületes; baloldali ember nincs ma orbániában.

        Válasz
        1. ingyenebed

          a szocializmust nem a gazdaság blokád fojtotta meg, hanem a saját működésképtelensége. de azért valahol szórakoztatóak vagytok. 🙂 az internet kis egzotikus bugyra.

          Válasz
          1. Anton Csehov

            A fasiszta provokátor, “troll”, amelyik azt sem tudja, miről beszél, de azért odapofátlankodik… tucatjával nyüzsögnek az ilyenek pl. TGM cikkei alatt…
            A maga fasiszta degeneráltsága az, ami magát működéskléptelenné teszi, náci fattyú, egyszerűen csak dögöljön vissza orbán végbelébe, ahonnan kijött.
            A kurva anyján, vonescun vigyorogjon, amikor az zsidózik. Azon kell.

          2. Tovaris

            Minek szellent ide be, ha fogalma sincs semmiről? Vagy ide jár maszturbálni?

      2. Tovaris

        Felhívom a tisztelt figyelmét, hogy ne személyeskedésbe merüljön el, az “államszocializmus” – ha már így nevezte, nem megbukott, hanem meg(is) bukott, de leginkább megbuktatták. Éppen ezért nem szabad 1:1-ben visszakívánni, mert legfőbb hibájának azt tartom, hogy nem tudta kinevelni a stafétabotot átvevő generációt – aminek több oka is van – elég mélyre kellene kotorásznunk, hogy megértsük a lényeget.
        Az 1956-os munkástanács tagoknak lehet, hogy a 60%-a párttag volt, de hogy közöttük kevés volt a kommunista, az is biztos.
        Már egyszer érdeklődtem az életkora felől – de még mindig nem árulta el. Mert az sok mindent megmagyarázna.
        Ha történetesen fiatal, az nem baj, sőt, irigylésre méltó. Én is sokat változtam fiatal korom óta, de egyben nem: a marxizmus-leninizmus elveihez mindvégig hű maradtam.
        Csehov stílusa nem mindenben egyezik az enyémmel, de én elsősorban nem azt nézem, hogy miképpen mondja, hanem azt, hogy mit mond.

        Válasz
  11. diák

    Dehát a cikk az LMP-t még csak a baloldalhoz sem sorolja!!!! Ne keressünk ott is hibát, ahol nincs. Lássuk meg a jót. Ez jó. Az LMP egy liberális csoport, de antifa. Ennyi. Eleinte balos akart lenni…, nem az lett.

    Válasz
    1. gruz

      “Mivel Magyarországon a baloldal nem létezik szervezett politikai erőként (a magukat időnként baloldalinak nevező neoliberális pártokkal nem foglalkozom most itt; az LMP pedig nem vállalta föl a baloldali orientációt)”
      Erre a mondatra gondoltam az LMP emlegetésekor. A neoliberális pártokkal nem foglalkozik, az LMP-vel igen, azaz az nem neoliberális (?). De azt hiszem ez ízlés kérdése, és az pedig nem vita kérdése. 🙂 De hogy nem lett “balos” abban teljes mértékben egyetértek.
      Vannak jobboldali gondolkodású emberek, de lehet velük vitázni. (Pl. TGM, Schiffer, Lendvai stb…). Van akivel nem lehet pl. Bokros a botcsinálta közgazdász. És van akivel meg nem szabad, mert az ember úgy jár mint aki disznóval birkózik. Bárki győz mind a kettő sáros lesz, de a disznó még élvezi is.
      Nagyon nem értek egyet Csehov vitastílusával, így nem lehet gondolatokat cserélni. De ezt vele vitatom meg. Fiatalkori hevessége talán érthető, annak idején én is Guevara elméletét támogattam, sőt Mao és Trockij világforradalmi teórájában is láttam realitást.
      Azonban én inkább önnel vitatkoznék. “Történelmi vereség” nincs. Krausz Tamást idézem “ugyanis a történelem soha nem ér véget”. A kapitalizmus történelmi vereségét is prejudikálták sokan, én akkor sem hittem, hiszen tudtam, hogy a “választók” megvásárolhatók. Három nagyon jól demagógizálható dologgal lehet manipulálni őket:
      1. nacionalizmus (emlékszünk 56-ból, aki agyar velünk tart!)
      2. a szabaccság, (ugye a mi jó liberálisaink!!! meg a többi szabyharczy 89-ből )
      3. szociális demagógia
      Nos, ez a harmadik a legveszélyesebb a mi szempontunkból. Hiszen alapvetően igaz az, hogy a megszerzett nagy vagyonokat tisztességes munkával, tisztességes úton nem lehetett megszerezni. Törvényesen igen. A burzsoá rendszer törvényei szerint! És itt viszont erősen pesszimista vagyok. A békés elmúlása, vagy meghaladása a kapitalizmusnak nem lehetséges, ugyanis ha máshoz nem a tőkések a luxus élethez ragaszkodnak, az “értelmiség” meg az asztalról lehulló falatokhoz (l. Spiro legújabb könyvét). Így a szellemi és fizikai elnyomás részükről várható és elvárható.
      A rendszer valószínüleg csak forradalmi úton változatható meg, de én viszont mint Önnél jóval idősebb, félek az erőszaktól, mert azt nem lehet a szükséges szinten tartani, mindig túllihegik. Ha nem is történelmi bizonyíték (l. fenn), de sok történelmi tapasztalat utal rá. Remélem, hogy olyan mint Ön és a cikkíró (?) talán képes lesz rá, és akkor nem aggódom az unokámért, de most még nem csak aggódom, hanem féltem. Még annyit, hogy létezett szocializmus “fumigálása” nagyon nagy hiba (nem bűn! hiba!!), és jelentős részben a professzionális burzsoá propaganda “benyalása”.
      Kértem, vegye ezt vélemények és ne “kioktatásnak”. Ugyanis a betű nem a kenyerem, mert már 26 éve kiléptem az értelmiségből.

      Válasz
      1. Anton Csehov

        Kérem, vitastílus ott szükséges, ahol vita lehetséges. A vita azonban azt előfeltételezi, hogy két, érveket és valóságreleváns, tudományos fogalomkezelést alkalmazni képes személy jelenik meg. Amikor azonban az egyik oldalon egy nyilas troll áll, mint ez az ingyenélő, vagy egy előítéletes tuskó, mint phoenix, fekete, vagy “diák”, akkor hirtelen értelmetlenné válik minden érvelési képesség – rendkívül frusztráló, de az ilyenekkel szemben a szellem embere kiszolgáltatott, mert az ilyenek, eredendő agyatlanságuk és a hazugságokhoz való mániákus ragaszkodásuk okán a velük való bánásmódot a letiprás lehetőségére szűkítik. Nem is lehet, de sajnos nem is erkölcsös másként hozzáállni ehhez a típushoz.
        Majd ha kerül valamilyen értelmes fickó, pl. Tovaris típusából, na, majd lehet érvelni – de bizony a lakásba jutott rágcsáló olyan, hogy csak agyoncsapni szabad. Ki tehet erről? Én nem – a természet törvényeit nem én szabtam.

        Válasz
        1. Fekete György

          “bizony a lakásba jutott rágcsáló olyan, hogy csak agyoncsapni szabad. Ki tehet erről? Én nem – a természet törvényeit nem én szabtam” Ezt a hasonlatát emberekre, társadalomra szabta. Akkor most ki követi a náci szemléletet?

          Válasz
        2. gruz

          Nem tudom, hogy a Phoenix, a diák meg a “fekete” miért előítéletes és tuskó. Én a felsoroltaktól olvastam gondolatokat, tehát tuskónak nem nevezném őket. Ezek néha egyeztek az enyémmel néha nem. Sajnos előfordult, hogy akaratlanul megsértettem egyikőjüket.
          Nos, előítéletek mindannyiunkban vannak. Önben is. Valószínű, mivel nem vagyok a szellem embere így nem érzem magam kiszolgáltatottnak velük szemben. Azt hiszem letiporni meg senkit nem szabad.
          Az én előítéleteim a létezett szocializmus és 56 megítélésében a Tovaris “előítéleteihez” állnak a legközelebb, tehát nem ismétlem meg őket, ő határozottan kifejti ezt több fórumon.
          Az “ingyenélő”-t meg tényleg még el sem kell olvasni. Lehet, hogy cizelláltabban tudnám a mérhetetlen butasággal vegyült rosszindulatát jellemezni, de rá nincsen időm. A gondolatokat közlő emberekre van. 🙂

          Válasz
          1. Tovaris

            Nekem is vannak fenntartásaim “Csehov” elvtárs stílusával, de általában először a tartalmára figyelek, és ha nem tetszik a stílus, a szóhasználat, akkor legfeljebb nem teszem ki a “tetszési” indexet (már oda, ahova lehet).
            Nagyon nem tetszik, ha ilyen három művelt ember – a “diákot” nem tudom teljesen megítélni – vérig tudják sérteni egymást. Ráadásul mindhárom tanári diplomával rendelkező kommunista. Ha észrevetted, rettenetesen finoman válaszolok nekik, de ez nem zárja ki a sértődöttséget valamelyik részéről. Aztán kaptam tőlük is hideget-meleget, de megpróbálom “konstruktívan” kezelni a konfliktust.

            Köszönöm a véleményt, hogy a volt szocializmus és az 1956-os ellenforradalommal kapcsolatban közel áll a megítélésünk.
            Én a családomon belül – édesapám révén – közvetlen kapcsolatba kerültem az ellenforradalmi események megítélésében. Édesapám részt vett annak fegyveres leverésében – a lakóhelyünk és a hozzá tartozó járás karhatalmi zászlóalja parancsnokaként. Pedig akkor ő sem volt már fiatal, 55. évét töltötte be éppen. Magáról az eseményről kisgyermekkori villanás-szerű emlékeim vannak, de az utána következő években rengeteg beszélgetésnek voltam fültanúja, mert a városka kommunistái gyakran családostól összejöttek – mert nehéz idők jártak akkoriban.
            A szocializmust pedig, annak első évét kivéve, teljes egészében átéltem. Úgy, hogy nekem dumálhat bármilyen burzsoá – a munkásembereknek akkor volt a legjobb életük. Csak abban hibáztak, hogy nem tudták felnevelni az utódaikat, akik tovább tudták volna vinni az ügyet.
            Munkásgyereknek születtem, végül is műszaki értelmiségi lettem – de hát az volt a cél, hogy ne csak az egykori burzsujok gyerekei járjanak egyetemekre, hanem a munkás és parasztfiatalok is. Hát ebből a szempontból teljesítettem az elvárásokat. De soha nem felejtem el, honnan jöttem.

          2. Fekete György

            Re Tovaris 2015-09-10 – 17:12

            Ne relativizáljon. Mert tőlem egy ékezetnyi személyeskedést, sértegetést nem lehet idézni. Talán csak ma, ám valójában ezúttal se az, hanem jobb híján és Csehov folyamatos gyalázkodásának először történő tükrözéseként – megállítandó őt bennünket sújtó ad hominem kritikátlanságában.

          3. Fekete György

            Ad Tovaris 2015-09-10 – 17:12

            Kedves Tóni, immár értem, de nem megértem, hogy miért nem a vezetékneveddel szerepelsz itt. Azért nem értem meg, mert amiképpen te megvallod, hogy a felmenőd miféle minőségben és mit tett 1956-ban, akképpen én zsidó származásomat és antiszemitizmus-ellenességemet (is) nyíltan megjelenítem – a nyomtatott sajtóban és a neten egyaránt. Egy különbség van közöttünk e tekintetben. Te álnéven teszed, én viszont a saját valódi nevemmel és professziómmal. Holott amennyire számodra veszélyes lehet 1956-ról alkotott nézeteid és családi múltad vonatkozó részének közreadása, nekem ugyanannyira kockázatos, hogy beazonosíthatóan osztom meg a zsidógyűlölet elutasítását ezen a jellemzően antiszemita Magyarországon. Mindez pedig nem moralizálás, hanem politikai hitelesség ügye részemről.

      2. Tovaris

        Azt hiszem, itt sok elhangzott vélemény engem is érint, de szigorúan maradok az elveimnél. Nem vagyok híve annak, hogy lényegében az egy eszmekörhöz tartozó emberek egymást egy nyilvános fórumon a személyes becsületük megsértéséig cikizzenek. A valódi ellenség meg közben jókat röhög, az esetleges szóba jöhető szimpatizánsok meg elrettennek a kommunistáktól.
        Még egyszer hangsúlyozom, hogy az elmúlt szocializmus különféle megjelenési formáit kell és lehetséges kritizálni – amennyiben az szükséges. De a kritika módja, jellege, ha nem különbözik a burzsoá propaganda szintjétől, akkor többet árt, mint használ.
        A kommunizmus ügyének nem csak az árt, hogy annak nevében bűnöket, hibákat követtek el. Hanem az is, ahogy azt teszik. Amilyen “minőségben” ócsárolja egy magát kommunistának tartó egyén a megelőző korban élt kommunisták valós, vagy vélt cselekményeit. A jelenlegi burzsoá rendszerek ideológusai magát a kommunizmust azonosítják azokkal, akik lejáratták a kommunizmus eszméjét. És csak azokkal, hiszen az egész antikommunista ideológia erre épül!
        Nagyon meg kell válogatni a kritika szóhasználatát, stílusát, mert milyen kommunista kritikai álláspont az, amelyben állandóan tetten érhetők a náci propaganda stílusjegyei, eszközei?ű
        Sajnos, az általam ismert és nagyra becsült kommunisták “módszertanában” és stílusában is felbukkannak néha ilyen nüanszok – s biztos vagyok abban, hogy én is követtem már el ilyesmit – nem szeretném eltagadni.
        De egymást ne b…., ha kérhetek mindenkit.
        A másik az, hogy nagyon sokan semmi perc alatt végig sértődnek, ha személyüket, vagy meggyőződésüket akármilyen kritika is éri. sokszor túlzottan is.
        Erre is oda kellene figyelni.

        Válasz
  12. diák

    Látom, ez már az új generáció hangja. Túlélünk, ha ez az álláspont kerekedik felül a fiatal baloldali értelmiségieken belül. Ez az álláspont nyitott a társadalom felé, nem a szektás, nem az értelmiségi önimádó szómágia, hanem a világos beszéd dokumentuma ez! Nem a parttalan locsogás.Tiszta hang. Gratulálok a szerzőnek…Pici bírálat: mintha hiányozna a szövegből, hogy itt nem egy értelmiségi projektről van szó, még hangsúlyosabb lehetne, hogy a bérből és fizetésből élő milliók, a munkanélküliek sorsáról van szó, ami bizony nem az Aurórában dől el. Hacsak nem az Auróra által……

    Válasz
    1. gruz

      Egytértek a diákkal abban, hogy új hang, új hangsúlyok kellenek. Azonban egy dologra vissza kell térni. Ez pedig az, hogy a valódi baloldali gondolkodásnak nem csak eszmei, hanem gyakorlati hagyományai is vannak ebbn az országban. Semmi eredményt nem érünk el a szocialista kísérleteink teljes tagadásával. Pl egy baloldaról szóló cikkben az LMP nevű társaság emlegetése szerintem a blaszfémiával egyenértékű. Schiffer szégyenletes “ügynöközése” minden józan baloldali embert elriaszt ettől a párttól.
      Le kell szögezni azt is, hogy a létezett szocializmus, összes hibájával együtt, pozitív és ha értékeit negligáljuk rengeteg szimpatizánst veszítünk. Azokat, akik felépítették ezt a mára már ellopott országot. Írjuk meg, az újszerű gondolkodás és szóhasználat mellett, hogy hová jutott hazánk 1949-től +26 = 1975-re, és hová 1989-től +26 = 2015-re. Továbbá 1919 133 napját használjuk újszerű beszédünkben is. Mert nagyon fontos, hogy aki megtagadja multját az eljátssza a jövőjét. Ennek csíráit sajnos látom ebben a munkában, sok erénye ellenére.

      Válasz
        1. Tovaris

          Már mondtam, hogy amihez nem ért, abban ne nyilvánítson véleményt, mert ezzel óhatatlanul a saját fejére borítja a bilit.
          De ha ez Ön nem zavarja, sőt ide jár maszturbálni, akkor ám tegye…

          Válasz
          1. Fekete György

            Én se értek egyet ingyenebeddel, azonban nem gondolom, hogy – tartalmi tekintetben – bármit is hozzátenne az államszocializmusról vallott nézeteitől való elhatárolódásomhoz, ha ún. maszturbálást emlegetnék föl részéről. Ám ha neked jólesik, kedves Tovaris, forgasd csak, követve Csehov példáját, a sok ízes kommunikációs falatot a szádban… Persze, ezúttal nem nevezted őt meg, de reagálásod az ő hozzászólására elhelyezett válasz…

        2. gruz

          Tisztelt Ingyenélő Úr!
          Erre a kérdésre tudjuk a választ, és ebben nem kis része volt Önnek és “testvér”-einek. Hogy ez a rendszer hová jut? Azt nem tudjuk még, de az irány borzalmasan egy irány.
          Egyelőre tehát csak az általam említett két intervallumot tudjuk összevetni, és mivel nem vagyok értelmiségi, mint Ön, így szómágia helyett csak számokkal, adatokkal tudok dolgozni. Azok pedig magukért beszélnek. Én pedig Önnel nem vagyok hajlandó vitázni, mint azt egy korábbi megjegyzésemben hasonlattal leírtam. (a disznó és a sár esete).

          Válasz
          1. Tovaris

            Vannak olyanok, akiknek a mai rendszer jó. Ők azok, akik kiszolgálják, és élvezik a hasznát. Ezeket nevezzük lakájoknak.

    2. Tovaris

      Amit hiányol, az a pici bírálat – nos, ez a cikk legnagyobb hibája és tévútra kormányzása. Ez ami olyan burzsoá…

      Válasz

Hozzászólás