Zollai András: Szükséges-e ellenségkép a valódi baloldalnak?

A reflektor.blog.hu internetes oldalon Gottmayer Lea tollából „A ruszofóbia mint ellenségkép” címmel reakciót olvashattunk az Eszmélet folyóirat  közelmúltban megjelent állásfoglalására: „Brüsszel vagy Moszkva? Tiltakozás a politikai átverés ellen!” Nem kívánom szó nélkül hagyni e reakciót. Bár írásom válasz is a jeles szerzőnek, alapvetően a címben feltett kérdésre összpontosítok.

Kezdeném azzal, hogy a valódi, rendszerkritikus baloldal (amelyet a jeles szerző „az Eszmélethez kapcsolódó magyar radikálsikk csapat”, később pedig „Magyarországon is szárba szökkenő új „nyugatos” radikálbal” nehezen értelmezhető és még nehezebben védhető meghatározásaival illet) sajnálatos módon, kényszerűen már rendelkezik „ellenségképpel”. A FIDESZ és Orbán Viktor kormánya 2010 óta – leginkább a maga által alkotott kifejezéssel leírható módon – „rárontott saját népére”. Széles társadalmi csoportoktól olyan mértékben vonta meg az addig  meglevő támogatásokat, zárta be a túlélését  még valamennyire biztosító kiskapukat, hogy az elkerülhetetlenül fiziológiai leépülésükhöz, idő előtti és gyors pusztulásukhoz vezet. Ezzel egyidejűleg  a fideszes hatalom a létminimum alatt élők addig is magas számát („3 millió koldus”) drasztikus mértékben, kb. másfélszeresére növelte. Ebből a 4,5 millió „koldusból” bármikor újabb százezrek csúszhatnak a létükben közvetlenül veszélyeztettek közé. Az Orbán-kormány ezt a helyzetet – elődeitől eltérőn – nem pusztán holmi nemtörődömséggel  szemléli, hanem törvényekkel, kormányzati eszközökkel szándékosan idézi elő –szociális népirtást folytat. Ilyen körülmények közt a valódi baloldal részére a regnáló hatalom nem lehet más, mint ellenség.

Amikor a politikai ellenség ennyire adott, elég ésszerűtlen és fölösleges dolog lenne újabb ellenséget keresni. További politika ellenfelei azonban mind a valódi baloldalnak, mind az általa képviselteknek – akiket az egyszerűség kedvéért nevezzünk a „rendszerváltás veszteseinek” – sajnos, akadnak. Az alapvetően liberális (tehát jobboldali) polgári „demokratikus ellenzék” részéről a fenti helyzetértékelésének nyomát sem találjuk. Tüntetéseiken minderről hallgatnak, és helyette „ruszkikat küldenek haza”, szerintünk ál-ellenséget állítva a valódi helyébe. Erről és nem másról szólt az Eszmélet sokak által aláírt dokumentuma.
Az említett jeles szerző cikkére térve: a fenti súlyos, nemzetszintű problémát nála még nyomokban sem látjuk. Egyetlen törekvése a „ruszofób ellenségkép” gyártását  vádként felfogni és akként „visszalőni”! De vajon elégséges-e ez a bírált dokumentum és aláírói hiteltelenítéséhez, illetve az ehhez érvként felhozott, olykor kérdésekbe csomagolt  állítások megállják-e a helyüket?

A jeles szerző szerint Putyint és rendszerét bírálni, sőt, támadni nem „ruszofóbia”. Valóban nem lenne az, ha erről lenne szó. De a politikai megfogalmazások minden esetben jelzések: nem véletlen, amikor Orbánék nem az EU-ról, hanem „Brüsszelről” (= „idegen hatalom”) beszélnek, és az sem, amikor a liberális véleményvezérek – és maga  a jeles szerző – Putyin helyett „Moszkváról”, majd Moszkva helyett „ruszkikról” ír. Hiába hangoztatják, hogy „semmi bajuk az oroszokkal” és hogy a putyini rendszer elnyomó és elutasítandó volta valamiféle „orosz néplélekből” származik, ha egy sulykolt és hamis történelmi általánosításra hivatkoznak („az oroszokból mindig csak kárunk származott”) vagy – mint a cikkében – előszedi a 2. világháború „megerőszakolt többszázezer magyar nőjének” propagandisztikus, szándékosan feketévé és fehérré tett torzképét. Ezzel valamilyen feltételezett belső mozgatórugó létét feltételezi és ez a mozgatórugó – bizonyára – nem lehetne semmi más, mint az „orosz néplélek” valamilyen sötét belső sajátja, az „ezek ilyenek” végső következtetése. Nem lehetne más, ha igaz lenne – de hazugság, mint minden rasszizmus. Merthogy ez az, csak éppen egy új fajtája.
A jeles szerző a valódi baloldal szemére hányja Putyin és rendszerének elmaradt kritikáját, és egy „jobboldali”, „igazán” ruszofób gondolatok elleni petíciót vár el tőle. (Miért is, amikor a petíciót pár mondattal odébb „tragikomikusan liberális értelmiségi formának” tartja?) Ha a jeles szerzőben nem csak most, a rendszerkritikus baloldal támadására és befeketítésére támadt volna fel anyagaink olvasásának igénye, akkor rájöhetett volna, hogy  a magyar baloldal mindig is Putyin és rendszere következetes és szigorú kritikusa volt. Továbbá tapasztalhatta volna, hogy az általa is bírált „magyar jobboldali ruszofóbiának” minden eleme és gondolata megtalálható  a mostani liberális tüntetésszervezők és szónokok megnyilvánulásaiban.

A jeles szerző „kiakadt”  azon is, hogy az Eszmélet dokumentuma a NATO bűnös hadműveleteiről beszél, miközben – szerinte – a „radikálbal nem vette észre, hogy egy szomszédos országunkba bevonult Oroszország.” Később mintha kiderülne, hogy itt a népszavazással – amely szerinte „vicc volt” – Oroszországhoz visszacsatolt Krímre gondol. Ám két mondattal odébb már ismét arról beszél, hogy „ha Oroszország megszáll (!!!) egy szomszédos országot az rossz Magyarországnak.” Figyelemmel kellene követnie az ukrajnai polgárháború híreit 2014-től folyamatosan. Ezekből értesülhetne az ukrán hadsereg és náci különítményesei (!!!) emberiség elleni bűntetteiről, kb. 10 ezer civil áldozatról az önállóságukat kikiáltott (lásd: a népek önrendelkezési jogának liberális alapelve) keleti megyék területén. Nem olvashatna és így nem is írhatna „orosz bevonulásról”, még kevésbé „az ország orosz megszállásáról” még nyugati forrásokban sem.

Végül: a jeles szerző számon kéri a rendszerkritikus baloldal szervezetein: ha nem lenne NATO, ki szavatolná Magyarország határait? Nos, ha a magát védelmi szervezetnek hazudó NATO ezt csak azon az áron tudja biztosítani, hogy Magyarországot felelőtlen kalandorpolitikájával egyúttal nukleáris hadszíntérré is változtatja, akkor határainkat inkább ne szavatolja senki!
A jeles szerző nemtelen eszközeire – Krausz Tamás inszinuálására, alkalmatosnak vélt mondatok célzatos és ferdítő kiemelésére – nem reagálnék, mert méltatlan lenne.
Írásom végére – remélhetőleg – válaszom is kikerekedett: a rendszerkritikus baloldalnak nincs szüksége új ellenségre a „ruszofóbok” képében. Megvan ellensége, a regnáló fideszes hatalom, és vannak politikai  ellenfelei a liberális, polgári „demokratikus ellenzék” nemes és nemtelen képviselői személyében. Ezeken túlmenően a baloldal rendelkezik egy „ősellenséggel”: a kapitalista rendszerrel, amelynek végső soron mind a Fidesz, mind a liberális ellenzék a terméke. A baloldal nem pihen meg, amíg ezt az ősellenséget le nem gyűri.

53 hozzászólás a(z) “Zollai András: Szükséges-e ellenségkép a valódi baloldalnak?” bejegyzéshez

  1. Phoenix

    Tisztelt Admin!

    Különböző gépeim blokkolják a hu.mebal.eu címre való belépést azzal, hogy a szerver hitelesítése tegnap (junius 8-án) lejárt. Nézzenek utána, mi történt, nem-e támadás érte a honlapot?

    Válasz
      1. Phoenix

        Én a Helyedben azt írtam volna:

        “Nekem úgy jobban tetszik: nem támadás érte-e …”

        (ugyanis az én verzióm IS helyes)

        🙂

        Válasz
        1. Emil

          Kedves Pheonix, “nem-e támadás érte”, ez nyelvi abszurd. Szeretnék veled kompromisszumot kötni, de ebben a kérdésben nem lehet.

          Válasz
          1. Fekete György

            Lehet, hogy van olyan tájnyelv, amelyben Phoenix-módra írják. Amiképpen a “suk-sük” esetében. Legalábbis ez utóbbi dereng. Viszont meg ne kérdezd, melyik tájegység…

          2. Diák

            Kosz Emil. :). Nem olyan fontos az evész. Üssük a rendszert együtt. Az hasznosabb:)

          3. Phoenix

            Kedves Emil (és Diák)!

            Írjátok be a Googliba, hogy “nem-e” és olvasgassatok! Meg fogtok lepődni … 🙂

            A témát a magam részéről lezártam.

  2. Fekete György

    Mikből lesznek az orbáni cserebogarak?
    Consummatum est: Jókai Anna

    Hirschler Richárd felkent újságíró az imént jegyezte velem folytatott Facebook-dialógusában (amelyet azért indított, mert néhányan mertünk nem hallgatni a minap elhunyt közéleti személyiség Jókai Anna közerkölcsi kifogásolhatóságáról; Jókai és a Kádár-rendszer viszonyát szimbolizálják akkor kapott kitüntetései: 1970 – József Attila-díj, 1974 – SZOT-díj, 1985 – a Munka Érdemrend arany fokozata –- mindehhez lásd a post végén Török Mónika Facebook-nekrológja az írónőről), miszerint –- mármint Hirschler –- továbbra is helyesnek tartja, hogy 2010-11-ben a hvg.hu (HVG Online) főszerkesztőjeként együttműködött Huth Gergely zsurnalisztával (lehozta a szélső-jobboldali szerző publicisztikáját, amiért –- teljes joggal – megváltak tőle). Huth az incidenskor a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, jelenleg a pestisracok.hu főszerkesztője és kiadója… Hirschler Richárd sajtópolitikájába általában is belefér a szél-jobbal való kollaboráció, amit ő a Kínai Kommunista Párt “Virágozzék száz virág!” szlogenjével reklámoz. Az ifjabb évjáratúak valószínűleg nem ismerik a szlogen eredetét. Íme: 1956. május 2. Mao Ce-tung meghirdeti a “Virágozzék száz virág, versengjen száz iskola” jelszót, az ún. személyi kultusz elítélésének jegyében (tekintettel az SZKP XX. kongresszusára); a “liberalizálási” szakasz 1957 júniusáig tart.

    Feltehetőleg szintén információ, hogy Huth Gergely lapigazgatója Stefka István – ellentétben humanista közéleti személyiségekkel – büszkén nem adta vissza tiszti lovagkeresztjét, amikor nemrégiben e magas elismerésben részesítették Bayer Zsoltot. Madarat tolláról, embert barátjáról… A másik kép: Jókai Anna (ismert magyar politikusok társaságában).

    Nekrológ – Jókai Anna

    Anyám varrónő volt, egy Nagymező utcai szalont vezetett, szemben az Operettszínházzal.
    Nagyjából mindenki hozzá járt varratni a művészvilágból, aki valamit is adott magára.
    Nem tudom, azért-e, mert jó volt, vagy azért, mert elegáns helyen volt a szalon.
    Jókai Anna is hozzá járt.
    Anyám néha kapott tőle egy-egy ajándékkötetet a frissekből.
    Anyám, bár “csak” varrónő volt, igen olvasott és művelt ember volt.
    Azt mondta, hogy olvasd csak el te is, kislányom, aztán alkoss róla magadnak véleményt, legfeljebb majd beszélgetünk róla.
    A beszélgetéseink vége mindig az volt, hogy másnak azért nem ajánljuk.
    Nem volt jó ember, láttam, hogy beszél anyámmal, az egyszerű varrónővel. Meg minden más “alkalmazottal”.
    Nem volt jó író, ezt már mint szakmabeli mondom.
    A Kádár-rendszer tette ikonikus írónővé, és elég hamar megtanulta, hogyan kell hálásnak lennie. Mármint nem anyám, hanem Jókai Anna tanulta meg, készségszintig.
    Ez a készség elkísérte a továbbiakban.
    Gyakorlatilag nem lehetett volna olyan rendszer, amelyiknek ne bókolt volna.
    Ez alkat kérdése.
    Ehhez nem kell írónak lenni.
    De azért valamilyen összefüggés mégiscsak lehet, hiszen egy emberben összpontosult a középszarnál kicsit gyengébb írói véna és az elvtelenség.
    Mindig vacak, ha meghal valaki – nyilván fáj a családnak. Őket sajnálom emberileg. Irodalmilag viszont semmit nem veszítettek.
    És azt is belátom, hogy senki nem ilyen nekrológra vágyik.
    Hát, ezért rendesen meg kellett dolgoznia Jókai Annának.
    Ezt az egyet tökéletesen teljesítette.

    Török Mónika!

    (Átvéve Török Mónika nyugdíjas média-munkatárs Facebook-oldaláról.)

    Válasz
    1. Diák

      Igaz, Jokai Anna egy vacak valaki volt egesz életében. De Hirschler Richard Jókai Anna a tizediken, a legalja.

      Válasz
  3. Fekete György

    Korunk Európájában a nacionalizmusnak nincs semmiféle progresszív funkciója. Az európai régiók mindegyikében a nacionalizmus teljes mértékben reakcióssá vált.

    Válasz
    1. Tovaris

      Amíg a nemzeti függetlenség kivívása volt a cél – addig progresszívnak tekinthető a nacionalizmus. Amikor az államok elnyerték a függetlenségüket, nem tudnak önállóan minden esetben meglenni. Ezért különféle egyesülésekbe, szövetségekbe kellene tömörülniük (ez messze nem jelentené a nemzeti függetlenség feladását is) – ilyenkor a nacionalizmus már degresszív.

      Válasz
      1. Phoenix

        Ismét pontosítanék. A nacionalizmus progresszivitása nem a nemzeti függetlenség kivívása miatt ismerhető el. A valódi “erkölcsi alap” az antifeudális polgári átalakulás. Ezt több példa is alátámasztja.

        Angliában és Franciaországban a nacionalista forradalom indítéka nem a nemzeti függetlenség kivívása volt.

        A “Tell Vilmos” forradalom (az idézőjelek Schiller kitalációira utalnak) nem a nemzeti függetlenség kivívásáért folyt (Habsburg vára Svájcban van!), és győzelme után egy federatív államalakulat jött létre, nem egy homogén nemzetállam.

        Magyarországon a II.József, a “kalapos király” ellen kibontakozott “nacionalista” mozgalom minden volt, csak progresszív nem – bármit is regélt Jókai A Rab Ráby-ban.

        Válasz
    2. Diák

      Olvasom, a nagy balos Gulyás Márton már ossze is feküdt a ruszofób liberokkal és a rasszista szelsojobbal… errol ennyit. Krausz visszavonhatja az önkritikáját…

      Válasz
      1. Tovaris

        Azt, hogy ki a balos, azt én mondom meg….(Goebbels és mások után szabadon)………..:-))))

        Válasz
        1. Phoenix

          “Hogy ki a zsidó, azt én döntöm el!” (“Wer Jude ist, bestimme ich!”) – mondotta volt Karl Lueger, Bécs XIX.-XX. századok fordulóján regnáló antiszemita polgármestere, és őt plagizálta (állítólag) Reichsmarschall Herman Göring. A többi stimmel …

          Válasz
          1. Phoenix

            Nem lett volna egyszerűbb azt irnod:

            “Igazad van, bocsi…”

            ???

            Az egyik Google-találatban szinte szó szerint (igaz, németül) az van, amit én írtam. Goebels neve meg fel sem merül …

  4. Fekete György

    A Mebal politikai tájékozódásához történeti adalékként:

    “A 19. század liberalizmusa után fellépő antiparlamentáris irányzatok Európában különböző, változatos formákban jelentkeztek, eszközeikkel és módszereikkel rányomták bélyegüket századunk történetére. A két szomszéd ország, Ausztria és Magyarország tekintetében — 1918 után — e politika eszköztárából a következőkben … azokkal az elemekkel foglalkozom, amelyek keletkezésükben visszavezethetők a Monarchia időszakára. Eredetüket a Monarchia abszolutisztikus maradványaiban és az első világháborúra való felkészülés során, illetőleg az első világháború idején hozott kivételes törvényekben és rendeletekben kell keresnünk.”

    Így kezdődik Szinai Miklós történész (sajnos már néhány éve elhunyt) dolgozata, amely 21 éve jelent meg “A PARLAMENTEN KÍVÜLI KORMÁNYZÁS AUSZTRIÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN (1919—1944)” címen. Érdemes Orbán Viktor ún. illiberalizmusa tükrében tanulmányozni. Holott hol volt még a NER agyalágyultsága, amikor e munka megjelent…

    https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Szazadok_1986/?pg=825&layout=s

    (Pdf kiterjesztésben el tudom küldeni, ha valaki igényli.)

    Válasz
  5. Fekete György

    (Nem offolás szándékával.)

    Június negyedikére…

    A nemzet nem származási, hanem kulturális közösség!

    A fenti gondolatot hét éve vállaltam köztérben, most is változatlanul vallom. Idézek akkori írásomból, a mai napra rendelt bölcsességként:

    >>Mikor fogjuk fel, hogy a nemzet nem származási, hanem kulturális közösség! Mikor látjuk be, hogy nem a „vér szava” számít? Hány Trianon kell még ehhez?

    A „vér szava” pogány, barbár érték.

    Nem véletlenül metszi a keresztény vallás, amely – eredeti, univerzális értelmében – egyedül Krisztus vérére esküszik.

    Abban old fel minden nemzetet és egyenlőtlenséget (zsidót, görögöt, rómait stb.). Miért kelljen kevésbé akceptálnom a román, szlovák és a többi szomszéd nép fiainak-lányainak hazaszeretetét, mint a sajátomét? Miért ne érezhessem őket ugyanannyira testvéremnek? Sőt miért ne legyen erkölcsi alapom többre értékelni egy művelt „tótországit”, mint egy velem egy utcában élő, esetleg lumpen vagy önző, igénytelen, „nemzettársamat”? Miért ne legyen szimpatikusabb nekem egy szerb osztályos társam, mint a rajtam élősködő, magyarul beszélő politikai, gazdasági potentátok? Amennyiben persze nem vérengző oláhokról, gyilkoló rácokról stb. van szó. Azonban ilyenek vesznek körül? Igen, nem is oly régen ért véget a magyarokat is bántó utolsó balkáni öldöklés. De vége! Kezdenek megnyugodni a kedélyek! Nem kis részben az EU segítségével, amelyben való közös tagságunk révén teljesen szabadon utazhatunk már Szlovákiába, Romániába, Szlovéniába!

    A kettős állampolgárságról rendelkező, minap elfogadott törvényünk káros. Veszélyezteti nemzeti identitásunk egészségét, délibábjaink fogságában tart bennünket, és rontja kapcsolatainkat a Kárpátmedencében velünk élő társnemzetekkel.<<

    In: Népszabadság, 2010. május 29. Az Őszödi Becsületes. (Fórum. Blogkóstoló. Navigator.)
    http://nol.hu/velemeny/20100529-blogkostolo-680431

    Válasz
    1. Fekete György

      Kiegészítés az európai nemzetállamiság mára már alapvetően reakciós jellege jegyében.

      Egyébként is jót tesz a keveredés az egyetlenegy emberi fajon belül. No meg ahány népen keresztül mentek a magyarok, nem beszélve arról, amikor ők estek megtermékenyítésnek áldozatul. A horthysta honvédség gyilkolta a szovjet polgári lakosságot (vagy 200 ezer főt), erre viszont nem ellenirtás következett, hanem a nemzettest felfrissítése. Persze az ezeréves úri rend híveinek büdös volt a Felszabadulás…

      Válasz
      1. Tovaris

        A “nemzetállam”, mint olyan, fikció. Ezért őrültség “nemzetállamban” gondolkodni és erre politikát alapozni.

        Válasz
        1. Phoenix

          A kifejlődő tőkés termelési mód, ahol az erőszakkal kényszerített munka kizsákmányolása helyébe a gazdaságilag kényszerített munka, a bérmunka kizsákmányolása lép, ahol a “kettős értelemben” (személyében és a termelési eszközök birtoklásától) szabad embereket kizsákmányolva állítják elő az értéktöbbletet, ott szükség van a közös nyelvre, a munkaerőt benntartó, a konkurenciát kirekesztő, jogilag konstituált (és nem csupán nyers erőszakkal fenntartott) államhatárokra – vagyis a nemzetállamra. Ott és akkor a nemzetállam nem fikció, és csak ebben gondolkodva lehet (a szó eredeti értelmében vett) liberális politikát folytatni. Ennek a monopolkapitalista imperializmus kialakulása vetett véget (a liberalizmussal, mint uralkodó ideológiával együtt).

          Válasz
          1. Emil

            Akkor hogyan lehetett Pogácsa urat, mint baloldalit komolyan venni, aki azzal a hülyeség gél állt elő, mint 88-ban az MSZMP reformosai: svéd jóléti állam ütő erő fejlődés a kapitalizmus restaurációja alapján? Pogácsa futtatás a baloldalon súlyos tévedés. Felreviszi a parlamenten kívüli baloldal kerdesfelvetesét. Kérdezem ezt Pheonix-tol…

          2. Phoenix

            Ad Emil 2017-06-05 – 15:47

            1) Kicsit túl sok sz értelemzavaró melléütés és fogalmazási hiba – röviden: nem értem a hsz-t.

            2) Ha mégis megpróbálom értelmezni, akkor nem értem, hogy ez hogyan jön az én hsz-emhez.

        2. Fekete György

          A nemzetállam lépcsőfok a nemzetállamtól – kapitalizmuson túli történelmi távlatban: államtól – mentes, magasan fejlett termelőerőkön alapuló és kényszerű munkamegosztás által nem uralt társadalmi állapothoz. (Ki-ki bonthatja tovább.)

          Válasz
          1. Emil

            Rossz a gépem pheonix úr. Innen a sok hiba. Apropó az, hogy a balosok ugy ültek le Pogácsával, mintha o is balos lenne. Pheonix úr is, mintha ott lett volna. Nem baj, csak hát nem ellentmondás mentes…

          2. Phoenix

            Ad Emil 2017-06-05 – 22:38

            Bocsánat, de tényleg nem volt érthető. Most is csak halványan sejtem, hogy a YouTube-on kirakott tavaly(előtt?)i vitáról van szó (Somi Judit, szerény személyem, a vitavezető és Pogátsa Zoli vitatkoznak).

            1) baloldali =/= kommunista, marxista. Ha Te a Sári és a Zsuzska között ülsz, akkor Sárihoz képest balra, Zsuzskához képest jobbra ülsz. A politikai baloldal is relatív. Adott kérdésben (például a demokrácia védelme kérdésében) lehet valaki baloldali, miközben más kérdésben (például a piacgazdaság minden világok legjobbikaként értelmezésben) lehet jobboldali.

            2) Mivel Pogátsa Zolival e vita során találkoztam először, és ott több kérdésben elvi vita volt köztünk, ezért csak feltételezem, hogy Pogátsa nem kommunista, nem marxista, míg – mivel azóta odafigyelek a nyilatkozataira – sok kérdésben egyértelműen baloldalinak tartom.

            3) Még mindig nem értem, hogy ennek mi köze van az én hsz-emhez.

      1. Emil

        Ha a feladat az antikap erőinek osszeszedese, ha az, akkor az ilyen pasasokrol jobb lemondani, hiszen szimpla politikai karrierista. Csak ennyit akartam mondani. Rémesen zavaros is, sokan azt hiszik róla, rendes balos, valójában a radikálisnak tetsző mondatai mögött egy használhatatlan avítt keynesianizmus húzódik meg.

        Válasz
        1. Tovaris

          Csak az a baloldal, amely a tőke uralma ellen lép fel. Valóban, a baloldaliság minden más esetben relatív.

          Válasz
          1. Phoenix

            Tovaris, Tovaris!

            Ezt már ezerszer lefutottuk.

            A baloldaliság fogalmát a francia forradalmi konvent bal oldalán ülő republikánus csoportról alkották, amely csoport azután maga is szétesett a jakobinusokra és a girondistákra. Mindegyik a polgárság, tehát a tőke uralmáért lépett fel. Egyik se
            volt baloldali? Akkor mi a francért nevezték őket annak? Minden előzmény nélkül – ők voltak az elsők!

            Tudod az öreg beretvás Occam szerint, ha a baloldali=kommunista, akkor az egyik kifejezés felesleges és sutba dobandó. Szerinted (szerintetek szerint) melyik?

          2. Tovaris

            A baloldaliság fogalma a történelem folyamán már nem a francia forradalom konventjének az ülésrendje alapján értelmezendő.

          3. Phoenix

            ad Tovaris 06-11 08:48

            Én ilyet nem is állítottam. Csak a kifejezés törtélmi eredetére utaltam, s arra, hogy szerinted a maguk idejében a jakobinusok sem lehettek baloldaliak, hiszen nem a tőke uralma ellen léptek fel.

            Ha ma a baloldaliság már nem relatív, és baloldali = kommunista (aki ebben az egyetlen kifejezésben foglalhatja össze nézeteit: a magántulajdon megszüntetése), akkor elő kell kapni Occam apó beretváját és vagy a “baloldali” vagy a “kommunista” jelző használatát mellőzni kell. Ha …

            (vagy ha-ha?)

        2. Phoenix

          Emil 2017-06-06 – 06:14

          Most Te egyetértesz velem, vagy vitatkozol? Én is ezt állítottam … kicsit ugyan pontosabban.

          Válasz
  6. Diák

    Ez a liba nem tudja, milyen orszagban él. Nem érti, hogy ō is a nacionalizmus húrjain játszik, mint a fidesznyikek. A butaság ezen szintje valóban szinte undoritó.

    Válasz
  7. Tovaris

    Még szerencse, hogy az oroszok bennünket nem tekintenek “lényeges tényezőnek” egy esetleges NATO konfliktus alkalmával.
    Mi a NATO-nak KIZÁRÓLAG felvonulási és védterületnek kellünk, semmi másra, amely akár el is pusztulhat…

    Válasz
  8. Tovaris

    Ha az említett “úrhölgy” esetelg olvasná ezt a honlapot – elmondanám neki, hogy több, mint 25 ezer ukrán katona halt meg, vagy esett fogságba a 2014 tavaszán elkezdett “büntető” hadműveletekben. Több tízezer civil áldozata is van a harcoknak, de ezeket döntő többségben az ukránok ölték meg, közvetlenül, vagy közvetve.
    Ha Oroszország nem látná el folyamatosan a Donbassz lakosságát, már sokkal több lenne a halálos áldozatok száma.
    A nőci egy tipikus burzsoá izé…

    Válasz
  9. Tovaris

    A fidesznyikhajbagázs nem csak Putyin rendszerét, hanem mindent kritizál, ami orosz. A russzofóbia sem köthető sem a cárhoz, sem Leninhez, vagy Sztálinhoz, de Hruscsovhoz, és a többi soron következő orosz/szovjet vezetőhöz, teljesen mindegy számukra, hogy cárizmus, szocializmus, (“kommunizmus”), vagy a legújabb kori újkapitalizmus van-e arrafelé.
    Betegesen irtózni mindentől, ami orosz.
    Már az is üdítőnek tűnik ebben a környezetben, ha a klasszikus orosz irodalom, művészet és tudomány jelesebb képviselőit úgy, ahogy egyáltalán elismerik, megemlítik.

    Válasz
  10. Fekete György

    A szögletes zárójelek lemaradtak, ezért ismételem az idézést.

    “Hiába hangoztatják, hogy „semmi bajuk az oroszokkal”, [ha szerintük] a putyini rendszer elnyomó és elutasítandó volta valamiféle „orosz néplélekből” származik, [illetve] egy sulykolt és hamis történelmi általánosításra hivatkoznak…”.

    Válasz
  11. Fekete György

    Gratulálok Zollai barátunknak ezért a pontosan, tárgyszerűen fogalmazott, minden állításában igaz kritikai cikkéért!
    Éppen a munka erényeire tekintettel egyúttal hadd jelezzek nyilvánvalóan értelemzavaró elírást, illetve eltördelést. Idézem a szóban forgó szöveghelyet, a negyedik bekezdés negyedik mondatának kezdő részét, amelyet még egyszer megjelenítek, szögletes zárójelben megadva a javasolt igazítást (magától értetődően más konkrét szavakkal szintén elvégezhető):

    “Hiába hangoztatják, hogy „semmi bajuk az oroszokkal” és hogy a putyini rendszer elnyomó és elutasítandó volta valamiféle „orosz néplélekből” származik, ha egy sulykolt és hamis történelmi általánosításra hivatkoznak…”

    “Hiába hangoztatják, hogy „semmi bajuk az oroszokkal”, ha szerintük a putyini rendszer elnyomó és elutasítandó volta valamiféle „orosz néplélekből” származik, illetve egy sulykolt és hamis történelmi általánosításra hivatkoznak…”

    Így helyreáll a kontinuitás a nem sokkal alább levont nagyon helyes következtetéssel, amely így szól: “Ezzel valamilyen feltételezett belső mozgatórugó létét feltételezi és ez a mozgatórugó – bizonyára – nem lehetne semmi más, mint az „orosz néplélek” valamilyen sötét belső sajátja, az „ezek ilyenek” végső következtetése.”

    Természetesen a “szövegfésülés” után (bízom benne, hogy illő szerénységgel vetettem föl) jelen hozzászólásom okafogyottá válik, s kérem is az adminisztrátort, hogy mint ilyent – törölje.

    Válasz
    1. Fekete György

      Bocsánat, a szögletes zárójelek lemaradtak, ezért ismételem az idézést.

      “Hiába hangoztatják, hogy „semmi bajuk az oroszokkal”, [ha szerintük] a putyini rendszer elnyomó és elutasítandó volta valamiféle „orosz néplélekből” származik, [illetve] egy sulykolt és hamis történelmi általánosításra hivatkoznak…”.

      Válasz
      1. Zollai András

        Köszönök minden hozzájárulást a szöveg gördülékenyebbé tételéhez és megkérném az oldal kezelőit – amennyiben idejük, energiájuk engedi – azok átvezetésére!

        Válasz

Hozzászólás