Csikós Sándor: Ukrajna lopakodó megszállása. Olga Szuharevszkaja

Ukrajna lopakodó megszállása. Olga Szuharevszkaja

2017. augusztus 13.

2008-ban, amikor a NATO bukaresti csúcsértekezletének küszöbén Viktor Juscsenko, Julija Timosenko és Arszenyij Jacenyuk (1) aláírta a hármak ismert levelét – amelyben kérték Ukrajna felvételét az Észak-atlanti Szervezetbe, az Önök tudósítója, az ukrán kommunistákkal együtt ott állt a Majdan sátortáborában, és követelte, hogy az ország hagyjon fel ezzel az öngyilkos kurzussal. Mint a külügyes kollégák utóbb elmondták, Condoleezza Rice akkori amerikai külügyminisztert oly mértékben sokkolta a vörös zászlók látványa az ukrán fővárosban, hogy ellenezte Ukrajna NATO-tagságát. Természetesen nem ez volt az egyetlen ok – de ennek megvolt a maga lélektani hatása.

Ma nincs kinek megvédenie a neonáci rezsim által megszállt és megtiport Ukrajnát. Az ellenzéket felszámolták. Sok politikai pártot betiltottak. Az újságírók meg vannak félemlítve. A Krím és a Donbassz pedig otthagyta a „Nezalezsna Ukrajinát” (a független Ukrajnát). Az embereket saját nyomoruk, a túlélés gondjai nyomasztják. A kijevi hatalom – miközben fegyvereket követel, hogy tovább pusztíthassa saját állampolgárait – csupán egy dologról ábrándozik: Ukrajnát beletaszítani az Észak-atlanti Szervezetbe. Ha nem így, akkor úgy. Arról már szó nincs, hogy az ország egyenrangú partnerként csatlakoznék a szervezethez. Porosenkónak és kamarillájának azonban bőven megteszi a megszállás is.

Miként az a minap kiderült: Ocsakovban (2), Ogyessza mellett egy amerikai haditengerészeti bázis operatív törzse, az amerikai haditengerészet egy javító bázisa, továbbá egy sor ellenőrző-áteresztő pont létesül. Nem titok, hogy a NATO csapatai gyakorlatilag leplezetlenül részt vállalnak a Donbasszban folyó harci cselekményekből, akadálytalanul mozoghatnak Ukrajna egész területén, kiképzéseket tartanak az ukrán hadseregnek, illetve a náci büntető különítmények tagjainak. Ám eddig a NATO katonái, de jure, mégiscsak vendégek voltak Ukrajnában. A helyzet azonban mostantól gyökeresen megváltozik.

Az állítólag független állam területén – melynek alkotmánya kifejezetten tiltja külföldi katonai támaszpontok létesítését az országban – éppen egy ilyen támaszpontot hoznak létre. Ahogy azt a nemzetközi gyakorlat is mutatja, a más államok területén létesített amerikai katonai támaszpontok, területen kívüliséget élveznek. Rájuk nem vonatkoznak annak az országnak a törvényei, ahol elhelyezkednek. Nem fizetnek adót, nem értesítik a fogadó országot arról, ha fegyverzeteket, haditechnikát hoznak be az ország területére. A támaszpontok személyzete pedig nem vonható felelősségre a fogadó ország törvényei szerint – még akkor sem, ha ez a személyzet bűncselekményeket követ el. Vagyis, minden pontosan úgy van, mint a diplomáciai képviseletek esetében is.

Csak éppen sem a nemzetközi kapcsolatokról szóló 1969-es (sic! [3]) bécsi koncenció, sem más nemzetközi jogi dokumentumok nem ruházzák fel a külföldi támaszpontokat diplomáciai mentességekkel. Már az is nonszensz, hogy állig fölfegyverzett katonák számára ilyen mentességeket biztosítanak. Minthogy ilyen mentességeket a diplomatáknak kizárólag azért adnak, mivel a diplomáciai képviseleteknek nincs joguk önmaguknál fegyvert tartani, illetve ilyen fegyvert igénybe venni.

Mi több, az Ocsakovban létesítendő amerikai támaszpontot azért hozzák létre, hogy irányítsa és koordinálja az Ukrajnában folytatott hadgyakorlatokat. Más szóval: nem az ukrán hadsereg tartja majd ezeket a hadgyakorlatokat, és nem az ukrán parlament fog dönteni olyan kérdésekben, mint e hadgyakorlatok programjának, a hadgyakorlatokra érkező külföldi csapatok létszámának és fegyverzetének mennyiségének engedélyezése és jóváhagyása – hanem e kérdésekben az amerikai flotta dönt majd. A világban mindmáig példa nélküli a „partnerek” ilyesfajta kirívó pimaszsága, illetve az, hogy egy, a haza megvédésére hivatott nemzeti kormány feladja egy szuverén állam ilyen kulcsfontosságú hatásköreit.

Az ilyesfajta helyzeteket katonai megszállásnak szokás nevezni (kiemelés a fordítótól). Ilyet, rendszerint, egy megszálló, háború idején, erőnek erejével, az ellenfél hadseregének megsemmisítését követően szokott elérni. De hogy egy hatalom önként adja át szuverén területének egy részét, és megengedje, hogy hadseregének mások parancsolgassanak… Ehhez a kijevi juntának kell lenni.

Míg Petro Porosenkó és hűbéresei fülsiketítően visítoznak az orosz agresszióval, a megszállt területekkel (4) kapcsolatban, a megszállásra csakugyan sor került. Csak, természetesen, nem Oroszország, hanem az Egyesült Államok által. És ez még csak a kezdet. Mindenesetre Ukrajna még formailag is megszűnt szuverén államnak lenni (5).

Olga Szuharevszkaja, „Odna Rógyina” („Egy hazánk van”)

A cikk forrása: https://news-front.info/2017/08/13/polzuch-aya-okkupatsiya-ukrainy-olga-suharevskaya/?utm_campaign=3499481&utm_source=SendPulse&utm_medium=push

MEGJEGYZÉSEK:

(1) Viktor Juscsenko – Nyugat-barát ukrán elnök (2005-2010). Ő is egy „Majdan” eredményeként került hatalomra (de még békésen). Mikor kiderült, hogy ugyanolyan korrupt, országrontó politikus, mint elődei (és utódai is), ugyanolyan elsöprő erejű népmozgalom kényszerítette ki távozását, új elnökválasztás kiírását. Juscsenko dicstelen országlása – a szélsőséges ukrán nacionalizmus felszításával – azonban eszmeileg, politikailag előkészítette a négy évvel később, puccsal hatalomra került náci rezsim országlását. Julija Timosenko, a „gázhercegnő”, a kérdéses időben Ukrajna miniszterelnöke. Egy, az orosz oligarchákkal megkötött, Ukrajna számára több százmillió dolláros veszteséget okozó szerződés miatt Janukovics elnök (2010-2014) azonban eljárást indított ellene, letartóztatták, sok éves szabadságvesztésre ítélték. Nyugaton végig politikai leszámolás áldozatának tekintették ezt a gazdasági bűnöző hölgyeményt, aki ügyében a „művelt Nyugat” rendszeresen felszólamlott. A fasiszta puccs megnyitotta börtönét, Kijevbe hozták a tolószékben ülő, szívbe markolóan elesett, gyenge asszonyt (aki néhány órával később, a német nagykövetség „győzelmi fogadásán” már vígan – és főleg saját lábán – viháncolt. Majd villámokat szórt: az oroszokat, úgymond, atombombával kell kivégezni. A zsidó Arszenyij Jacenyuk, a zsidókkal szemben meghozott hírhedt, 1935-ös nürnbergi törvények, illetve az 1942-es „Endlösung” „elvi indoklását” felhasználva, alacsonyabb rendű fajnak minősítette a Donbassz népét (ezzel kapcsolatban, fájdalom, nem hallhattuk sem nemzetközi, un. „emberjogvédő szervezetek”, sem az ilyen-olyan zsidó szervezetek véleményét.) Arszenyij Jacenyuk a 2014-es puccs győzelme után jó ideig az ország miniszterelnöke volt. Ostoba, bornírt megjegyzései miatt azonban még legfőbb patrónusának, az Egyesült Államoknak is elege lett belőle: menesztették.

(2) Ocsakov – város a Fekete-tenger északnyugati zugában, Ogyessza közelében. Sokak szerint az Egyesült Államok egyik célja a fasiszta junta hatalomra emelésével az volt, hogy a junta majd nekik adja a szevasztopoli orosz támaszpontot. Mikor a 2014-es „krími tavasszal” (amikor is Putyin elnök – a krími nép ellenállásának talaján elősegítette az Oroszországhoz való visszatérésről döntő, 2014. március 16-i népszavazás sikerét – ezzel, egyszersmind kiütötte az USA kezéből a már-már zsebükben érzett szevasztopoli orosz támaszpontot). Az USA Oroszországgal szembeni „szankciós dühének” egyik lényeges oka a szevasztopoli támaszpont kicsúszása a kezükből, már-már a győzelem küszöbén. E fájdalmas kudarc után az USA az ogyesszai (orosz) haditengerészeti támaszpont megszerzésével igyekezett kárpótolni magát. Ehhez csatlakozik most az Ocsakovban létesítendő altámaszpont.

(3) Tárgyi tévedés – vagy elírás. A diplomáciai kapcsolatokról szóló nemzetközi konvenciót 1961-ban, a konzuli kapcsolatokról szólót 1963-ban írták alá – mindkettőt Bécsben. Mindkét konvenció alapdokumentum. Ha két ország diplomáciai kapcsolatokat létesít egymással, és szabályozni akarják az ezzel kapcsolatos jogi kérdéseket, szinte szó szerint megismétlik az 1961-es, míg konzuli egyezmények megkötésekor az 1963-as egyezményt (legföljebb csekély változtatásokkal igazítják azokat az adott konkrét körülményekhez).

(4) A Donbassz népi erői által ellenőrzött területeket Kijevben „oroszok megszállta területnek” tekintik: http://www.youtube.com/watch?v=Kj8Vrqeiqqc&feature=related

Dacára annak, hogy nemzetközi szakértők, sőt, felelős ukrán tisztségviselők is (gyengébb pillanataikban) elismerik: A DONBASSZ TERÜLETÉN NEM TARTÓKODNAK OROSZ REGULÁRIS CSAPATOK. (Ezt bizonyítja egyébként az is, hogy – a hétköznapok ezzel kapcsolatos rágalomkampányainak dacára – A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOK ELŐKÉSZÍTÉSEKOR FOLYÓ TÁRGYALÁSOK VÉGEREMÉNYEKÉNT – OROSZORSZÁGOT A MEGÁLLAPODÁS GARANTÁLÓJÁNAK, ÉS NEM PEDIG RÉSZESÉNEK TETTÉK MEG. Hogy a hétköznapok propagandájában ennek ellenkezőjét szajkózzák világszerte – az az adott politikusok intelligenciájának döbbenetesen alacsony színvonaláról, illetve hazugságaik példátlan gátlástalanságáról tanúskodik. (Ennek megfelelően: ha kiderül az igazság – nos akkor, A VILÁG MÉG SOHASEM LÁTOTT AKKORA ERKÖLCSI-POLITIKAI BUKÁST ÉS MEGSZÉGYENÜLÉST, MINT AZOKÉT, AKIK EGYMÁST ÉPPEN ÚGY HÜLYÍTIK EZZEL A BAROMSÁGGAL, MINT AHOGY A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYÉT IS AZ ORRÁNÁL FOGVA VEZETIK.

(5) Az ma már köztudott, hogy 2014. február 22. óta (de lehet, hogy még régebbről is) UKRAJNA LEGFONTOSABB KÉRDÉSEI A KIJEVI AMERIKAI NAGYKÖVETSÉGEN DŐLNEK EL. A kijevi amerikai nagykövet megszűnt diplomatának lenni: Ő UKRAJNA WASHINGTONBAN KINEVEZETT KORMÁNYZÓJA, HELYTARTÓJA. Akinek rábólintása, beleegyezése nélkül egyetlen lényeges politikai döntés sem születhet. Ukrajnából mostanra Puerto Rico, a 80-100 évvel ezelőtti latin-amerikai diktatúrák hasonmása lett. AHOL AZ AMERIKAI HELYTARTÓ BIZTOSÍTJA A HELYI OLIGARCHÁK URALMÁT, TART RENDET KÖZÖTTÜK, EMEL FEL A HATALOMBA, VAGY TASZÍT PORBA KÖZÜLÜK BÁRKIT IS. (Józanabb pillanataiban még Putyin csodaelnök is azt az epés megjegyzést tette: ha Ukrajnáról akarok tárgyalni, akkor nem Kijevben, hanem Washingtonban teszem ezt meg.)

http://www.youtube.com/watch?v=DzyzRh-VNXo&feature=related

 

Krausz Tamás levele – kezdeményezése a Humanista Egyetem “reaktiválására”

 

Kedves Barátaim!

Régi meggyőződésem, hogy a rendszerkritikai baloldal magyarországi megerősödésének egyik – bár nem a legfontosabb – oka baloldal, hogy nagyon kevés a „kiképzett” fiatal utánpótlás. A Mebal szervezeti támogatására is számítva fordulok Hozzátok, hogy a 90-es évek egyik kezdeményezését felújítsuk. A Humanista Egyetemre gondolok.

Jövő év februárjától nyugdíjba megyek, s nyilván több időm maradna egy ilyen társadalmi kezdeményezés. vagyis a Humanista Társadalmi Egyetem „reaktiválására”. Ennek célja tehát – akárcsak 17 évvel ezelőtt is – hogy lehetőséget teremtsen azoknak a fiataloknak, akik anyagi, vagy más okok miatt nem tudtak továbbtanulni, vagy nem jutottak be az állami felsőoktatásba. A Humanista Egyetem lehetőséget adna nemcsak a fiataloknak, hanem a középkorú, vagy idősebb, baloldallal szimpatizáló embereknek, rendszerkritikus csoportoknak, hogy korszerű társadalomtudományi, történelmi, filozófiai, politikai ismereteket kapjanak.

A majdan itt oktató, órát adó barátokra számítanánk abban is, hogy részt vennének egy rendszerkritikai gazdaságpolitikai program kialakításában, amelyet a Mebal „90 fokos fordulat” programja, hogy úgy mondjam, már megalapozott, de annak továbbgondolása elkerülhetetlen a megváltozott feltételrendszerben. A másik társadalmi elkötelezettségünk az önszerveződés elősegítése, együttműködő országos hálózat kialakítása jelentősebb politikai hatással.

Várom szíves válaszotokat, hogy hajlandóak vagytok-e neveteket adni egy fentiekben vázolt kezdeményezés beindításához, amely egy, a közel jövőben megfogalmazandó és általatok elfogadandó dokumentum aláírását tételezné fel.

Üdvözlettel:

Krausz Tamás

Kapják: TGM, Szalai E., Szigeti P., Böröcz J.,Melegh A.,S. Zimmermann, Artner A., Andor L.,Wiener Gy., Agárdi P.,Szász G.,Tütő L.

Soproni András: Mellékszál – cikk az Élet és Irodalomból

A cikk eredeti megjelenése:

http://www.es.hu/cikk/2017-06-02/soproni-andras/mellekszal.html

Az ÉS hasábjain kisebb vita bontakozott ki a Szocialista Párt Botka-féle szlogenje („Fizessenek a gazdagok”) körül (Gerő András: Könnyed kommunizmus, ÉS, 2017/12., márc. 24. és Székely Gábor: „Könnyed kommunizmus”, ÉS, 2017/14., ápr. 28.). A fő témához csupán annyi hozzászólnivalóm volna, hogy nekem szimpatikusabb a tartalmilag emettől nem messze eső „Igazságosabb Magyarországot!” jelszó, mert ebben nincs explicit fenyegetés, márpedig az ilyesmi ma hiánycikk.

Ezúttal csupán Székely Gábor cikkének egyetlen mondatával szeretnék vitába szállni. „A magántulajdon (…) – írja – az olyan tulajdon, amely alkalmas, sőt, az emberi alkotó géniusz mellett, azt alkalmazva, egyedül alkalmas arra, hogy új értéket és így akár extraprofitot teremtsen annak, akinek a birtokában van. S ezek a kevesek. Németül úgy hívják: das Kapital.” Majd hivatkozik is Marxra, akitől a tőkével kapcsolatos tudását állítólag szerezte.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Elkezdődött az Európai Balpárt Nyári Egyeteme

Az EBP budapesti Nyári Egyeteme

2017/07/19 – 2017/07/23

Helyszín: Vitta Hotel Superior Budapest, (KÜLSŐ!) Váci út 27-29., Budapest, 1047

 A részletes program itt olvasható:

http://www.amiidonk.hu/programok/az-ebp-budapesti-nyari-egyetemenek-programja/

A szervezők mindenkit szeretettel várnak 20-án, csütörtökön este a „ Kulturális politikai városnézés a folyami hajón” programon is!

 EGYES TEMATIKUS PROGRAMOKRÓL:

A jobboldal felemelkedése: a tekintélyelvű rendszerek Közép- és Kelet-Európában

Előadók:
– Tamás Gáspár Miklós (marxista filozófus)
– Olesya Orlenko (Friends of L’Humanité)
– Dagmar Svendova (transform! europe, Břeclav, Csehország)
– Moderátor: Csiszár Tamás (Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 Külügyi Bizottságának tagja)

Időpont: 2017. július 21., 15:30–17:30
Helyszín: Vitta Hotel Superior Budapest, Váci út 27-29., Budapest, 1047

Az előadók a Kelet és Közép Európai helyzetről fognak beszélni. Miért népszerűek a szélsőjobb mozgalmak még mindig Európában? Mit tehetünk ezek a trendek megfékezésének érdekében?

Beszélgetés a Lukács György archívumról

Előadók:
– Szigeti Péter (A Választási Bizottság korábbi elnöke)
– Krausz Tamás (Történész, egyetemi tanár)
– Agárdi Péter (A Lukács alapítvány tagja)

Időpont: 2017. július 20., 14:30–15:30
Helyszín: Vitta Hotel Superior Budapest, Váci út 27-29., Budapest, 1047

A esemény célja, hogy felhívjuk a figyelmet a Lukács Archívum ellen ért támadásra a Fidesz kormány részéről. Szeretettel várunk minden baloldali és nem baloldali szimpatizánst aki kiáll Lukács György mellett

ENG: Reflection before the visit of the Archive of Georg Lukács
Speakers:
– Péter Szigeti (Former President of Electoral Comity of Hungary)
– Tamás Krausz (Historian, university Teacher)
– Péter Agárdi (Member of foundation of Lukács)

Szociális és demokratikus jogok Magyarországon

EBP Nyári Egyetem:Szociális és demokratikus jogok Magyarországon (For English language scroll down)

Előadók:
– Molnár Gyula (a Magyar Szocialista Párt elnöke)
– Maite Mola (az Európai Baloldal Párt alelnöke)
– Moderátorok: Hegyi Gyula (volt MEP) és Vajnai Attila (Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 elnöke)

Időpont: 2017. július 21., 9:30–11:30

Mennyire fontos az EU szerepe Magyarországon egy demokrácia ellenes kormánnyal szemben? Mit tehet az EU és mit tehetnek az emberek? Erre és hasonló kérdésekre keressük a választ.

Különböző baloldali megoldások Európa számára 

Előadók:
– Eftychia Achtsioglou (Szociális és munkaügyi miniszter, Görögország)
– Bloco de Esquerda, Portugália
– Sinn Fein
– Marga Ferré (Europe of Citizens Foundation, transform! europe, Madrid, Spanyolország)
– Moderátor : Maurizio Acerbo (National Secretary of the Rifondazione Comunista, Olaszország)

Időpont: 2017. július 20., 16:00–17:30
Helyszín: Vitta Hotel Superior Budapest, Váci út 27-29., Budapest, 1047

Európa jelenleg a keveseké és nem mindenkié, ezért kínálunk alternatívát a jelenlegi kapitalista rendszerrel szemben. Egy igazságosabb és szolidáris Európát. Szeretettel meghívjuk és biztatunk mindenkit, hogy ossza meg velünk a véleményét személyesen, hogy hogyan tudjuk Európát és Magyarországot egy igazságosabb és élhetőbb hellyé tenni.

Az ATTAC Magyarország Egyesület és a magyar média – a HVG nem közölte le!

A Társadalmi Igazságosságot Mozgalom – Alakulat a Tőke-Tranzakciók Adóztatásáért az állampolgárok Céljára (ATTAC) Egyesület idén ünnepelte fennállásának 15 éves évfordulóját. Alapszabályunk értelmében tevékenységünket az alkotmányos előírások alapján, demokratikusan, mozgalmi jelleggel fejtjük ki. Magunkénak valljuk a nemzetközi ATTAC mozgalom céljait és alapelveit. A magyar ATTAC a nemzeközi globalizációkritikai mozgalom része, amelynek már több mint negyven országban van helyi szervezete. A globális hálózat kiépítése 1998-ban Franciaországban kezdődött, Ignació Ramonet, a Le Monde Diplomatique főszerkesztőjének javaslatára és eredetileg a spekulációs tőke megadóztatásának, az ún. Tobin-adó bevezetésének szorgalmazásához kapcsolódott. A globálissá terebélyesedett mozgalom egyáltalán nem kommunista mozgalom (erről lásd még később), hanem a kapitalizmus keretein belül maradó célokat követő szerveződés. Országonként ugyan eltérő jellegzetességekkel, de valamennyi az emberarcú kapitalizmusért küzd.

Az ATTAC Magyarország célja: a gazdasági folyamatok, mindenekelőtt a pénzpiacok társadalmi ellenőrzése és szabályozása, az emberi jogok között az alapvető gazdasági és szociális jogok (fedélhez, megfelelő táplálkozáshoz, egészséghez, munkához, oktatáshoz való jog) előtérbe állítása, a tőke antidemokratikus érdekérvényesítésével szemben a társadalmi demokrácián és valódi esélyegyenlőségen alapuló szolidáris társadalom és világrend megvalósítása.

Az ATTAC Magyarország céljainak elérése érdekében tudományos kutató tevékenységet folytat. Figyelemmel kíséri, elemzi és megvitatja mind a hazai, mind a nemzetközi gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat. Álláspontunk kialakítása és képviselete érdekében előadásokat, vitafórumokat és megmozdulásokat szervezünk, szoros együttműködést alakítunk ki a céljainkkal rokonszervező szervezetekkel (pl. környezetvédőkkel, emberi jogvédőkkel). Aktuális közéleti kérdésekben állásfoglalásainkat eljuttatjuk a hazai és a külföldi sajtóorgánumokhoz, melyek közül kevesen hajlandóak tevékenységünkről és álláspontunkról beszámolni. Amennyiben mégis, akkor igyekeznek bennünket negatív színben feltüntetni, vagy egyenesen lejáratni, mint például az ellenoperabálok, vagy a WTO- és a GATS-ellenes tüntetéseink kapcsán, vagy legutóbb a HVG 2017. június 23.-i véleményrovatában a kiváló újságíró, a rendszerváltást feldicsőítő Révész Sándor tette (http://hvg.hu/itthon/20170623_Revesz_Sandor_ellenzek_rendszerkritika_baloldal_liberalis_demokracia ).

Több, mint szomorú, botrányos, hogy a magát „liberálisnak” hirdető Révész Sándor ugyanúgy boszorkányüldözést kezd (egy 43 országban jelenlévő) nemzetközi szervezet hazai leágazása ellen, mint Orbán, csak azért mert nem ért egyet annak nézeteivel. Révész Úr a cikkében a 2010 előtti neoliberális politikát védi, nem veszi észre, hogy az csődbe jutott, éppen ez hozta ránk az orbanizmust!

Révész kirohanásában személyes támadást intéz a rendszerkritikus mozgalmak és személyek ellen, az ATTAC-ot és személyemet kommunistának nevezi, amely utóbbival nekem nem lenne semmi bajom, de azért Révész véleménye mégis meglehetősen pontatlan. Egyrészről valóban igaz, hogy az ATTAC Magyarország sokkal radikálisabb, mint a legtöbb más országban működő szervezet és több kommunistát is tömörít, de egyáltalán nem tekinthető kommunista szerveződésnek, csupán rendszerkritikainak. Igaz továbbá, hogy Soros Györgyöt a rendszerváltás segítőjének, a szocialista rendszer sírásójának tartjuk, akinek szerepe szerte a világon a liberalizmus eszméjének terjesztése, a tőke útjában álló, vagy annak ellenálló rezsimek megdöntése volt. A színes forradalmakban játszott szerepe Soros Györgynek mindenütt tetten érhető. „Áldásos” tevékenysége nyomán, a nyílt társadalom megteremtésének ötlete több helyen a világban polgárhábrúkhoz és mérhetetlen szegénység kialakulásához vezetett.

Révész félretájékozottsága ellenében történelmi tény, hogy a fasizmus soha nem volt kapitalizmusellenes. Kár ilyen tudománytalan, hamis, de önmellveregetéssel előadott kijelentéssel lejáratnia saját magát.

A cikke végén Révész azt írja, hogy a rendszertagadóknak nincs programja. Ez nem igaz, mert van programunk (bár frissítésre szorul), amelynek címe: a 90 fokos fordulat. Legalább félszáz vezető értelmiségi vett részt az ATTAC Tudományos Tanácsa által jegyzett program elkészítésében és a szöveget véglegesítő vitákon. A program linkje itt található: http://90fokosfordulat.hu/

Az ultraliberális Révész Úr személyemet a fideszes pronáci Németh Szilárdéhoz hasonlítja, amely ellen hevesen tiltakozom. Kikérem magamnak az összehasonlítgatást Némethel, én egyetemet végzett szakközgazdász vagyok, 6 nyelven beszélek, tudományos publikációim vannak, rendszeresen előadok nemzetközi konferenciákon.

Civil politikai és társadalmi szerepvállalásom az ATTAC-on kívül a Magyar Egyesült Baloldal Egyesülethez, a Marx Károly Társasághoz, az antifasiszta szerveződésekhez, a szociális fórumokhoz és a nyugat-szaharai szolidaritáshoz kötnek, semmi közöm a pronáci Fideszhez és eszmetársához a Jobbikhoz.

Budapest, 2017. június 27.

Benyik Mátyás