2016. január hónap bejegyzései

Fekete György: Don-kanyar a nemzettudatban

A magyar királyi szovjetellenes agresszió első, egyszersmind legnagyobb és legvégzetesebb vereségére (1943. január 12-26.) emlékezés kapcsán

A realitás-kontroll beengedése érdekében

A magyar államszocializmus zordabb időszakaiban számon kérték a valamikori nép-fia Horthy-bakától (de az aknamezőre hajtott zsidó és nem zsidó munkaszolgálatostól is), miért nem állt át, miért nem ment át a front szovjet oldalára. Nemeskürty nevezetes könyvrekviemjéig, Sára elhíresült dokumentumfilmjéig, a Tények és tanúk sorozatig nemegyszer ez volt a megengedett személyes emlékezési mód a második világháború keleti frontjának Magyarországot érintő eseményeire, köztük a nemzettudatban Don-kanyar néven rögzült kataklizmára.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Putyin butasága vagy Lenin atombombája?

A politikusok azzal a céllal foglalkoznak a történelemmel, hogy mindenkori politikájukat igazolják vele.
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin azt találta mondani a napokban, hogy Lenin atombombát helyezett a modern orosz állam alá azáltal, ahogyan létrehozta 1922-ben a Szovjetuniót. Előre kijelentem, hogy bármekkora butaságnak tűnik is Putyin – valóban képtelen – kijelentése, nem butaságról van szó.
Vannak még olyanok, akik megtanulták rendesen a történelem leckét, és emlékeznek három dologra.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Weboldal-költözés

Kedves Olvasó!

FRISSÍTÉS! EZ MÁR AZ ÚJ HELY!

Weboldalunk átköltözött, most már örökké itt lesz egy darabig.

Tartalmas olvasást és felelős kommentelést kívánnak: a Szerkesztők

 

Weboldalunk hamarosan egy másik szerverre költözik. Elérhetőségünk nem változik, ugyanezen a webcímen várjuk továbbra is. Viszont mellékhatásként előfordulhat, hogy átmeneti időre nem éri el az oldalt, ilyenkor ne csüggedjen, pár óra vagy egy fél nap múlva ismét olvashat minket.

Addig is minden jót kívánnak: a Szerkesztők

Krausz Tamás: „Úriember” megszállók és „jogtipró” partizánok? A magyar megszálló csapatok népirtó tevékenysége Ungváry értelmezésében

„Minden Egész eltörött

Minden láng csak részekben lobban”. (Ady)

Ungváry Krisztián új könyvében[1] végképp feje tetejére áll a világ: a magyar megszálló csapatok történelmi bűncselekményeinek értelmezése során a szerző a hidegháború kezdeti szakaszában megszilárdult avitt „elmélet”, „a két totalitariánus diktatúra” harcának olyan koncepciója alapján áll, amely megszünteti, „felszámolja” a jó és rossz oldal, az agresszor és a honvédő, a hóhér és az áldozat, a fasizmus és antifasizmus közötti különbséget. Céltudatosan kiiktatja az antifasiszta „narratívát”, számos ponton szinte észrevétlenül tér át elemzéseiben a náci és a szövetséges megszállók, valamint a megszállókat támogató lakossági csoportok magatartásának mentegetésére, sok tekintetben igazolására, noha a holokauszt tényét elismeri és el is ítéli. Részben szakít azzal a kelet-európai hagyománnyal, amely a holokausztot leválasztja a nemzeti történelemről, de „narratívájában” a háborúért, a népirtásért, a korlátozatlan erőszakért a felelősség nagy részét leveszi a náci Németország, valamint csatlósai válláról és a Szovjetunióra, Sztálinra, a Vörös Hadseregre, a partizánmozgalomra helyezi át. Egy kattintás ide a folytatáshoz….