Az ATTAC Magyarország Egyesület és a magyar média – a HVG nem közölte le!

A Társadalmi Igazságosságot Mozgalom – Alakulat a Tőke-Tranzakciók Adóztatásáért az állampolgárok Céljára (ATTAC) Egyesület idén ünnepelte fennállásának 15 éves évfordulóját. Alapszabályunk értelmében tevékenységünket az alkotmányos előírások alapján, demokratikusan, mozgalmi jelleggel fejtjük ki. Magunkénak valljuk a nemzetközi ATTAC mozgalom céljait és alapelveit. A magyar ATTAC a nemzeközi globalizációkritikai mozgalom része, amelynek már több mint negyven országban van helyi szervezete. A globális hálózat kiépítése 1998-ban Franciaországban kezdődött, Ignació Ramonet, a Le Monde Diplomatique főszerkesztőjének javaslatára és eredetileg a spekulációs tőke megadóztatásának, az ún. Tobin-adó bevezetésének szorgalmazásához kapcsolódott. A globálissá terebélyesedett mozgalom egyáltalán nem kommunista mozgalom (erről lásd még később), hanem a kapitalizmus keretein belül maradó célokat követő szerveződés. Országonként ugyan eltérő jellegzetességekkel, de valamennyi az emberarcú kapitalizmusért küzd.

Az ATTAC Magyarország célja: a gazdasági folyamatok, mindenekelőtt a pénzpiacok társadalmi ellenőrzése és szabályozása, az emberi jogok között az alapvető gazdasági és szociális jogok (fedélhez, megfelelő táplálkozáshoz, egészséghez, munkához, oktatáshoz való jog) előtérbe állítása, a tőke antidemokratikus érdekérvényesítésével szemben a társadalmi demokrácián és valódi esélyegyenlőségen alapuló szolidáris társadalom és világrend megvalósítása.

Az ATTAC Magyarország céljainak elérése érdekében tudományos kutató tevékenységet folytat. Figyelemmel kíséri, elemzi és megvitatja mind a hazai, mind a nemzetközi gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat. Álláspontunk kialakítása és képviselete érdekében előadásokat, vitafórumokat és megmozdulásokat szervezünk, szoros együttműködést alakítunk ki a céljainkkal rokonszervező szervezetekkel (pl. környezetvédőkkel, emberi jogvédőkkel). Aktuális közéleti kérdésekben állásfoglalásainkat eljuttatjuk a hazai és a külföldi sajtóorgánumokhoz, melyek közül kevesen hajlandóak tevékenységünkről és álláspontunkról beszámolni. Amennyiben mégis, akkor igyekeznek bennünket negatív színben feltüntetni, vagy egyenesen lejáratni, mint például az ellenoperabálok, vagy a WTO- és a GATS-ellenes tüntetéseink kapcsán, vagy legutóbb a HVG 2017. június 23.-i véleményrovatában a kiváló újságíró, a rendszerváltást feldicsőítő Révész Sándor tette (http://hvg.hu/itthon/20170623_Revesz_Sandor_ellenzek_rendszerkritika_baloldal_liberalis_demokracia ).

Több, mint szomorú, botrányos, hogy a magát „liberálisnak” hirdető Révész Sándor ugyanúgy boszorkányüldözést kezd (egy 43 országban jelenlévő) nemzetközi szervezet hazai leágazása ellen, mint Orbán, csak azért mert nem ért egyet annak nézeteivel. Révész Úr a cikkében a 2010 előtti neoliberális politikát védi, nem veszi észre, hogy az csődbe jutott, éppen ez hozta ránk az orbanizmust!

Révész kirohanásában személyes támadást intéz a rendszerkritikus mozgalmak és személyek ellen, az ATTAC-ot és személyemet kommunistának nevezi, amely utóbbival nekem nem lenne semmi bajom, de azért Révész véleménye mégis meglehetősen pontatlan. Egyrészről valóban igaz, hogy az ATTAC Magyarország sokkal radikálisabb, mint a legtöbb más országban működő szervezet és több kommunistát is tömörít, de egyáltalán nem tekinthető kommunista szerveződésnek, csupán rendszerkritikainak. Igaz továbbá, hogy Soros Györgyöt a rendszerváltás segítőjének, a szocialista rendszer sírásójának tartjuk, akinek szerepe szerte a világon a liberalizmus eszméjének terjesztése, a tőke útjában álló, vagy annak ellenálló rezsimek megdöntése volt. A színes forradalmakban játszott szerepe Soros Györgynek mindenütt tetten érhető. „Áldásos” tevékenysége nyomán, a nyílt társadalom megteremtésének ötlete több helyen a világban polgárhábrúkhoz és mérhetetlen szegénység kialakulásához vezetett.

Révész félretájékozottsága ellenében történelmi tény, hogy a fasizmus soha nem volt kapitalizmusellenes. Kár ilyen tudománytalan, hamis, de önmellveregetéssel előadott kijelentéssel lejáratnia saját magát.

A cikke végén Révész azt írja, hogy a rendszertagadóknak nincs programja. Ez nem igaz, mert van programunk (bár frissítésre szorul), amelynek címe: a 90 fokos fordulat. Legalább félszáz vezető értelmiségi vett részt az ATTAC Tudományos Tanácsa által jegyzett program elkészítésében és a szöveget véglegesítő vitákon. A program linkje itt található: http://90fokosfordulat.hu/

Az ultraliberális Révész Úr személyemet a fideszes pronáci Németh Szilárdéhoz hasonlítja, amely ellen hevesen tiltakozom. Kikérem magamnak az összehasonlítgatást Némethel, én egyetemet végzett szakközgazdász vagyok, 6 nyelven beszélek, tudományos publikációim vannak, rendszeresen előadok nemzetközi konferenciákon.

Civil politikai és társadalmi szerepvállalásom az ATTAC-on kívül a Magyar Egyesült Baloldal Egyesülethez, a Marx Károly Társasághoz, az antifasiszta szerveződésekhez, a szociális fórumokhoz és a nyugat-szaharai szolidaritáshoz kötnek, semmi közöm a pronáci Fideszhez és eszmetársához a Jobbikhoz.

Budapest, 2017. június 27.

Benyik Mátyás

A HAZUGSÁGGYÁRTÓ KOMBINÁT ÚJABB TERMÉKE – II. RÉSZ – Csikós Sándor írása

Mottó: „ez a diverzáns – nem az a diverzáns”. (Egy 80-as évekbeli arctonik reklám átköltése)

Az egyik orosz honlap megírta: ŐK MÁR JÓ ELŐRE FIGYELMEZTETTEK, HOGY A JUNTA MEGINT VALAMI KAPITÁLIS PROVOKÁCIÓRA KÉSZÜL. Valami rágalmazót fognak bedobni. Hogy lejárassák a Donbassz néphadseregeit. Merthogy – ha nem tudnák (és honnan tudnák, hiszen nem is tájékozódnak?), hogy tegnap éjfél óta – elvileg – tűzszünet van, és lesz, egész augusztus 31-ig. MAGUK „AZ UKRÁN PARASZTOK „ KÉRTÉK, HOGY ELVÉGEZHESSÉK A NYÁRI MUNKÁKAT. (Jelzem, ez már a negyedik háborús nyár, és eddig valamiért nem akartak az ukrán parasztok fegyvernyugvást. Ja, arról most nem is beszélek, hogy – NOHA A FEGYVERSZÜNETET AZ UKRÁNOK KÉRTÉK, szokás szerint, ŐK RÚGTÁK FEL. RÖGTÖN. FÉL ÓRA ELTELTÉVEL.)

Adva van itt egy harmadik éve tartó, gyötrelmes nyűglődés, „minszki fegyverszünet” néven. Ez már voltaképpen, megdöglött. Éppen csak a két fél jár tojástáncot, e körül az orrfacsaróan bűzlő záptojás körül. ÉS EGYIK FÉL SEM AKARJA/MERI FELVÁLLALNI ANNAK AZ ÓDIUMÁT, HOGY HIVATALOSAN IS VÉGET VESSEN NEKI. Az ukrán bábelnök ugyan sok szempontból torkig van már vele – de azért AZT AKARJA KIRAVASZKODNI, HOGY A MÁSIK FÉLNÉL SZAKADJON EL A CÉRNA. És provokál. És ebben a fantáziája (ahogy becstelenségének, alávalóságának mélységes kútja is) abszolút kimeríthetetlen. Most éppen ezt a diverzáns ügyet találta ki (találták ki neki).

Merthogy azért a Donbassz felderítése is dolgozik. Akik látták a zárt felvételt: a harkovi belügyi egyetem néhány hallgatóját beöltöztették a luganszki Népi Milícia egyenruhájába. ŐK LENNÉNEK „AZ ELFOGOTT DIVERZÁNSOK”. Akik tévékamerába mondják be – számukra a titkosszolgálat által összeállított – „vallomásukat”. Arról, hogy milyen feladattal dobták be őket. TETTÉK MINDEZT ÚGY, HOGY AZ ARCUK EL VOLT TAKARVA, A HANGJUK PEDIG EL VOLT TORZÍTVA.

Há-áá-áát…! Régóta figyelem az ottani eseményeket. Nem egy és nem tíz hasonló esetet láttam már. Az ukránok egyik kedvenc foglalatossága ugyanis, hogy frissen ejtett foglyaikat tévé, vagy videokamerák előtt kérdezik ki, vallatják. Bizony, e foglyok közül nem kevesen ráállnak. (Persze csak az ilyeneket mutatják.) Az ukránokról ma már mindenki tudja: borzalmas kegyetlenséggel tudnak kínozni. És ha a szerencsétlen, sorsának hirtelen tragikussá válásától megrendült, megrettent embernek kilátásba helyezik: vagy összetörjük a csontjaidat, és rád sózunk 15-20 évet – vagy jó fiú leszel, azt teszed, amit mondunk neked. És akkor nem bántunk, és mérsékeltebb ítéletet kapsz. Sokaknak ez önmagában elég – esetenként egy két ökölcsapás az arcba (annak jól látható nyomaival) további esetekben győzi meg arról a delikvenst: jobb nem makacskodni.

Az ukránoknak, szinte a háború legelső napjától, rögeszméjük hogy a fogságukba esett, fegyvert korábban sosem látó donyecki bányász vagy egyetemi hallgató: hivatásos orosz katona, vagy tiszt. Vagy, újabban, átdobott orosz diverzáns, terrorista. A télen volt néhány eset, amikor (mert fegyverszünet volt) rákaptak arra, hogy a Donbassz harcosait elhurcolják állásaikból, és az ukrán állásokban a fenti „bevallására” kényszerítsék. Egy másik alkalommal – figyelem, ez is (ukrán) diverzáns csoport! – kiszemeltek maguknak egy örmény nemzetiségű parancsnokot, hogy a luganszki hátországból ukrán területre hurcolják. Két orosz altisztet a Krím és Ukrajna közötti senki földjére csaltak, ahol lecsaptak rájuk. Ha így haladunk, lassan külföldi országok területéről is rabolnak majd el embereket. (Amire egyébként az ukrán parlament már két éve megadta az elvi engedélyt az ország titkosszolgálatainak.) Akikből kínzásokkal olyan vallomást, majd koncepciós pert lehet faragni, amiből szaftos kis oroszellenes provokáció kerekedhet. Főként, ismerve a nyugati vezetőknek a megháborodottságig fokozódott oroszellenességét. AMIVEL BIZTOSÍTHATÓ LENNE, HOGY A NYUGAT SZEMET HUNYJON MÉG A FÖLÖTT IS, HOGY UKRAJNA AKÁR NYÍLTAN IS FÖLRÚGHASSA A MINSZKI MEGÁLLAPODÁST. Az újdonság ehhez képest az, hogy most nem „nyelvet” fogtak (egyszerre hatot nyilván nehéz lett volna). Netán felsültek volna: a négy elfogott egy része talán inkább vállalta volna a kínhalált, semhogy önmagát, egy másik országot lejárasson. Mint tette azt a télen egy 46 éves, egyébként Kijevből érkezett donyecki nemzetőr. Az őt magatehetetlen sebesültként magukkal hurcoló honfitársai halálra kínozták ezért.

Hanem ezért inkább megrendezték ezt a maszkabált. Az ukrán-nyugati, közös kotyvasztású szellemi moslékból táplálkozó bérsajtó pedig garantáltan, úgyis „zabálja” az esetet.

Mert Porosenkónak háború kell: 1. Mert az ország katasztrofális állapotban van, a nyomor kezd elviselhetetlenné válni. Tehát le kell kötni az emberek figyelmét. 2. Mert a háború netán ismét megnyitja a Nyugat összezáródóban lévő bukszáját. 3. Mert a bábelnöknél is szélsőségesebb fasisztáknak kezd elegük lenni az ország élére, az ő hátukon felkapaszkodott nyomorultból, akit nagyüzemben végzett tolvajlása és korruptsága mellett puhánysággal is vádolják. (Meg, persze, rájöttek, hogy a hajdani szovjet idők kisstílű tolvajából, sikkasztójából mostanra nyakig véres tömeggyilkossá, háborús bűnössé lett gazember így akar megszabadulni tőlük). Ellene már nő a harag, mind többen beszélnek egy újabb „Majdan” esélyéről. 4. Mivel a bábelnök mind jobban retteg, ezért igyekszik megszabadulni tőlük. Úgy is, hogy eltávolítja őket a fővárosból. És úgy is, hogy hátha a fronton majd a fűbe harapnak, így nem veszélyeztetik tovább az ő hatalmát.

Bizony, minden mindennel összefügg. Többek között az olyan álarcosbál is, amikor a harkovi belügyi egyetem hallgatóiból elfogott luganszki diverzánsok lesznek.

A HAZUGSÁGGYÁRTÓ KOMBINÁT ÚJABB TERMÉKE – I. RÉSZ – Csikós Sándor írása

Mottó: „ez a diverzáns – nem az a diverzáns”. (Egy 80-as évekbeli arctonik reklám átköltése)

A magyar sajtó (közelebbről a „királyi televízió”) ma – egészen ritka, mint a fehér holló, kivételként – felülmúlta önmagát. Alig pár órával az után, hogy az újabb kacsa világgá röppent, már meg is jelent a képernyőn. Még ha csupán a kép alján folyamatosan futó szalagcímek egyikeként is.

Látható örömmel tették közzé az ukrán hadvezetés hírét: az un. „Terrorellenes Művelet” területén sikerült felszámolni „a szakadárok” egy hat fős diverzáns egységét. Kettőt közük megöltek (közöttük az egység parancsnokát), négyet foglyul ejtettek. Gondosan ügyeltek arra, hogy az arány meglegyen: ketten – közöttük az egyik elesett – oroszok voltak. A másik orosz – egy Altaj vidéki – a négy fogoly között volt.

* * *

Negyedik éve, hogy Kijevben három hónapig tomboltak a „békés tüntetők” (akik kezétől a rendfenntartók közül 107-en estek áldozatul). A „békés tüntetők” ezután békésen elkergették az államfőt, átvették a hatalmát. Majd folytatták békés tevékenységüket: a kijevi ”békés” tüntetők országjáró turnéra indultak, mindenütt leszámoltak azokkal, akiknek nem tetszett a békés hatalomátvétel. Két megye (Donyeck és Luganszk) azonban ettől sem tért jobb belátásra. Sőt, egyre rosszabb belátásra jutottak – főleg onnantól kezdve, hogy bombák, tüzérségi lövedékek, aknák, gránátok, tankágyúk és páncélosok lövedékei, kazettás és foszforbombák– utóbb pedig néhány rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta is – kezdtek hullani békés otthonaikra. Háború kezdődött, mely már három éve tart – és amelyben tízezrek estek már áldozatul: a két fél katonái, továbbá civilek. HÁROM ÉVE TART MÁR A HÁBORÚ, AMIBŐL SZINTE SEMMIT SEM LÁTTUNK ÉS LÁTUNK A TÉVÉBEN, AZ ÚJSÁGOKBAN.

Ám a mi tévénk tud, ha akar. A baj ezzel legföljebb csak az: HÁROM ÉV ALATT MÁR MEGTANULTAM, HOGY HA A MAGYAR TÉVÉBEN (sajtóban) VALAMIRŐL GYORS (mondjuk, csupán pár órás) HÍR JELENIK MEG, ARRÓL MÁR TUDOM: A MAGYAR TÉVÉ (sajtó) SZÍVÉNEK KEDVES HÍRRŐL VAN SZÓ. Még akkor is, ha az koholmány, provokáció.

Miképpen emez is.

Június 24-én az un. ATO központja kitette A FACEBOOKRA az előbb említett hírt. Másnap délelőtt felkapta az ukrán sajtó. És bár a Luganszki Népi Milícia (hadsereg) szóvivője nem nagyon sokkal dél után már cáfolta a hírt – közölve, hogy a luganszki néphadseregben mindenki hiánytalanul megvan – estére, mint említém, a szalagcímek között már ott száguldott ez a „hír” is.

Dicséretes ez a gyorsaság. Mint mondám, A KÖZLÉS GYORSASÁGÁBÓL, OPERATIVITÁSÁBÓL MINDIG TUDOM, HOGY A SZÍVÜKNEK KEDVES HÍRRŐL VAN SZÓ. Merthogy 1. Nem idéztek semmit a luganszki szóvivő szavaiból. És 2. Donyeckben és Luganszkban az utóbbi hónapokban egy sor diverzáns, terrorista csoportot fogtak el. Főleg az után, hogy – sajnálatos módon – néhány hónap alatt sikerült terrorcselekményben likvidálni a donyecki néphadsereg két legkiválóbb hadvezérét, illetve az előbb említett luganszki Népi Milíciának a sajtókapcsolatokért felelős főcsoportfőnökét. Kevés híján felrobbantották a Donyecki Népköztársaság elnökét – ám tavaly augusztusban a másik államfőt, a luganszkit, ténylegesen meg is sebesítették.

Ezekről nem hallottunk. És miért nem? Vélné az ember, hogy ezek a hírek igazán kedvesek a magyar tömegtájékoztatás szívének. Hiszen majdnem kinyuvasztották a két beste oroszbarát szeparatistáját! Akik olyan szeparatisták, mint volt Kossuth apánk, az Új Épületben agyonlőtt gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, a 13 aradi vértanú. Vagy éppen Petőfi. Merthogy ugyanazért harcolnak most, mint hajdani nagyjaink 170 évvel ezelőtt.

Nem, valamiért erről mégsem szólt a fáma. Azért-e, mert a beste szeparatistái ugyanúgy elkapták az ukrán terroristákat, mint amazok – állítólag – most a luganszkiakat? VAGY NETÁN MÁS OKBÓL? Mert milyen állam is az olyan, amely ORVGYILKOSOKKAL GYILKOLTATJA MEG POLITIKAI ELLENFELEIT, akikkel nyílt, becsületes, fegyveres harcban nem bír. Mondhatni persze rájuk: ezek (mármint a két államfő, a két hadvezér) terroristák. Igen, éppen annyira, mint Kossuth, vagy honvéd tábornokai. Mely 13 közül kilencet közönséges rablókként, gyilkosokként akasztottak fel. Terroristák voltak? Ez attól is függ, többek között, hogy KI KINEK A TERÜLETÉN HARCOL. Hány osztrák faluban raboltak, fosztogattak, gyújtogattak honvédeink, hány várost ágyúztak, csak úgy, kedvtelésből, a civil lakosság akaratának megtörésére? Hány osztrák állampolgárt lőttek agyon, akasztottak fel, hurcoltak el magyar börtönökbe, hogy ott halálra kínozzák őket? Melyik fél katonái gyújtogattak, raboltak, fosztogattak – majd a forradalom leverése után kik lőtték agyon, akasztották fel emberek tucatjait? Nem volt-e ezeknek igazuk? AZ AKKORI „TÖRVÉNYES URALKODÓ” KATONÁI AZ AKKORI JOGGAL FÖLVÉRTEZVE RABOLTAK, FOSZTOGATTAK, LŐTTÉK AGYON, AKASZTOTTÁK FEL A SENKI ÁLTAL EL NEM ISMERT, SZAKADÁR MAGYARORSZÁG POLGÁRAIT. Vagy mégsem? És akkor most? Nálunk talán még azt sem tudják, hogy – amiként a „törvényes” (törvényes? egy erőszakos, gyilkos puccsal hatalomra jutott junta?) rezsim hadseregei a Donbassz területére léptek: A HARCOK ANNAK TERÜLETÉN FOLYNAK. Mondjon nekem valaki egyetlen olyan ukrán falut, melyet tüzérségi csapás ért (akárcsak véletlenül is, nemhogy készakarva). Mondjon nekem egyetlen olyan esetet, amikor a Donbassz katonái ukrán földön akár egyetlen civil életét is kioltották volna! (Nem tetszik tudni? Tessék akkor talán nézni a híreket, mielőtt akként ítélkezem, hogy fuj, ronda oroszok, pusztuljanak!) Ja, hogy Donyeck, Luganszk, Mariupol, Szlavjanszk, Kramatorszk, a forradalom fővárosa körül szétlőtt elővárosok – ezek UKRÁN TELEPÜLÉSEK? Pontosan annyira, mint (kiváltképpen Függetlenségi Nyilatkozatunk 1849. április 14-i kihirdetését követően) osztrák volt Pest és Buda, Pákozd és Sukoró, Debrecen, Szeged, Szolnok, Temesvár, a Branyiszkó-hágó, és, igen, Világos. No meg Arad. A KÜLVILÁG SZEMÉBEN EZEK OSZTRÁK TELEPÜLÉSEK VOLTAK, a császár katonái joggal vérengzettek „az osztrák tartomány engedetlen szakadárjaival” szemben. Nemdebár? De mondhatnám ugyanezt a 13 amerikai gyarmatról, az ottani „franciabarát szakadárokról”, a törvényes brit uralkodó katonáinak e szakadárok pártütését megtorló, a gyarmatokat a brit korona alá visszaterelgető tetteiről is.

Hány ukrán politikust, hadvezért – de még akárcsak vérengző terrorkülönítményes vezért – gyilkoltak meg a Donbassz diverzánsai? Előfordult-e egyetlen olyan eset, hogy donyecki diverzánsok beszivárogtak volna egy ukrán városba, és egy, a szeméttároló tartályokat szállító teherautón lévő leshelyükről, vállról indítható rakétákat lőttek ki a városközpont egy forgalmas útkereszteződésére, a legnagyobb reggeli csúcsforgalom idején? (8 halott, 26 sebesült Donyeck Bosse városrészében, halott utasok ülnek egy félig szétlőtt, vérben úszó padlójú trolibuszban. Akikért nem voltak gyászmenetek Európában.) Hány ukrán gyermek esett a háború áldozatául? Egy sem! Nem úgy, mint a Donbasszban: 151. Gyilkosaik kölykeit is, netalán, itt nyaraltatják, együtt a többi farkaskölyökkel, a mi pénzünkön, Európában állítólag egyedül. Talán nyaraltathatnának félárva gyerekek a Donbasszból is – ők nemcsak az apjukat vesztették el, de gyakran az otthonukat is. Az édesanyjukat, a testvérüket is. Meg lehetett volna hívni azt a nyolcéves kisfiút, például, akinek édesapja három éve esett el – édesanyját pedig a minap lőtték ki mellőle az utcán. Azok, akiket szívvel-lélekkel tetszenek támogatni – a nyakig véres tömeggyilkosokat, háborús bűnösöket. Azzal is, hogy késedelem nélkül továbbadják nekünk azt, amivel az ő hazugsággyártó nagyüzemük az egész világot eteti, vezeti az orránál fogva. Maguk, bértollnokok, maguk is hozzásegítik (a sokuk által egyébként halálosan gyűlölt) Orbán Viktort ahhoz, hogy ezt a rémálmot az ukrán nép története legnagyszerűbb korszakának tekintse. HOGY MEGINT BEVIGYE MAGYARORSZÁGOT EGY VILÁGHÁBORÚBA, harmadszor is, és már megint az agresszor oldalán! Mert Orbán Viktor sem olvas mást, mint maguk – NEM IS AKAR MÁST OLVASNI, AKÁRCSAK MAGUK –, mint azt a mérgező szellemi moslékot, amivel naponta öntenek minket nyakon Kijevből.

Szóval? Mi a neve annak az államnak, amely magas rangú titkosszolgálati vezetői de facto független államok vezetőit fenyegetik meg: most ők következnek? AMELYIK VEZETŐJE SZEMÉLY SZERINT ADOTT UTASÍTÁST A MALÁJ UTASSZÁLLÍTÓ GÉP LELÖVÉSÉRE, három évvel ezelőtt? Közösen főzve ki a tervet félnéger gazdájával. (Aki telefonon jól le is teremtette, mert – mint született pancser – ezt is elbaltázta. AKIRŐL KIDERÜLT: MINSZKBEN EL AKARTA RABOLTATNI PUTYINT (az elmeháborodott ötletről gazdája, az amerikai elnök beszélte le, az utolsó pillanatban)? És még neki áll följebb: MÉG Ő AKARJA KETRECBEN HÁGÁBA SZÁLLÍTTATNI PUTYINT!

Milyen állam az olyan, amelyik kifejezett parancsba adja az ellenfél létfontosságú közműveinek rombolását, munkájának megbénítását? Aki létfontosságú villamos távvezetékeket lövet ki? Amely nemcsak azért ágyúztatja a főváros közelében lévő vízszűrő állomást, hogy megfosszon közel egymillió embert az ivóvíztől (felerészben olyan települések lakóit is, melyek az ukrán hadsereg megszállása alatt állnak). Hanem azért is löveti, hogy hátha egy lövedék beletrafál az ott tárolt klórgáz tartályokba, percek alatt ezreket pusztítva el ott. (És provokál, ugyanezen célokból, kézifegyverekkel vívandó csatákat.) Aki azzal fenyegetőzik, hogy felrobbantja a zaporozsjei atomerőművet, a dnyepropetrovszki vízierőművet, ha a néphadsereg oda merészeli tenni a lábát. (Nota bene: fél Európa is megszenvedné az előbbi létesítmény elleni merényletet). Akinek – PROVOKÁCIÓS CÉLLAL – SZOKÁSÁVÁ LETT, HOGY A SAJÁT MEGSZÁLLÁSA ALÁ KERÜLT TELEPÜLÉSEKET LÖVETI IMMÁR? Lövetve az avgyejevkai kokszoló üzemet, amely nagy határ lakosai számára életveszélyes anyagokkal dolgozik.

Milyen állam az olyan, amelyik nemcsak gyilkosságok, emberrablások céljából küld diverzánsokat az ellenfél hátországába – DE AZZAL A FELADATTAL IS, HOGY (ők is, a helyszínen) ROMBOLJÁK A LÉTFONTOSSÁGÚ KÖZMŰVEKET, LÉTESÍTMÉNYEKET? Az olyan állam neve, bizony mondom, TERRORISTA ÁLLAM!

És ezt a terrorista államot az egész Nyugat támogatja, babusgatja, kényezteti, önti bele a pénzt (még most is). AMELY TERRORISTA ÁLLAMOT NEMCSAK BRÜSSZEL TÁMOGATJA, HANEM MINISZTERELNÖKÜNK IS (velük együtt). Aki, egyébként joggal, szapulja őket, amiért – például nálunk – TERRORISTÁKAT TAKARGATNAK A MAGYAR IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSTÓL. A Nyugat (benne Magyarország) darlingjánál ma már ötszáz iszlám szélsőséges harcoL a fronton (jogot szerezve arra, hogy UKRÁN ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT, ÚTLEVELET KAPVA SZABADON BEUTAZHASSANAK EURÓPÁBA!) Egy ilyen szélsőséges némber – AZ ISZLÁM ZÁSZLÓALJ mesterlövésze – lőtt a napokban fejbe egy 78 éves nénit, aki a veteményesében kaparászgatott. No, ezt kapják ki!

Források:

https://vk.com/doc429126198_447213555

https://www.novorosinform.org/news/71462

http://rusvesna.su/news/1498391742

Krausz Tamás: Orbán – arccal a szélsőjobb felé

Ma, június 22-én, azon a napon, amikor a náci Németország – 76 évvel ezelőtt – megtámadta a Szovjetuniót, a magyar sajtó Orbán Viktor, miniszterelnök Horthyt dicsőítő beszédétől hangos. A nácikkal, személyesen Hitlerrel szövetségben álló Horthy Miklós kormányzót a magyar miniszterelnök „a nemzet megmentőjének” nevezte. Kétségtelen, fontos mozzanat ez abban a folyamatban, amelynek tétje a 2010-ben Magyarországon bevezetett tekintélyuralmi rendszer megszilárdítása.

Orbán pronáci kijelentése ellenére nem fasiszta, de kétségtelenül tett egy újabb lépést a tekintélyuralmi rezsim megszilárdítása érdekében a szélsőjobboldali társadalmi -politikai háttér megerősítésének eme bejelentésével. Horthy dicsőítésének közvetlen politikai jelentése abban áll, hogy a szélsőjobboldali szavazókat maga mögé állítsa, a politikai közép felé táncoló Jobbik elbizonytalanodott hithű fasisztáit, antiszemita magját maga mögé állítsa. Krausz Tamás: Orbán – arccal a szélsőjobb felé részletei…

Krausz Tamás: Utoljára Gulyás Mártonról avagy egy jelenség margójára

Gulyás mint „radikális antikapitalista” végülis az antikapitalizmus ügyét járatja le, amikor hályogkovács módjára a szélsőjobbtól a liberálisokon át a radikális baloldalig minden létező politikai irányzatot össze akar fogni a választási rendszer demokratizálása érdekében a Fidesz ellenében. Ez lényegében – minden jó szándéka ellenére – a politikai dilettantizmus határait messze átlépő kísérlet…. Érdektelen lenne mindez éppen úgy, ahogyan érdektelen a „momentumos” politikai ámokfutás vagy a 444 c. internetes újság rasszista ruszofóbiája a maga liberális üzeneteivel. Ám antikapitalista Márton jelzett szereplései az egyelőre gyenge antikapitalista baloldal megszerveződésének inkább ártanak, semmint használnak.

Nézetem szerint az antikapitalisták, azaz demokratikus  szocialisták, marxisták, neokommunisták stb. vagy megőrzik politikai  függetlenségüket és a fejlődés képességét vagy elsüllyednek a magyar politika mocsarában.

Az antikapitalista baloldal még meg sem erősödött, már is harakirit követne el? Ismét személyes ambíciók járatják le a baloldali rendszerkritika megszzerveződését?

Állítsátok meg a butaságot!