2017. május hónap bejegyzései

Zollai András: Szükséges-e ellenségkép a valódi baloldalnak?

A reflektor.blog.hu internetes oldalon Gottmayer Lea tollából „A ruszofóbia mint ellenségkép” címmel reakciót olvashattunk az Eszmélet folyóirat  közelmúltban megjelent állásfoglalására: „Brüsszel vagy Moszkva? Tiltakozás a politikai átverés ellen!” Nem kívánom szó nélkül hagyni e reakciót. Bár írásom válasz is a jeles szerzőnek, alapvetően a címben feltett kérdésre összpontosítok.

Kezdeném azzal, hogy a valódi, rendszerkritikus baloldal (amelyet a jeles szerző „az Eszmélethez kapcsolódó magyar radikálsikk csapat”, később pedig „Magyarországon is szárba szökkenő új „nyugatos” radikálbal” nehezen értelmezhető és még nehezebben védhető meghatározásaival illet) sajnálatos módon, kényszerűen már rendelkezik „ellenségképpel”. A FIDESZ és Orbán Viktor kormánya 2010 óta – leginkább a maga által alkotott kifejezéssel leírható módon – „rárontott saját népére”. Széles társadalmi csoportoktól olyan mértékben vonta meg az addig  meglevő támogatásokat, zárta be a túlélését  még valamennyire biztosító kiskapukat, hogy az elkerülhetetlenül fiziológiai leépülésükhöz, idő előtti és gyors pusztulásukhoz vezet. Ezzel egyidejűleg  a fideszes hatalom a létminimum alatt élők addig is magas számát („3 millió koldus”) drasztikus mértékben, kb. másfélszeresére növelte. Ebből a 4,5 millió „koldusból” bármikor újabb százezrek csúszhatnak a létükben közvetlenül veszélyeztettek közé. Az Orbán-kormány ezt a helyzetet – elődeitől eltérőn – nem pusztán holmi nemtörődömséggel  szemléli, hanem törvényekkel, kormányzati eszközökkel szándékosan idézi elő –szociális népirtást folytat. Ilyen körülmények közt a valódi baloldal részére a regnáló hatalom nem lehet más, mint ellenség.

Amikor a politikai ellenség ennyire adott, elég ésszerűtlen és fölösleges dolog lenne újabb ellenséget keresni. További politika ellenfelei azonban mind a valódi baloldalnak, mind az általa képviselteknek – akiket az egyszerűség kedvéért nevezzünk a „rendszerváltás veszteseinek” – sajnos, akadnak. Az alapvetően liberális (tehát jobboldali) polgári „demokratikus ellenzék” részéről a fenti helyzetértékelésének nyomát sem találjuk. Tüntetéseiken minderről hallgatnak, és helyette „ruszkikat küldenek haza”, szerintünk ál-ellenséget állítva a valódi helyébe. Erről és nem másról szólt az Eszmélet sokak által aláírt dokumentuma.
Az említett jeles szerző cikkére térve: a fenti súlyos, nemzetszintű problémát nála még nyomokban sem látjuk. Egyetlen törekvése a „ruszofób ellenségkép” gyártását  vádként felfogni és akként „visszalőni”! De vajon elégséges-e ez a bírált dokumentum és aláírói hiteltelenítéséhez, illetve az ehhez érvként felhozott, olykor kérdésekbe csomagolt  állítások megállják-e a helyüket?

A jeles szerző szerint Putyint és rendszerét bírálni, sőt, támadni nem „ruszofóbia”. Valóban nem lenne az, ha erről lenne szó. De a politikai megfogalmazások minden esetben jelzések: nem véletlen, amikor Orbánék nem az EU-ról, hanem „Brüsszelről” (= „idegen hatalom”) beszélnek, és az sem, amikor a liberális véleményvezérek – és maga  a jeles szerző – Putyin helyett „Moszkváról”, majd Moszkva helyett „ruszkikról” ír. Hiába hangoztatják, hogy „semmi bajuk az oroszokkal” és hogy a putyini rendszer elnyomó és elutasítandó volta valamiféle „orosz néplélekből” származik, ha egy sulykolt és hamis történelmi általánosításra hivatkoznak („az oroszokból mindig csak kárunk származott”) vagy – mint a cikkében – előszedi a 2. világháború „megerőszakolt többszázezer magyar nőjének” propagandisztikus, szándékosan feketévé és fehérré tett torzképét. Ezzel valamilyen feltételezett belső mozgatórugó létét feltételezi és ez a mozgatórugó – bizonyára – nem lehetne semmi más, mint az „orosz néplélek” valamilyen sötét belső sajátja, az „ezek ilyenek” végső következtetése. Nem lehetne más, ha igaz lenne – de hazugság, mint minden rasszizmus. Merthogy ez az, csak éppen egy új fajtája.
A jeles szerző a valódi baloldal szemére hányja Putyin és rendszerének elmaradt kritikáját, és egy „jobboldali”, „igazán” ruszofób gondolatok elleni petíciót vár el tőle. (Miért is, amikor a petíciót pár mondattal odébb „tragikomikusan liberális értelmiségi formának” tartja?) Ha a jeles szerzőben nem csak most, a rendszerkritikus baloldal támadására és befeketítésére támadt volna fel anyagaink olvasásának igénye, akkor rájöhetett volna, hogy  a magyar baloldal mindig is Putyin és rendszere következetes és szigorú kritikusa volt. Továbbá tapasztalhatta volna, hogy az általa is bírált „magyar jobboldali ruszofóbiának” minden eleme és gondolata megtalálható  a mostani liberális tüntetésszervezők és szónokok megnyilvánulásaiban.

A jeles szerző „kiakadt”  azon is, hogy az Eszmélet dokumentuma a NATO bűnös hadműveleteiről beszél, miközben – szerinte – a „radikálbal nem vette észre, hogy egy szomszédos országunkba bevonult Oroszország.” Később mintha kiderülne, hogy itt a népszavazással – amely szerinte „vicc volt” – Oroszországhoz visszacsatolt Krímre gondol. Ám két mondattal odébb már ismét arról beszél, hogy „ha Oroszország megszáll (!!!) egy szomszédos országot az rossz Magyarországnak.” Figyelemmel kellene követnie az ukrajnai polgárháború híreit 2014-től folyamatosan. Ezekből értesülhetne az ukrán hadsereg és náci különítményesei (!!!) emberiség elleni bűntetteiről, kb. 10 ezer civil áldozatról az önállóságukat kikiáltott (lásd: a népek önrendelkezési jogának liberális alapelve) keleti megyék területén. Nem olvashatna és így nem is írhatna „orosz bevonulásról”, még kevésbé „az ország orosz megszállásáról” még nyugati forrásokban sem.

Végül: a jeles szerző számon kéri a rendszerkritikus baloldal szervezetein: ha nem lenne NATO, ki szavatolná Magyarország határait? Nos, ha a magát védelmi szervezetnek hazudó NATO ezt csak azon az áron tudja biztosítani, hogy Magyarországot felelőtlen kalandorpolitikájával egyúttal nukleáris hadszíntérré is változtatja, akkor határainkat inkább ne szavatolja senki!
A jeles szerző nemtelen eszközeire – Krausz Tamás inszinuálására, alkalmatosnak vélt mondatok célzatos és ferdítő kiemelésére – nem reagálnék, mert méltatlan lenne.
Írásom végére – remélhetőleg – válaszom is kikerekedett: a rendszerkritikus baloldalnak nincs szüksége új ellenségre a „ruszofóbok” képében. Megvan ellensége, a regnáló fideszes hatalom, és vannak politikai  ellenfelei a liberális, polgári „demokratikus ellenzék” nemes és nemtelen képviselői személyében. Ezeken túlmenően a baloldal rendelkezik egy „ősellenséggel”: a kapitalista rendszerrel, amelynek végső soron mind a Fidesz, mind a liberális ellenzék a terméke. A baloldal nem pihen meg, amíg ezt az ősellenséget le nem gyűri.

A MEBAL új hitvallása: A MEBAL-ról 9 pontban

A MEBAL 2017. évi közgyűlésén megválasztott új Egyeztető Tanács elnöke, Benyik Mátyás a MEBAL-hitvallásának újragondolását javasolja az alábbi szöveggel:

A MEBAL-ról

  1. Mi a MEBAL?

A Magyar Egyesült Baloldal – a MEBAL – az emberről szól. A MEBAL az antikapitalista baloldal összefogására és mozgósítására törekvő társadalmi-politikai mozgalom.

  1. Mi a MEBAL távlati célja?

A MEBAL célja egy, a kapitalizmust meghaladó, az emberhez egyedül méltó közösségi társadalom megteremtése, melyben az értelmes fogyasztás által irányított termelésen, a természeten, az emberek mindennapi személyes boldogulásán és közösségi érintkezésén nem uralkodik a profittermelés, illetve annak törvényszerűen elnyomó gazdasági-társadalmi rendszere.

  1. Mi a MEBAL közvetlen célja?

A MEBAL közvetlen célja valamennyi bérből, fizetésből élő, vagy munka híján segélyből tengődő anyagi és közösségi érdekeinek politikai védelme. Az emberek mozgósítása szerveződésre és önvédelemre. Ezért a MEBAL fellép minden olyan társadalmi, politikai fejleménnyel szemben, amely az embereknek a közvetlen megélhetését veszélyezteti vagy nehezíti.

  1. Hogyan kívánja elérni céljait a MEBAL?

A MEBAL a törvény adta kereteken belül küzd a céljaiért. Lépésről lépésre felderítve és kidolgozva azokat az elkerülhetetlen változtatásokat, amelyekkel ezek elérhetők. Így az Alkotmánynak a bérből, fizetésből élők teljes közössége érdekeit szolgáló módosításainak kezdeményezése, az e közösséget megosztó törvények megszüntetéséért és közérdekű újakért való küzdelem, és az e célokat szolgáló, még létező törvények érvényesülésének a védelme. A MEBAL az emberek öntevékenységére számít e munkája során, és ezt közös szellemi és mozgalmi ismereteinek folyamatos átadásával, korszerű eszközökkel történő áramoltatásával segíti.

  1. Kikből áll a MEBAL?

A MEBAL önzetlen, másokért érezni és tenni kész, a hétköznapi közös cselekvés szükségességét felismerő tagokból áll. E magánszemélyeken túl, csatlakozott tagszervezetekből, illetve pártoló szervezetekből, tevődik össze. A MEBAL egyesületi tagja vagy pártolója lehet minden felnőtt, pártállásra, szervezeti tagságra, nemre, korra, nemzetiségre való tekintet nélkül, aki a MEBAL céljaival, alapelveivel egyetért, és azt kinyilvánítja.

  1. Hogyan viszonyul a MEBAL a mai magyar politikai pártokhoz?

A MEBAL pártoktól független szervezet. Bár az Európai Baloldal a MEBAL-nak nem tagja, de együttműködik vele.

  1. Mikor lesz párt a MEBAL?

A MEBAL akkor lesz párt, ha kiépül országos hálózata, s tagjai az egyesületből párttá alakulás mellett döntenek.

  1. Kik vezetik a MEBAL-t?

A MEBAL nyitott, befogadó mozgalom, amelynek működését és fejlődését a civil szervezeti törvények szerint bejegyzett MEBAL Egyesület segíti és irányítja. A MEBAL Egyesület vezetői méltón képviselik a MEBAL-t a politikai küzdőtéren. Egyesületünk vezetőinek neve honlapunkon olvasható.

  1. Mit tegyek, ha irtózom a pártoktól, de tetszik a MEBAL?

Lépj be a MEBAL mozgalomba, dolgozz kötöttségek nélkül közös céljainkért. Vegyél részt a MEBAL akcióiban! Ha az idő múlásával, kötődésed erősödésével határozottabb együttműködésre vágysz, lépj be Egyesületünkbe! Ebben az esetben választó és választható leszel, közvetlen beleszólásod lesz a MEBAL teljes tevékenységébe a demokratikus működési szabályaink szerint.

  1. Mit tehetek a MEBAL-ért?

Terjeszd a MEBAL szellemiségét és főként programját a „90 fokos fordulatot. Ennek érdekében hozz létre területi csoportot, hogy minél többen megismerjék a MEBAL Mozgalmat, és cselekedjetek közös céljainkért! Feltétlenül regisztráltasd magad a honlapon (hu.mebal.eu), hogy hozzáférj minden információhoz, megkapd hírleveleinket, és tudjunk róla, hogy számíthatunk rád. Ha bárhol elakadsz, írj levelet a mebal@mebal.eu-ra, vagy hívd a +36 30 2524326 -os mobilszámot!

Észrevételeket, véleményeket 2017. május 31.-ig kérem megküldeni a benyikmatyas@freemail.hu  e-mail címemre.

2017. május 17.

Benyik Mátyás, elnök

Nézeteltérések a Győzelem Napja körül – Fekete György írása

A demokrata.info szerkesztői elhallgatják a Szovjetunió szerepét a holokausztban még nem leölt zsidók megmentésében, s amikor ezért kritikát kapnak, a Világ Igazai mögé bújnak…

Közzétettem a Facebookon az általuk előzőleg ugyanitt ajánlott cikkükkel kapcsolatos kifogásaimat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Csikós Sándor: A GYŐZELEM NAPJA

 

1941. június 22. Moszkva, a szovjet városok utcáin az emberek döbbent csendben, sötét arccal hallgatják a felejthetetlen Jurij Levitan rádióbemondó komor súlyú szavait az utcai hangszórók előtt (aki a szovjet kormány üzenetét olvassa fel.) “Ma, hajnali négykor a német hadsereg, hadüzenet nélkül megtámadta hazánk, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének államhatárait… MEGKEZDŐDÖTT A SZOVJETUNIÓ NÉPEINEK NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚJA A NÉMET FASISZTA BETOLAKODÓK ELLEN… A mi ügyünk azonban igaz ügy, az ellenséget szét fogjuk zúzni, a győzelem a miénk lesz…”

Egy kattintás ide a folytatáshoz….