A reflektor.blog.hu internetes oldalon Gottmayer Lea tollából „A ruszofóbia mint ellenségkép” címmel reakciót olvashattunk az Eszmélet folyóirat közelmúltban megjelent állásfoglalására: „Brüsszel vagy Moszkva? Tiltakozás a politikai átverés ellen!” Nem kívánom szó nélkül hagyni e reakciót. Bár írásom válasz is a jeles szerzőnek, alapvetően a címben feltett kérdésre összpontosítok.
Kezdeném azzal, hogy a valódi, rendszerkritikus baloldal (amelyet a jeles szerző „az Eszmélethez kapcsolódó magyar radikálsikk csapat”, később pedig „Magyarországon is szárba szökkenő új „nyugatos” radikálbal” nehezen értelmezhető és még nehezebben védhető meghatározásaival illet) sajnálatos módon, kényszerűen már rendelkezik „ellenségképpel”. A FIDESZ és Orbán Viktor kormánya 2010 óta – leginkább a maga által alkotott kifejezéssel leírható módon – „rárontott saját népére”. Széles társadalmi csoportoktól olyan mértékben vonta meg az addig meglevő támogatásokat, zárta be a túlélését még valamennyire biztosító kiskapukat, hogy az elkerülhetetlenül fiziológiai leépülésükhöz, idő előtti és gyors pusztulásukhoz vezet. Ezzel egyidejűleg a fideszes hatalom a létminimum alatt élők addig is magas számát („3 millió koldus”) drasztikus mértékben, kb. másfélszeresére növelte. Ebből a 4,5 millió „koldusból” bármikor újabb százezrek csúszhatnak a létükben közvetlenül veszélyeztettek közé. Az Orbán-kormány ezt a helyzetet – elődeitől eltérőn – nem pusztán holmi nemtörődömséggel szemléli, hanem törvényekkel, kormányzati eszközökkel szándékosan idézi elő –szociális népirtást folytat. Ilyen körülmények közt a valódi baloldal részére a regnáló hatalom nem lehet más, mint ellenség. Zollai András: Szükséges-e ellenségkép a valódi baloldalnak? részletei…
