Könyv a második világháború baskír veteránjairól

Alekszandr Jugyin a Baskír Köztársaság 2. világháborús veteránjaival készít riportokat, s ebből két kötete már megjelent “A győzelem arcai” címmel. A legutóbbihoz Vlagyimir Vlagyimirovics személyesen is gratulált neki. Most a 3. kötet van előkészületben, s ezen a linken keresztül online lehet támogatni a projekt költségeit. A link itt található: https://planeta.ru/campaigns/victory_persons
Ha esetleg ismernek olyanokat, akik érdemesnek tartják támogatni a könyv kiadását, kérem továbbítsák feléjük is.

25 éve bomlott fel a Szovjetunió

Amikor e sorokat írjuk, december 26-án, éppen 25 éve annak, hogy, miután a szovjet hatalmi elit vezető figurái (Jelcin, Kravcsuk, Suskevics) felmondták a szovjet köztársaságokat egybekapcsoló szövetségi szerződést, majd Gorbacsov lemondásával levonták a Kremlben a sarló és kalapácsos vörös zászlót, a Szovjetunió mint államszövetség és “geostratégiai tényező” megszűnt létezni. A kapitalizmus meghaladásának, a szocializmus megvalósításának első, bürokratikus államszocializmussá torzult történelmi kísérlete véget ért.
Azóta folyóiratunk számos cikkben, tanulmányban vizsgálta már a Szovjetunió összeomlásának gazdasági, hatalmi-politikai és szociális okait. Soha nem adtuk fel kritikai álláspontunkat és természetesen most sem tesszük ezen a baloldal számára összességében gyászos napon. Ugyanakkor soha nem támogattuk a kapitalizmus visszaállítását apologetikusan fogadó álbaloldali, az új és régi tőkés hatalmakat támogató-szolgáló politikai álláspontokat és diskurzusokat sem.
Látnunk kell, hogy a sokat bírált Szovjetunió nélkül nem lett jobb a világ, sőt: radikálisan meggyengült a baloldal és a szocializmus nemzetközi ügye, erősödött a világban az egyenlőtlenség és az elszegényedés, több lett a háború és az erőszak, világmértekben megerősödött a tőke önkényuralma, elszabadultak a szélsőséges, akár pronáci-profasiszta politikai tendenciák.
A Szovjetunió összeomlásáért, illetve megszün(tet)éséért, a fő felelősséget a szovjet pártelit felső csoportja, a hatalom központi vezető intézményei, személyesen pedig Jelcin és Gorbacsov viselik. A Szovjetunió meggyengült gazdasági helyzetében a hatalmi elit, a bürokrácia felső rétegei saját privilégiumaikat többre becsülték saját népük érdekeinél, feladták azokat az eszményeket, eszméket, amelyeket még az októberi forradalom hagyományából örököltek meg. Elárulták a nagy honvédő háborúban elesettek harcát és emlékét is, mindent feláldoztak saját érdekeikért. A mégoly szörnyű áldozatok ellenére is megmarad a hét évtized kiemelkedő szovjet kultúrája, amelynek egyetemes teljesítménye az utánunk következő generációk számára is megvilágítja – vagy megvilágíthatja, ha ezek a generációk egyszer visszanyúlnak hozzá – egy emberközpontú, a tőkével és az állammal szembeni emancipáció, a társadalmi önkormányzás megvalósításának lehetőségét.

Fekete György: A Szovjetunió történetéhez

Megjelent az Élet és Irodalomban:

http://www.es.hu/fekete_gyorgy;a_szovjetunio_tortenetehez;2016-08-25.html

Ungváry Rudolf Mérnöki eszmeőrzés című reflexiójában (ÉS, 2016/30., júl. 28.) téved, amikor azt állítja, hogy a sztálinizmus áldozataihoz „társul még a több millió halott, akikkel politikai okokból végeztek”. Vele szemben a szintén liberá­lis filozófiatörténész forrásokra és tu­do­mányos feldolgozásokra támaszko­dó számokat ad: „Mértéktartó számí­tá­sok szerint 1930–53 között 3 778 234 letartóztatásra került sor [vagyis ez bruttó szám, tartalmazza a valóban köztörvényes bűnözőket is – F. Gy.], ebből 786 098 kivégzéssel végződött” (Lendvai L. Ferenc: A Gonosz birodalmai. Áron Kiadó. Budapest, 2011., 235. old.). És akkor még nem is említettük, hogy a Gulagról tömegek tértek haza, sőt nem kevesen saját akaratukból – koncepciós ítéletüket kitöltve – tovább dolgoztak táborukban (persze ebben a háború utáni szörnyű általános életviszonyok igencsak szerepet játszottak – elsősorban nem a szovjet rendszer hibájából!).

Fekete György: A Szovjetunió történetéhez részletei…