Közösségi finanszírozás

Kedves Támogatónk, Olvasónk, Barátunk!

Mint azt sokan tudjátok, az Eszmélet folyóirat Magyarország egyetlen rendszerkritikai elméleti-tudományos kiadványa, mely 1989-es első megjelenése óta szemben áll a globális tőkerendszerrel, annak társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeivel, természet- és emberromboló jellegével, hierarchikus viszonyaival, az állami elnyomással és önkénnyel.
Folyóiratunk természetesen egy percig nem maradt közömbös hazánk jelenkori közállapotaival szemben sem: következetesen elutasítjuk a 2010-ben hatalomra jutott autoriter, antidemokratikus, mélyen emberellenes, a fajgyűlöletet gátlástalanul használó, s a társadalmi igazságtalanságokat a végletekig fokozó Orbán-rezsimet. Az Eszmélet küldetésének tartja, hogy ezen ellentmondásos jelenségeket tudományos igényességgel, magas elméleti szinten elemezze, fenntartva egyúttal humanista baloldali elkötelezettségét.
A lap – miközben önkéntes munkában készül – évek óta semmiféle állami támogatásban nem részesül, pályázati lehetőségei egyre szűkülnek, így félő, hogy Magyarország egyetlen rendszerkritikus társadalomelméleti folyóirata nemsokára feléli tartalékait, s megjelenése lehetetlenné válik.
Ezért kérjük támogatóinkat, olvasóinkat – akiknek fontos, hogy a humanista társadalmi baloldal e fóruma továbbra is fennmaradjon -, ha tehetik, járuljanak hozzá akár csak egy jelképes összeggel a lap további működéséhez. Minden adományt köszönettel fogadunk, s azokat teljes egészében az Eszmélet folyóirat megjelenési költségeire fordítjuk.

A felajánlásokat a Patreon oldalon várjuk, ahol néhány kattintással havi rendszerességű felajánlást tehettek: https://www.patreon.com/eszmelet

A Szerkesztőség

ESZMÉLET: A Népszabadság einstandolásáról

A 2010-ben létrejött tekintélyuralmi rendszer az új uralkodó osztályok hatalmi elitjének egyik frakcióját „örök időkre” bebetonozta a hatalmi struktúrákba. A Népszabadság e fejlődés jogosságát kétségbe vonta, sőt reakciós fordulatnak tekintette. Most mint a (bal)liberális ellenzék utolsó befolyásos lapját, a „zavarkeltés” forrását egyszerűen felszámolják. Hogy e fejlődésnek mennyiben oka maga a hazai liberalizmus (és benne a Népszabadság), azt most ne vitassuk. Folyóiratunk számos cikke, tanulmánya világította már meg ezt a kérdéskört. Tiltakozásunkat akkor fogalmazzuk meg helyesen, ha az autokratikus fordulattal szemben érdekelt minden társadalmi csoportot összefogásra szólítunk fel. Ha „a szabadság kis körei” mind így cselekszenek, az újkapitalizmus hegemonisztikus, tekintélyuralmi politikai menedzselésének gépezetébe homokszemet szórhatunk, s végül, kedvező belső és külső feltételek esetén, meg is állíthatjuk. Ám ne feledjük el: Kelet-Európában az ilyen típusú rezsimeket választási úton – a történelem eddig tapasztalatai szerint – aligha vagy nem lehet elkergetni. Vagy népfelkelés vagy a nyugati gazdasági-politikai nyomás szokott eredményre vezetni. De bárhogyan legyen is, a magyar értelmiségnek utolsó esélye maradék becsületének megmentésére az, hogy széles frontot nyit minden rezsimellenes erő összefogásával a tekintélyuralmi fordulat visszafordítása érdekében.
Mi, baloldali rendszerkritikusok most ne azon dilemmázzunk, mi vezetett ide, mennyiben felelősek a liberalizmus és a parlamenti baloldal politikai erői abban, hogy a dolgok idáig jutottak. Politikailag racionális következtetésként ehelyett szögezzük le: most már a diktatúra kiépítése kerülhet napirendre, amelynek az a célja, hogy az új hatalmi elit és csatolt részei gazdasági és politikai szerzeményeiket „örök időkre” megtartsák. Tegyük világossá hát a magyar társadalom számára, hogy e rezsimmel szemben csak olyan ellenállás és olyan politikai megoldás jöhet számításba, amely a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek szociális érdekeiből indul ki. Vagyis a „fent és lent” ellentétében az utóbbi oldalon állunk, a nemzetközi rendszerkritikai baloldal régi terminológiájával, a gazdaságilag és politikailag uralkodó rendekkel szemben végre az elnyomottak pártját fogjuk! Minden FELTÁMADÁSNAK ez az alapja.

Az Eszmélet folyóirat szerkesztősége

https://www.facebook.com/eszmelet/

Miért beteg a közép- és kelet-európai baloldal? Az Eszmélet körkérdése és a beérkezett válaszok II.

Az Eszmélet folyóirat 2007-ben az alábbi körkérdést intézte szerzőihez:

“Vajon miért nincs Magyarországon – s voltaképpen az egész közép- és kelet-európai régióban – antikapitalista baloldal? Mik lehetnek azok az objektív és szubjektív tényezők, történeti-ideológiai, esetleg pszichológiai okok, amelyek idevezettek? Miképp lehetséges, hogy Németországban, Franciaországban, de másutt is, léteznek erős baloldali antikapitalista mozgalmak és szervezetek – nálunk viszont nem? Hogy Dél-Amerikában a populista (vagy annak nevezett) antikapitalista baloldal kormányzó erővé válhat – s nálunk jószerével még e mozgalmak neve is ismeretlen? Mi léphet a kommunista és szociáldemokrata mozgalom helyére? Netán ezek újjászületésében kell bíznunk? És addig mit tehetünk?”

A beérkezett válaszokat a 2007. júliusi számban olvashatjuk. A sorozat második részében Krausz Tamás válaszát tesszük közzé ismét (abban a reményben, hogy nem csak az a három ember fűz hozzá megjegyzéseket, akik egyébként minden cikket megkommentel):

Miért beteg a közép- és kelet-európai baloldal? Az Eszmélet körkérdése és a beérkezett válaszok II. részletei…

Miért beteg a közép- és kelet-európai baloldal? Az Eszmélet körkérdése és a beérkezett válaszok I.

Az Eszmélet folyóirat 2007-ben az alábbi körkérdést intézte szerzőihez:

“Vajon miért nincs Magyarországon – s voltaképpen az egész közép- és kelet-európai régióban – antikapitalista baloldal? Mik lehetnek azok az objektív és szubjektív tényezők, történeti-ideológiai, esetleg pszichológiai okok, amelyek idevezettek? Miképp lehetséges, hogy Németországban, Franciaországban, de másutt is, léteznek erős baloldali antikapitalista mozgalmak és szervezetek – nálunk viszont nem? Hogy Dél-Amerikában a populista (vagy annak nevezett) antikapitalista baloldal kormányzó erővé válhat – s nálunk jószerével még e mozgalmak neve is ismeretlen? Mi léphet a kommunista és szociáldemokrata mozgalom helyére? Netán ezek újjászületésében kell bíznunk? És addig mit tehetünk?”

A beérkezett válaszokat a 2007. júliusi számban olvashatjuk. A sorozat első részben Artner Annamária válaszát tesszük közzé ismét:

Artner Annamária:

A kérdésre adott válaszom központi eleme a múlt rendszer értékelése. Ez véleményem szerint már létére is rányomta bélyegét, nagyban előkészítette bukását, azt követően pedig különösen hatékony fegyverré vált az emberiség ocsmányságainak történetében csúcsot döntő kapitalizmus, illetve annak urai és fizetett vagy önkéntes apologétái kezében.

Miért beteg a közép- és kelet-európai baloldal? Az Eszmélet körkérdése és a beérkezett válaszok I. részletei…

Krausz Tamás: Tertium datur. A párizsi merénylet apropóján

Megjelent az Eszmélet online kiadásában: http://eszmelet.hu/tertium-datur-a-parizsi-merenylet-apropojan/

A párizsi iszlamo-fasiszta merényletsorozat napnál világosabban megmutatja, hogy az a gondolkodásmód (és persze a mögötte meghúzódó érdekrendszer), amely a világot “globalista univerzalistákra” és “nemzeti-vallási fundamentalistákra” osztja ketté, szakadékba sodorja az emberiséget. Régóta írjuk-mondjuk, hogy itt ugyanannak az éremnek a két oldaláról van szó. Huntington könyve – amely hovatovább kötelező egyetemi tananyaggá avanzsált –  a “civilizációk összeütközéséről”, az “eltérő kultúrák összecsapásáról” fantáziál, a “globalistáknak” éppen úgy érveket ad, mint a “fundamentalistáknak”. Pedig éppen nem a  vallási  kultúrharc itt az érdekes, mivel az csak ideológiai tünet. Elfedi a nagy- és középhatalmak között folyó geostratégiai-gazdasági-katonai versengést, amelynek végső tétje a világ regionális piacok újrafelosztása, az energiaforrások és kereskedelmi utak fölötti ellenőrzés ismételt átrendezése. Krausz Tamás: Tertium datur. A párizsi merénylet apropóján részletei…