A beregszászi Nagy hegyen álló kereszt a legnagyobb Európában. Az ukránok és magyarok összefogását jelképezi.
Június 25-én, a Jobb Szektor nevű ukrán szélsőjobboldali radikális szervezet suhancai meggyalázták az emlékművet.
A keresztet 2001-ben állították, a Krisztus születése óta eltelt 2000 esztendő évfordulóján, Szent Péter és Pál napján. Talapzatában kapszulát rejtettek el, a jövő nemzedékeinek szóló, alábbi üzenettel:
„Fivéreink és nővéreink a Krisztusban! Ezt a keresztet – amelyet Krisztus születése 2000. évfordulójának szenteltünk – a jövő nemzedékeinek való ajándéknak szántuk, a harmadik évezred küszöbén. Mi, azok az emberek, akik ebben a korban, az Aranykor kezdetén éltünk, adjuk át ezt az üzenetünket. És kívánjuk a lelki békét a Földön élő emberek között, kívánunk egészséget és Isten áldását. Az üzenetet Péter és Pál szent napján alkottuk meg. Beregszász, 2001. 07. 12.”
Úgy tűnik azonban, hogy a jobboldali szélsőségesek rohamosztagosai nem kívánják sem a békét önnön lelkükben, sem pedig a békét Ukrajnában. A két nép közötti barátság és összefogás jelképét meggyalázták. A kilátóterasz falára fekete-fehér festékkel azt pingálták: „Dicsőség Ukrajnának – A hősöknek dicsőség!”. A kereszt aljára pedig a Jobb Szektor nevű náci szervezet vörös-fekete zászlaját festették. (1)
„Hadüzenet! Mozgósítás! Támadás” – így kommentálta a Facebookon az egyik magyar azt a hírt, hogy a kijevi nagykövetségnél demonstratív tiltakozó akcióra került sor – Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem kevésbé demonstratív megsemmisítésével. Mihelyst a Hír TV nevű kormány-közeli (sic!) tévécsatorna leadta a hírt, a reakció nem késett rá.Facebook59Odnoklassniki8Vkontakte9TwitterGoogle+
Igen, a magyarok nem mentek el szó nélkül a kijevi nacionalisták tegnapi (június 20.) kilengése mellett (1). Ez látható a világhálón Ukrajna lépéseivel kapcsolatos bíráló megjegyzések sokaságából. A kommentelők azt kérdezik: „És még ez az ország akar az Európai Unió tagja lenni?” Miközben mások megjegyzik, hogy egyesek közülük „már Európában vannak”. Minthogy akadálytalanul vállalhatnak munkát Lengyelországban – mi több, Magyarországon is. Ahol nem alázzák meg őket úgy, ahogy Ukrajnában teszik a magyarokkal.
Ahogy a magyar internetezők írják: Budapesten a hasonló kilengések résztvevőire sokévi börtönbüntetés várna. Miközben Ukrajnában a nacionalisták megmozdulásai büntetlenül maradnak. Éppen ebből indul ki hozzászólásában Lápócsy Rita, az egyik kommentező, amikor azt írja: „Ott dühöng a nacionalizmus? Nekünk is úgy kéne védeni az elszakított magyarságot, mint az oroszok a Krím félszigetet?”
A magyar internetezők körében hamar népszerű lett az az ötlet, hogy az Orbán-kormánynak, a krími forgatókönyvvel összhangban, „el kellene vennie” Kárpátalját. Azok közül, akik ennek az elgondolásnak a hívei, a terület visszaszerzésére hívtak fel: „Az ukrán nacionalisták akciói megengedhetetlenek. Miért kell a magyaroknak tűrniük azt, hogy így bánjanak velük? Hol a kormány? Hol a hadsereg? Amelyeknek saját népüket kellene védeniük?”
A Krím csak egy népszavazásnak köszönhetően kerülhetett Oroszországhoz – hiszen ott sok volt az orosz – áll egy másik, a kijevi incidensről megjelent tudósításról szóló kommentárban. – Kárpátalja ugyanolyan régió. És az embereknek ott is joguk van arra, hogy választhassanak.”
Amire jött a válasz: „Figyelembe véve, hogy mennyi magyar él ott, nem hiszem, hogy Kárpátalján lenne olyan, aki Ukrajnára szavazna.”
Meg kell jegyeznünk, hogy „a magyar Kárpátalja” elgondolása már régóta létezik. Méghozzá a hivatalos Budapest is, ha körültekintően is, de – „kipuhatolandó a terepet” – fölvetette ezt a kérdést. A térségben több mint 150 ezer etnikai magyar él. Mintegy száz, magyar tannyelvű iskola a végét járja. Nyilvánvaló, hogy az ukránosítás veszélyes felháborította a helyi magyarságot, és a szomszédos ország hatóságait.
Ennek kapcsán Andrej Sokotkó blogger ezt írta: „ténylegesen beindult az a folyamat, amely egy újabb elszakadási pontot teremt.”
„160 ezer magyarnak – akik közül 150 ezer egy tömbben él a határ mentén, akik a magyart tekintik anyanyelvüknek, és gyakran nem is beszélnek más nyelveket – megtiltják, hogy az iskolában anyanyelvükön tanuljanak. Magyarország pedig, hirtelen, váratlanul szóba hozza Kárpátalja önrendelkezését. Minden azonos kotta szerint, minden úgy zajlik, mint a Donbasszban” (2) – írja. „2014-ben Kárpátalját gyakorlatilag már csak egy lépés választotta el az elszakadástól – és akkor egy második, forró Donbasszá válhatott volna. A probléma most még csak nem is az oktatási törvény, amely ellen Magyarország síkra szállt. Ez csupán egy próba, annak a próbája, hogy egy nyilatkozatra mennyire heves reagálás érkezik. Nehéz oltani azt a tüzet, amelyik már hosszú évek óta parázslik” – jegyezte meg Alekszandr Kolomijcev kárpátaljai aktivista.
Még nem is olyan régen a magyar miniszterelnök „példátlan felvirágzást” ígért „a Kárpát-medencében élő magyarság számára”. Véleménye szerint az ország nem lehet sikeres, ha határon túli állampolgárai rosszabbul élnek, mint az anyaországban. A miniszterelnök biztosította a határon túli magyarokat, hogy hazájuk „sokkal erősebbé vált, és bármikor segítségükre tud sietni”. „Meg vagyok róla győződve, hogy a Kárpát-medence magyarsága nagy korszak küszöbén áll. Itt nagy dolgok történnek majd”(3) – jelentette ki Orbán Viktor a „Krónika” c. magyar kiadványnak nyilatkozva. – „A magyar családok erősebbé válnak, mint voltak 10-15 évvel ezelőtt. A román, szlovák, szerb és ukrán állampolgárok érdekében jó kapcsolatokat kell ápolni egy olyan nagy országgal, mint Magyarország”.
Nem lehet nem észrevenni, hogy mindezekkel a háttérben Budapest továbbra is aktívan osztogatja a magyar útleveleket. Méghozzá nem csak az etnikai magyaroknak, de az ukránoknak is.
MEGJEGYZÉSEK:
(1) A kormánypárti sajtó nem tudósított a kijevi magyar nagykövetség előtti nacionalista tüntetésről.
(2) 2014-ben, a Krím és a Donbassz, illetve az új kijevi rezsim között támadt kibékíthetetlen ellentétek egyik fő oka volt, hogy a puccsista junta azonmód kilátásba helyezte az orosz, mint anyanyelv használatának korlátozását, az orosz nyelvtől, mint második államnyelvtől való státusz megvonását, illetve az orosz nyelv hivatalos státuszának megszüntetését a többségében oroszok lakta megyékben. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az ukránosítás. Ami kiváltképpen drasztikus formákat öltött a Donbassznak az ukrán hadsereg által megszállt térségeiben.
(3) A 2014-es kijevi fordulat után Orbán Viktor még arról beszélt, hogy „az ukrán nép történelmében új, nagyszerű fejezet nyílt. Mely időszak végén az ukránok eljutnak a demokrácia korszakába”. Most a budapesti vezetés saját szemével győződhetik meg eme „új, nagyszerű demokratikus korszak” vívmányairól – kiváltképpen az Ukrajnában élő magyarság számára. (Ilyenkor az ember szívből kívánná: mindenki, aki ezt állítja, éljen a mai Ukrajna valóságában, legalább egy fél évig. Akkor majd megtanulná, miféle „nagyszerű demokrácia” támadt a mai Ukrajnában.) Ez a felismerés, a maga valódi mélységében, azonban még várat magára. Budapesten nem szűntek meg abban mélységesen hinni, hogy az oroszellenesség a demokrácia egyik legfőbb ismérve.
Ma, 2018. június 20-án az un. ukrán hazafiak, illetve nacionalisták a magyar nagykövetség előtt rendezett, előre be nem jelentett tiltakozó megmozdulást szerveztek – amiért „a magyar kormány beavatkozik az ukrán állam belügyeibe”. A tüntetőket mélységesen felháborította az a „barátságtalan és leplezetlenül ellenséges politika, amelyet a magyar állam folytat ama fiatal európai állam ellen, amely elszenvedője egy háborúnak, egy agressziónak”.
A felszólaló szélsőségesek követelték, hogy Magyarország „vegye el kezét az ukrán ügyektől, és hagyjon fel államellenes rendezvények finanszírozásával ukrán földön”. A radikális ifjúság azt követelte a nagykövetség munkatársairól, hogy továbbítsák gazdáiknak: „ne ácsingózzanak az ukránok földjeire és lelkére. Amiket úgy akarnak pénzen megvenni, hogy tömegével osztják a magyar útleveleket, és bevezettessék gyermekek tömeges tanítását a magyar nyelvre.”
„A mi isten adta földünkön csak egy nyelv lesz: az ukrán. A mi iskoláinkban csak Sevcsenko és Bandera nyelve hangzik majd. Magyar iskolák legyenek – de csak magában Magyarországon! Ukrajnában a gyermekek csak anyanyelvükön – ukránul – fognak tanulni. Ha ez a kilátás valakinek nem tetszik – éppen ideje, hogy készítsék össze bőröndjeiket és induljanak útra Budapest felé” – kiabálták az egybegyűlt fasiszták.
A tüntetők magukkal hoztak egy öltönybe öltöztetett, Orbán Viktor magyar miniszterelnököt jelképező bábut. A felszólalások alatt keletkezett érzelmi kitörésként a radikálisok igyekeztek felgyújtani a bábut. Amit azután a földre dobtak és hosszan, élvezettel tapostak.
A megmozduláson mintegy 70 náci vett részt, ukrán és vörös-fekete zászlókkal (1). Az elhaladó gépkocsik dudaszóval támogatták a nácikat.
Mint láthatjuk: az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek elleni fenyegetőzések és provokációk tovább folytatódnak.
MEGJEGYZÉS:
(1) A vörös-fekete lobogó a második világháború idején a hitleristák oldalán harcoló, az ukrán fasiszta pártvezér, Sztepan Bandera által létrehozott, hírhedt „Ukrán Felkelő Hadsereg” (UPA) zászlaja volt. A zászlót a mostani ukrán fasiszta ernyőszervezet, a Jobb Szektor örökölte meg, amely a Majdan idején (2013. november végén – december elején) alakult meg.
Érdemes megjegyezni, hogy a tavaly februárban, Putyin budapesti látogatása ellen az „Együtt” által szervezett, „fütyülős” tüntetésen – a nagy számban látható volt kék-sárga ukrán zászlók mellett föltűnt két, vörös-fekete lobogó is. Az egyiket egy, az említett ukrán náci félkatonai alakulat egyenruhájába öltözött hadastyán lobogtatta.
A fasiszta eredetű vörös-fekete lobogó egyébként Ukrajna afféle második zászlaja. Nagyon sok helyen a két zászló egymás mellett van kitűzve: a kék-sárga állami, illetve a vörös-fekete fasiszta zászló. 2014. február 22-én, a kijevi törvénytelen hatalomátvétel napján a parlament előtt, az ukrán zászló mellé
fölvonták a Jobb Szektor zászlaját is.