A HAZUGSÁGGYÁRTÓ KOMBINÁT ÚJABB TERMÉKE – II. RÉSZ – Csikós Sándor írása

Mottó: „ez a diverzáns – nem az a diverzáns”. (Egy 80-as évekbeli arctonik reklám átköltése)

Az egyik orosz honlap megírta: ŐK MÁR JÓ ELŐRE FIGYELMEZTETTEK, HOGY A JUNTA MEGINT VALAMI KAPITÁLIS PROVOKÁCIÓRA KÉSZÜL. Valami rágalmazót fognak bedobni. Hogy lejárassák a Donbassz néphadseregeit. Merthogy – ha nem tudnák (és honnan tudnák, hiszen nem is tájékozódnak?), hogy tegnap éjfél óta – elvileg – tűzszünet van, és lesz, egész augusztus 31-ig. MAGUK „AZ UKRÁN PARASZTOK „ KÉRTÉK, HOGY ELVÉGEZHESSÉK A NYÁRI MUNKÁKAT. (Jelzem, ez már a negyedik háborús nyár, és eddig valamiért nem akartak az ukrán parasztok fegyvernyugvást. Ja, arról most nem is beszélek, hogy – NOHA A FEGYVERSZÜNETET AZ UKRÁNOK KÉRTÉK, szokás szerint, ŐK RÚGTÁK FEL. RÖGTÖN. FÉL ÓRA ELTELTÉVEL.)

Adva van itt egy harmadik éve tartó, gyötrelmes nyűglődés, „minszki fegyverszünet” néven. Ez már voltaképpen, megdöglött. Éppen csak a két fél jár tojástáncot, e körül az orrfacsaróan bűzlő záptojás körül. ÉS EGYIK FÉL SEM AKARJA/MERI FELVÁLLALNI ANNAK AZ ÓDIUMÁT, HOGY HIVATALOSAN IS VÉGET VESSEN NEKI. Az ukrán bábelnök ugyan sok szempontból torkig van már vele – de azért AZT AKARJA KIRAVASZKODNI, HOGY A MÁSIK FÉLNÉL SZAKADJON EL A CÉRNA. És provokál. És ebben a fantáziája (ahogy becstelenségének, alávalóságának mélységes kútja is) abszolút kimeríthetetlen. Most éppen ezt a diverzáns ügyet találta ki (találták ki neki).

Merthogy azért a Donbassz felderítése is dolgozik. Akik látták a zárt felvételt: a harkovi belügyi egyetem néhány hallgatóját beöltöztették a luganszki Népi Milícia egyenruhájába. ŐK LENNÉNEK „AZ ELFOGOTT DIVERZÁNSOK”. Akik tévékamerába mondják be – számukra a titkosszolgálat által összeállított – „vallomásukat”. Arról, hogy milyen feladattal dobták be őket. TETTÉK MINDEZT ÚGY, HOGY AZ ARCUK EL VOLT TAKARVA, A HANGJUK PEDIG EL VOLT TORZÍTVA.

Há-áá-áát…! Régóta figyelem az ottani eseményeket. Nem egy és nem tíz hasonló esetet láttam már. Az ukránok egyik kedvenc foglalatossága ugyanis, hogy frissen ejtett foglyaikat tévé, vagy videokamerák előtt kérdezik ki, vallatják. Bizony, e foglyok közül nem kevesen ráállnak. (Persze csak az ilyeneket mutatják.) Az ukránokról ma már mindenki tudja: borzalmas kegyetlenséggel tudnak kínozni. És ha a szerencsétlen, sorsának hirtelen tragikussá válásától megrendült, megrettent embernek kilátásba helyezik: vagy összetörjük a csontjaidat, és rád sózunk 15-20 évet – vagy jó fiú leszel, azt teszed, amit mondunk neked. És akkor nem bántunk, és mérsékeltebb ítéletet kapsz. Sokaknak ez önmagában elég – esetenként egy két ökölcsapás az arcba (annak jól látható nyomaival) további esetekben győzi meg arról a delikvenst: jobb nem makacskodni.

Az ukránoknak, szinte a háború legelső napjától, rögeszméjük hogy a fogságukba esett, fegyvert korábban sosem látó donyecki bányász vagy egyetemi hallgató: hivatásos orosz katona, vagy tiszt. Vagy, újabban, átdobott orosz diverzáns, terrorista. A télen volt néhány eset, amikor (mert fegyverszünet volt) rákaptak arra, hogy a Donbassz harcosait elhurcolják állásaikból, és az ukrán állásokban a fenti „bevallására” kényszerítsék. Egy másik alkalommal – figyelem, ez is (ukrán) diverzáns csoport! – kiszemeltek maguknak egy örmény nemzetiségű parancsnokot, hogy a luganszki hátországból ukrán területre hurcolják. Két orosz altisztet a Krím és Ukrajna közötti senki földjére csaltak, ahol lecsaptak rájuk. Ha így haladunk, lassan külföldi országok területéről is rabolnak majd el embereket. (Amire egyébként az ukrán parlament már két éve megadta az elvi engedélyt az ország titkosszolgálatainak.) Akikből kínzásokkal olyan vallomást, majd koncepciós pert lehet faragni, amiből szaftos kis oroszellenes provokáció kerekedhet. Főként, ismerve a nyugati vezetőknek a megháborodottságig fokozódott oroszellenességét. AMIVEL BIZTOSÍTHATÓ LENNE, HOGY A NYUGAT SZEMET HUNYJON MÉG A FÖLÖTT IS, HOGY UKRAJNA AKÁR NYÍLTAN IS FÖLRÚGHASSA A MINSZKI MEGÁLLAPODÁST. Az újdonság ehhez képest az, hogy most nem „nyelvet” fogtak (egyszerre hatot nyilván nehéz lett volna). Netán felsültek volna: a négy elfogott egy része talán inkább vállalta volna a kínhalált, semhogy önmagát, egy másik országot lejárasson. Mint tette azt a télen egy 46 éves, egyébként Kijevből érkezett donyecki nemzetőr. Az őt magatehetetlen sebesültként magukkal hurcoló honfitársai halálra kínozták ezért.

Hanem ezért inkább megrendezték ezt a maszkabált. Az ukrán-nyugati, közös kotyvasztású szellemi moslékból táplálkozó bérsajtó pedig garantáltan, úgyis „zabálja” az esetet.

Mert Porosenkónak háború kell: 1. Mert az ország katasztrofális állapotban van, a nyomor kezd elviselhetetlenné válni. Tehát le kell kötni az emberek figyelmét. 2. Mert a háború netán ismét megnyitja a Nyugat összezáródóban lévő bukszáját. 3. Mert a bábelnöknél is szélsőségesebb fasisztáknak kezd elegük lenni az ország élére, az ő hátukon felkapaszkodott nyomorultból, akit nagyüzemben végzett tolvajlása és korruptsága mellett puhánysággal is vádolják. (Meg, persze, rájöttek, hogy a hajdani szovjet idők kisstílű tolvajából, sikkasztójából mostanra nyakig véres tömeggyilkossá, háborús bűnössé lett gazember így akar megszabadulni tőlük). Ellene már nő a harag, mind többen beszélnek egy újabb „Majdan” esélyéről. 4. Mivel a bábelnök mind jobban retteg, ezért igyekszik megszabadulni tőlük. Úgy is, hogy eltávolítja őket a fővárosból. És úgy is, hogy hátha a fronton majd a fűbe harapnak, így nem veszélyeztetik tovább az ő hatalmát.

Bizony, minden mindennel összefügg. Többek között az olyan álarcosbál is, amikor a harkovi belügyi egyetem hallgatóiból elfogott luganszki diverzánsok lesznek.

34 hozzászólás a(z) “A HAZUGSÁGGYÁRTÓ KOMBINÁT ÚJABB TERMÉKE – II. RÉSZ – Csikós Sándor írása” bejegyzéshez

  1. Fekete György

    Meggyőződésem, mint jeleztem (Leninre utalva), a mostani ukrán-orosz konfliktusban nem feltétlenül, illetve nem minden esetben ukránok és oroszok állnak egymással szemben, hanem nemegyszer ukrán és ukrán a felállás.

    Azt is határozottan gondolom, hogy az etnikumok közötti ellentétek egymás gyilkolásába fordulását soha nem valamiféle közösségi lelki alkat vagy nemzeti karakter idézi elő. Döntő szereppel a történeti-társadalmi körülmények bírnak. Bizonyítja, hogy számtalanszor tapasztaljuk, a különböző nyelvű népek tagjai, ha éppen szomszédok, a legnagyobb békességbe, barátságba is képesek keveredni (ezért a plebejus vélekedés: „a bajt a politika hozza…”).

    Vagyis a történelem pszichológiai tényezői az etnikumok viszonyában szintén a jelenségek felületén, nem pedig mélységeikben hatnak, ezáltal fokozott teret adva az észlelés torzulásának („vérében van az ölés”, „eleve békés természetű, jóindulatú” ez vagy az a nemzet, illetve alapvetően más történik, ha nem ez vagy az a történelmi személy kerekedik felül, emelkedik ki stb.).

    Válasz
      1. Fekete György

        Rendben, polgárháború. Ez esetben meghatározandó, hogy mely kérdésekben különböznek a felek. Például, milyen társadalmat akar az egyik, illetve a másik oldal. Innen levezetve az állampolitikájuk közötti eltéréseket.

        Válasz
    1. Tovaris

      Lenin, mivel internacionalista volt, elsősorban a proletár nemzetköziség kritériumai szerint minősítené a jelenlegi helyzetet.

      Válasz
  2. Fekete György

    Az ember lealjasulása nem ismer etnikai határokat. Sionból kaptam ezt a hozzászólást. Küldője nem ukrán és nem orosz fasisztákat említ…

    “Itt, Izraelben, a volt Szovjetunióból elszármazott emberek még mindig emlékeznek a M. Kir. Hadsereg rémtetteire, melyeket szovjet civil állampolgárok ellen követtek el….Az áldozatok leszármazottai nem felejtenek, míg a gyilkosokéi igen.”

    Válasz
  3. gruz

    Általánosságba terelve a vitát érdekes dolgokat olvasok! Fel van mindenki háborodva, hogy azok a gonosz oroszok, hát beléje avatkoztak a demokratikus választásokba? Hogyan? Hát híreket írtak megfelelő honlapokon. Rt.com meg ilyenek. Panaszkodnak azok, akik évtizedekig működtették a hazugsággyárakat? A SZER-t meg a Szabadság rádiót, de azért odáig nem merészkedtek, hogy beleavatkozzanak a demokratikus választásokba. Ugye feleim?

    Válasz
    1. Phoenix

      Nem kell egy kis kettős mércéért olyan messzire menni!

      Egy részlet a blogomból ( http://ukrajnarol.blog.hu )

      “Megkérdezném, joga van-e egy szuverén ország valamely területét az ott többségben levő nemzetiségi kisebbségnek – külföldi hatalom támogatásával – elszakítani? A félreértések elkerülése végett: nem a Krimről, Kelet-Ukrajnáról kérdezek, hanem Koszovóról (a különbség: Oroszország – legalább is eddig – nem bombázta Ukrajnát, a NATO viszont bombázta Szerbiát)

      Megkérdezném, hogy ha egy nagyhatalom veszélyben érzi szerződéses jogait egy stratégiailag kiemelkedően fontos objektum esetében, joga van-e érdekeit megvédeni? A félreértések elkerülése végett: nem Szevasztopolról kérdezek, hanem a Panama Csatorna Övezetről (a különbség: Oroszország nem rohanta le Ukrajnát, nem pusztított el több tízezernyi ukránt és nem rabolta el Ukrajna egyébként igencsak kétes legitimitású elnökét, az USA tengerészgyalogosai viszont partra szálltak Panamában, megöltek több tízezer panamait és elrabolták Panama törvényes elnökét).”

      Válasz
  4. Fekete György

    Történelmietlen gondolat. Vajon Lenin miképpen határozná meg a konfliktus feleit (ellenoldalait), s hová állna és miként érvelne?

    – ukránok – oroszok;

    – ukrán fasiszták/nacionalisták – ukrán és orosz antifasiszták/nacionalizmus-ellenesek;

    – nagyorosz nacionalisták – ukránok;

    – burzsoá orosz állam – euro-atlanti szövetkezés;

    – és így tovább.

    Válasz
    1. Phoenix

      Hogy Lenin miképpen határozná meg, az valóban történelmietlen kérdés. A lenini “konkrét helyzet konkrét elemzése” azonban lehetséges és szükséges is.

      Az én véleményem szerint több párhuzamos tényező játszik szerepet.

      a) Janukovics – orosz nyomásra – nem írta alá Ukrajna társulási szerződését az EU-val – ez robbantotta ki (nyilvánvalóan külső – euro-atlanti – szervezéssel) a “majdani” zavargásokat, amik Janukovics puccs-szerű megbuktatásához vezettek. Itt tehát a többszáz éves törtenelmi hagyományokkal rendelkező orosz birodalmi geopolitika és az euro-atlanti expanzió ütközéséről van szó. Véleményem szerint ez az alapvető és meghatározó konfliktus.

      b) A puccsista hatalomátvétel egyik első intézkedése volt a sajátos ukrajnai orosz nyelv második hivatalos államnyelv-státuszának a megszüntetése. Ez etnikai konfliktus forrása lett, amelynek eredmenyeként jöttek létre a dél-kelet ukrajnai “szakadár népköztársaságok”, amelyek léte kedvező az orosz érdekek szempontjából, mert ha a NATO betartja saját alapszabályát, akkor e miatt az etnikai-polgárháborús konfliktus miatt nem hívhatják meg Ukrajnát a NATO-ba. Éppen emiatt viszont Oroszországnak nem érdeke e “népköztársaságok” annektálása, ami egyébként ideológiailag is problematikus lenne (a Putyin-rezsim nem osztja a “népköztársaságok” kissé naiv szocialisztikus, antioligarchikus elképzeléseit).

      c) A Krim “elszakadása” (orosz annektálása?) csak látszólag csatlakozik az előző pontban tárgyalt etnikai-polgárháborús konfliktushoz. Valójában itt az orosz hadiflotta szevasztopoli bázisáról, az akörül kialakult nyílt orosz-NATO konfliktusról van szó.

      d) A b) pont végén említett ideológiai helyzet – a “szakadár népköztársaságok” naiv szocialisztikus, antioligarchikus ideológiája bizonyos mértékig reakció arra is, hogy a “majdani forradalmat” szervező NATO körök gátlástalanul felhasználták, az eddig a rendszerváltó Ukrajnában meglehetősen marginális szerepet játszó nyíltan fasiszta/náci banderista, petrljuralista erőket. Ezzel a konfliktus erősen ideológikus-polgárháborús jelleget is kapott.

      Mégegyszer hangsúlyozom, hogy a fő konfliktus nemzetközi: a hagyományos, az érdekszférát foggal-körömmel védő orosz birodalmi geopolitika és az Oroszország ellen folytatott aggresszív euro-atlanti expanzió konfliktusa. Az egymással összefonódott, de nem ellentmondásmentes belső ukrajnai etnikai-polgárháborús és ideológiai-polgárháborús konfliktusok csupán ennek a (félelmeim szerint világháborúval fenyegető) nemzetközi konfliktusnak a belső ukrán kisérőjelenségei.

      Válasz
  5. Emil

    De hát éppen a rossz általánosítás ellen szólottam. Sőt Kovpakot sem keverem össze Banderával. A szerző kitűnően elemzi a helyzetet, csak nagy szenvedéllyel, ezért nagy megértéssel vagyok irányában, mert értem a szenvedélyét. Az ukrán városokban, egyébként, a szovjet korszakban oroszul beszéltek. Az ukrán tkp. egy vidéki nyelvjárás, mostanában növi ki magát a fasizmus “eszközeként”.

    Válasz
    1. Phoenix

      “Az ukrán városokban, egyébként, a szovjet korszakban oroszul beszéltek.”

      Az attól függ hol, és kivel. Amikor a leningrádi egyetemre a kijevi orosz nyelvtanfolyamon keresztül mentem ki, Kijevben meg voltam róla győződve, hogy mindenki oroszul beszél (miközben a hivatali épületeken levő kétnyelvű táblákat leszámítva minden ukránul volt kiírva). Azután legközelebb hat év múlva jutottam el Kijevbe és megdöbbenve tapasztaltam, hogy egymás között a többség ukránul beszél, és ha oroszul szóltam hozzájuk, igen erős ukrán akcentussal válaszoltak. A legszebb esetem az volt, amikor a kijevi pályaudvar csomag-megörzőjében álltam sorba, és a hátam mögött két meglehetősen (hegy)vidékesen öltözött fiatalember üvöltözött valamilyen érthetetlen nyelven. Egyszer csak a sor elején egy jólöltözött úr (feltételezésem szerint Harkovból) kissé idegesen, de számomra is jól érthető ukrán nyelven megkérdezte:

      – Vi na kakom jizike havarítye? (Önök milyen nyelven beszélnek?)

      Mire a fiúk (valószínűleg a Kárpátok észak-keleti vidékeiről) öntudatosan üvöltötték:

      – Na ukrainszki!!!! (Ukránul!)

      Így azután abban is tévedsz, amikor azt írod

      “Az ukrán tkp. egy vidéki nyelvjárás, mostanában növi ki magát a fasizmus “eszközeként”.”

      A fiamnak van egy lengyel anyanyelvű volt iskolatársa/barátja, akivel Pestről Krakóba repültek repülőgéppel és onnan – Ukrajnán és Belorusszián keresztül – vonattal mentek Leningrádba. Lengyelországban természetesen a srác tolmácsolt a fiamnak, de Nyugat-Ukrajnában is. Azután a belorusz határhoz közelítve az orosz anyanyelvű fiam vette át a tolmács szerepét. Pedig állítólag mindenütt ukránul beszéltek. Ha az ukrán tkp. egy vidéki (orosz) nyelvjárás, akkor a svéd tkp. egy vidéki (német) nyelvjárás – vagy fordítva? Fiatal főiskolai oktató koromban egy főiskolai küldöttség – oroszul tudó – tagjaként munkalátogatáson voltam a bulgáriai testvér-egyetemünkön. Az egyik tanszéken az érdekelt kollégám kért egy tanulmányi programot. A bolgár kolléga szabadkozott, hogy oroszul nincs – az orosz volt a tárgyalási nyelv -, csak bulgárul. Mire én óvalanul azt találtam mondani, hogy “nem baj, a bolgár nagyon hasonlít az oroszra, meg fogjuk érteni”. A bolgár kollégák őszinte felháborodással csattantak fel: “Már elnézést, de az orosz hasonlít a bolgárra!” – na ennyit a “tkp. vidéki nyelvjárásról”.

      Válasz
      1. Tovaris

        A volt Szovjetunióban az Ikarus révén nagyon sok helyen megfordultam. Így nem csak földrajzilag, hanem etnikailag is sok közegben fordultam meg. Kijevben – Phoenix-et igazolva, valóban két nyelven volt kiírva minden hivatalos és nem hivatalos felirat. Írott alakjában markáns eltérés van a két nyelv között, de amikor hallgattam őket, nagyon sokat megértettem, mert a szótövek zöme – mint minden szláv nyelvben – etimológiai hasonlóságokat mutattak De bárhol kérdeztem valamit oroszul, megértették és válaszoltak is rá, ha keverték is bele az ukrán szavakat.
        Bjelorussziában (Belarusz) is hasonló tapasztalatokat szereztem.
        A Szovjetunió más köztársaságaiban aztán volt minden. Oroszul mindenki beszélt valamilyen szinten – talán Kazahsztánban a legjobban – de voltak olyan helyek, ahol én tudtam a legjobban oroszul. Ekkor értettem meg igazán, hogy “vakok között a félszemű a király”…
        Természetesen igen sok orosz többségű régióban is annyira eltért maga az orosz nyelv is – mintha Németországban jártam volna, és pl. Baden-Württenberg-ben nem értettem jóformán semmit. Svájcban is hasonlóképpen…meg Tirol-ban…
        Nos, Ukrajna keleti felében és délkeleti régióiban is, jelentős számú az orosz anyanyelvűek száma, már csak azért is, mert ezek a területek azt megelőzően az Orosz Föderációhoz tartoztak. Ezt nem tudomásul venni és erőszakkal megváltoztatni – még látszólag sem sikerülhet.

        Válasz
      2. Tovaris

        1954. februárban a hódmezővásárhelyi óvodába azért nem vettek fel, mert a vezető óvónő ezt írta: ” Kedves Szülők! Sajnálattal értesítem Önöket, hogy gyermeküket nem tudjuk felvenni az óvoda intézményébe. Indoklás: a gyermek a fasiszták nyelvét beszéli, magyarul képtelen kommunikálni. ….Aláírás:…….vezető óvónő. Szabadság!

        Nos, ez legalább olyan otromba dolog volt akkor, mint az ukrajnai “nemzeti ukrán nyelv erőltetése napjainkban – a semmiért. Igaz, hogy “nyelvében él a nemzet” – de ez az oroszokra ugyanúgy érvényes, mint az ukránokra.

        Válasz
        1. Emil

          Ez az óvónő szimplán hülye volt. Ilyen rendelkezés soha nem született még a Rákosi éveiben sem. A túlbuzgó liba akkor is ritkaság volt. A mai Ukrajnát ne hasonlítjuk a szocialista korszakhoz. A politika egésze fasiszta lelkületű. Sajnos. Amúgy természetesen a nép ott is sokféle és a többség csak fel, tűri a szenny felülkerekedését.

          Válasz
          1. Tovaris

            Tudom. De pont az emberi hülyeség időnkénti túltengését akartam érzékeltetni, amely egyes rendszerekben nem csak megtűrt, hanem gerjesztett is volt.

          2. gruz

            Azért ma ezek a túlbuzgó gúnárok léteznek: Bolgár György a mai műsorában: ” mindegy, hogy valakinek az apukája kommunista volt vagy nyilas” Ez az alak MSZMP tag volt… De hű szolgája a hatalomnak.

      3. Tovaris

        Nekem, amikor Bulgáriában dolgoztam 3 évig – némileg sikerült elsajátítani a bolgár nyelv egy kis részét, de az igeragozásuk még a németnél is bonyolultabb, nehezebb – sokkal nehezebb, mint pl. az orosz – pedig az is nagyon nehéz.

        Válasz
      4. Emil

        A vidék felköltözött Kijevbe… Ez a 70-es években valóban jellemző. Ne menjünk bele a dologba, mert elvisz a fő vonaltól és én is johetnék példákkal. Fontosabb ma az, hogy az ukrán nyelvet hogyan játsszák ki az orosz ellen, miképpen lesz az ukrán nacionalizmus sokak számára megélhetés. Az ukrán nacionalizmus rémtetteinek elhallgatásában nemcsak a magyar sajtó jeleskedik, hanem mindenekelőtt az amerikai és a brit. A 444 például mást sem csinál Ukrajnával kapcsolatban, mint kimásolja az amerikai sajtó egy piciny, de szélsőségesen ukránbarát részét.

        Válasz
        1. Tovaris

          A donyecki háború óta számos videót néztem meg, és amikor az orosz anyanyelvű “szeparatisták” kihallgatták az elfogott ukránokat, minden nehézség nélkül, – semmiféle tolmács nem kellett – tökéletesen megértették egymást. Én is sokat megértettem a szövegekből, annak ellenére, hogy oroszból korántsem vagyok olyan perfekt, mint a cikk szerzője, ill. Phoenix – úgy, hogy nem a nyelvi különbözőség az ellentétek oka.

          Válasz
  6. Phoenix

    “Az ukránokról ma már mindenki tudja: borzalmas kegyetlenséggel tudnak kínozni.”

    Maradjunk annyiban: az ukrán (és bármilyen más nemzetiségű) nácikról tudjuk. Nem kell a russzofóbiával az ukranofóbiát szembe szegezni!

    Válasz
    1. TT

      megint a történelem és a lényegről való figyelemelterelés. Itt nem szó szerint kell érteni, hogy minden ukrán, nyilván csak az ukrán fasisztákra gondol a szerző. Ne legyünk már ilyen szőrszálhasogatók.. Az ukránok talán még a magyarokon is túltettek kegyetlenségben, nem véletlen, hogy az SS annyi ukránt alkalmazott, ők voltak, ahogy mondták, a nácik legvadabb kutyái,, a “wachmanok”. .Az ukrán fasizmus mai borzalmairól alig tudnak valamit a magyarok, szinte semmit.

      Válasz
      1. Phoenix

        Ne haragudj, de ez nem elterelés.

        A rossz ellen csak úgy lehet küzdeni, ha mi jobbak vagyunk.

        Itt nálunk is a “derék” “demokratikus ellenzék” az orbáni tekintélyelvű nacionalista-soviniszta bünbak-képzésre (mennyivel egyszerübb lenne “félfasizmusra”-t írni ☺) russzofóbiával reagál – meg is ette a fene az egészet.

        Válasz
      2. Phoenix

        Nem tudom, hogy hallottál-e a Ii. világháború alatti “erdélyi menekültekről”, akik a nyilas puccs egyik erős támogatói voltak. Nos, Ukrajna valahol az Orosz Birodalom Erdélye (a doni kozákok a székelyei). Az ukrán fasizmus tehát történelmi és nem faji következmény.

        A Magyarországot felszabadító szovjet csapatok jelentős ŕésze is ukránokból állt. Apám, sokakhoz hasonlóan annyit tudott – az “oroszoktól” tanulva – “oroszul”, hogy “kagda bugyit mir?” (“mikor lesz béke?”), meg hogy “kleb” (“kenyér”). Amikor kikerültem Leningrádba, akkor tudtam meg, hogy apám “orosz tudása” valójában ukrán volt.

        Válasz
        1. Tovaris

          1956-ban a német nemzetiségű Mórt megszálló szovjet csapatok parancsnoka egy Haritonov nevű ukrán őrnagy volt. Visszaemlékezve, valóban másképpen beszéltek, de azért “értettük”.

          Válasz
      3. Tovaris

        A Nagy Honvédő Háborúban a Vörös Hadsereg létszámának csak a fele volt orosz nemzetiségű. A legtöbb ezen túl az ukrán volt, majd a kazah, belorusz, grúz – és úgy minden nemzetiség is alaposan megtalálható volt. Márpedig azok az ukránok a Szovjetunióért harcoltak….

        Válasz
    2. Tovaris

      Az ukránok zöme – hasonlóan az oroszok túlnyomó többségéhez – szláv testvérnépeiknek tartják egymást.

      Válasz

Hozzászólás