Tovább pörög a Ságvári-botrány:
http://www.atv.hu/videok/video-20150227-tovabb-porog-a-sagvari-botrany
Tovább pörög a Ságvári-botrány:
http://www.atv.hu/videok/video-20150227-tovabb-porog-a-sagvari-botrany
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ahogy visszaemlékezem, Somi Judit álláspontja tükrözi legjobban az ún. „eurokommunizmus” nézeteit, amelyben a sztálinizmusra hivatkozva – megpróbálták a Szovjetunió akkori vezető szerepét csökkenteni a kommunista ideológia terjesztésében, de leginkább a képviseletében.
Mint utólag visszatekintve, az „eurokommunizmus” károsabb volt a szocialista világrendszerre nézve, mint sztálinizmus – nem akarom csökkenteni a sztálinizmus okozta károkat.
Aki nem ismeri az orosz-szovjet történelmet, a mozgatórugókat, annak fogalma sincs arról, hogy egy ilyen társadalmat nem nagyon lehetett volna ilyen gyorsan és ily’ mértékben kiemelni a cári elnyomásból.
De ha valakinek nem tetszik az orosz-szovjet történelem, tanulmányozhatja a kínait is.
Magától semmi nem megy, be kellene már látni….
Tovaris, elég rosszul emlékszel. Ha megvàlaszolod a kérdéseket, azt is megtudod, ki az az SJ…
– Ki hamisította meg a demokratikus centralizmust és tette egyeduralkodása eszközéve?
– Hová vezet a demokratikus centralizmus eltorzítása, a lemondás az egyéni felelősségről… a (lelkiismereti) kényszer alkalmazása?
–Ennek segítségével ki csinált Trockijból, Buharinból, Pjatakovból, Zinovjevből, Kamenyevből és a régi bolsevik gárdából „népellenséget”, „imperialista ügynököt” és végeztette ki mindig a «demokratikus centralizmusra» hivatkozva ?
– Ki vonta személyes irányítása alá a Kominternet ugyanezen «demokratikus centralizmus» nevében tökéletesen hibás, sőt ellenforradalmi elképzeléseivel, likvidálta a német forradalmat, döfte hátba a spanyol forradalmat, késztette megadásra a kínait, stb?
– Kinek uralmáról mondta Lenin özvegye, hogy ha férje élne, börtönben lenne?
– Ki fejezte le a Vörös Hadsereget (50 hadtest- és 154 hadosztályparancsnok, Tuhacsevszkij kivégzése) 1936-39 között? Kinek a hibájából jutott Hitler egy félév alatt már Moszkváig, a Vörös Hadsereg 4 milliós emberveszteségével? A saját hibás stratégiája miatti harctéri kudarcok után ki lövette le tábornokait?
– Ki küldött a Gulágokba több százezer embert, száműzött szülőföldjéről egész népeket pl. a csecseneket, az ingusokat, a karacsájokat, a balkárokat, a kalmüköket és a meszhet törököket?
– Ki paktált le a háború után a nyugati hatalmakkal Európa felosztásában (megakadályozva a proletárforradalmakat)? Ki folytatta (most már a csatlósországokban is) az újabb koncepciós pereket, kitelepítéseket?
– Ki a bűnös abban, hogy a szovjet népet megfélemlítve nyomorban tartotta, bürokrata társaival együtt visszavetette a forradalmat, megakasztotta az egész nemzetközi munkásmozgalmat, tönkretette máig hatva…
– Miért hagyták (a tábor minden országában) 24 éve a köztulajdont az átkonvertált bürokrácia által elprivatizálni, amely visszavitt bennünket a kapitalizmusba, annak is a legrosszabb válfajába?
– Kinek köszönhetjük, hogy a kommunizmust az elfajzott munkásállamokkal azonosítják?
… Nyilvánvalóan a polgári propagandának, azaz a rendszerváltás után államvallássá tett antikommunizmusnak. A TGM, Konok Péter, abal, anarchista-reformkommunista-oppurtunista irányzatokat egy jobb korban senki sem tekintette kommunistának. Ahogy a Vajnai-féle eurokommunistákat és a Thürmer-féle keleteuro-kommunistákat sem.
Félreértések elkerülése végett: pontosan a Sztálin halála után „fajzottak el” – azok a munkásállamok: http://en.wikipedia.org/wiki/Capitalist_roader … és ez kb. így is van: mert pl.: egy Antall József nevezetű történelemtanár, már az ötvenes években megkezdhette a maga bájos kis Horthy-retroját…
„– Miért hagyták (a tábor minden országában) 24 éve a köztulajdont az átkonvertált bürokrácia által elprivatizálni, amely visszavitt bennünket a kapitalizmusba, annak is a legrosszabb válfajába?”
Jó kérdés. Ha 3 tényezőt kellene kiemelni, szerintem ezek lennének:
1. a már hivatkozott kapitalista utasok elleni fellépés elmulasztása. Más szóval a vörös terror feladása. Így aztán az értelmiség – minden következmény nélkül – szépen belenevelte az emberkéket a szolgaságba. „Nem érdemelsz ennyit se”, „nem fenntartható rendszer”, „adósságból élés stb.” Amikor a jenkik elküldték a koronát (1978 január) – ebben az országban gyakorlatilag már nem létezett népi értelmiség – na jó -, talán a Moldova Gyuri bácsi. Komprádor burzsoá álmokat dédelgető, mohó sznobok alázták a népet, tették gúny tárgyává az elkötelezett pártmunkásokat – és aki művelt volt, nem állt ki mellettük. Végül is a tőkés restaurációt nem NATO invázió (ahogy vártuk), vagy véreskezű puccsisták verték végig, hanem bigott tanítónénik, mérnökök, gátlástalan orvosok és végül, de nem utolsósorban az irodamókusból nagy titkok tudójává előlépett közgazdászok. Belőlük lettek aztán a legalantasabb helytartók.
2. az a sokat emlegetett 40 év – a társadalmi felejtés. A nyolcvanas évekre a ferencjóska és Horthy éra borzalmai elhalványodtak – már nem éltek elevenen a nép lelkében. A plebejus társadalom készen állt arra, hogy újra átlélje azokat.
3. A neokolonializmusnak meglehetősen hatékony módszertana alakult ki – már a 20-as években – amit aztán tovább tökéletesítettek. Ez nevezték el neoliberalizmusnak és ennek az ügynökei voltak azok a megveszekedett őrültek, akik az utcákon rohangáltak 1988-ban. Az 1. pontban taglaltak következtében – szépen végig tudták zongorázni az egész kótát. Mindenekelőtt a propagandával – ne feledjük, hogy a kapitalizmus szó 2010-ig nem is szerepelt a közbeszédben – „szociális piacgazdaság” néven etették meg az emberkékkel. Az csupán egy mítosz, hogy az emberek alig várták, hogy levethessék a kommunista igát. Jól megvezették őket – és azóta sincs olyan értelmiségi, aki utat mutatna. Idestova négy évtizede úgy rohangásznak, mint az eltévedt utas a setét erdőben: egyik útonállótól a másikig.
Napnál világosabb, hogy az egész a Sztálin démonizálásával és rajta keresztül a Szovjetunió felfelé ívelő periódusának megtagadásával, meggyalázásával, sárba taposásával kezdődött el. A vörösterror elutasításával, a szoc. blokk elvesztette a védekezőképességét. Olyanná vált, mint egy AIDS-es beteg. Nem ebbe pusztult bele, hanem a 60-as évektől a pártba szívárgó Matolcsy, Kupa, Békesi, meg a többi görény aknamunkája ásta alá a rendszert. Így a Sztálin halála utáni kor egy átmeneti időszakká vált. Szegény Kádár személyes tragédiája, hogy pont ilyen időben lett az ország vezetője.
Itt 1982-ben – az IMF hitel aláírásával és a VGM-ek beizzításával véget ért a nóta. A terrorral még hat évet kivártak. Akkor szabadították el láncairól dr. Németh Miklóst. A „rendszerváltás” 1993-ban befejeződött, mégpedig a privatizációs törvény oktrojálásával – ez egyben a tomboló infláció vége is – teljesen véletlenül – ugyebár. Az azt követő időszak már a polgári szabadságjogok kiterjesztéséről – magyarán: a szegények elleni terror fokozásáról szól.
Mielôtt ilyeneket irnàl le, „r”, mint « TGM, Konok Péter, abal, anarchista-reformkommunista-oppurtunista irányzatokat egy jobb korban senki sem tekintette kommunistának », nézz utàna – talàn a legautentikusabb Marxnàl – mit is jelent a szó: kommunista. Aztàn nézz utàna annak is, hogy a mozgalmat monolitikus tömbnek a kommunizmus meghatàrozo személyiségei soha nem gondoltàk. Csak a te Sztàlinod, aki a Szovjetunió lényegét, a szovjeteket, tanàcsokat, a szakszervezeteket és az üzemi bizottságokat kiüritette; a munkásállam apparátusàt teljes átalakuláson vitte keresztül: a bürokrácia foglalta el a szovjetek mint osztályszervek helyét az általános választójog fikciójával Hitler-Göbbels stílusában (a perek véres «hihetetlensége», a lenini baloldal megsemmisitése megmutatja); azok váltak a munkásosztály felett gyakorolt bürokratikus erőszak eszközévé. A sztàlinizmus = a szociális egyenlőtlenséggel és a politikai elnyomással, aki ezt akarja visszahozni, az nincs magànàl.
Megbocsásson, ez hamisítás, éspedig éppolyan hisztérikus, mintha a szélsőjobbtól ollózta volna ki.
A sztálinizmus a történelmi valóság szerint = a szociális egyenlőséggel+a rousseaui „szabadságra kényszerítés” szigorával. (Ez pedig nem elnyomás – az elnyomás a kapitalizmusra kényszerítés.)
Sztálin nem is tehette volna meg, hogy „kiüresítse”: a bürokratizálódás az államszervezéssel már ’18-tól kínozni kezdte a tanácsi államot – különben Nagyapó nem kellett volna már kb. ekkortól a bürokratizmus ellen küzdenie.
(Megjegyzés: a professzionalizálódás szükségessé tette a funkciók „megmerevedését”, de nem jelenti a tanácsiság feladását: a tanácsiság ugyanis nem csak territorális, hanem professzionális elven is működik.)
TGM nem igazi kommunista, hiszen még soha, egyetlen cikkében sem érvelt a társadalmi tulajdon visszaállításáért. Az, hogy egy román munkanélküli agyonverése ellen tiltakozott, az még csak lágy szívű, dickensi kispolgárrá avatja, de kommunistává soha.
Arról már nem is szólva, hogy őrültség „elnyomással” és „szociális egyenlőtlenséggel”(??????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????) vádolni Sztálint, mikor a) a SzÚ 1924-es Alkotmánya belpolitikai kérdésekben helyben hagyta az 1918. évi РСФСР Alkotmányt, amely pedig kifejlettebb formában az 1936-os, Sztálin által elfogadott buharini Alkotmány képében jelent meg, és az 1947-es megújításban is megőrizte társadalmi egyenlőségre, igazságosságra alapozott voltát.
b) Sztálin egyáltalán nem nyitott teret a kapitalista visszarendeződésre, sőt, az ún. „terror” (náciknak persze terror, hisz ők sokkot kapnak, ha a melós érdeke védve van, de nekem, munkásnak…) éppenséggel az elitárius szándékok törvényes, rendőri akadályozását jelentette.
Szóval, mint ott áll, Lucsse menyse da lucsse – tanulni kell bizonyos területeken. http://www.vkpb.ru/images/pdf/Lenin_pss/tom45.pdf
Még egy fontos ideológiai lehatárolás: ősszel hangzott el egy egész jó előadás a Marx-konfon, ahol az „elnyomás” fogalmát megkapta a feudalizmus, és korszakolás szerint szétválasztva a „kizsákmányolás” fogalmát a kapitalizmus.
Csehov (nevét pimaszul birotló), strucc vagy, homokba dugott fejjel??? Provokàtor??? Esetleg a hülyeség netovàbbja???
Kedves Asszonyom! Abban egyetértünk, hogy nem minden hadosztály parancsnokot végeztetett ki Sztálin ugye? ( természetesen egy is sok). Tehát a a SZU-nak minimum ennyi hadosztálya volt. Egy hadosztály élelmezési létszáma, olyan 16000 fő. Ez összesen kb. 2.5 milliós hadsereg békeidőben. Ez pedig a minimum. Mi van ha csak a parancsnokok felét, akkor már 5 milliónál tartunk? Tehát ha a számokkal dobálózunk, akkor óvatosan dobálózzunk, mert nem tudni kit talál el. A számokat ismerni kell, meg kell barátkozni velúk. Akkor sokat segítenek, hogy a világ dolgaiban eligazodjunk.
Kedves uram,
Ha egy is sok… akkor mirôl beszélünk? Cinikusan azt is lehet mondani, maradt még elég emberanyag a a Vörös Hadsereg 1936-39 közötti 50 hadtest- és 154 hadosztályparancsnoka, Tuhacsevszkij kivégzése utàn is, ugye?
Nyilván nem lehet Sztálint közvetlenül felelőssé tenni minden rossz intézkedésért, de az általános felelősséget neki kell viselnie a felsőbb katonai vezetésben kialakított káros atmoszféráért, számos inkompetens személy kinevezéséért, a megfelelő pillanatokban politikájának határozatlanságáért, melynek irányát, célját egyáltalán nem is ismerhették a katonai parancsnokok. „Az 1941-es katasztrófában süketnek mutatkozott a nyílt és világos figyelmeztetések előtt… Mivel nem állította meg a német offenzívát, jún. 24-én Sztálin letartóztatja a védelmi alkomisszárt, Mereckovot. Az NKVD még 40 más magasrangú katonai vezetőt is belekever az összeesküvésbe, hárman a Központi Bizottság tagjai is, öten a Legfelsőbb Tanácsé, ketten a spanyol polgárháború hősei (Szmuskevics a Szovjetunió hőse kitüntetés birtokosa is). Követik az 1937-38-ban likvidált elődeiket. Az „összeesküvés” összefoglalja, egyszerűsíti, diabolizálja a katonai vezetőket. 15-öt közülük mégis kiszabadít közülük, a többi huszonöt azonban okt. 28-án ítélet nélkül kivégezteti.”
A sztàlinizmus „örökségét” annak, aki kommunistànak tartja magàt, nem letagadni, vagy minimalizàlni kell, vàllalni meg plàne nem. Szembe kell nézni vele, szakitani, mert «A proletariátusnak… félre kell söpörnie az ő elnyomására alkalmazott gépezetet, másrészt azonban biztosítania kell magát saját képviselőivel és hivatalnokaival szemben is.» (Fridrich Engels)
Bocsánatáért esedezem, de én nem Sztálinról fogalmaztam meg rövid hozzászólásomat, hanem arról, hogy a számokkal vigyázni kell. Nem szabad liberális értelmiség számadatait lemásolni a netről. Azokat mikor megismerjük végig kell gondolni, és elemezni. A „kommunizmus több százmillió áldozatáról” is csak a vezető értelmiség szokott megemlékezni. Olyan ez mikor a neves magyar szabyharczy (aki végére még mszps képviselő is lett) rájött, hogy azt nem szabad mondani sok oldalnyi volt a róla szóló állítólagos anyag, hanem hitelesebb, ha azt mondja, hogy 12 zöld és 3 barna dossziéban voltak a jelentések a negyedik polcon balra. Ismétlem a számok segítenek bennünket, de a gondolkodást nem pótolják. Írjam még azt is, hogy „vitát a magam részéről lezártnak tekintem”? 🙂
Nem kell semmiért sem ‘esedezni’. En Sztàlinrol fogalmaztam, ti. rola volt szo, nem a szàmhàborùrol. Nem kell minden hülyeséget belekeverni, ha elvi vitàrol van szo.
„Nem kell semmiért sem ‘esedezni’. En Sztàlinrol fogalmaztam, ti. rola volt szo, nem a szàmhàborùrol. Nem kell minden hülyeséget belekeverni, ha elvi vitàrol van szo”
NEM, SÁGVÁRIRÓL VOLT SZÓ. A SZÁMOK PEDIG NEM SZÁMHÁBORÚRA VALÓK (ESETENKÉNT ARRA IS, DE AZT UTTÖRŐK JÁTSZOTTÁK) A FELADATUK AZ, HOGY AMIKOR ELVI VITÁT FOLYTATUNK, AKKOR LEGYENEK SZILÁRD TÉNYEK. ÉS MINTHA NEM ÉN KEZDTEM VOLNA A SZÁMOKAT BELEKVERNI.
Amikor elvi vitát folytatunk, akkor elvekről szoktunk vitatkozni. Nem a mi stílusunk az egyik rendszer hibáit, a másik erényeivel összevetni. Ugyanis nem vitatható, hogy az Ön által preferált burzsoá rendszernek is vannak pozitív, sőt vannak jobban működő példái, mint az általam magasbbrendűnek gondolt szocialista rendszereknek. De amikor polgári rendszer híveivel vitatkozom, én nem Hitlerrel, vagy Pinochet-vel indítok.
Tudomásul kell vennie, mert tények által bizonyított dolog, hogy az un. államszocializmus (vagy hogyan is csúfolják az önmagukat liberálisnak hazudó értelmiségiek) a magyar nép számára élhetőbb rendszert alakított ki mint a tőkés restaurációval létrejött rendszer. Nem tudom, de van olyan érzésem, hogy románok sokasága még a Causescu rendszeréről is ezt gondolja. Elég ha fejlődésében tekintjük a két rendszert, sőt csak így szabad tekinteni. Most megengedő leszek, és az általam kedvelt rendszert 1949-től számolom. Hozzáadok 25-ot eljutok 1974-ig. A változások irányát elég csak összevetni az 1989 és 2014 közötti 25 évvel. Látja, milyen érdekes dolgokra lehet használni a számokat?
Ezeken a lapokon senki sem állítja, hogy vissza kell, vagy lehet fordulni 1989 előttre, mert mindannyian érezzük, hogy hibákat követtünk el. Ki-ki akkorát, amilyen pozícióban volt (szerény személyem és Gorbacsov pl. egyaránt hibás, de ha csak én hibázom azt még túlélte volna rendszer). De egyikünk sem állt át, a hatalom oldalára, csak Gorbacsov. Ezeken a lapokon igazi szociáldemokraták (ui. rossz hírem van, az igazi szociáldemokraták is szocializmust akarnak!), kommunisták időnként a polgári baloldal, ha ez nem eufemizmus, képvielői is beköszönnek. Én tehát értékesnek tartom az Ön véleményét, és csak arra kértem meg, hogy a számokkal csak „pontosan, szépen”.
A saját első érvelésemet tovább gondoltam, és rájöttem, hogy háborus és nem békebeli hadosztály létszámmal számoltam. Sajnos nem találtam a különbségre adatot, így el kell ismernem, hogy gyenge az érv, de módszerében az érvelés nem hibás. Sőt nem is hülyeség!
Gruz, te Sztàlinrol beszéltel, nem Sàgvàrirol. Erre vàlaszoltam. Nekem ùgy ûnik, te vagy, aki a burzsoá rendszert preferàlod, szàmolgathasz jobbra-balra, akkor is. Rossz hireid („képvielőidnek”) szintén hamisak. Blabla, blabla, blabla
Hát igen. Ezek kemény érvek. Meghajlok mind a tartalom és a forma előtt.
Csupán a rend kedvéért. Az államszocializmus despotikus szakaszának a Szovjetunióban (tudománytalanul: a sztálinizmusnak) legalább két történelmi pozitívuma van: 1/ A volt cári Orosz Birodalom modernizálása (a Baltikum és Finnország kivételével); 2/ a náci Németország megsemmisítésében betöltött döntő szerep. Másképpen fogalmazva: a keleti szláv etnikum megvédése – s így az egész emberiség megóvása – a német nagytőke háborús világuralmi terjeszkedésétől, eljuttatva ezt az etnikumot a faekétől az űrkutatásig.
Mondja Judit, Ön lehet, hogy a kákán is csomót keres… ? Most más volt a téma, nem a termelőeszközök. Pont engem oktat ki ebből, aki erről tanulmányok, sőt könyvek sorát publikáltam. Vicces, De OK: Ha emlékszik a rendszerváltáskor a Ságvári ügy (szintén könyvet csináltunk Ságváriról két nyelven, a The Guardian is írt róla, mert nemzetközi tiltakozást szerveztünk) már felmerült, mert Ságvári szimbolikus figurája lett a régi államszocialista rendszernek, az akkori, 90-es évek eleji nácik és a kormány szintén rajta akarta elverni a port. Másfelől a rendszerváltás legitimációs ideológiája a maga antikommunizmusával azonosította az antifasizmust is a régi rendszerrel. Érti, Judit? Így jön be a Ságvári-dosszié a rendszerváltás lényegéhez. Tehát a rendszerváltás nemcsak a termelőeszközök kisajátítása szintjén ment végbe, hanem a kultúra, az ideológia, a szimbólumok stb. szintjén is. Most viccelek: biztos, hogy ezt a problémát nem érti vagy csak az időmet rabolja??? :):)
Vàlaszolok – és részemrôl lezàrom. A “kákán” megvan a “csomó”: “a rendszervàltàsnak kezdetben az volt tétje, hogy az antifasizmust hogyan lehet lejàratni”. Fenntartom, hogy nàlunk is, màshol is a termelôeszközök magàntulajdona volt és maradt a tét, ennek csak vonzata, lecsapodàsa az ideologiai harc, a propaganda, a Sàgvàri-ügy, az antikommunizmus, a rasszizmus. (Még azt is jobban megérteném, ha azt mondanà Tamàs: taktikailag nem lett volna helyes ezt igy kimondani – akkor viszont ezt a mondatot sem kellett volna…).
A màsik hozzàszolàshoz: ha a “gulágozók”, a “sztálinozók” a hibàsak, “a szocialista rendszer .. kritizált hibái és esetleges bűnei miattiönmarcangolók” stb, akkor soha nem lesz baloldal, ha vagyunk képesek szembenézni a mùlttal, valamint jelenlegi sajàt hibàinkkal, akkor soha ki nem màszunk ebbôl a kàtyùbol.
Emlékek jönnek elő. A rendszerváltás kezdetben nem arról szólt, hogy legyen-e kapitalizmus vagy sem, hanem a politikai harc az államszocializmus hazai szimbólumai körül forgott (1956 micsoda; az állampárt mennyire maradhat fenn; kell-e Nagymaros; szólhatunk-e a határon túli magyarok mellett; az antifasizmus őrizendő hagyomány-e stb.). Arról egy egész időszakaszban nyíltan nem esett, ami az igazi tét, hogy kié legyenek a termelési eszközök. Ment a hablatyolás a szociális piacgazdaságról. Számomra Tamás az ideológia és termelési viszonyok kapcsolatát DIALEKTIKÁJUKBAN ragadja meg.
Tiszelt Judit!
Ugyan Ön a vitát lezárta, de csendesen megjegyzem, hogy ezen az oldalon legfeljebb megállapítjuk, hogy nem tudunk zöldágra vergődni, és udvariasan megkérjük a másikat, hogy ezért ne folytassuk.
Kérjék meg egymàst udvariasan, részemrôl elzàrom.
Egyetértek.
Részemrôl: elmondtam azt, amit el kellett. Nem gondolom, hogy bàrki is kényszeriteni tudna a folytatàsàra – persze a vilàg minden kincséért nem akadàlyozom (nem is tudnàm, nem is akarnàm).
Nem mondanàm KT-t „szerencsétlen interjùalanynak” (aki nem tudja mit beszél) és nem arrol szolt a mondat, hogy „hozzà tartozott”, hanem ùgy: az volt a tétje. A tét a termelôeszközök birtoklàsa, magànkézbe adàsa volt, a tôkés „piacgazdasàg” teljes bevezetése, ennek kisérôjelensége a régi-ùj ideologia. Ez pedig nem a kàkàn csomo keresése, hanem a dolog lényege. Szintén nincs arrol szo, hogy „alàvàgnànk” egymàsnak, mindössze arrol: „dolgozni csak pontosan, szépen….”.
Kedves Judit!
Azt, hogy ezt szerencsétlen népet félrevezessék, ahhoz kellett az antikommunista gyűlöletkeltés. Ennek nagyon lényeges eleme volt az ideológiai, propagandisztikus, előkészítés. A termelőeszközök magánkézbeadása cél volt, nem pedig tét. A tét az én fogalmaim szerint az volt, hogy meg lehet-e ezt valósítani. Ehhez kellett a kommunisták démonizálása, és lehetőség szerint legnagyobb hazugságok tényként való beállítása. Ehhez keményen hozzájárultak a „gulágozók”, a „sztálinozók” (35 évvel a halála után) és bizony nem kevés akkori „elvtársam”, hogy pl. Pető et.-re, Lengyel et.-re (akit kizárt a párt de pedig menniyre maradt volna), vagy a „drága Bolgár Úrra” és még sok kétszínű emberre gondolok. Ezek nélkül nem lehetett volna, a legjobban működő szocialista rendszerből a térség legnacionalistább kapitalizmusát csinálni. A nácizmus az egyetlen hagyományuk, ehhez fordultak tehát. Sajnos azokra a tisztességes sokakra is gondolok akik még ma is önmagukat marcangolják a szocialista rendszer általuk (akkor is!!!) kritizált hibái és esetleges bűnei miatt, mikor a burzsoá rendszer elmúlt 25 éve a bűnök és „hibák” (bocsánat rendszerelemek) sokszorosát termelte.
Drága asszonyom! Tényleg ne tereljük félre a dolgokat, mert „dolgozni csak pontosan, szépen …” amihez az is hozzátartozik, hogy hatékonyan eredményesen és nem csak néhány ember hasznára.
Ezt is megerősítem. Annál is inkább, mert a “gulágozók”, a “sztálinozók” messze nem az államszocializmus tisztességes történeti kritikájára törekedtek, hanem bűnbak-állító indulatok gerjesztése, ideologikusan és propagandisztikusan leegyszerűsítő, érzelmeket korbácsoló világlátás kialakítása volt a céljuk, hogy elrejtsék a kapitalizmus visszaállításának folyamatát a nép elől. Magam részéről MOST lépek ki e vitából.
atyaúristen, kedves jóságos Somi Judit! Tényleg csepűrágás, amit csinál. Itt most nem nem a rendszerváltás a téma, a jó isten áldja meg magát. Az antifasizmus. A szerencsétlen interjúadó K. T. az antifasizmus probléma szempontjából hangsúlyozza, hogy már annak a lényegéhez tartozott az antifasizmus lejáratása. Ennyire érti az interjú üzenetét??? :):)::) Hogy Ságvárit már az első perctől ki akarták iktatni…Maga nem emlékszik már erre? Nem itt élt? Azt hittem maga aztán örülni fog az itt elhangzottaknak…Éppen az ilyen régi munkásmozgalmiak értik még az ilyen koncepciót.Hihetné az ember. 🙂
Akkor minek kellett ezt a mondatot belekeverni????? Heeee???
Kedves Asszonyom! Sok tény, de a jelen ukrajnai helyzet is azt mutatja, hogy a fasizmus a tőkés rendszer immunrendszere. Akár deklarált cél volt, akár nem, derék rendszerváltóink együtt masíroztak csurkával. Nem kell nekem megvédenem KT-t, ugyanis igazságot mondott. Akiket védeni kell azok bizony a tudatlan követői a direkt hazugoknak.
Kedves Judit! A sztálinizmus összes pozitív hagyományát egy mai kommunistának is vállalnia kell. A hibák és a szörnyűségek feltárásra kerültek. S javára vált ez a nemzetközi kommunista mozgalomnak? Egy nagy fenét vált hasznára! A kommunista mozgalom lejáratása akkortól datálódik, amikor a hibákat ostoba módon tárták a nyilvánosság elé, ráadásul sztálinista módszerekkel. Mert Nyikita Szergejevics Hruscsov is sztálinista volt.
Tovaris, nem tudok a „sztàlinizmus pozitiv hagyomànyairol”, ilyenek nincsenek. El kell olvasni Krausz Tamàs könyvét, ott sem talàlunk. Csak és kizàrolag arrol a hallatlan kàrrol tudok, amit a szovjet és a nemzetközi munkàsosztàlyosztàlynak okozott. De ezt viszont egészen közelrôl ismerem.
Én örülök, hogy a rendszerkritikai baloldalnak van egy olyan történész professzora, aki tudós létére közharcos. Szerintem egymásnak nem kellene alávágni. Mellesleg emlékszem, a rendszerváltásnak kezdettől fogva tétje volt az antifasiszta harc mint politikai-erkölcsi érték. Az ellenséget nyírjuk, ne egymást – legalábbis a nyilvánosságban.
Annak én is örülök. Annak kevésbé, hogy olyan – belàtom, meggondolatlan – mondat hagyja el a szàjàt, ami egyszerûen nem àllja meg a helyét. Nem volt a rendszervàltàsnak ilyen tétje, nem az antifasizmust ‘kellett’ legyôzni.
… hanem a nép hatalmát.
De persze nagyon szerencsétlen mondat – és nem is igaz, hogy „a rendszervàltàsnak kezdetben az volt tétje, hogy az antifasizmust hogyan lehet lejàratni”. Kàr volt.
Judit,
ott ahol a NATO csillagot lehet horogkeresztként ábrázolni, a fenti kijelentés teljesen adekvát.
(görgessen lejjebb)
miről beszélünk?
ja tényleg, mi a véleményük a minapi Nyemcov gyilkosságról, elvtársak?
felteszem ez is a fasiszta Amerika műve, nemdebár?
Kedves Olcsó Táplálék!
Úgy látom Ön követi az Ön Gyurcsány Et-sát, aki és idióta társai már Putyin nyakába varrnák az egészet. Ahol a NATO csillagot horogkeresztként lehet ábrázolni? Nos, ha belegondol, alig 5 éve szabadítottuk fel Koszovót, és már tízezrek jönnek el onnan. És valóban, az a szerencsétlen Putyin nem tudja a válságok demokratikus megoldásának módját, hiába mutatjuk meg neki. Néhány tízezer albánt (ukrajnai oroszt) ráveszünk, hogy látogassa meg rokonait Albániában (Oroszországban). Majd teleordítjuk a CNN-t és BBC-t (RT.com-ot), hogy „etnikai tisztogatás”. Majd elkezdjük addig bombázni Belgrádot (Kijevet), hogy egyszer csak elismerik, hogy jé, semmi közünk a Krímhez. Ugye milyen demokratikus? Vagy a szabad Líbiára emlékeztessem, vagy a derekasan felfegyverzett IS hadseregre? Ugye milyen demokratikus? Tényleg, nem javasolná amerikai barátainak, hogy egyezzenek meg az oroszokkal, hogy mind a két állam számolja fel külföldi támaszpontjait. Szegény oroszok, nekik csak egyet-kettőt kellene, Már megint velük van „kidominálva”, hiszen nagyon kiegyenlítetlen lenne a dolog. De ne fessük az ördögöt a falra, itt vannak az Ön barátai, és nem is mennek el innen, sőt szépen gyarapodnak. Mitől van Ön úgy begyulladva?
No, most Ön gyűlölheti Putyint, engem meg nem fűznek gyengéd érzelmek hozzá, de egy dolgot nehéz elképzelni, azt hogy Putyin hülye. Már pedig ebből haszna kinek lehetett? Cui prodest? Hogy külföldiül fejezzem ki magam, amit a magafajta értelmiségiek biztosan értenek. Nekem speciel ez a véleményem erről, bár az áll tőlem legtávolabb, hogy Önnek elvtársa legyek. Bár engem gyakrabban moderálnak innen ki, mint Önt. De ez meg legyen a Mebal problémája.
Megpróbált a manuszkám egy kis burzsoá propagandát terjeszteni. Nagyon silányra sikeredett…
Nem hiszem, hogy Ön az itt megnyilvánulók bármelyikét elvtársának szólítsa. A Nyemcov-gyilkosság Oroszország rendjének megzavarása miatt történt, a lehető legpancserabb módon. A Nyemcov-emlékmenetre az az ukrán „szervező” is elment, aki az ogyesszai vérengzések szervezésében vett részt. Ez gondolom, magyarázza a Nyemcov-gyilkosságot. Szerencsére az orosz hatóságok azonnal letartóztatták.
A NATO-„csillag” egyébként nem csillag, hanem azimut. És, hogy horogkeresztté torzult, annak a NATO imperialista-fasiszta cselekedetei adják a magyarázatot.
Krausz Tamás professzorunk – ahogyan szokta – kiválóan (empatikusan és társadalmi-politikai-gazdasági horizontba helyezve) tárgyalta az ügyet!