Március 15-i felvonulás

VÁLTOZÁS! Találkozó a Műcsarnok lépcsőinél!

Kedves Olvasóink!

Március 15-én nekünk – és Önöknek is – ott a helyünk a Nagy Felvonuláson, amely 15 órakor indul az Andrássy út Hősök tere felőli végéről! Mi a közelben, a Műcsarnok lépcsőinél gyülekezünk többedmagunkkal (ATTAC Magyarország és mások) 14:45 körül.

Mindenkit szeretettel várunk!

Mészáros Gyula

elnök, MEBAL

34 hozzászólás “Március 15-i felvonulás” bejegyzéshez

      1. – Petőfi Sándor –

        EURÓPA CSENDES, UJRA CSENDES…

        Európa csendes, ujra csendes,
        Elzúgtak forradalmai…
        Szégyen reá! lecsendesűlt és
        Szabadságát nem vívta ki.

        Magára hagyták, egy magára
        A gyáva népek a magyart;
        Lánc csörg minden kézen, csupán a
        Magyar kezében cseng a kard.

        De hát kétségbe kell-e esnünk,
        Hát búsuljunk-e e miatt?
        Ellenkezőleg, oh hon, inkább
        Ez légyen, ami lelket ad.

        Emelje ez föl lelkeinket,
        Hogy mi vagyunk a lámpafény,
        Mely amidőn a többi alszik,
        Ég a sötétség éjjelén.

        Ha ami fényünk nem lobogna
        A véghetetlen éjen át,
        Azt gondolhatnák fönn az égben,
        Hogy elenyészett a világ.

        Tekints reánk, tekints, szabadság,
        Ismerd meg mostan népedet:
        Midőn más könnyet sem mer adni,
        Mi vérrel áldozunk neked.

        Vagy kell-e még több, hogy áldásod
        Ne érdemetlen szálljon ránk?
        E hűtlen korban mi utósó
        Egyetlen híveid valánk!

        (Debrecen, 1849. január.)

          1. Mire számítsunk egy olyan országban, ahol a jelenlegi hatalom annak idején „Petőfi nyomdokain haladva vívta ki a szabadságot és a demokráciát” (természetesen, ahogy ők azt maguknak elképzelték) – s odáig fejlődtek, hogy kicenzúrázták a Nemzeti Dalból a „sehonnai bitang embert”…

    1. Nem tudom én mi van a rendszerrel. Mindenütt kerestem a Tanácsköztársaságról szóló megemlékezést, de nem találtam. A Vajnai-féle pártnál semmi, a Thürmer-féle párt legalább egy plakátot kirakott.

          1. Igaz, hogy a 97. évforduló „nem kerek” – de aktualitása mindig kellene, hogy legyen a proletár nemzetköziség ünnepeinek. Ránézek a műhelyen falán lévő, valamikor kulcstartó szekrénykére, az üvegajtó mögött ott van édesapám valamikori kitüntetései között a „Tanácsköztársaságért Emlékérem” is…meg még sok más is…hogy amíg élek, legalább én ne felejtsem el.

          2. Ja. Míg gondosan mellőzik a volt szocializmus ünnepeit, addig az RTL Klub nevű tv-szenny a „Farm” c. „kultúrcsoda” rendezője tehénszarba rejtett kulcsot keresgéltet a nem kevésbé kulturálatlan repedtsarkú celebjeivel – „akadémiai” szinten….

    2. Tulajdonképpen nem is egy sima, sablonosan sztereotip ünneplési lózungra gondoltam, hanem egy tudományos, marxista, történelmi materialista értékelésre, amelyet az azóta eltelt közel száz év generált. De ami késik, az nem múlik.
      Többnyire, persze…

  6. Még időben szólok. Hétfőn ünnepeljük (már, aki még nem felejtette el) – a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 97. évfordulóját. Nem ártana immár 100 év távolságából elemző módon visszatekinteni erre a dátumra. Édesapám vöröskatonaként részt vett a harcokban – nekem tőle vannak az eseményekről emlékeim.

  7. Mivel a lakájmédia jelentősen elkussolta a március 15-i „ünnepségeket”, legfeljebb Orbán megtépázott glóriáját fényezgette – szívesen olvasnék egy összefoglalót az események politikai konklúzióiról – attól, aki ott volt…

  9. Nézve az eseményeket, nekem olybá tűnik, hogy mind Orbán és rendszere, mind az ellene tüntetők alaposan meg vannak zavarodva. Orbán úgy nemzetthyeskedik és játssza a hazaffyt – ezzel kezdett a nyolcvanas évek vége felé is – „szentszövetségi” átoknak nevezi Európát – az ellene tüntetők zsarnoknak tartják – holott a baloldaliság szempontjából azonos platformon állnak.
    Nekem személy szerint sokban ellentmondásos ez az ünnep – eléggé elevenen él bennem német származásom tudata – de én, mint kommunistának és internacionalistának – Petőfi és Táncsics eszmeisége mond a legtöbbet – származásomtól függetlenül.
    Ma a nacionalizmusnak egyáltalán nincs akkora jelentősége és szerepe – mint 1848-ban, amikor szükségszerűség, követelmény volt. Az Európai Unió is bizonyos „nemzetközi” indíttatású – az, hogy régen látott nacionalizmussá, sőt sovinizmussá fajult az EU-t alkotó népek politikája – az csak a történelmi materializmussal magyarázható…

    1. Éppen 1919 (is) mutatja, a számazás nem számít semmit. A nacionalista-ellenforradalmi ellenség kovácsol ebből előnyt a maga etnonacionalista propagandája számára mindenütt a világon. Mi ne vegyük be ezt a gumicsontot a szánkba, hogy ki milyen származású. Ott van pl. a Porosenko-Jacenyuk duo Ukrajnában, bevezették a pronáci, antiszemita rezsimet – amerikai támogatással -, miközben zsidó származásúak. És hány zsidó kommunita van…Mit számít a származás? Vagy svábok (is) szervezik a németek kitelepítésének mai elsiratását a Győzelem 7o. évének megemlékezése kapcsán.Meg ld. a lett waffen SS mai szereplését. Mit számít a származás? A mi családunkban mindenféle „származás” van, de abból semmi nem következik..Megszűnt a szocialista alternatíva és sok ember közösség nélkül marad, akik bevonultak az etnonacionalista tébolyda zászlaja alá. Mi kommunisták maradjunk meg a vörös zászló alatt és tegyük a származásunkat a történelmi véletlen kategóriájába, amiből nemigen következik semmi.

      1. A származás determinál. Nem mindig rosszul vett értelemben. Marx, Engels, Lenin – és nagyon sokan mások nem munkásszármazásúak voltak – de mivel pont amiatt, tanultabbak voltak – különösen érdemük, hogy forradalmárokká lettek.

    2. Hozzátenném, hogy a hazai kutatók közül nem csupán a Telcs által hivatkozott Fekete Sándor publikált pozitívan a communisticus Petőfiről, hanem Pándi Pál is, mégpedig kétkötetes munkát.

      1. Mint ahogy a természettudományos felfedezésekben, a műszaki haladásban egyidejűleg egymástól távol eső helyeken szinte ugyanazokat kitalálták, az a széleskörű gondolkodás eredménye. Az elsőség azt illette, aki hamarabb tudta „szabadalmaztatnia” az általa felfedezetteket…
        A kommunizmus eszméjét sokan Krisztustól eredeztetik – így a marxizmust megelőző tanokban is fel lehetett fedezni a kommunizmus tanainak kezdetleges formáit. A 19. században hatalmas mértékben terjedtek el a forradalmakról szóló hírek, nagyjából a távíró megjelenését követően. Ekkor már a híreket tömegével, gyorsan lehetett továbbítani, a nyomtatott sajtó is minimum naponta meg tudott jelenni, sőt, volt már olyan sajtótermék, amely naponta kétszer is megjelent. Nem véletlen, hogy Marxtól függetlenül is sokak szinte hasonló formában fejezték ki a kommunizmusról alkotott nézeteiket.
        Petőfi tényleg nagyon messzire eljutott, de nyilván a kor társadalmi fejlettsége, az általános műveltség alacsony szintje és a klerikális reakció erősen korlátozta a forradalmi eszmék elterjedését – hiszen pl. Magyarországon még éppen hogy kezdtek kialakulni a Marx által megszüntetendő kapitalizmus kezdetleges formái.
        Abban az időben a „socialismus” eszméje is igen csak kezdetleges volt…

        1. Kedves Tovaris! Igen, valóban kezdetleges volt a „socialismus” eszméje, majd nekünk sikerült tovább rontanunk. 🙂 Bocs a sületlen viccért, de ennek az ősi és természetes eszmének (mert ez a természetes, és nem egymás kizsákmányolása) a sorsa olyan, mint a finom bornak. Ugyanis nincs olyan nagy hordó finom bor, amit egy kis kanál sz@rral el ne lehetne rontani. Minden általunk elkövetett hiba, gyengeség ezt a csodálatos eszmét errodeálta. Az ellenség pedig erős és a hibái nem gyengítik, mert az egész polgári koncepció hibás. Így a kis hiba náluk belefér, meg a nagy bün is. Mieknben a legkisebb hiba is hatalmasnak látszik. Talán ez ad erőt.

Vélemény, hozzászólás?