A „DEMOKRÁCIÁT ÉS INTERNACIONALIZMUST UKRAJNÁBAN!” ELNEVEZÉSŰ KEZDEMÉNYEZŐ CSOPORT FELHÍVÁSA
Csoportunk az alábbi elvek talaján áll:
- baloldali eszmék
- internacionalizmus
- bázis demokrácia
- szociális igazságosság
- az Ukrajnában és a világ más országaiban élő népek kultúrájának megőrzése
Mi, Ogyessza baloldali erőinek kezdeményező csoportja arra hívunk fel: legyen május 2. az ukrajnai demokrácia és internacionalizmus védelmével való Nemzetközi Szolidaritás Napja!
Ebből a célból felhívjuk a világ baloldali erőit, hogy – május 2-val kezdődően – indítsanak szolidaritási akciókat az ukrajnai dolgozók felszabadító harcával!
A mai Ukrajna gondjaival összefüggő szolidaritási akciók formái a legkülönbözőbbek lehetnek: állótüntetések, felvonulások, mozgalmak indítása, vitafórumok, fényképkiállítások és egyebek.
Csoportunk elő fogja segíteni, hogy ezekről az akciókról a tömegtájékoztatási eszközök hírt adjanak.
MIÉRT MÁJUS 2?
2014. május 2-án Ogyesszában vérfürdőre került sor, amiben, távolról sem teljes adatok szerint, 48 ember vesztette életét. Egy részük elevenen megégett a Szakszervezetek Székházában.
E vérfürdőt olyan radikális ukrán nacionalisták és fasiszták rendezték, akik támogatói a 2014 februárjában, Kijevben államcsínnyel hatalomra került rezsimnek.
Ellenfeleik az ukrán fasizmusnak az „Anti-majdan”[1] mozgalomban tömörülő ellenzői voltak. A mozgalom résztvevői különböző politikai irányzatokhoz tartoztak, de egyesítette őket az, hogy mindannyian elutasították az ukrajnai fasizmust. Éppen közülük kerültek ki a május 2-i vérengzés legfőbb áldozatai. Amikor a létszámukat tekintve túlerőben lévő, agresszív és fölfegyverzett fasiszták tömegei megrohanták őket, az Anti-majdan hívei megpróbáltak a szakszervezetek tőlük nem messze álló székházában menedéket keresni. Nekik fegyvereik szinte egyáltalán nem voltak, minthogy következetesen ragaszkodtak a tiltakozás békés eszközeihez. Az ellenfél Molotov-koktélokkal támadt a szakszervezeti székházra, aminek következtében tűz keletkezett. Sokan az ablakokon kiugrálva próbáltak menekülni a tűz elől – az épület előtti járdán azonban az ott álldogáló, megvadult ukrán fasiszták estek nekik. A kétségbeesett emberek segélykérő hívásainak ellenére a tűzoltóság szándékosan halogatta a kivonulást. Amikor pedig a tűzoltókocsik végre mégis kiérkeztek a helyszínre, akkor meg a fasiszták nem engedték oda őket az égő épülethez.
AZ UKRÁN HATALOM ÁLTAL KÖVETETT POLITIKA
Az Ukrajnát uraló államhatalom mindent elkövet annak érdekében, hogy e bűntettel kapcsolatban eltitkolja, meghamisítsa az igazságot. Mind a mai napig nem hozták nyilvánosságra az áldozatok listáját. Titkosították, s így nem hozzák nyilvánosságra az áldozatok halálának okait tartalmazó igazságügyi orvosszakértői jelentéseket. A vérengzés elkövetői közül senkit sem vettek őrizetbe, az államügyészség pedig demonstratívan figyelmen kívül hagyja a bűntetteiket bizonyító videofelvételek sokaságát. Ehelyett viszont perek vannak folyamatban a szakszervezeti székház védői közül őrizetbe vettekkel szemben. És noha a nyomozati hatóságok semmit sem tudnak felmutatni, ami a perbe fogottak bűnösségét igazolná, a bíróság, megsértve a büntető-eljárás minden szabályát, mégsem hajlandó őket szabadon bocsátani. A tragédia pillanatától fogva a hivatalos propaganda azt a hazugságot terjeszti, hogy a szakszervezeti székházat nem ogyesszaiak, hanem dnyeszter-melléki állampolgárok és orosz diverzánsok védték. Ezeket az embereket terroristáknak és szeparatistáknak nevezik, noha az ogyesszai „Anti-majdan” vezetői sohasem hívtak fel Ogyessza megyének Ukrajnából való kiszakítására. A kijevi rezsim különféle hívei azonban világszerte terjesztik ezt a hazugságot.
Az ogyesszai tragédia a kijevi fasiszták által az elmúlt év tavaszán saját népük ellen kirobbantott polgárháborúnak az egyik epizódja csupán. Ez a maga nemében nem az egyetlen cselekedet. A fasiszták által 2014. május 9-én Mariupolban elkövetett rémtett, [2] a Donbasszban folyó tömeges vérontás, a hadifoglyokkal való szadista bánásmód, a közműlétesítmények céltudatos lerombolása a Donbassz településein, az ukrán katonák által nemrégiben Konsztantyinovkában végrehajtott gaztett[3] – mindezek ugyannak a láncnak a láncszemei. Mindezekben nyilvánul meg – az Európa közepén, a nyugati politikai vezetők áldásával – hatalomra került kijevi rezsim véres, totalitárius lényege. Ogyesszában a kijevi rezsim politikai ellenfelei fegyvertelenül, kizárólag békés eszközökkel védelmezték jogaikat. Ám kíméletlenül, döbbenetes kegyetlenséggel és cinizmussal számoltak le velük.
A világ haladó erőinek feladata, hogy kifejezésre juttassák: elítélik és elutasítják a politikai ellenzékkel való ilyesfajta eljárást.
A kijevi rezsim erőszakkal akarja elfogadtatni Ukrajna egész lakosságával a maga értékrendjét. Ez a fajta értékrend totálisan elutasítja az ukrán történelem szovjet korszakát. Ennek az értékrendnek az alapját az ukrán integrált nacionalizmus hagyományai képezik – ami viszont nem más, mint a fasiszta ideológia helyi, ukrán változata. Pontosan az efféle integrált nacionalizmusnak az eszméi lelkesítették az olyan „személyiségeket”, mint Sztepan Bandera. Az ukrán társadalom jelentős része számára ezek a fajta elképzelések azonban elfogadhatatlanok. Ezért jött létre az ellenzék, amely – minden üldöztetéssel dacolva – küzd a reakció ellen, keresi a vele szembeni alternatívát. Ukrajnában azonban az ellenállás erői megosztottak, és közülük nem mindegyiket vezérelnek következetesen demokratikus elvek. Közülük egyesek az orosz nacionalistáktól kapnak támogatást, és ezért úgy gondolják, hogy az ukrán nacionalizmussal szemben az orosz nacionalizmus az alternatíva. Ez azonban téves út – zsákutca. Ezért a baloldali erőknek a kijevi rezsim elleni harccal való nemzetközi szolidaritása segítségére lesz az ukrán népnek abban, hogy meglássa: milyen barátai is vannak neki. És ez az ellenállás táborában erősíti majd a demokratikus tendenciákat.
MIÉRT VAN MA SZÜKSÉG A BALOLDAL SZOLIDARITÁSÁRA?
Végül pedig: a baloldali erők és az internacionalisták szolidaritása nem csupán Ukrajna számára fontos. Világszerte tanúi lehetünk a jobboldali, reakciós mozgalmak fellendülésének. Sok európai országban növekszik az újfasiszták népszerűsége, pártjaikba nagy számban áramlik az ifjúság, ezek a pártok mind több szavazatot kapnak a választásokon. A közel-keleti országokban növekszik a vallási fundamentalisták befolyása. Ezek fegyverrel a kézben akarják megsemmisíteni az elmúlt évszázadok minden haladó vívmányát, és akarják a világot visszavetni a középkorba. A totalitarizmus mindenütt aktivizálódott és támadásba ment át – van, ahol zöld lobogók, van pedig ahol stilizált horogkeresztek alatt. Az Ukrajnában folyó háború – a nemzetközi reakció erőinek támadása során ez csak a sok epizód egyike. Ám ez az epizód igen szemléletes. Ukrajna: európai ország. És éppen ebben az európai országban, elsőként a XXI. században a fasiszták bekerültek a kormányba, a fasiszta paramilitáris egységek pedig legális jogi státuszra tettek szert a hadseregen, és más államhatalmi szerveken belül. És mi csak közösen, csak úgy tudunk majd szembeszállni a szívünkhöz közel álló elvek és értékek ellen megindult támadással, ha világszerte egyesítjük erőfeszítéseinket.
ELKÉPZELÉSEINK
EZÉRT JAVASOLJUK, HOGY MÁJUS 2-ÁT TEGYÜK MEG AZ UKRAJNÁBAN A DEMOKRÁCIÁÉRT, AZ INTERNACIONALIZMUSÉRT FOLYÓ KÜZDELEMMEL VALÓ NEMZETKÖZI SZOLIDARITÁS NAPJÁVÁ!
EBBŐL A CÉLBÓL FELHÍVJUK A VILÁG BALOLDALI ERŐIT HOGY MÁJUS ELEJÉN INDÍTSANAK SZOLIDARITÁSI AKCIÓKAT AZ UKRÁN DOLGOZÓK FELSZABADÍTÓ HARCÁVAL!
Ivan Melehov
Jeanne Camus
Jefim Mironov
Sztanyiszlav Juscsenko
Kontakt cím: akalderon@yandex.ru
[1] A kijevi Majdanon tomboló, a törvényesen megválasztott ukrán elnök megbuktatását célzó újfasiszta erőszak elleni tiltakozáskánt ellentüntetések, tiltakozó akciók kezdődtek. Ezeket hívták és hívják, összefoglaló szóval „Anti-Majdannak”.
[2] Mariupolban a nép oldalára átállt városi rendőrség megtagadta a fasiszta kijevi hatóságoknak azt a parancsát, hogy a városban – akár a tömegbe való lövetéssel is – akadályozzák meg a Győzelem Napja alkalmából tervezett hagyományos felvonulást. A juntának a város közelében állomásozó csapatai ezért tankokkal berontottak a városba és tankágyúkból lövetni kezdték a kapitányság épületét. A súlyosan sérült épület kigyulladt, benne mintegy húsz rendőr lelte tűzhalálát. Az emberi mivoltukból kivetkőzött katonák eközben a város utcáin rohangáltak, békés járókelőkre lövöldözve. Berontottak, például, egy utcai sörsátorba, ahol halomra lőtték az ott sörözgető lakosokat. Közülük hárman meghaltak, másik hármat súlyos sérülésekkel vittek kórházba. Mariupolt június 13-án az ukrán náci hadsereg „végleg” is elfoglalta.
[3] A Donyecktől mintegy 60 km-re – az ukrán hadsereg kezén lévő – városban egy ukrán katona (mint kiderült, részegen) a város egyik forgalmas utcáján rohangált páncélosával. Elvesztve uralmát a jármű fölött, a páncélos fölrohant a járdára, ahol halálra gázolt egy fiatal édesanyát, aki két gyermekével ment ott a dolga után. Az édesanya 12 éves kislánya is ott pusztult – csupán a babakocsiban tolt csecsemőnek, csodával határos módon, nem esett baja. A városban erre spontán zavargások kezdődtek, amit csupán újabb csapategységek – főleg pedig az újfasiszta terrorbrigádok odavezénylésével – sikerült csak megfékezni.
A nyugati russzofób tájékoztatás ellensúlyozására az alábbi portálok rendszeres látogatását javaslom. A források kommentárjaikban elfogultak – de ez természetes. Viszont eléggé tényszerűen ábrázolják az ukrajnai eseményeket.
http://www.vesti.ru/onair/
http://rusvesna.su/
http://alternatiwa.org/
http://tvzvezda.ru/
http://kprf.ru/
Javaslom a „Mi Időnk” c. lapban is elolvasni a kommentárokat, mert bizonyos témaátfedés is van, emiatt érdekes lehet.
http://www.amiidonk.hu/antifasizmus/demokraciat-es-internacionalizmust-ukrajnaban/
Május elsején lesz fórum ebben a témában? Az a munkásszolidaritás napja, ha még valakik emlékeznek rá.