(Szlovákiai olvasónk írása – a Szerk.)
Ahogy kinyitottam a mai újságot, szembejött az a téma, amely most már időről-időre felbukkan, aztán eltűnik a süllyesztőben. Természetesen a szlovákiai kórházi nővérek bérének szabályozásáról van szó. Mint az ügyben némileg érintett (van nővér a családban), felháborítónak tartom azt, ami sajnos jellemző a mi kis, de úgy általában az összes kapitalista demokráciánkra, hogy sokszor a közszférában dolgozókkal szúrnak ki a legjobban.
Az ügy akkor indult, amikor pár éve az orvosok kiharcolták maguknak a béremelést. Rögtön ezután a nővérek következtek, de ők csak a kormányhivatal előtti demonstrációig jutottak. Az orvosoknak ugyanis van mivel zsarolniuk a kormányt: műtétek elhalasztásával vagy a szolgálati idő tüntető lecsökkentésével, de szerencsétlen nővérek kezében nincs ilyen fegyver. Ők nem sztrájkolhatnak huzamosabb ideig. A kormány azzal védekezett, hogy majd az orvosok kifizetik a nővéreket a megemelt fizetésükből, de erre nem képesek vagy nem hajlandóak.
És ez a huzavona már két éve tart. A nővérek most új módon próbálkoznak: harminc óriásplakáttal próbálják felhívni a figyelmet, melyben kérik Robert Fico miniszterelnököt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket, de egyelőre ez a fajta tüntetés is süket fülekre talált.
Tudni kell, hogy márciusban választunk köztársasági elnököt Szlovákiában (nálunk közvetlenül a szavazók választják meg az elnököt), amire a Fico is jelölteti magát, és a legtöbb közvéleménykutató vagy statisztikai hivatal felmérése egyértelműen őt hozza ki győztesnek. Jó az egy népnek, ha olyasvalaki az ország első embere, aki ilyen szemét módon viseltet egy ilyen szép és nemes hivatásban dolgozókkal? Aki ellen bizalmatlansági indítványt készül benyújtani az ellenzék, mert fedezi a szén-dioxid-kvóta-eladási botrányban résztvevőket!
Az egészségügy most kezdi tárgyalni a bérekről szóló törvénytervezetet, de várható, hogyha rögzítik is a béreket, azt csak a jelenlegi szinten. Ráadásul az egészségügy azzal vádolja a nővérszakszervezetet, hogy ezt a plakátokon lévő segélykiáltást direkt a választásokra időzítették, és hogy a minisztériumtól nem várható el, hogy egy nap alatt reagáljon! Hát, könyörgöm, a szakszervezet már évek óta töri magát ezügyben, és a minisztériumnak nem egy napja, de évtizedei voltak arra, hogy megoldja ezt a kérdést! Felháborító és visszataszító!
Ahogy szinte mindenütt Európában: fokozzuk a termelést, csökken az életszínvonal, fokozzuk a termőföldek beépítését, nő a külföldi élelmiszer behozatal. Magyarországon is tönkretették az egészségügyet, nálunk is a rendszerváltás óta stagnál. Egyre többen vagyunk, akiknek nem tetszik a dolog, csak sajnos a lustaság és a közöny nagy urak – ezeket is a tőkés társadalomnak köszönhetjük. Mikor lesz végre elég?! Előbb-utóbb elszakad a cérna! Remélem még megélem, hogy a dolgozót szavakkal és tettekkel is megbecsülik!
– Charles Marbeauvin –