Ellenforradalmi külpolitika: Oroszország

A világhálón valaki fölvetette: az orosz oligarchák már nyilván megelégelték a Donbassz finanszírozását.

Az orosz oligarcháknak, azt hiszem, nem a Donbassz finanszírozásából van elegük (vajmi keveset adtak nekik. Ha ad nekik valaki, valamit – az az orosz állam). Sokkal inkább az amerikai szankciókból, amelyek számukra (is) húsba vágóak. Meg a jenkikkel való huzakodásból, ami miatt korlátozva vannak a kapcsolatépítésben, meg az üzletelésben.

Morózusak a miatt is, hogy a népi rendszerek még fennállnak (Luganszkban már kevésbé – Donyeckben még valamivel inkább.) Az oligarchák vagyonának államosítása: vörös posztó a szemükben, veszélyes precedens. Az sem tetszik, hogy Novorosszija – “NÓVAJA ROSSZIJA”. A hideglelés jön rájuk ettől. (Meg is fúrták a Novorosszija-projektet: 2014-ben a két népköztársaság még elkezdett gondolkodni az egyesülésről. A közös parlament már létre is jött, elnöke is a bátor kijevi Oleg Carjov személyében. Aztán a dolog valahogy elsikkadt, a közös parlament felszívódott, és valami ostoba, terméketlen viták kezdődtek arról, hogy kell-e a két népköztársaságnak egyesülnie. Novorosszijából mára csak a zászlaja maradt meg.

Zaharcsenko egyébként kitiltotta az oligarchákat (Rinat Ahmetov, Szergej Taruta, stb. – az utóbbi volt a Dunai Vasmű tulajdonosa, talán most is az.) Donyeck területéről. A moszkvai haveroknak ez nagyon nem tetszik.

Zaharcsenkót két malomkő között őrlődő, tragikus sorsú politikusnak tartom. Nem jósolok neki fényes, hosszú jövőt, aligha ágyban fog meghalni. Ő is felrobban majd, vagy szitává lövik. Esetleg ha a Donyecki Népköztársaságnak netalán egy Moszkvából vezérelt puccs vetne majd véget, az ő, előzőleg már letartóztatott népvezér fejét kínálják majd fel tálcán, ajándékként az orosz és donyecki oligarchák ukrán partnereiknek.

És akkor együtt koccintanak majd pezsgővel az orosz, ukrán és donyecki oligarchák képviselői, a hatalmába visszatérő donyecki kormányzó, illetve a Donbassz sírba tételén 2014 tavasza óta fáradozó orosz elnöki különmegbízottak. Magán az utcán megkezdődik a véres leszámolás: tízezrek esnek áldozatul, százezrek kerülnek börtönökbe, koncentrációs táborokba (ezek már kiépültek). Mindezek után a nép, a Donbassz istenadta, elárult, cserbenhagyott, hosszú évekig a háború szenvedéseit hiába tűrő, értelmetlennek bizonyultan véres áldozatokat hozó népe pedig nem egyhamar lesz még egyszer harcba hívható. (Meglehet, ez is cél volt.)

PUTYIN “RAVASZ TERVE” MOSTANRA VÁLT SZÁMOMRA ELÉGGÉ VILÁGOSSÁ. Egyszerre fárasztani, véreztetni ki mindkét szembenálló felet (a Donbasszt jobban). Hogy azután térden csúszva járuljanak VVP elé. Aki nagy kegyesen elrendezi a dolgokat (egyfajta Pax Russicana szellemében). Kijev föderális állammá alakul át (AMI MAXIMÁLIS SZABADSÁGOT AD MAJD A DONBASSZBA VISSZATÉRŐ OLIGARCHÁKNAK. Kijev kénytelen lesz szemet hunyni az ottani oligarchák korlátlan gazdasági és politikai kapcsolatépítése fölött moszkvai haverjaikkal.) UKRAJNA TERÜLETI EGYSÉGE HELYREÁLLÍTÁSÁNAK ÁRA KIJEV SZÁMÁRA AZ LESZ, HOGY: 1. lemondanak a NATO-hoz való csatlakozásról, engednek némi befolyást Moszkvának is az ukrán ügyekre (akár annak személyi feltételeivel). 2. Ukrajna újratárgyalja az EU-val való szabadkereskedelmi megállapodást  – DE ÚGY, HOGY AZ OROSZORSZÁGOT IS ÉRINTŐ KÉRDÉSEK RENDEZÉSÉBE BEVONJÁK MOSZKVÁT IS. 3. Valami megoldást kezdenek majd keresni az irdatlan ukrán adósságok törlesztésére (csak az orosz gázért 3 milliárd dollárral tartoznak). ILLETVE ARRA, HOGY UKRAJNA NE OKOZHASSA TÖBBÉ AZ ÉVRŐL ÉVRE VISSZATÉRŐ FÖLDGÁZ MIZÉRIÁT (a gázszállítások akadályozásával, illetve az Európának szánt földgáz lopkodásával).

Ha valaki a kezdettől fogva figyelte az eseményeket – mérlegelt, hasonlítgatott –, nem tudta nem észrevenni, hogy A MINSZKI MEGÁLLAPODÁS ERŐLTETÉSÉVEL A MOSZKVAI DIPLOMÁCIA lényegében A 2014. FEBRUÁR 21-ÉN ALÁÍRT, MÁSNAP PEDIG MÁR SUTBA IS VÁGOTT MEGÁLLAPODÁST IGYEKSZIK ELŐKAPARNI A PAPÍRKOSÁRBÓL. Arról a megállapodásról van szó, amelyet annak idején A NYUGAT SÜRGETÉSÉRE AZ OROSZ DIPLOMÁCIA DOLGOZOTT KI. Csak éppen nem tudták: a Nyugat két vasat tart a tűzben. Miközben hitegeti az orosz diplomáciát – a háttérben már készítették elő MOSZKVA MEGALÁZÁSÁT. 2014. február 20-án azért történt a borzalmas, véres kijevi provokáció a város főutcáján, mert Kijevben aznapra várták három nyugati külügyminiszter – a francia, a német és a lengyel – érkezését. Akik aláírásukkal, ellenjegyzésükkel voltak hivatottak szentesíteni az elűzni kívánt ukrán elnök, illetve erőszakos, vérengző – fasiszta – ellenzéke közötti kompromisszumos megállapodást. ENNEK A MEGÁLLAPODÁSNAK A FŐBB PONTJAI KÖSZÖNNEK VISSZA AZOKBÓL A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOKBÓL, AMELYEKBŐL UGYANÚGY NEM VALÓSULT MEG SEMMI, MINT AHOGY AZ OROSZ DIPLOMÁCIA REMEKMŰVE 24 ÓRA MÚLVA A PAPÍRKOSÁRBAN LANDOLT.

E főbb pontok közül is a leglényegesebb: Ukrajna föderatív átalakulása, az ukrán elnök számára annak biztosítása, hogy békével, méltósággal távozhasson hatalmából. NYUGATON AZONBAN NEM AKARTÁK, HOGY JANUKOVICS BÉKÉVEL, MÉLTÓSÁGGAL TÁVOZZON A HATALOMBÓL. Nem is hagyták: az előző napi tömegmészárlás nyomán olyan gyilkos pogromhangulat uralkodott el Kijevben, a „békés tüntetők” körében (copyright by Kovács Valéria, MTI-tudósító, 2014. február 20 – mikorra az ukrán készenléti rendőrség már több mint száz munkatársát vesztette el az őrjöngő fasiszta csőcselék ellen, elnöküktől cserbenhagyva, reménytelenül viaskodva), hogy az államfő még az éjszaka menekülésre volt kénytelen fogni a dolgot. Másnap a megállapodás a papírkosárban landolt. AZ OROSZ DIPLOMÁCIÁT VALÓSZÍNŰLEG MÉG SOHASEM VERTÉK ÁT ENNYIRE. Hát igen – így jár az, amikor hajdan kommunista diplomaták a 30-as évek nyugati appeasement („megbékítési”) politikáját próbálják szembeszögezni a gátlástalan, jellemtelen, hitszegő fasisztabérenc diktátorral.

Most pedig – JÓ ELLENFORRADALMÁR DIPLOMATÁK MÓDJÁRA – AZT KÍVÁNJÁK FELTÁMASZTANI, ami megbukott. Ami fölött eljárt az idő. LAVROV CSODAKÜLÜGYMINISZTER 1941 ÉS 1945 KÖZÖTT NYILVÁN ÍGY PRÓBÁLTA VOLNA HITLERREL IS „BÉKÉS ÚTON RENDEZNI” az 1941-ben „kitört szovjet-német konfliktust”.

Putyin és diplomáciája – mint az ellenforradalmár Bourbonok – semmit sem tanult, semmit sem felejtett. (Főleg Putyin elnök nem, aki esetében fény derült: rendkívül hiú, bosszúálló ember. Aki máig nem tudja megbocsátani a Donbassz népének, hogy 2014. május 11-én egy, a függetlenségre történt népszavazással menekülve a náci junta uralma alól, ELRONTOTTÁK A ZSENIÁLIS SAKKNAGYMESTER EGYIK KÉSZÜLŐ FENOMENÁLIS PARTIJÁT. Ez a fenomenális parti pedig…:

… Megint csak mondom: VALAHOL MÁR NAGYON SOK ÉVVEL EZELŐTT OLVASTAM A LEENDŐ NAGY “ALKURÓL”: A KRÍMÉRT CSERÉBE MOSZKVA ODAADJA MOLDÁVIÁT – ÉS LÉNYEGÉBEN UKRAJNÁT IS (az utóbbi esetben gondoskodva, persze, Oroszország biztonságáról. Már ha Lavrov csoda-külügyminisztert 121.-szer is át nem verik, mint azt a bizonyost a palánkon).

Egy ellenforradalmi diplomácia nem annyira az ellenségnek jár túl az eszén, mintsem azoknak a néptömegeknek, akik pedig szívvel lélekkel Oroszország, a Donbassz ügye mellett állnak.

Egy Putyin-fan a minap nem átallotta szemére hányni Alekszandr Zaharcsenko donyecki elnöknek: NEM ISMERI PUTYIN MOTIVÁCIÓIT. De honnan is ismerhetné, amikor 1. szupertitkos ravasz játéka során a csodaelnök még csak sejtetni sem engedi szándékait. (Ami érthető – csak akkor ne hibáztassanak minket azért, ha nem ismerve – tökéletesen félreismerve – a csodaelnök elképzeléseit kifejtjük azokról nem éppen hízelgő véleményünket. Ahogy Zaharcsenko is kifakadt: meddig kell még tűrnünk, mondják már meg, hogy még mit tegyünk azért, hogy végre Oroszország kinyújtsa segítő kezét?) 2. Lévén, hogy VVP nem hajlandó egyenrangú félként tárgyalni (legalább titokban) a donyecki elnökkel (mintha Orbán nem lenne hajlandó fogadni Kelemen Hunort, vagy Pásztor Istvánt) – akkor amaz, szegény, ugyan vajon honnan sejthetné, hogy mit akar a Nagy Mostohatestvér?

Biztosan azért, mert bőven van mit titkolnia. Illetve: nem is titkolja: a rommá lőtt Donbassz népét, a két oldalról összesen százezer halott, ki tudja mennyi sebesült, a náci junta terroruralma után MÉG VISSZA AKARJA TUSZKOLNI A NÁCIK URALMA ALÁ! Nem lehet a világon az a fajta ravasz csel, aminek érdekében egy ilyen rémületes elképzeléssel álljon elő! Vagyis, komolyan gondolja!

Még egyszer mondom tehát: AZ OROSZ OLIGARCHÁKNAK ELEGÜK VAN A SZANKCIÓKBÓL. Pedig nem ők viselik a terheit – ha vannak ilyenek, azok jó részét is áthárítják a csodaelnök isteni nagyszerűségétől megbabonázott orosz tíz- és tízmilliókra. És elegük van a népi forradalom réméből. (Aminek napja már leáldozott. Mindenütt folyik a visszarendeződés. Tavaly Luganszkban meggyilkolták azt a négy  népi parancsnokot, akik nem tettek lakatot a szájukra, és keményen bírálták a harcoló, szenvedő, vérét ontó nép vállán az uborkafára felkapaszkodott parvenüket. Még azt sem zárhatjuk ki, hogy nemrégiben e kör áldozatául esett a Donyecki Népköztársaság, fiatal kora ellenére, legkiválóbb parancsnoka, „Motorola” is.

Oroszországban minden szempontból győzött, szilárdul, izmosodik az ellenforradalmi rendszer. (És mégis, őket vagyunk kénytelenek támogatni az ezerszer nagyobb veszedelem, a nemzetközi liberálfasizmus vezető hatalmának és rohamosztagának ellenében.)

Csikós Sándor

A témához ld. még: A Donbassz közvéleményének felhívása Angela Merkelhez, Vlagyimir Putyinhoz és Francois Hollande-hoz, 2015. május 4. (a Szerk.)

32 thoughts on “Ellenforradalmi külpolitika: Oroszország”

  1. Szomorú hír: Szocsi közelében a tengerbe zuhant az Adler repülőtérről felszállt Tu-154 típusú repülőgép, amelyen az Alexandrov-együttes utazott, az őket kísérő Rosszija-1 tévéstábja is. Valószínűleg senki sem élte túl a katasztrófát. Putyin elnök személyesen felügyeli a vizsgálatokat.

    http://tvzvezda.ru/

  2. http://444.hu/2016/12/22/az-orosz-propaganda-celja-hogy-megossza-a-nyugati-tarsadalmakat-aki-elhiszi-amit-mondanak-az-sajat-maganak-art

    „Mielőtt elkezdődött egy interjú, ami érintette Ukrajnát, a hírigazgató leült velem és átbeszéltük az összes kérdést. Nagyon félrevezető, propagandaszagú kérdéseket kellett feltenni. Behívtak valakit, aki háborúellenes volt, és végig csak arról kellett beszéltetni, hogy az USA-nak semmi keresnivalója Ukrajnában, és hogy korábban milyen kudarcos amerikai katonai beavatkozások voltak a világban. Előre kiosztottak háttéranyagokat, amiket sorvezetőnek szántak a másnapi műsorvezetéshez, hogy jobban értsük a dolgokat. Elkezdtem ezeknek tételesen utánanézni, és persze kiderült, hogy 100 százalékig megegyeztek a hivatalos orosz propagandával.”

    A szovjet időkben maskirovkának hívták a dezinformációt, a központilag irányított félrevezetést, a ma használt taktikák alapjai innen származnak.

    “Az orosz propaganda kihasználja a meglévő társadalmi feszültségeket, ráerősít az összeesküvéselméletekre. Az internet és a közösségi média segítségével az álhíreket sokkal gyorsabban tudják terjeszteni, mint korábban bármikor. A Kreml nagyon pontosan tisztában van vele, hogy változnak a hírfogyasztási szokások, és benyomul az újabb információs terekbe, mint a Twitter vagy a Facebook.”

    „Amit például a Sputnik ír, annak az a célja, hogy kárt okozzon a társdalomban, megossza az embereket, felerősítse a meglévő ellentéteket. A nyugati társadalmakat célozza, hogy azoknak ártson. Ezt elhinni, vagy részt venni benne olyan, mintha valaki szándékosan kárt tenne magában. Meg kell nézni mi történik Oroszországban, és feltenni a kérdést, hogy ilyen társadalmat akarunk -e? Ahol az emberek 85 százaléka csak az állami propagandából tájékozódik, ahol nincs szólásszabadság, ahol elnyomják a politikai ellenfeleket.”

    1. A probléma az, hogy az USA-nak (a NATO-nak) tényleg semmi keresni valója nincs Ukrajnában – pontosan ugyanúgy, ahogyan egy oroszok dominálta katonai szervezetnek semmi keresnivalója nem lenne Mexikóban – ha lenne ilyen katonai szervezet – momentán azonban ilyen nincs.

      Az imperialista politikai propaganda mindenütt mocskos és hazug. Természetesen az orosz is. Ám Te speciel a NATO mocskos és hazug (röviden russzofób) propagandáját szoptad be és köpködöd ki.

  3. Be lehet mindent vezetni, ha a nép eltűri. S általában akkor tűri el, ha jobb tőle neki, nem akkor ha fél.

    1. Amit csak úgy “be lehet vezetni”,a történelemben az általában nem nagyon maradandó, az felületes valami, de lehet szörnyű. Ilyen az ukrán fasizmus. Egy amerikai bábállam megtestesülése. De van egy hülye, példának okáért egy Tökfalvi, – nomen est omen, – nevű észkombájn, aki a hvg-ben (!) képtelen megérteni valami kapitaliztmus.blogban, hogy a sztálini fordulat vagy egyáltalán a Szovjetunió gazdasági létezése történelmileg nagyon is megalapozott volt, ítéljük meg most bármiképpen. Az ukrán fasizmus viszont csak arra jó, hogy szörnyű áldozatok árán kiszolgálja az amerikai és EU-s hatalmi elitek és a mögöttük álló szupranacionális társaságok geostratégiai érdekeit. De a helyi ukrán vagy ukrajnai lakosságnak ez szörnyű szenvedéssel jár. Mégis az áldozatok jó része támogatja. Vajon miért? Mert azt hiszik, ha ehhez a hatalmi elithez csatlakoznak, maguk is felemelkednek hozzájuk. Ne nézzük le az ukrán lakosságot, a saját népünk jó részének sem volt és ma sincsen több esze, mint ebbe a marhaságba hinni. A Tökfalvik verik bele a szerencsétlenek fejébe ezeket a liberális marhaságokat – előkészítve a a talajt a nácizmus számára. . Nem az a baj, hogy van egy Tökfalvi, hanem az, hogy ezer van. Jól megfizetik őket. Persze csak a hívőkhöz képest fizetik meg jól.

      1. Én napi kapcsolatban állok ukrajnai rádióamatőrökkel – szerencsére a háború nem korlátozta észrevehetően a működésüket – elég sok problémáról számolnak be, mind a nyugati, mind a keleti területekről. Keleten a háborúval kapcsolatos dolgok, nyugaton a rossz ellátás, a drágulás, a rossz közbiztonság a fő probléma.

  4. Putyin azért nem akarja, hogy a Donbassz különváljon, vagy éppenséggel győzzön (ettől függetlenül támogatja a harcában) – mert akkor könnyen egy új szocialista fordulat következhetne be Oroszországban. Egy polgárháborúval fenyegetett ország a külső ellenség számára könnyű prédává válhat.
    Csak van egy bökkenő: Bármiféle nyugati háborús cselekedet könnyen nukleáris konfliktussá válhat, amely a technika mai színvonalán a világ pusztulásához vezethet.
    Ennél még a “kommunizmus” is jobb…
    A nyugatnak nem a “kommunizmus” az ellensége, hanem minden, ami orosz…

    1. A nyugatiaknak nem csak nem a “kommunizmus” nem az ellensége, de még a “minden, ami orosz” sem. Nekik az általam bemutatott (nem azért, mert én mutattam be!) birodalmi geopolitika az ellenségük, Egy olyan Oroszország, ami nem pofázik bele semmibe, és szabadon engedi tevékenykedni a környezetében is és a saját belső területein is a nemzetközi (“nyugati”) nagytőkét, az nagyon is innyükre volna.

      1. Na ezt már nem fogadom el, Pheonix. De nem ám. A nyugat nem áll meg Ukrajnánál, sem Oroszország határainál…Egy kezes Oroszország simán felosztásra kerül..Brzezinski ezt már régen felvázolta, nem követted. .Neked nem áll jó, ha naiv vagy.

        1. A nyugat egész történelme az oroszokkal való szembenállás, az antikommunizmus volt.
          A mai Oroszország viszont máris “hemzseg a nyugattól”, a McDonald’s-tól kezdve a nyugati autómárkák szalonjain át a nyugati vállalatok ezres számokban lévő telephelyéig…A szuper- és hipermarketekben nyugati árucikkek tömkelege kapható…

        2. Már megbocsájts, de én nem ezt írtam?

          “Egy olyan Oroszország, ami nem pofázik bele semmibe, és SZABADON ENGEDI TEVÉKENYKEDNI A KÖRNYEZETÉBEN IS ÉS A SAJÁT BELSŐ TERÜLETEIN IS a nemzetközi (“nyugati”) nagytőkét, az nagyon is innyükre volna.”

          “Szabadon” és “saját belső területén is”!!!!!!!

          Emlékeztetnélek rá, hogy az ópium-háború sem számolta fel a Kinai Birodalom névleges államiságát. Csupán lehetővé tette, hogy a nemzetközi (“nyugati”) nagytőke szabadon tevékenykedhessen a Mennyei Birodalomban.

          1. Jelcin pár éve megmutatta, hogy a gyenge Oroszország azonos a felszámolással. Itt nem segít semmi analógia. Gyenge Oroszország, Oroszország felosztását jelenti. Nem érted? Hát a NATO nem áll meg sehol, az Urálnál sem, neki Szibéria kell.

          2. (Emil 2016-12-13 14:02)

            Én csak egyet nem értek (itt és most, természetesen):

            miért akarjátok bebeszélni, hogy én mindennek az ellenkezőjét mondtam?

            Én azt mondtam, hogy az orosz birodalmi geopolitika az (behatárolt) érdekszféra fanatikus védelmén, a nagyhatalmi státusz elismertetésén alapszik, és ha ezek miatt a birodalom átlépi az érdekszférája határait, akkor – céljai elérése után – önként visszahúzódik oda, vagyis az orosz terjeszkedés hazug mítosz.

            A történelem megmutatta, hogy ezt a geopolitikát mindig érvényesítették, szinte teljesen függetlenül attól, hogy ki állt a birodalom élén.

            Amikor a NATO (az USA) terjeszkedéssel vádolja az Orosz Birodalmat, figyelmen kívül hagyva annak geopolitikai alapjait provokálja Moszkvát, akkor egy világhánborúval fenyeget. Természetesen ezt azért teszi, mert a sokévszázados orosz geopolitika ellenkezik imperialista érdekeivel, és egy olyan Oroszországot akar, amelyik lemond nagyhatalmi státuszáról (azaz “nem pofázik bele semmibe”) és feladja érdekszférája védelmét (azaz “szabadon engedi tevékenykedni a környezetében is, és a saját belső területein” – például Szibériában – “a nemzetközi nagytőkét”).

            Hol ellenkezik ez az idézeteddel?

          3. Minek kellene megbocsátani? Nem mondtál semmi olyant, ami ne lenne igaz. Én csak azt próbáltam felvetni, hogy a nyugat már “nyakig benn van Oroszországban” – hatalmas piaca van, legfeljebb az nem tetszik neki, hogy ellenőrzik őket és ha kell szankcionálnak.
            Az embargó alatt is vidáman szállítottak, kereskedtek, legfeljebb harmadik fél közbeiktatásával.

        3. Igazad van, diák, sokan azt hiszik, . hogy Oroszország azonos a hatalmi elittel vagy az elnökével. A liberók így uszítanak Oroszország ellen. Nem sokat segítenek a másutt “ajánlott” fiatalos, Kádárra hivatkozó “nemzeti kommunisták, akik a nácikkal akarják a szocializmust megvalósíttatni politikai handabanda keretei között. A nemzeti eszmét persze nem dobhatjuk ki, amire jó példa az orosz marxisták egy dokumentuma, amelyből ide másolok egy részt e témában:

          “Mitől függ a mai Oroszország nagysága

          Az októberi forradalom eszméi nemcsak a proletár internacionalistákat egyesítették, hanem az orosz nagyhatalom megőrzésének és fejlődésének a híveit is. Ők egyengették azok útját, akik el akarták vinni Oroszország kultúráját a határon túl, más országokba, és hazafias érzéseikben másokkal osztozva készen álltak, hogy megoltalmazzák a szovjetek országát minden lehetséges agresszorral szemben. Ennek az érzésnek az erejét fényesen bizonyította a nagy honvédő háború, amely megvédte a Szovjetunió szuverenitását és Október vívmányait.
          Az októberi forradalom megmutatta az orosz nép lelki nagyságát, amely a kapitalizmussal szemben alternatív utat választott az ország fejlődésére. Úgy beszélni róla mint szélsőséges erők összesküvéséről már csak azért is veszélyes volna, mert az a történelem oroszellenes értelmezőinek a malmára hajtaná a vizet, akik azt a képtelen véleményt hangoztatják, hogy Oroszország változatlanul veszélyt jelent a világra. Jól ismert körök váltig azt szajkózzák, hogy Oroszországból csak kellemetlen dolgok várhatók, ezért kell rövid pórázra fogni, ellenőrzés alatt tartani és felhasználva természeti tartalékait, energia- és szellemi forrásait.
          A mai Oroszország a legjobban teszi, ha higgadtan értékeli az ilyen provokatív kijelentéseket, és elszántan halad a maga útján. Oroszország nagysága nem abban rejlik, hogy vakon másolja a külföldi mintákat, és még kevésbé abban, hogy nacionalista gőggel közeledik más népekhez, hanem abban, hogy képes lesz-e népe tehetségére és alkotóerejére támaszkodni és magáévá tenni azt a hatalmas tudást és tapasztalatot, amelyet a világ civilizációja és kultúrája halmozott fel.
          Oroszország újra erős hatalom lehet, amilyennel ellenfelei is kénytelenek számolni, de csak akkor, ha leküzdi a szegénységet és az orosz emberek között fennálló óriási szociális különbségeket, minőségileg javít állampolgárai életén, ha a gyakorlatban is szélesíti társadalmi és demokratikus jogait, ha saját történelme legjobb hagyományaira épít.”

          1. Nincsen (még) Orosz Birodalom. Vagy ha van, akkor az USA is Birodalom.. Kettő. Lehet, hogy félreértettelek. 3. Oroszország nem egyszerűen gyenge alakjában elfogadható a Nyugat számára. Oroszország a tőkefelhalmozás reményében felosztandó!!! Ez régi projekt. Ennek a projektnek a része Ukrajna. Te is tudod, hogy a liberálisok legnagyobb patkánysága, hogy úgy tesznek, mintha nem tudnák, Ukrajnában Oroszországról van szó mindenekelőtt.

          2. Jól összefoglaltad a gondolataimat. Az orosz kommunisták, miközben keményen bírálják a jelenlegi orosz hatalomnak a dolgozókkal szembeni politikáját (parlamentáris keretek között) – mindenben támogatják Putyint, ami Oroszország javát szolgálja, tekintélyét és gazdasági erejét növeli.
            Egy erős Oroszország lehet csak erős alapja egy békés szocialista átmenetnek.
            Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Oroszország tartalékai a legnagyobbak.

  5. Az 1941. november 7-i díszszemle korhű megismétlése egyáltalán nem a fasiszta rendszer bevezetését vetítette elő.Akármiféle fasizálódás a szovjet nép 25 milliós áldozata emlékének a közvetlen szembeköpését jelentené.
    A jelenlegi nyugati propaganda kedvenc szólamai közé tartozik a jelenlegi orosz rendszer fasisztának titulálása – miközben éppen a nyugati demokráciákban nyer teret egyre jobban a fasizmus.

    1. A modern fasizmus nem naci alapon vezeti majd be a diktatúrát. Nem kell sok fantázia, hogy az ember az orosz fehergardista hagyományt szamba vegye az ukrán tapasztalatok alapján.

      1. Az ukrán hagyomány inkább a Petljura, Bandera és az atamánok hagyománya…Természetesen náci attitűdökkel.
        De ott vannak még az orosz kommunisták, az orosz nép és a Szovjetunió emléke.

  6. Ez a restauráció külpolitikája.!!!!! Geostratégiai érdekekből bármit hajlandók támogatni, de végső soron mindent, ami a bukott államszocialista rezsimhez vagy annak demokratikus tagadásához vezetne, végső soron szét kell vernie. Putyin és Lavrov az új oligarchákkal egyetemben – noha nyilvánvalóan a rezsim bizonyos szempontból jobb, mint az ukrán náci rezsim – semmi módon nem hajlandók megbékülni az oligarchikus kapitalizmus megdöntési kísérleteivel. Ebben a szerzőnek teljesen igaza van.

  7. Ha Ukrajnában normalizálódik a helyzet – itt azt értem, hogy elűzik a fasisztákat – akkor Ukrajna csatlakozhat az Eurázsiai Gazdasági Közösséghez. Ez esetben nem lesz megtorlás. De ha a jelenlegi kijevi junta győz – és az ellene való küzdelemben Oroszország nem támogatja Novorossziját – akkor kegyetlen megtorlás lesz és Oroszország területileg is közelebb kerül a nyugathoz.

  8. Nem tudom, mennyiben hasonlítható ez a helyzet bármennyiben is az 1917-es politikai környezethez, de mintha egy új szocialista forradalom lehetősége sejlene fel a ködös távolban.
    A donyeckiek és a luganszkiak megpróbáltak egy szocialista jellegű államberendezkedést kialakítani – a jelek szerint ez még nem időszerű.
    A cikkel sok mindenben egyetértve, sok mindenben nem – szerintem a legfontosabb, hogy ne legyen háború a két testvérnép között, mert akkor a nevető harmadik – a nyugat – beavatkozhat és vége a Nagy Október reinkarnációjának. Végleg.
    Csakhogy túl sokan meghaltak már ahhoz, hogy a helyzet megmaradjon. Visszaút nincs.

    1. Az orosz oligarchák, ha érdekeik megkívánják, a fasizmust is hajlandók bevezetni az egész kelet-európai szemétdombon. Ennyit a 89-es rendszerváltásról, a Nyugat utoléréséről és a degenerált liberálisok utópikus ideológiáiról, amelyek a kelet-európai “demokratikus kapitalizmus” lehetőségeivel hülyítik a népeket. Hogy mindezt a még degeneráltabb nacionalisták is átvették annak idején, azt ma már tagadják, ők nyitják meg az utat az “illiberális” fasizmus irányába.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Feladvány a továbblépéshez *