111 hozzászólás “Krausz – Ungváry vita a Kossuth Klubban 2016. február 18.” bejegyzéshez

  1. Nem csak Ungváry ír ostobaságokat, mint „történész”, hanem rengeteg más „szépirodalmi” mű is ontja a nácik soha sem volt dicsőségét.
    Jó tíz éve egy vidéki „város” egyig CBA áruházában majdnem feldöntöttem egy forgó könyvállványt. (statika, óh!) Mikor visszaállítottam, megütötte a szememet egy puha fedelű, a képregények stílusában készített könyvborító grafikája, ezzel a felirattal: „A dicsőséges, legyőzhetetlen Wehrmacht”.
    Nos, azon túl, hogy a Wehrmacht soha sem volt dicsőséges a nácikon kívül senkinek, még legyőzhetetlennek sem bizonyult. Mondjuk, már 1941 decemberében Moszkvánál, majd a tunéziai El-Alamein-nél, ugyanezen év decemberében és 1943 januárjában Sztálingrádnál – onnantól kezdve folyamatosan legyőzték. Nyert meg csatákat, de a sorsdöntő ütközeteket és a háborút elveszítette. Nem dicsőségben, hanem csúfosan és szégyenletesen.

    Ezt a szörny-szenny borzadványt itt, és akkor kinyomtatták és forgalomba hozták Magyarországon…meg még sok egyéb szemetet is.

    1. Nézem a vita utóhatását, főképpen Fekete György jóvoltából, aki „begyűjti” a termést. Az a képtelen kép rajzolódik ki, hogy Ungváry körül jelen van mindenféle irányzat (liberális-nacionalista, konzervatív-nacionalista, radikális nacionalista, sőt, náci szimpatizáns) képviselője, nem sok ember persze, de ez tipikus vonásuk. Az ő koncepciója, akárcsak külföldi „elvtársaié”, egyszerre szólítja meg a nacionalistákat és a „zsidókat”. Ami őket összeköti: a beteges, fékevesztett antikommunizmus. Kvász Iván facebookos bejegyzésében ez nagyszerűen van ábrázolva.

          1. Egy kicsit kirázott tőle a hideg…avagy a „kultúra” kivágta a biztosítékot – legalább is nálam.
            A kvászt meg egyébként megiszom, ha arrafelé vet a sors…

          2. Elkövetek egy aktuális offolást: kedden ünnepeljük a Nemzetközi Nőnapot – legalább is azok, kiknek jelent valamit. Majd az ügyeletes antikommunista sajtó jól elbagatellizálja, mint minden más olyan ünnepet, ami az emberi haladás terméke…

  2. Ungváryval az a legnagyobb baj (nem idézem elvbarátait, mert most róla van többnyire szó) hogy a történelmet nem úgy írja le, ahogy az valójában megtörtént, hanem úgy, ahogy ő és elvbarátai (egyetértve a mai hatalommal) – szerették volna, hogy megtörténjen.

    Szerintem egy történeti munkának úgy kell felépülnie, hogy csinálunk egy időbeli sorrendet, ahová felírjuk az esemény megnevezését és a helyszíneket. Aztán kidolgozzuk a történések részleteit, összefűzzük egymással, elemezhetünk és levonhatjuk a konklúziókat. Nem árt az egészet elhelyezni a világtörténelemben, a kapcsolódásokat és a következményeket is felsorolni. A tények, történések pontos idézéséhez feltétlenül kutatómunka szükséges, amelyeket leghitelesebben a történelmi eseményekben részt vett országok levéltáraiban, múzeumaiban és az ezzel foglalkozó intézményekben lehet beszerezni.

    Ilyen nagy volumenű munkáknál feltétlenül előszót, vagy bevezetőt is kell írni, amely megvilágítja a témához vezető utat. Jobbak utólagos értékeléseket is szoktak írni – itt kifejeződhet az illető történész ideológiai hozzáállása is – de itt nagyon visszafogottnak kell lenni, mert a tárgyszerű, hiteles történet megismerésére vágyó olvasóknak nem propagandára van szüksége, hanem tudományos alapon álló, hiteles történetekre.

    Az, hogy egy adott ország levéltáraiban kutakodni lehessen, annak legalapvetőbb feltétele az adott ország hivatalos nyelvének a felsőfokú ismerete, ez esetben a politikai, irodalmi, katonai szak-szókincsének birtoklása is.

    De Ungváry nincs egyedül: http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/GetBook?SessionID=52030B2FCA3B8719AE2BVJDFSHEKQBHNOBILCWBQIVECHXACKIDBNNXYCBNMV2461FA66270F99572ABD394CA3BA7DB948AC25BB88B391740E0A67402AF7C2A10F8E564481766CB6B426932C9C4434FEAD7AE3AD1DEB66BE3C5D66C9BC3&TabSheet=book&Page=1&SrcWord=az%20%E1fi&SrcField=sf&SrcCategory=&CategoryID=AMKA,&BookID=735251&GotoBook=True&Price=&CBStock=Checked&CBDiscount=&LastDays=20&navsource=vasaroltak_vettek_meg

    Amíg ilyen szennyirodalmak jelenhetnek meg, ne csodálkozzunk, hogy ungváryk teremnek minden bokorban.

    Egyébként nagyon örülök, hogy a témában Krausz professzor is tett egy bejegyzést.

  3. Ungváry (02. 29. 9:29, Facebook): „…szovjet hadsereg olyan civilizációs mintát testesített meg, ami az ország félázsiai jellegéből következett és amelyet a sztálinista diktatúra (Sztálin=Dzsingisz Kán telefonnal) tovább radikalizált. Ehhez képest még a magyar honvédség is jóval közelebb állt a nyugat-európai civilizációhoz. Válságos helyzetekben azonban a lakosságnak ebből semmi előnye sem származott. Felkészültségük hiányosságai és az emberi alkalmatlanságok sorozata semmivé tették azt a kulturális előnyt, amellyel a megszállók a megszálltak felé rendelkezhettek volna.” Eszerint a náci agresszió (így a magyar is) igaz ügyet szolgált, hiszen alapjellege civilizáló volt. U. fasisztává züllött?

    1. Sajnos, Krisztián tényleg hátborzongató szélsőjobboldali fordulaton ment át. Vagy za is volt, csak nem vettük észre? Ő azt gondolhatta, ha szembeszáll az antiszemitizmussal a mai Magyarországon, megbocsátják neki ezt a fordulatát. majd a zsidók fogják a végén őt, a pronácit megvédeni.

  4. Addig is, amíg „központilag” megszólalunk, mai hírhez…

    Dicsőség az Örökkévalónak, a Jónak, köszönet a Sorsnak, a Haladásnak (válasszon ki-ki hite/meggyőződése szerint)

    A „SAUL FIA” ÉS ALKOTÓINAK OSCAR-DÍJÁÉRT!

    Bízzunk benne, hogy a siker mérséklően hat a magyar antiszemitizmusra, hiszen ez az elismerés Magyarország, a Magyar Köztársaság tündöklése is!

      1. Tegnap úgy adódott, hogy – nem tervezetten – belenéztem a Guido Knopp szakértette Wehrmacht-sorozatba (Spektrum). Veterán német katona, akit kivezényeltek népirtási helyszín biztosításához, mondja: – A tiszt odalépett a már meztelenül várakozók tömegéhez, s így szólt nekik: „Családonként lelövünk benneteket.” Nem keveset olvastam minderről, meg sokszor hallgattam felmenőim elbeszéléseit vagy éppen elejtett szavait, mégis a gondolat megdermedt bennem. Egész fejem mintha egy pillanat alatt kővé vált volna. Igen, ahogyan Gruz fogalmaz, elnémulunk… Sajnos nem tudok kiközlekedni lakásomból. Így nagyon várom a televíziós bemutatót. Tudomásul véve, hogy bizonyos alkotásoknál a tévé kevesebbet ad.

    1. Kérdésedre válasz lenne, ha válaszolnál felajánlásomra, megismétlem. Fekete György 2016-02-27 – 19:40
      Kedves Továris, arra gondoltam, hogy az e témájú frappáns megfogalmazásaidat, mint egy szovjet híradós vezérkari akadémiát végzett magyar tiszt (szhvkavmt) állásfoglalását a tárgyban, fölhelyezném Ungváry Facebook kígyófészkéhez, a csapatát képező ifjabbak elgondolkodtatására. Jelen web linkje és nick-neved nélkül. Hozzájárulsz?

      1. De nem „vezérkari akadémiát” végeztem, hanem csak közönséges híradó tiszti akadémiát. Ráadásul fiatal hadnagy voltam, a „vezérkari” képzést a főtisztek és tábornokok szokták „kultiválni”…hol voltam én akkor attól még…

      2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Ungv%C3%A1ry_Kriszti%C3%A1n

        …1988. október 15-én a Magyar Cserkészszövetség egyik alapító tagja volt, valamint a 293. Szent Kapisztrán cserkészcsapat tagja….(idézet a wikipédiából)

        Ez egy fasisztába hajló ellenforradalmár, a javából. Jól körülnéztem a „publikációit” illetően, egykor neves „GULAG-lakó”, vagy „recskista” lehetett volna.

        A legszomorúbb, hogy mi „neveltük ki” őt, meg a többi hozzá hasonlót. Életpályája a szocializmus megszűnésének szomorú története.

        1. A 293. Szent Kapisztrán cserkészcsapat honlapjáról…

          …”Csapatunk Budapesten működik; Terézvárosban és környékén élő, hat évnél idősebb lányoknak és fiúknak nyújtunk közösséget. A világ legnagyobb ifjúsági mozgalmának, a cserkészetnek vagyunk helyi megvalósítói. A cserkészet olyan önkéntes, politikamentes nevelőmozgalom fiatalok részére, amely származási, faji vagy hitvalláson alapuló megkülönböztetés nélkül nyitott mindenki felé”…

          Ja. Politikamentes. Ne hazudj! Nevelő mozgalom? Mire is nevel?

          A magyarországi cserkészmozgalom klerikális-fasisztoid szellemben nevelte a fiatalokat, mintegy előszobája volt az elnyomó, úri, horthysta rezsimnek – még ha voltak némi pozitív vonásai is (legfőképpen az, hogy közösségi szelleme azért volt)

          1. Idéztem volna (ám a rendszer nem engedett be) már elhunyt apámat arról, hogy mint zsidó gyerekeket kizárták őket a Cserkész Szövetségből, a 4. cserkésztörvény dacára: „A cserkész minden cserkészt testvérének tekinti.” Ez egy 10-11 évesnek nagy fájdalom volt.

    2. Dehogy okul. Már amerikai náci portálokat idéz a facebookján. Teljesen bezsongott, mert pár fiatal történészféleség mellé állt. Tovaris, aki hadtörtpénetből felkészült, igazán írhatna a Mebalon egy rendes kritikai cikket ellene, hogy fehéren-feketén kiderüljön, egy szimpla dilettánsról van szó.

      1. Köszönöm a bizalmat, de mint már mondtam, csak szilánkokban tudok hozzászólni, mert egy alaposabb hadtörténeti munkához újból elő kellene venni a vonatkozó szakirodalmat, forrásokat – de még a jelenleg egyre több megjelenő orosz és szovjet dokumentumban kellene kutakodni. Ungváry első lépése lenne, hogy „meghazudtoljon”. No, nem biztos hogy besz……. tőle….
        Amiket leírok, többnyire saját élményeim, emlékeim (a témával kapcsolatos olvasmányok, előadások) de a legmegragadóbb élmények a Szovjetunióban töltött időszakokból maradtak fenn. Annak idején még nagyon sokan éltek a Nagy Honvédő Háborúban részt vett emberek közül, sok emlékművet, kiállítást látogattam meg, de a leg-szakmaibb információkat a katonai iskolában szereztem – tanáraim kivétel nélkül harcoltak a frontokon. A háborúban alkalmazott szovjet és német fegyvereket pedig közvetlenül tanulmányozhattam, a pisztolyoktól kezdve a repülőgépekig. A híradó eszközökről nem is beszélve. Később, amikor civilként jártam a Szovjetunióban, soha nem szalasztottam el egy adott hely hadtörténeti megismerését sem.

        Maradjunk abban, hogy néha szurkálok egy kicsit, ha ilyen tudományos köntösbe öltöztetett történelemhamisításba ütközök.

  5. Ungváry rólunk pedig, rendszerkritikus baloldaliakról – horribile dictu, korunk marxi értelemben vett kommunistáiról, akik nem „deleninizálják” hagyományaikat, akik nem most lettek „antisztálinisták”, és akik vele ellentétben mindenkor a fennálló mint olyan meghaladásán munkálkodnak – ezt hirdeti: „Amit Önök művelnek, az … teljes mértékben kimeríti a kommunizmus bűneinek eljelentéktelenítését és ezzel még büntetőjogi kategóriát is képezhetne.” (Forrás: szintén a Facebook, ahol – ezek szerint – Ungváry a maradék önfegyelmét is föladja…)

  6. Ungváry Krisztián ilyen „szakmaisággal” nyilatkozva még inkább kimutatta foga fehérét a Facebookon:

    „…az NKVD tömeggyilkosságai és egyéb akciói jelentősen radikalizálták az egyébként is népirtásra hajlamos német vezetést. (…)

    …a Szovjetuniót én sokkal rosszabbnak tartom, mint a nácikat.”

    1. Jaj! A „német vezetés” azért radikalizálódott, mert a partizánok „bántották a szegény” német turistákat saját hazájukban. Minő szemtelenség…
      Ungvárykám azért tartja rosszabbnak a Szovjetuniót a náciknál, mert ő maga is náci.
      Innentől kezdve Ungváryval nincs több vitatkozni való.

      Только уничтожение!

  7. A partizánmozgalom először spontán módon alakult ki. A Vörös Hadsereg ész az NKVD többnyire felderítőket hagyott a hátországban, akik rejtőzködve működtek, és rádión keresztül tartották a kapcsolatot a hátországgal. Az Abwehr különös aktivitással kereste a titkos rádióadókat, sajnos, több esetben meg is találták őket.
    A partizáncsapatok magjai az 1941-es visszavonulások és bekerítések következtében a frontról leszakadt alegységek maradványaiból szerveződött, természetesen a kommunisták irányításával. A katonai szakértelmet a Vörös Hadsereg kiképzett parancsnokai és katonái adták a partizántevékenységhez, igaz, a partizáncsapatok személyi állománya, fegyverzete igen csak szedett-vedett, innen-onnan zsákmányolt felszerelésekből adódott. Azonban a háború kezdete előtt már felgyorsult a mélységi védelem kiépítése – ami a háború kezdetéig még csak részben épült ki. A Vörös Hadsereg hadtáp parancsnoksága titkosan kezelt helyszíneken lőszer, üzemanyag, különféle felszerelések, tartósított élelmiszerekből álló raktárakat hozott részre, amelyeket meglepő módon a német és csatlós partizánvadász egységek nem fedeztek fel. Amikor 1942 nyarán Sztálin „beemelte” a haditervekbe a partizán hadműveleteket, a partizánparancsnokságokkal közölték a titkos raktárak helyét amelyekből a lőszer- és robbanóanyag szükségletet fedezni tudták a partizánok.
    1942 végétől már rendszeres légi utánpótlást kaptak a partizánok, vagy ejtőernyős ledobással, vagy titkos repülőterekkel, leszálló helyekkel.
    A partizánok legfőbb feladatává a német utánpótlási vonalak állandó támadását tette a szovjet hadvezetés. Utakat, hidakat, vasútvonalakat robbantottak fel, ami azon túlmenően, hogy a szélesebb nyomtávú sínek miatt állandó átrakodást igényeltek – jelentős német és szövetséges haderőt kötöttek le. Ezen túl a német hírközlési vonalakat, járműveket és német körleteket támadtak a partizánok. Természetesen, a partizánok is súlyos veszteségeket szenvedtek, de a német haderő és hadianyag jelentős részét el tudták vonni a frontról, amely hatékonyabbá tette a Vörös Hadsereg védekezését.

    1. Ungváry Krisztián értesüléseit a mai, jobbára fasisztoid történetírásból merítette, esze ágában sem volt a kor dokumentumait tanulmányozni.

      A Luftwaffe már az ELSŐ NAPON, azaz 1941. június 22-én bombázta Kijevet – igaz, csak erősen korlátozva, mert a lengyelországi repülőterei azért még elég messze estek Kijevtől és a hatótávolság alig volt biztosítva. Jellemző, hogy Kijev még napokig „működött”, az emberek azon lamentáltak, hogy vajon „komoly-e” a németek háborús támadása és abban hittek, hogy a Vörös Hadsereg nemsokára visszaveri a német támadásokat. A helyzet akkor fordult komolyra, amikor a hírek már jelentős német előnyomulásról számoltak be és a légitámadások is egyre erősebbé váltak Kijevben és más nagyvárosokban. Minszk és Szmolenszk is nagyon hamar elesett.

      Ungváry úgy látszik, elsiklik olyan apróságok felett, hogy Ukrajna AKKOR a Szovjetunió egyik tagköztársasága volt, szovjet társadalmi berendezkedéssel, jogrenddel. Valóban igaz az, hogy a szovjet rendszer ellenzői legnagyobb számban Ukrajnában voltak és ez azt eredményezte, hogy a kollaboránsok száma is itt volt a legnagyobb. A még élő petljuristák, és az időközben színre lépett ukrán ultranacionalista, Bandera hívei.

      Hitler háborús tervei nagymértékben arra alapultak, hogy a Szovjetunió népei gyűlölték Sztálint és a szovjet rendszert. Ebben tévedtek hatalmasat. Egyebekben rengeteg hadászati tévedésük is volt, ezért is erőltették a villámháborút, mert arra számoltak, hogy a Szovjetunió nem lesz képes egy-két éven belül oly mértékű hadiipari potenciált létrehozni, amit végül is éppen egy-két éven belül létrehozott. Nem számolt a szovjet nép hazaszeretetével, önfeláldozásával és a tömeges hősiességgel a frontvonalakon.

      Ungváry bunkó ostobasága az is, hogy a szovjet vezetés „bűnéül” akarja beállítani Kijev tönkre bombázását, holott a Luftwaffe bombázta tönkre, mint előzőleg London-t és Coventry-t, Rotterdam-ot, és számos más nyugati ország városait, MIELŐTT megtámadták volna a Szovjetuniót.
      Kár, hogy nincsenek átnevelő táborok az olyanok részére, mint Ungváry.

        1. Hiába szembesítik maguk Ungváryt a tényekkel, nem fognak rajta. Csak ismételgeti a facebookján a hülyeségeit naphosszat. éppen Kijev felrobbantásával a partizánokat, az NKVD-t vádolja – a náci német fegyveres erők helyett. Normális ember az ilyen? Már ott tart, hogy a náci Németország jobb volt, mint a Szovjetunió. És „komoly emberek” állnak mögötte.

  8. A régi-új urak rendre a „kommunizmus” bűneiről lamentálnak. Holott a vonatkozó, a Büntető Törvénykönyv 1978:IV. Tv. 269/C.§-ba foglalt törvény elnevezése („A nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása”) és rendelkezése („Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”) mást mond. Szintén tendenciózus pontatlansággal, de mást.

    1. Ez a törvény jogi szempontból is hibás. Olyan, hogy „kommunista rendszerek” – soha sem voltak. Szocialista rendszerek voltak – teljesen mindegy, hogy „államszocializmus”, vagy kapitalista jegyeket is magán hordozó szocializmusról volt szó. A társadalmi felépítés magántulajdontól mentes (ez sem volt minden esetben igaz), állami, közösségi, vagy szövetkezeti tulajdonnal működő gazdasággal és igen szűk magán (kisipari, egyéni tulajdonnal) volt megszervezve. Kevés kivételtől eltekintve mindegyik országban egy párt működött, többnyire kommunista- és munkáspártoknak (szocialista- egység- és munkapárt jelzőkkel) Ráadásul ez a szerkezet sem volt egységes. Mindenesetre „kommunista rendszereknek” távolról sem voltak nevezhetők. Sok ellentmondás volt ezekben a rendszerekben, az ideológiai, társadalmi és tulajdonviszonyokat tekintve.
      A kommunizmus nem rendszer, hanem ideológia. Évtizedek óta próbáljuk ezt hangsúlyozni, de a burzsoá ideológia annyira gyűlöli a kommunizmus eszméjét, hogy változatlanul, az állami politika és a jogrend szintjére emelik – és az általános emberi jognak is ellentmondó passzusokat alkotva, erőszakkal relativizálják.
      Ennek ellenére nem tehetünk mást, mint kifejezni kommunista meggyőződésünket és a marxizmus-leninizmus szellemében folytatni harcunkat a szocializmus újbóli győzelméért.
      Aztán majd jöhet a kommunizmus.

  9. Tudomásul kell venni, persze nem elfogadni, hogy ma mar a naci kollaboransok leszármazottai kezében van a hatalom mindenütt Közép-Kelet-Európában. Nincsen csodálkozni való Ungvaryek magatartasan.

  10. Ne legyen offolás, de megérne egy misét a Szerkesztőség részéről.
    Minden mindennel összefügg.
    Elkezdték a „kommunizmus” bűneinek és a „gulágsztorik” hintését a fidesznyikhajbagázs uralta médiában

  11. Az antikommunista antiszemitizmus, antinácizmus – horribile dictu, antifasizmus! – improduktív, sőt ártalmas a politikai-társadalmi progresszióra. A történelemhamisító Ungvári egyenlőségjelet tesz a náci Németország és halálra roppantója, a sztálini Szovjetunió (nem volt másik Szovjetunió!) közé, lebegteti a holokauszt zárójelbe helyezését, a 33 ezer ukrán zsidó két nap alatti lemészárlását Babij Jarban pozitívan összekapcsolja a kijevi német parancsnok szociális affinitásával (illetve tudván tudva efféle gondolatokat is generál), ez utóbbi példálódzásával maga által megvallott koncepcionális módon relativizálva az egyén felelősségét, nos az ilyen történész állásfoglalása avval szemben, hogy a Donáth György szobrot kapjon köztérben – számomra nem hiteles.

      1. Azt próbálom jelezni, hogy most az egyik aktuális politikai probléma a Donáth György szobor, és az ellene való tiltakozás hitelessége. Itt jön be Ungváry, de e metszetben vele se az a lényeg, hogy miféle történész, tudjuk. Az antikommunista antiszemitizmus-ellenességet képviseli, így fogadtatva el ádáz szovjetellenességét, amiért sztárolják a liberálisok – félrevezetve a közvélemény nagyját.

        1. Donáth Györgyöt „zsidó és sváb falónak” titulálják azok, akik nem szeretik. Az, hogy a zsidók és németek elleni „hazaffyas” megítélései némiképpen, jellegükben hasonlítanak a jelenlegi burzsoá ideológusok „kommunizmus és a nácizmus” összemosási torzulmányaihoz – nem számít.
          Donáth mindenekelőtt antikommunista, fajgyűlölő – végeredményben fasiszta volt. Más nem számít burzsoáéknál. Szobrot neki….

  12. Ja, meg remélem, hogy Ungváry Krisztián olvassa ezeket a kommentárokat is, nem csak saját hülyeségeit.
    Az, meg, hogy esetleg nem „ereszkedik le” hozzánk vitába szállni – az a lőtéri kutyát sem érdekli…

  13. Ungváry Krisztián úr becses figyelmébe ajánlom:

    Valahol minden összefügg egymással….Nem nagyon olvashattunk néhány évfordulóról a magyar lapokban, mert az vagy nem lényeges számukra, vagy eleve nem téma nekik, a baloldali, kommunisták által látogatott lapok vagy megszűntek, vagy megszüntették a kommentálás lehetőségét.

    Budapest felszabadulásának évfordulója is csak a nácik és nyilasok kitörési kísérletének a „megünneplésére” szorítkoztak…csúfos vereségből „dicsőséget” fabrikálva.

    Ma van a Vörös Hadsereg megalakításának a 98. évfordulója. A szervező munkát Lev Davidovics Trockij irányításával végezték el – s amely hadsereg legyőzte a német Wehrmacht-ot.
    Ez a hadsereg semmisítette meg a Hitler-szövetséges Horthy-Magyarország 2. Hadseregét a Donnál.

    A mai Oroszországban is megünneplik az évfordulót. (http://tvzvezda.ru/news/forces/content/201602230227-1i5z.htm) A Hős Városokban – így Szevasztopolban is felvonták az állami zászlót és elhangzott a himnusz is. (Persze, az egyik legnagyobb hős városban, Kijevben nem…)

    Lehet a történelem tényeit elhallgatni, elhazudni, vagy átírni. De a történelem tényei azért megmaradnak.

      1. Ezt te is megteheted, de nem kimondottan rakunk be ide dalokat – én is csak a témához példaként tettem be – Ungváry tévelygéseinek következtében.
        Hogy legyen fogalma arról, hogy miért nevezték el Nagy Honvédő Háborúnak a 2. világháborúnak azt a bizonyos időszakát.

  14. Ez a kérdéscsoport, amelyeket felvetettünk, már több alkalommal is megjelent a MEBAL vitaanyagaiban, így ajánlatos azokat is újra átnézni. Több kérdést már jól körbe kommentáltunk, így nem akarok ismételgetésekbe bocsátkozni.

  15. A vitában tett kijelentéséhez kapcsolódva kérdeztem Ungvárytól: „A kijevi belváros NKVD általi felrobbantása és 33 ezer ukrán zsidó Babij Jarban – két nap alatt történt – gödörbe lövése között ok-okozati összefüggés van, illetve ezt a népirtást (hiszen ez népirtás már, nem tömeggyilkosság!) az Einsatzgruppe C nem a Generalplan Ost szellemében, az abból eredő intenciók és parancsok alapján, hanem a kijevi német katonai parancsnok szociális érzékenységéből – konkrétan: nem zsidó ukránok javára történő zsidólakás-osztogatási vágyból – fakadó utasításnak engedelmeskedve végezte?”

    Ungváry válasza: „Részben, bár én nem így fogalmaznék”.

    1. Ungváry egész érvelése abszolút nyitott szélsőjobboldali irányba, s nem szakmai jellegű. Hogy Ungváry „szakmát” csinál a szélsőjobb számára az olyan emberek segítségével, mint a magyar-nemzetes tökfej, az más dolog. Mi abban a szakma, hogy valaki a holokausztot, az eredeti náci programot 1923-ból, összeköti az NKVD antináci merényletével a Szu. lerohanása után? Ungváry mindenben megtalálja a nácimentegetésre a lehetőséget. Ez szakma?

    2. A kijevi NKVD épületet Harkovból, rádió-távirányítással robbantották fel (erről külön előadást hallgattam meg annak idején).
      Nos. A szovjeteknek JOGUK VOLT saját tulajdonú épületüket akár mikor felrobbantani. Másfelől a Gestapo igen komoly veszteségeket szenvedett el az épület felrobbantásakor, mert a szovjet felderítők jelentették, mikorra „költözött” be a Gestapo és több más német hatóság az épületbe, és „telt házas” állapotában robbantották fel.
      Ungváry úrnak elmondanám (ha nem tudja), hogy mindent felrobbantottak a visszavonuló szovjet csapatok, amit csak lehetett. Amikor ellentámadásba lendültek, akkor meg a németek robbantottak fel mindent, ami még megmaradt. Gondolom, Ungváry úr ilyenkor elfeledkezik a németek által felrobbantott ÖSSZES budapesti hídról is. Gondolom, most kutatja, hogy azokat mikért lehet egy adandó alkalommal a szovjetek „bűnlajstromához” csatolni…bár, ahogy a parlamenterek létezését is lenullázták már, ez igazán csak bagatell…

          1. Beírtam – megint eltünt. Kicsit elegem van …

          2. Ha jól értem, akkor a link miatt nem megy át az írásom (elég buta automata moderálási módszer, hiszen az internetes kommunikáció fontos eszköze a link-hivatkozás)

            Keressetek rá a Googleval: Евгений КАБАНЕЦ Кто сжег Крещатик

      1. Kedves Továris, arra gondoltam, hogy az e témájú frappáns megfogalmazásaidat, mint egy szovjet híradós vezérkari akadémiát végzett magyar tiszt állásfoglalását a tárgyban, fölhelyezném Ungváry Facebook kígyófészkéhez, a csapatát képező ifjabbak elgondolkodtatására. Jelen web linkje és nick-neved nélkül. Hozzájárulsz?

    3. Ungváry a Luftwaffe bombázásainak a pusztításait is a szovjetek rovására írja. Nem kellett volna ellenállni a szovjeteknek, akkor a „könyörületes” nácik nem okoztak volna annyi pusztítást…Minő modortalan dolog hazát védeni….ejnye, bejnye…

    4. Tisztelt Szerkesztőség!

      Valami baj van a honlappal. (Rossz szándékot fel sem merek tételezni) Két-három mondatos, link csatolás nélküli bejegyzéseimet SEM jeleníti meg a lap, frissítés után sem.
      Ráadásul nem csak nálam, hanem többeknél is. Nem tudom, mi az oka, de kérem, szíveskedjenek utána nézni.

      1. A honlappal kapcsolatos technikai aggályokat meg kell erősítenem – sajnos. A hetek óta „engem sújtó” hiba e pillanatban is fennáll. Ellenőriztem, de hiába. Egy darab linkkel legfeljebb 9 sort tudok küldeni, link nélkül 11 sort. Újabb sor esetén eltűnik a Hozzászólás küldése” parancsadási lehetőség (az e feliratú kisablak, ill. ikon).

  16. Dr. Lindner Miklós ezredes (rendszerváltás utáni vezérőrnagy) volt a szakmai főnököm, amikor híradó tiszt voltam. Első dolga volt 1990-ben, hogy átállt a horthista oldalra – nos, műszaki tekintetben is egy „ungvárykrisztián”….Szégyellem, hogy ugyanoda járt tanulni, mint én.
    De ha más szempontból nézzük, a voronyezsi és a novocserkasszki iskolák azért adtak olyan képzést, ami NATO szempontból sem semmi….

  17. Oroszországban is egyre többen nyitnak internetes oldalt a háborús bűnösök vagy csak az ellenséggel kollaborálok leszármazottai közül. Mint Ungvary Magyarországon. A. Gogun nevű történész is valószínűleg ilyen, akire Ungvary építi ostoba koncepciót. Krausz a vitában ezt a Gogunt ki is emelte. Utolag igazolják a nagyszülők cselekedeteit.

    1. A mai fasiszta ukrán hatalomnak is szüksége van legitimitását „igazoló” bér-történészekre. Egy banderista család sarja bizonyára nem fog ódákat zengeni a szovjethatalom nagyszerűségéről. De kénytelen hazudni, mert számára ez a lelki megnyugvás – különben is ezt rendelték meg tőle (ezért fizetik).

      1. Ungvary legfőbb „forrása” e tárgyban, ez a Gogun, megnéztem a neten, egy Pétervári ukrán, aki az egyik legfőbb banderista történész. Ungvary az o hazugságait fordittatja magának nagy előszeretettel.

        1. A jelenlegi ukrán fasiszta hatalmat hidegen hagyja, hogy az oroszok és az ukránok testvérnépeknek tartják egymást. Több millió ukrán él a mai utódállamok területén, a legtöbb az Orosz Föderációban. Túlnyomó többségük nem hőbörög „mélyukrán” identitásával…

          1. Az itt emlgetett ukrán Gogun sem etnikai alapon ukrán, hanem politikai alapon. Mentegeti a UFH-t (UPA), amely vagy 8o ezer lengyelt és ki tudja, hány zsidót mészárolt le…Nem kell ezzel szembenézni, sokkal egyszerűbb bebizonyítani, hogy nem vettek részt a holokausztban, csak Sztálin ellen harcoltak az ukrán függetlenségért. Ennyike. És ezzel ma Magyarországon a lakosság fiatalabb generációiban is szimpátiára lehet szert tenni. Minden szinten a szélsőjobbos agymosás. Okai világosak, mint a nap. Ungváry az ő emberük. A vérnácik is elkezdték megszeretni.

  18. Minden vitának e témában abból az alapállásból kell kiindulnia, hogy Ungváry nem az orosz levéltárak anyagait tanulmányozta (praktikus okból: nem tud oroszul). Más nyelveken megjelent forrásokban pedig számos tévedés, torzítás, félreértelmezés is előfordul – s még nem is vettük a szánt szándékkal végrehajtott hamisításokat, tények elhallgatását, s nem utolsó sorban a hazugságokat.
    Krausz nem azért mond igazat, mert russzofil, esetleg kommunista, vagy más okból, hanem azért, mert megismerte a tényeket, melyek több oldalról is ellenőrizhetők.
    Én pl. nem levéltárakban kutakodtam, hanem a szovjet irodalomból, filmekből, korabeli újságokból, ill. személyes elbeszélésekből – már ezekből is meg tudom állapítani, hogy Ungváry hazudik. A 2. világháború ezen szakaszát nem csak Nagy Honvédő Háborúnak nevezik a szovjet-orosz történelemírásban (Великая Отечественная Война), hanem Szent Háborúnak is (Священная Война) – így azzal, hogy a Nagy Honvédő Háborút „polgárháborúnak” minősíti – ezzel az én szememben csak egy zugtörténésznek minősül.

    https://www.youtube.com/watch?v=JQPmwzMopJw

  19. T. Adminisztrátor!

    Feloldana a hozzászólási lehetőségem terjedelemkorlátozása alól? Megszámoltam, 11 sort írhatok.

    Ha ez csak engem érintően van így beállítva, akkor maguk negatív diszkriminációval áldottak meg…

    Holott okot nem adtam rá.

    1. Csatlakozom Fekete György kéréséhez, kérem a hozzászólási korlátozását feloldani – mivel ezt a témát is ő hozta be – jó szándéka nem hagy kétségeket.
      Igaz, mi ketten is néha összeszólalkozunk, de hát ez a vita lényege.
      Szellemi tőkéje szerintem nélkülözhetetlen a MEBAL számára.

    2. Nincs semmilyen névre szóló korlátozás a kommentekben, csak az általános, mindenkire vonatkozók: nem lehet kettőnél több weblinket beszúrni, valamint aki először szól hozzá, annak a kommentjét kézzel kell jóváhagyni (amihez nincs nagyon erőnk és időnk). Nem üldözünk senkit (ehhez sincs erőnk és időnk)…

      1. Tény, nem üldözési képzelgés, hogy 11 sornál többet nem írhatok be, mert akkor már nem látszik a „Hozzászólás küldése” parancs. Más használóknál ennek alkalmasint többszörösét látom. E pillanatban is kipróbáltam. 11 sort enged. Ez méltánytalan, mivel – ismétlem – nem egy társnál 10-szer ennyit észleltem. Nem sajnálom senkitől, viszont én se vagyok troll. Miért nem lehet hinni nekem? Mire föl állítanék valótlant? Úgy gondolom, hogy eddigi tevékenységem alapján kaphatok jóhiszeműséget, legalábbis nem kételkedést szavamban.

  20. Ungváry tipikus „érvelése”1
    Ungváry Krisztián könyvei / A németek ugyan előzetesen nem tudtak arról, hogy a Szovjetunió meg akarja támadni, de ettől még a szovjet támadási előkészületek még léteztek. (…)
    https://www.facebook.com/ungvarykonyvek/posts/951981911559014?comment_id=953491561408049&reply_comment_id=953622364728302&notif_t=feed_comment_reply (Itt agitál a csapatával a vita után. Utólag meg akarja nyerni, mint a világháborút is. Utóbbihoz most két dolgot követett el: 1/ nem nagy Honvédő Háború volt a náci Németországgal szemben, hanem polgárháború; 2/ a SZU is elkövetett népirtást (Baltikum) – szerinte.

    1. Az, hogy a szovjetek bármiféle nyugat elleni háborús terveket dédelgettek volna, nagyrészt burzsoá kitaláció. A szovjetek legfeljebb védelmi terveket készítettek – ugyanis a hadsereg akkori állapota nem tett volna lehetővé eredményes offenzívát „nyugat ellen”. A Molotov-Ribbentrop paktum ugyanis pont azért keletkezett, hogy az időközben hatalmas mértékben megerősödő 3. Birodalom fenyegetése miatt időt nyerjenek és eltolják a háború kezdetét. A 2 év azonban nem volt elegendő a felkészülésre, sem a hadműveleti tervezés, sem a hadianyagok gyártása, sem pedig a kiképzés tekintetében. Ráadásul a nácik modernebb, hatékonyabb támadó eszközökkel rendelkeztek – és figyelembe véve a szovjetek számbeli fölényét – a támadásokat ékek formájában végezték és nagy számban alkalmazták a bekerítő hadműveletek hatékonyságát. A repülőgépek nagy részét még a földön megsemmisítették. A főleg vezetékes hírközlés teljesen hatástalan volt a közvetlen alegység irányításban, káosz, menekülés alakult ki. A lovas hadseregek teljességgel alkalmatlanok voltak a gépesített német csapatok ellen. Azonban az első hónapot követően érezhetően nőtt a szovjet csapatok szervezettsége, irányítása és kezdtek a frontra áradni az új típusú harci eszközök is, amely végül is az év végére teljesen kifullasztotta a német offenzívát, amelyet Barbarossa-tervnek neveztek el.
      A szovjet hadvezetést kezdetben számos kudarc érte, katasztrofális következmények voltak.
      Egészen 1942 év végéig voltak defenzívában a szovjet csapatok – ennyi idő kellett a hatalmas hadtápmunkára, ami a sztálingrádi katlannál végül is megfordította a háború menetét.

      Józan ésszel gondolkodó hadvezérnek eszébe sem jutott volna ilyen feltételek mellett megtámadni Németországot.

      1. Kedves Tovaris, tényleg nagyon kár, hogy ezt nem írtad meg cikkben. Idézhettem volna, hivatkozhattam volna most megjelent írásomban, mint autentikus szakértői véleményre:
        http://eszmelet.hu/amasikungvary/
        (Amennyiben az első megnyitásra üres oldal jön be, akkor a megjelent – még üres – oldalt frissíteni szükséges, s akkor már látható a cikk.)
        Hadd jelezzem, jómagam a nyers szöveget szültem meg, a végső simításokat már csapatmunkában végeztük!

        1. Én nem szállhatok szembe Ungváry Krisztiánnal, mivel magamat nem tartom történésznek. De ha az lennék, akkor Ungváryval azért nem állhatnák vitába, mert én nem tartom őt történésznek. Ez patthelyzet.
          Egyébként bármelyik vitacikkelyemet bárki felhasználhatja bárhová és bármennyiszer – csak nem árt megjelölni a forrást, azaz engem.

          1. Kedves Tovaris, nem Ungváry a lényeg, hanem a közvélekedés, a társadalom! Ezért vitázunk. Lenin is írt leleplező cikkeket az Ügy ellenségeivel szemben. Ezt tettem most, persze a magam egyszerű módján és kollegiális segítséggel. Nem azt vetettem föl, hogy írhatnál történészként, hanem azt, hogy katonai szakértőként. Ami viszont már van cikked ekként, kérlek, add meg a linkjét. Azért győzködlek, mert annyira jók a katonai szakértési hozzászólásaid. Viszont erősebb megalapozás, ha nem kommentre, hanem cikkre lehet hivatkozni. Egyébként se ugyanaz idézni hozzászólásból vagy hivatkozni rá. Végül. Segítenéd közös erőfeszítéseinket, ha jeleznéd benyomásodat most megjelent szerény munkámról. Dacára, hogy nem vagy történész.

          2. Fekete György, 2016-02-25 – 12:47

            Sajnos műszaki ember lévén, nem nagyon szoktam cikkeket írni, ill. eltárolni sem nagyon. Az első számítógépemen volt egynéhány hadtörténeti jellegű írásom, de az egyszer kipurcant – és magával vitte az összes tematikus anyagot – mert nem mentettem el időben.
            A hadtörténettel kapcsolatban annyit, hogy gyermekként a Hadtörténeti Múzeumban ismerkedtem a külsőségekkel, tárgyi megjelenésekkel. Már fiatal koromban érdekeltek különféle hadtörténeti munkák, amikhez hozzájutottam. Egy veszprémi történelemtanárom (valamikori bencés diák), nagyszerű kommunista és történelemtudós – az egyetemen a tudszoc. tanszék professzora is volt – meg is jegyezte, hogy inkább történelem szakra mentem volna, mert végig színötös voltam történelemből és jelesre is érettségiztem belőle.
            De hát a műszaki „vénám” erősebbnek bizonyult, amit nem bántam meg.
            A Voronyezsi Híradó Akadémián külön tantárgy keretében tanultunk hadtörténelmet, azon belül a Vörös Hadsereg és a Nagy Honvédő Háború kiemelt fejezetek voltak. De a hadászati, harcászati és hadműveleti anyagokban is állandóan jelen voltak a szovjet és német katonai, politikai és műszaki magyarázatok – kapcsolódva a tananyag fő tanmenetéhez. Rengeteg forrásmunkát elolvastam, így a Nagy Honvédő Háborúról szóló majdnem minden munkát, néhányat oroszul.

            Ha Ungváryban meglenne az affinitás a téma iránt, akkor talán vitatkoznék vele.
            Arra meg sajnos nincs időm, hogy hadtörténelmi írásokat írogassak, mert rengeteg kutató és elemző munka kell ahhoz, hogy az ember tényekhez jusson, azokat közreadja, elemezze, stb.
            Meg aztán hol közölném ebben a burzsoá sajtóban az írásaimat? Már próbálkoztam vele, régebben még elvétve közölték, de már régóta kiröhögnek, ha közlésre beadok egy-két írást.

            Maradok az ilyen kis szilánkoknál, amit ide-oda beírogatok. Amíg ez a lehetőség is fennáll…

          3. Kedves Tovaris, hányféleképpen írjam le, hogy nem Ungváryval különvitára invitállak. A közönségbe, a zemberekbe (sic!) kellene csepegtetni tudásodból (egyúttal leleplezve e ménkű sok hamisítást). Írni pedig tudsz, én (is) látom. Még annyit teszek hozzá, hogy humán szakos tanárként megrendülve olvastam „vallomásodat”, dacára, hogy végül-választott pályádon minden bizonnyal kiválóan teljesítettél. Szerintem a rendszerkritikai baloldal médiumai nem utasítanának el. Például, katonai szakemberként (ilyen és ilyen akadémiát végzett nyug. ilyen és ilyen rangú tiszt), például koncentrálhatnál a preventív háború idióta tézisének megcáfolására vagy más témára a Nagy Honvédő, s majd Felszabadító Háborúból. A fiataloknak is jól jönne, ha csinálnád.

        2. Nagyképűség lenne magamat „autentikus szakértőnek” tekinteni, bármennyire is hizlalja a májamat. Egyszerűen, mint volt katonaember – ráadásul nagyon fiatalon – nem csak a vodkát vedeltem a Híradó akadémián, hanem tanultam, odafigyeltem és kerestem az összefüggéseket. De mint mindenki, aki tanul, csak sokkal később jön rá sok dolog titkára és az összefüggésekre. Egyébként nem „vezérkari akadémiára jártam”, mert ahhoz minimum főtisztnek, de inkább tábornoknak kellett volna lennem – hanem kutya közönséges tiszti szakmai akadémiára.
          Én elveszítettem azt a bizonyos „marsallbotot”, és inkább maradtam próféta, mint az a bizonyos Éliás…

      2. Mint többször jeleztem, valóban itt gúzsba kötött vagyok (már a 9-ik sort nem röpíthettem az imént – linkkel 8 sort, link nélkül 11 sort indíthatok). Ezért küldöm külön a folytatást. Kedves Tovaris, légy szíves készítsd el katonai szakértési kifejtésedet a tárgyban: doktrína (én csak utalhattam rá), szimulációk és gyakorlatok, megmutatkozott hadászati-harcászati-összfegyvernemi-fegyverzeti-logisztikai hiányosságok és a levont következtetések helyessége stb. – ez utóbbiakhoz meg nem is értek.Nem konzultáltam senkivel, javaslatomat „partizánként ” vetem föl, ám biztos vagyok benne, hogy lenne rá fogadókészség a kritikai baloldalon.

        1. Ezt találtam az Eszmélet c. folyóiratban, szerkesztőségi cikk keretében. Mintha én írtam volna….

          A győzelem, a nagy honvédő háború 65. évfordulójára

          …”Amikor a Vörös Hadsereg csapatai elfoglalták Berlint, és 1945. május 9-én Wilhelm Keitel tábornok aláírta a Wehrmacht, illetve a náci Németország kapitulációját, a világ összes nagy és kisebb hatalmának vezetői a Szovjetunió és Sztálin dicsőségét zengték.

          Sok minden történt azóta a világban. A legfontosabb történelmi tény alighanem az, hogy a győztes nagyhatalom, a Szovjetunió immáron 20 éve nem létezik. Története azóta a felismerhetetlenségig eltorzult, ki van szolgáltatva a kelet-európai régió rendszerváltozása és a beköszöntő új világrend legitimációs ideológiai szükségleteinek.

          Megfordult a régi latin mondás: Jaj a győztesnek!

          A nagy honvédő háború története különös tárgya a történelemhamisításnak. A mi kelet-közép-európai régiónkban – Magyarországon is – a fennálló rend államilag támogatott propaganda-apparátussal igyekszik a győzelem jelentőségét a sárba rántani: a Szovjetunió történetét az „abszolút gonosz”, a náci Németország történetével igyekeznek azonossá
          tenni. Hivatalosan, közpénzen is zajlik a náci gonoszság relativizálása, a Wehrmacht mentegetése. E törekvés jól menő politikai üzletággá nőtte ki magát, ami egy tudománytalan álelmélettel, a totalitarianizmus ideológiájával igazolja magát. Hol nacionalista, hol liberális zászló alatt, hol egyszerűen a pozitivizmus látszatával élve fundálják ki a legképtelenebb
          hazugságokat, hamisításokat. Ezzel az új fasizmus előtt kövezik ki az utat, amely mindenütt a demokrácia és a pluralizmus védőszárnyai alatt jelentkezik.
          Még emlékszünk e szellemi-politikai fordulat forrásvidékére, a kapitalizmus előbb szellemi, majd társadalmi-politikai újra-meghonosításának időszakára. E folyamat korai időszakában, valamikor a 1980-as években az európai liberálisoknak tehertétellé vált a Szovjetunióval való antifasiszta együttműködés tradíciója, és ők maguk kezdték meg e hagyomány
          revízióját és annak bizonygatását, hogy a szocializmus egész története
          azonos a sztálini bűnökkel”…

          A teljes szöveg itt olvasható: http://epa.oszk.hu/01700/01739/00070/pdf/EPA01739_eszmelet_85_2010_071-073.pdf

          1. Tisztelt Barátaim!
            Mivel látom, hogy a vita néhány embert nagyon megfogott ezen az oldalon, engedjétek meg, hogy írjak néhány kommentárt. A dolog politikai és elvi oldalát tekintve úgy látom, nincsen nézetkülönbség. Tovaris az Eszmélet szerkesztőségi cikkét idézte meg, mint az egyetértés alapját, tehát az az én kiindulópontom is. Szakmai kérdéseket – legyen ez szakmai betegség – ilyen röviden nem tudok elintézni. Viszont a probléma emlékezeti oldala, ahogyan Krisztián kiszolgálja a mai hatalmat, az nagyon fontos. A mai hatalom elvárásai, amelyeket U.K. megerősít, tkp képvisel, a következők: 1. szovjet részről nem volt honvédő háború. 2. a népirtásban, beleértve annak különös esetét, a holokausztban is résztvevő magyar honvédség (nem is szólva a Wehrmachtról!) nem képviselt „rosszabb ügyet”, mint a vele szemben álló szovjet erők. 3. A magyar és a szovjet megszállás azonos, sőt a szovjet rosszabb, magyarán az államszocializmus, beleértve a Kádár-rendszert rosszabb volt a Horthy-rendszernél, amely végső soron egymillió magyar állampolgár haláláért felelős. 4. A „fasizmus azonos a kommunizmussal”. A holokauszt ellenére jutnak erre a végkonklúzióra, amelyet nem tagadják – ellentétben a honvédő háborúval, amelyet tagadnak. Tehát nem egyszerűen kóklerségről vagy dilettantizmusról van szó, hanem politikai számításról: a két narratíváról. Az elpusztult és hadifogoly magyar katonák a Horthy-rendszer áldozatai. Sok kolléga tudja ezt pontosan, de valamely okból nem szólalnak meg. Ezért jár nagy tisztelet azoknak, akik megszólaltak a jó oldalon. Az Ungváry oldalán állók azzal mentik magukat, hogy nincs jó és rossz oldal. Ez leegyszerűsítés!:) Mi pontosan tudjuk, hogy e politikai ügyben, e 4 kérdésben csak két oldal van, ahogyan a barikádnak is csak két oldala van. A harmadik oldal: a kollaboránsoké.

      3. Még hozzátenném, hogy a délnyugati fronton, Kijev környékén – amely a szovjet csapatok időbeni és létszámbeli veszteségeinek a legnagyobb eseménye volt – a Krím elfoglalása viszont a németek számára lett volna intő példa, ha már előbb tanultak volna a Moszkva alatt elszenvedett katasztrofális vereségből. A Krímet közel egy évig védték a Vörös Hadsereg és a Vörös Flotta egységei, szinte az utolsó emberig. A németek Sztálingrád és a Kaukázus elfoglalására törekedtek, így Leningrádnál, a kurszki kiszögellésnél és a Krímben nagyon lelassultak, mert Baku irányába erőltették a támadásokat. Természetesen, mert akkoriban arrafelé volt a szovjetek egyetlen olajforrása. Azonban a kaukázusi hadművelet sem volt díszmenet. Mind a szárazföldön, mind a levegőben egyre jobban kiegyenlítődtek a különbségek és a harcok egyre súlyosabbá váltak.
        Időközben Zsukovot nevezték ki a hadsereg főparancsnokává, aki megállította a németeket Moszkvánál, majd megszervezte Sztálingrád védelmét is. Eközben a szovjet nép hatalmas áldozatok árán megteremtette a hátországban azokat az ipari létesítményeket, amelyek egyre nagyobb mértékben látták el hadianyaggal a szovjet csapatokat. 1943-ra már érezhető minőségi és mennyiségi fölényben volt a Szovjetunió a náci Németországgal szemben.

          1. Az ilyen és ehhez hasonló szilánkok több magyar nyelven is hozzáférhető forrásmunkákban benne vannak, pl. a Nagy Honvédő Háború története c. több kötetes sorozatban.

          2. Ezt tudom. Viszont vezérkari akadémiát végzett szakemberként képes vagy olyan specifikumú szintetizálásra, amire én soha nem leszek képes.

  21. Ime a facebookról Ungváry épületes pronáci beszéde arról, hogy a náci vagy a sztálini rendszer volt-e rosszabb:
    „Amennyiben leszámítanám a kérdésből azt, amit nem nagyon lehet nevezetesen azt hogy a zsidónak minősült személyek totális legyilkolása lett volna a következménye a nácik győzelmének, azt kell mondanom hogy nem biztos. Pláne azért nem mert a totális német győzelem és a patt között számos változat képzelhető el. Ahogyan voltak reformkommunisták, úgy lehettek volna reformnácik is.”

    1. Jó a szöveg: „Ahogyan voltak reformkommunisták, úgy lehettek volna reformnácik is.” Igen. Reformkommunisták voltak, de reformnácik csak „lehettek volna”… Ha az öreganyámnak kereke lett volna….
      Ilyen alacsony szinten nem szabadna egy magát történésznek tartó fazonnak még megszólalnia sem. Félelmetes….

  22. Érdekes a vita fogadtatása, hiszen Ungváry gyakorlatilag megvédi a náci-mentegető álláspontját, ami a MNO újságíróját lenyűgözte. Más országokban az Ungváry-féle álláspont a periférián van a szélsőjobbon, nálunk ez a a fősodor. Arra biztosan jó volt a vita, hogy ez kiderült fehéren-feketén. És hála a jó égnek kiderült az is, hogy van más álláspont is…A mienk.

    1. Ungváry hülyesége ezzel a háborúval már a dilettantizmus határán túl van. Kókler. Betegesen szeretné igazolni, hogy a két rendszer lényegében egyforma. Ez ennek az embernek a máiákusságát tükröző életcélja.

      1. Nem vagyok kárörvendő, de ha ez az idióta ott lett volna velem két éve Voronyezsben (pont abban a városban, amelynek levéltárában Krausz is kutatott) – ahol én a Híradó Akadémiára jártam – azon a bajtársi találkozón előadhatta volna hazugságait. Úgy szétszedték volna az öreg veteránok, hogy ihaj! Még amikor iskolába jártam oda, van annak pontosan 41 éve – elég friss volt a Nagy Honvédő Háború emléke, akkor még sokan éltek a kortársak, szemtanúk közül. Ott mondta egy nyugdíj előtt álló tiszt nekem, hogy fiam, a honfitársaid egy része igen mocskos dolgokat művelt ezen a vidéken. Tudjuk, hogy a magyar katonák többsége nem volt gazember, de ne legyetek büszkék soha azokra a dolgokra, amik itt megestek.
        Hát, sajnos, úgy látszik, mégis vannak…
        Lehet, hogy Ungváry mégis csak skizofrén. Az 1. sz. Ungváryban megcsillan néha az értelem, a 2. sz. Ungváryban pedig a sötétség. Remélem, egyszer fel fog neki is tűnni…

      2. Ez a fajta dilettantizmus sajnos nem csak a történelem tekintetében észlelhető, hanem a műszaki tudományok oktatásában is. A „hülye” történész közvetlenül nem annyira veszélyes, mint a „hülye” mérnök….

          1. Természetesen. Társadalmi méretekben különösen veszélyesek az efféle „történészek”, mint Ungváry.

Vélemény, hozzászólás?