Vladlen: Nagya Szavcsenko

Ukrajnát a sárba tiporja hatalmi elitje, amely a Radába (állítólag parlament!) szerveződve pusztán az oligarchák egy nagy csoportjának “kihelyezett” politikai tagozata. A politikai osztály elveszítette a lakosság bizalmát és ez nemcsak a “pro-orosz” milliókra vonatkozóan igaz, hanem – különböző intenzitással – a lakosság szinte minden szegmensére. Az emberek belefáradtak a politikai sárdagasztásba, a kelet-ukrajnai népirtó háborúba, a mindennapi élet elviselhetetlenségébe. Ez az érzelmi állapot alkalmas minden antidemokratikus rezsim bevezetése számára.  A széthullás es hanyatlás ismert tényei közepette áldásnak látszott az Oroszországban 22 év börtönre ítélt Nagyezsda Szavcsenko hazatérése. Putyin elnök két oroszországi állampolgárra cserélte ki őt, s politikai számítása beigazolódni látszik.

Ugyanis az ukrán politikai válság a felszínen abban is kifejezésre jut, hogy a vezető államférfiak jó része részeges, mint maga az államelnök vagy kiképzett náci, mint a parlament gyenge elméjű elnöke, netán korrupt, mint a börtönviselt  Tyimosenko asszony stb. Ezek közismert tények, noha Nyugaton ritkán cikkeznek e témában, s ha igen, akkor is inkább csak heroizálják ezeket a “fogyatékosokat”, Ukrajna mai hőseit, akik Bandera zászlaja alatt masíroznak a Majdanon.

S így érkezik haza a fiatal ukrán Jeanne D’ arc, aki az Oroszország elleni “nemzeti függetlenségi szabadságharc”  élő szimbóluma. De micsoda sors! A pronáci rezsimben a nemzet politikai egységét egy olyan hölgy, Ukrajna hőse testesíti meg, akinek első országos politikai fellépései nyomán is világossá vált, hogy nem teljesen beszámítható, még a primitív etnonacionalista logikán belül sem képes összefüggő gondolatok kifejtésére. Miközben a nemzet lelki vezetőjének szerepében tetszeleg, hóbortos különcségeivel (mezítláb megy a Radába) újabb háborúra szólít fel. A lelki kiegyensúlyozatlanság és a szélsőjobboldali handabandázás egymást kiegészítő mozzanatai mégsem nagyon vidítóak. Volt már a történelemben olyan, hogy egy őrült hozta létre a jobboldal és a szélsőjobboldal egységét. Hitlernek hívták. Hitler jelent meg Ukrajnában női álruhában?

Vladlen

10 hozzászólás a(z) “Vladlen: Nagya Szavcsenko” bejegyzéshez

  1. ingyenebed

    kis orosz színes, hogy ne csak Ukrajnával kelljen foglalkozni:

    http://alapblog.hu/vakmajom-417/

    “Szocsiban épült meg Paks2?

    Lemaradtam a hírekről Paks2 ügyében, visszaolvasva úgy fest, transzparencia híján csak sejteni lehet, hogy a ruszkiknál elfogyott a lóvé, a finanszírozó állami bank folyamatos likviditáshiánnyal küzd és állandóan tőkepótlásra szorul a költségvetésből, ráégett az 50 milliárd (!) dolláros téliolimpia, azért az durva, hogy 5 paks=1 szocsi, simán ötszörösen is túlárazva lehetett az olimpia, nehogy már egy komplett atomerőműből ne lehessen megrendezni, s mivel a szankciók miatt a nemzetközi piacon nem jut forráshoz, minden bizonnyal kútba esett, hogy ő finanszírozza az atomerőművet, nincs neki a falról leakasztható 10 milliárdja. Elment Szocsira.

    Ha már Szocsi, a kirobbant doppingbotrány miatt, amelyből kiderült, hogy államilag tuningolták a sportolókat, és államilag csaltak a doppingvizsgálatokkal, az sem biztos, hogy az orosz küldöttség részt vehet a mostani nyári olimpián. Csalás, lopás, hazugság, titkolózás minden szinten, ez a mordori kultúra.”

    Válasz
      1. Phoenix

        Az atlantai olimpia előtti időkben a még a doppingolásnál is nagyobb főbűn volt az olimpiai mozgalomban a “profizmus”. Volt például egy nagyszerű indián származású amerikai sportoló, akit megfosztottak összes olimpiai aranyérmétől, mert kiderült, hogy egyszer fiatal korában egy olyan baseball-csapatban játszott, ahol profik is voltak (vagyis nem az ő profisága derült ki). Nem sokkal Atlanta előtt eltörölték a profizmus tilalmát, azóta az olimpiákon szinte semmit nem látni a rengeteg hirdetéstől. Egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy hamarosan – a gyógyszer ás tápszergyári lobby eredményes működése hatására – talán néhány közismerten életveszélyes doppingszert leszámítva a doppingolást is törlik a kizáró okok közül. A kapitalista jogrend csak szélsőségekben tud gondolkodni. Tilos – szabad. A döntés mögött mindig jól tapintható érdekek húzódnak.

        Válasz
  2. Tovaris

    http://msk.kprf.ru/2016/05/26/9518/

    A szerkesztőségi cikkben a KPRF véleménye és állásfoglalása olvasható, amelyben arra hívták fel a figyelmet, hogy a liberális nyomásra szabadon engedett Szavcsenko ügye jelentős “erkölcsi tőke” Porosenkónak, és jelentős veszteség Putyinnak. A közvélemény nem lett felkészítve, a mindeddig gyilkosnak tartott Szavcsenkót olyanokért cserélték ki, akikről addig titkolták, hogy Oroszországnak dolgoztak volna.
    (Poroseno most vérszemet kapott és a krími terroristákat is “ki akarja szabadítani”). Putyin azt remélte, hogy a nyugat értékelni fogja a szabadon engedést és a minszki megállapodásokat is végre fogja hajtani Ukrajna.
    Az csak hab a tortán, hogy Szavcsenko “elnöki ambíciókat” dédelget magában és meghatározó szereplője akar lenni az ukrán politikának.
    A szovjet időkben az ilyesmit komolyabban vették és általában ügyeltek arra, hogy ne váljon bohózattá a hazaárulás…

    Válasz
    1. Tovaris

      Az embernek ilyenkor azért támad néhány gondolata. Miféle vezetők is vezethetnek adott alkalommal egy országot? Porosenko egy öntelt kesztyűbáb, Jaszenyuk egy skizofrenoid idióta, most meg ez a kisszerű, szintén öntelt, “zsanndarkos szűz” cafrangos-délibábos víziói ha hatalomról…ez kell a nyugatnak is – vagy kissé csalatkoztak ők is? Mindenesetre, “ha van kalapja, ha nincs” – a NATO minden eshetőségre számítva jól odanyomul az orosz határ közelébe… Ehhez képest a “mi Viktorunk” legfeljebb egy elsőáldozós kiscserkész…

      Válasz
  3. macska

    a lényeg és a cikk erről szól, bár tovaris kiegészítései találóak, hogy egy “nemzeti megmentőre”, egy “népi (náci) hősre” van szüksége az ukrán elitnek, aki felhajtja a lakosság nacionalista őrületét a hatalom mögé. A probléma valóban az, hogy a nő ellenőrizhetetlen! Saját hülyeségei is hajtják. Az a lényeg, hogy a baloldal ellen fel lehessen használni ezt a szerencsétlen tébolyult őrültet.

    Válasz
  4. Tovaris

    Kicsit többet és biztosabbat kellene tudnunk Nagyezsda Szavcsenko százados valós történetéből, de az biztos, hogy egy jól-rosszul megszervezett provokáció lehetett a személye köré kanyarított történet, amely egyértelműen az oroszok elleni provokáció volt – nyíltan beugrasztani őket a háborús konfliktusba – netán a NATO beavatkozását elősegítendő. Az Oroszországba való “kerülése” is elég gyanús, lévén a harci cselekmények az időtájt már előre vetítették az ukrán csapatoknak a felkelőktől való csúfos megveretését is. A légierő tömeges bevetése ukrán részről nem történt meg, mert veszteségeik ijesztően nagyok voltak.
    Szavcsenko attitüdjei talán tudatosan “hajaznak” Jeanne D’Arc-ra – mesterségesen irányított az egész. Oroszország “nem égette” meg máglyán – nem akart feleslegesen szentképbe ikonizált mártírt faragni Szavcsenkóból.

    Válasz
    1. Tovaris

      Annyit tudunk, hogy a donyecki konfliktus elején az ukrán csapatok gyakran menekültek át orosz területre, ha a felkelők megszorongatták őket – ami többször is előfordult az Oroszországgal határos luganszki területen. Mivel Ukrajna hivatalosan nem állt és nem áll ma sem hadi viszonyban Oroszországgal, az oroszok az “áttévedtek” ukránokat lefegyverezték és visszatranszportálták Ukrajna területére. Az időtájt ölték meg Volosin és Kornyeljuk orosz tudósítókat az “Ajdar” büntető alakulat tagjai és az orosz katonai ügyészség kapcsolatot vélt felfedezni Szavcsenko és a tudósítók halála között, amikre bizonyítékokra is lelt. Mindenesetre Putyin elnöki rendeletben megkegyelmezett Szavcsenkónak és két oroszért állampolgárért cserébe hazatérhetett.

      Válasz

Hozzászólás