75

>RÁDIÓBESZÉD [Sztálin], 1941. JÚLIUS 3.

Elvtársak! Polgárok! Testvérek!
Hadseregünk és Hajóhadunk katonái!

Hozzátok fordulok, Barátaim!

A hitleri Németország hazánk ellen június 22-én megindított hitszegő katonai támadása folytatódik. Bár a Vörös Hadsereg hősiesen ellenáll és az ellenség legjobb hadosztályai és légierőinek legjobb egységei már szét vannak zúzva és a harcmezőn lelték sírjukat, az ellenség újabb erőket dob az arcvonalra és folytatja előnyomulását. A hitleri seregeknek sikerült elfoglalniok Litvániát, Lettország jelentékeny részét, Belorusszia nyugati részét, továbbá Nyugat-Ukrajna egy részét. A fasiszta légierők kiterjesztik bombavetőik tevékenységének színterét — Murmanszkot, Orsát, Mogiljovot, Szmolenszket, Kievet, Ogyesszát, Szevasztopolt bombázzák. Hazánkat komoly veszély fenyegeti.

Hogyan történhetett, hogy dicső Vörös Hadseregünk több városunkat és kerületünket átengedte a fasiszta seregeknek? Vajon a német fasiszta seregek valóban legyőzhetetlenek, mint ahogyan a kérkedő fasiszta propagandisták szakadatlanul világgá kürtölik?

Természetesen — nem! A történelem azt mutatja, hogy legyőzhetetlen hadseregek nincsenek és nem is voltak. Napoleon hadseregét legyőzhetetlennek tartották, mégis megverték, hol az orosz, hol az angol, hol a német seregek. Vilmos német hadseregét az első imperialista háború idején szintén legyőzhetetlennek tartották, mégis több ízben vereséget szenvedett az orosz és angol-francia seregektől s végül is szétzúzta az angol-francia haderő. Ugyanezt kell mondanunk Hitler jelenlegi német fasiszta hadseregéről is. Ez a hadsereg még nem talált komoly ellenáll sra az európai kontinensen. Csak a mi területünkön talált komoly ellenállásra. Es ha ennek az ellenállásnak eredményeképpen Vörös Hadseregünk szétzúzta a német fasiszta hadsereg legjobb hadosztályait, ez azt jelenti, hogy a hitleri fasiszta hadsereget ugyanúgy szét lehet verni és szét is lesz verve, mint ahogyan Napóleon és Vilmos hadseregeit szétverték.

Ha területünk egy részét mégis elfoglalták a német fasiszta seregek, ez főképp azzal magyarázható, hogy a fasiszta Németország háborúja a Szovjetunió ellen a német seregek számára kedvező, a szovjet haderő számára viszont kedvezőtlen feltételek mellett kezdődött. Németország ugyanis — mint háborút viselő ország — haderejét már teljes mértékben mozgósította s az a 170 hadosztály, amelyet Németország a Szovjetunió ellen bevetett és a Szovjetunió határain felvonultatott, teljes készenlétben állott és csak a jelet várta az indulásra, a szovjet haderőt ellenben még mozgósítani kellett és fel kellett vonultatni a határon. Nem kis jelentősége volt ebben annak a körülménynek sem, hogy a fasiszta Németország váratlanul és hitszegő módon megszegte a közte és a Szovjetunió között 1939-ben kötött megnemtámadási egyezményt, nem törődve azzal, hogy az egész világ Németországot fogja támadó félnek tekinteni. Érthető, hogy a mi békeszerető országunk, amely nem kívánta vállalni az egyezmény megszegésének kezdeményezését, nem léphetett a hitszegés útjára.

Azt kérdezhetik: miképp történhetett, hogy a Szovjetkormány hajlandó volt megnemtámadási egyezményt kötni olyan hitszegő emberekkel és szörnyetegekkel, mint amilyen Hitler és Ribbentrop? Nem követett-e itt el hibát a Szovjetkormány? Természetesen — nem! A megnemtámadási egyezmény: két állam közötti békeegyezmény. Márpedig ilyen egyezményt ajánlott nekünk Németország 1939-ben. Elutasíthatta-e a Szovjetkormány ezt az ajánlatot? Azt hiszem, hogy egyetlen békeszerető állam sem utasíthat el egy szomszédos hatalommal váló békeegyezményt, még akkor sem, ha e hatalom élén olyan szörnyetegek és kannibálok állnak, mint Hitler és Ribbentrop. Ennek, természetesen, elengedhetetlen feltétele, hogy a békeegyezmény sem közvetlenül, sem közvetve ne sértse a békeszerető állam területi épségét, függetlenségét és becsületét. Mint ismeretes, a Németország és a Szovjetunió közötti megnemtámadási egyezmény éppen ilyen egyezmény.

Mit nyertünk azzal, hogy megkötöttük Németországgal a megnemtámadási egyezményt? Másfél éven át biztosítottuk országunknak a békét és azt a lehetőséget, hogy erőinket előkészítsük az ellenállásra, ha a fasiszta Németország az egyezmény ellenére meg merné támadni országunkat. Ezzel mi határozottan nyertünk, a fasiszta Németország pedig vesztett.

Mit nyert és mit vesztett a fasiszta Németország azzal, hogy hitszegő módon széttépte az egyezményt és megtámadta a Szovjetuniót? A fasiszta Németország ezzel haderői számára rövid időre valamelyest előnyösebb helyzetet teremtett, de politikailag vesztett, mert az egész világ szemében véres támadóként leplezte le magát. Nem férhet kétség ahhoz, hogy ez a rövid ideig tartó katonai nyereség Németország számára csupán epizód, míg az óriási politikai nyereség a Szovjetunió számára komoly és huzamos időre kiható tényező, amelynek alapján a fasiszta Németország elleni háborúban a Vörös Hadsereg döntő katonai sikereinek kell kibontakozniuk.

Ezért bélyegzi meg egész hősies hadseregünk, egész hősies hajóhadunk, minden repülőnk, országunk valamennyi népe, Európa, Ázsia és Amerika legjobbjai és Németország legjobbjai is a német fasiszták hitszegő cselekedeteit, ezért rokonszenveznek a Szovjetkormánnyal, helyeslik a Szovjetkormány magatartását és látják, hogy a mi ügyünk igaz ügy, hogy az ellenséget szét fogjuk zúzni, hogy győznünk kell.

A ránk erőszakolt háború következtében országunk életre-halálra összecsapott leggonoszabb és legálnokabb ellenségével: a német fasizmussal. Seregeink hősiesen harcolnak a harckocsikkal és repülőgépekkel állig felfegyverzett ellenség ellen. A Vörös Hadsereg és a Vörös Hajóhad számtalan nehézséget leküzdve önfeláldozóan harcol minden talpalatnyi Szovjetföldért. Harcba lépnek a Vörös Hadsereg ezer meg ezer harckocsival és repülőgéppel felfegyverzett főerői. A Vörös Hadsereg katonáinak bátorsága példátlan. Az ellenséggel szemben kifejtett ellenállásunk egyre nő és erősödik. A Vörös Hadsereggel együtt az egész szovjet nép hazánk védelmére kel.

Mi szükséges ahhoz, hogy elhárítsuk a hazánk felett tornyosuló veszélyt s milyen intézkedéseket kell foganatosítanunk, hogy szétzúzzuk az ellenséget?

Mindenekelőtt az szükséges, hogy embereink, a szovjet emberek, megértsék az országunkat fenyegető veszély egész nagyságát, s szakítsanak azzal a lelki nyugalommal, gondtalansággal, a békés építés hangulatával, amely teljesen érthető volt a háború előtti időkben, de végzetes ma, mikor a háború gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Az ellenség kegyetlen és kérlelhetetlen. Célja — verejtékünkkel öntözött földjeink elrablása, munkánkkal szerzett gabonánk és kőolajunk megkaparintása. Célja a földesurak hatalmának visszaállítása, a cárizmus visszaállítása, az oroszok, ukránok, beloruszok, litvánok, lettek, észtek, üzbégek, tatárok, moldovánok, grúzok, örmények, azerbájdzsánok és a Szovjetunióban élő többi szabad nép nemzeti kultúrájának és nemzeti önállóságának megsemmisítése, ezeknek a népeknek elnémetesítése és a német hercegek és bárók rabszolgáivá süllyesztése. Tehát a Szovjetállam életéről és haláláról, a Szovjetunió népeinek életéről és haláláról van szó, arról, hogy szabadok maradjanak-e a Szovjetunió népei, vagy pedig rabszolgaságba süllyedjenek. Arra van szükség, hogy a szovjet emberek megértsék ezt és hagyjanak fel a gondtalansággal, mozgósítsák önmagukat, s egész munkájukat új, háborús vágányokra állítsák át, nem ismerve kíméletet az ellenséggel szemben. Arra van szükség továbbá, hogy sorainkban ne legyen helye a siránkozóknak és gyáváknak, pánikterjesztőknek és szökevényeknek, hogy embereink ne ismerjenek félelmet a harcban és önfeláldozóan menjenek a fasiszta területrablók ellen folytatott felszabadító honvédő háborúnkba. A nagy Lenin, államunk megteremtője, azt mondotta, hogy a szovjet emberek elengedhetetlen alaptulajdonsága a bátorság, a merészség, a rettenthetetlenség a harcban, a készség együtt harcolni a néppel hazánk ellenségei ellen. Arra van szükség, hogy a nagyszerű bolsevik tulajdonságokat a Vörös Hadsereg, Vörös Hajóhadunk és a Szovjetunió minden népének milliói meg milliói magukévá tegyék.

Egész munkánkat azonnal a háború követelményeinek megfelelően kell átszerveznünk, mindent az arcvonal érdekeinek és annak a feladatnak kell alárendelnünk, hogy szétzúzzuk az ellenséget. A Szovjetunió népei látják most, hogy a német fasizmus veszett dühében és gyűlöletében kérlelhetetlen hazánkkal szemben, amely minden dolgozónak szabad munkát és jólétet biztosított. A Szovjetunió népeinek sarkukra kell állaniuk az ellenség ellen jogaik és földjük védelmére.

A Vörös Hadseregnek, a Vörös Hajóhadnak és a Szovjetunió minden polgárának védelmeznie kell minden talpalatnyi Szovjetföldet, utolsó csepp véréig kell harcolnia városainkért és falvainkért, a népünkre jellemző bátorságot, kezdeményezést és leleményességet kell felmutatnia.

Meg kell szerveznünk a Vörös Hadsereg támogatását minden téren, biztosítanunk kell sorainak fokozott utánpótlását, gondoskodnunk kell minden szükségessel való ellátásáról, meg kell szerveznünk a csapatok és hadianyagok gyors szállítását, valamint a sebesülteknek nyújtandó fokozott segítséget.

Meg kell erősítenünk a Vörös Hadsereg hátországát, olyanformán, hogy egész munkánkat ennek az ügynek rendeljük alá, biztosítanunk kell minden üzem fokozott munkáját, több puskát, gépfegyvert, ágyút, töltényt, lövedéket, repülőgépet kell gyártanunk, meg kell szerveznünk az üzemek, villanytelepek, telefon- és távíró összeköttetés őrizetét és a helyi légvédelmet.

Könyörtelen harcot kell indítanunk a hátország minden néven nevezendő szétzüllesztője, a szökevények, a pánikkeltők és rémhírterjesztők ellen, meg kell semmisítenünk a kémeket, diverzánsokat és ellenséges ejtőernyősöket, gyors támogatást nyújtva mindezekben üldöző zászlóaljainknak. Szem előtt kell tartanunk, hogy az ellenség álnok, ravasz, jártas a csalásban és az álhírek terjesztésében. Mindezt figyelembe kell venni és nem szabad beugrani a provokációknak. Tekintet nélkül arra, hogy kiről van szó, azonnal haditörvényszék elé kell állítani mindenkit, aki pánikkeltéssel és gyávaságával gátolja a védelem ügyét.

A Vörös Hadsereg egységeinek kényszerű visszavonulása esetén el kell szállítani az egész vasúti gördülő állományt, egyetlen mozdonyt, egyetlen vasúti kocsit, egyetlen kilogramm gabonát, egyetlen liter benzint sem szabad otthagyni az ellenségnek. A kolhozparasztoknak el kell hajtaniuk az egész állatállományt, a gabonát megőrzés és a hátországi körzetekbe való szállítás céljából az állami szerveknek kell átadniuk. Minden el nem szállítható értékes holmit, a többi közt a színes fémeket, gabonát és benzint is, feltétlenül meg kell semmisíteni.

Az ellenség által megszállt körzetekben lovas és gyalogos partizánosztagokat kell alakítani, diverziós csoportokat kell létesíteni az ellenséges hadsereg egységei elleni harcra, a partizánháború felszítására az ellenség által megszállt terület minden zugában, a hidak és utak felrobbantására, a telefon- és távíróvezetékek megrongálására, az erdők, raktárak és szállítmányok felgyújtására. Az elfoglalt körzetekben elviselhetetlen viszonyokat kell teremteni az ellenség és szekértolói számára, lépten-nyomon üldözni és irtani kell őket, meg kell hiúsítani minden intézkedésüket.

A fasiszta Németország elleni háborút nem tekinthetjük közönséges háborúnak. Ez nemcsak két hadsereg közötti háború. Ez a háború egyben az egész szovjet nép nagy háborúja a német fasiszta haderők ellen. A fasiszta elnyomók ellen vívott és az egész népei felölelő Honvédő Háborúnak nemcsak az a célja, hogy az országunk fölött tornyosuló veszélyt megszüntesse, hanem az is, hogy segítsük Európa minden népét, mely a német fasizmus igája alatt nyög. Ebben a felszabadító háborúban nem leszünk egyedül. Ebben a nagy háborúban hű szövetségeseink lesznek Európa és Amerika népei, köztük a német nép is, melyet a hitleri főkolomposok rabigába döntöttek. A hazánk szabadságáért folyó háború egybe fog olvadni Európa és Amerika népeinek saját függetlenségükért, demokratikus szabadságjogaikért folytatott harcával. Ez a Hitler fasiszta hadserege általi leigázás és leigázás veszélye ellen a szabadságért síkra szálló népek egységfrontja lesz. Ezzel kapcsolatban Churchillnek, Nagy-Britannia miniszterelnökének történelmi jelentőségű beszéde a Szovjetuniónak nyújtandó támogatásról és az Amerikai Egyesült Államok kormányának az nyilatkozata, hogy kész segítséget nyújtani országunknak — e nyilatkozatok, amelyek a Szovjetunió népeinek szívében csak hálaérzetet kelthetnek —, teljesen érthetők és jellemzők.

Elvtársak! Erőnk mérhetetlen. Az elbizakodott ellenségnek hamarosan meg kell majd erről győződnie. A Vörös Hadsereggel együtt a munkások, kolhozparasztok és az értelmiség százezrei indulnak háborúba a ránk tört ellenség ellen. Népünk milliós tömegei lépnek a küzdőtérre. Moszkva és Leningrád dolgozói a Vörös Hadsereg támogatására már sok ezer főnyi népfelkelő csapat felállításához fogtak hozzá. Minden városban, amelyet az ellenséges támadás veszélye fenyeget, ilyen népfelkelő csapatokat kell szerveznünk, harcba kell vinnünk minden dolgozót, hogy a német fasizmus elleni Honvédő Háborúnkban testükkel védelmezzék szabadságukat, becsületüket, hazájukat.

A Szovjetunió népei minden erejének gyors mozgósítása és a hitszegően hazánkra tört ellenség visszaverése céljából megalakult az Állami Védelmi Bizottság s most ennek kezében összpontosul az egész államhatalom. Az Állami Védelmi Bizottság megkezdte munkáját és arra hívja fel az egész népet, hogy tömörüljön. Lenin — Sztálin pártja köré, a Szovjetkormány köré, a Vörös Hadsereg és a Vörös Hajóhad önfeláldozó támogatására, az ellenség szétzúzására, a győzelem kivívására.

Minden erőnket hősies Vörös Hadseregünk, dicső Vörös Hajóhadunk támogatására!

A nép minden erejét az ellenség szétzúzására!

Előre, a győzelemért!<

Forrás: http://www.bibl.u-szeged.hu

21 hozzászólás a(z) “75” bejegyzéshez

    1. Tovaris

      Még szerencse, hogy van a világnak néhány olyan része, ahol normálisan gondolkodnak. Sok ezer zsidó nemzetiségű katona harcolt a Vörös Hadseregben, akik közül nem kevesen megkapták a Szovjetunió Hőse és más kitüntetéseket is.

      Válasz
      1. Tovaris

        De nem mindenütt:
        …”A hivatalos moszkvai verzió szerint Litvániát, Lettországot és Észtországot a szovjet csapatok szabadították fel a náci megszállás alól, és a három ország önként csatlakozott a Szovjetunióhoz. A három állam azonban elutasítja ezt”…

        Válasz
      2. Fekete György

        A cikkben egy velősnek szánt mondat fejezi ki ezt:

        “A nácik népirtást folytattak a zsidók ellen, a szovjethatalom fegyvert adott a kezükbe.”

        Válasz
        1. Tovaris

          https://www.youtube.com/watch?v=QGjT0PtwgQM

          A videó címe: Zsidók a Nagy Honvédő Háborúban. A kísérő szöveg megemlíti, hogy több, mint kétmillió zsidó nemzetiségű szovjet állampolgár harcolt a Vörös Hadseregben, vagy a partizánok között. A kiállítás ezeket a dokumentumokat mutatta be.
          Valami miatt Magyarországon nem mutatták meg, de meg sem említették.

          Válasz
  1. Tovaris

    Még jó, hogy lefekvés előtt (e cikket elolvasván) a honlapom karbantartásával kell foglalkoznom, talán el tudok aludni a hőség ellenére is.
    Ilyenkor támad hányingerem…

    Válasz
  2. Tovaris

    Egy bjelorusz film a breszti erődről. Többek között ők szenvedték el az első csapások egyikét. Már mályen a hátországban voltak a németek, de ők mintegy hónapig kitartottak. Tehát, volt alapja annak, hogy a szovjet nép a súlyos veszteségek ellenére hősiesen helytállt.

    https://www.youtube.com/watch?v=l7LjEdFbnTQ

    Ráadásul 1940-41 tájékán már lehetett érezni az életszínvonal emelkedését is – ami a háborúval és következményeivel legalább húsz évre visszaesett.

    Válasz
  3. Tovaris

    A “kegyetlenül terrorizált” tömegek helyett a keményen, kíméletlenül irányított társadalom lett volna a pontosabb megfogalmazás. A tömegek igenis, szerették Sztálint, ahogy a mai orosz-szovjet társadalom többsége is tisztelettel emlékezik rá. Természetesen, nem Sztálin győzött, hanem az irányítása alatt lévő hatalmas ország és sok nemzetiségű népének a szocializmus iránti szeretete, hűsége – nem utolsósorban a hatalmas ipari fejlődés volt az, amely végül is legyőzte a náci Németországot.
    Sztálin megrendült, s meg vagyok győződve róla, hogy sok mindenben felül is vizsgálta addigi cselekedeteit. Személyes tragédia is érte, amikor saját fia a németek fogságába esett és nem volt hajlandó elfogadni a németek fogolycsere-feltételeit.
    A történelem dolga a történések objektív elemzése – de sajnos elképesztő mennyiségű tévedés, szándékos torzítás, hazugságok és rágalmak kötődnek a Nagy Honvédő Háborúhoz főleg a nyugati burzsoá történetírásban.
    Ezért kell nekünk, utódoknak mindenben objektívnek lenni. Eredményeinkhez, kudarcainkhoz egyaránt.

    Válasz
    1. Phoenix

      Terror és őszinte elemeket tartalmazó szeretet a terrorizáló iránt a terrorizáltak részéről egyáltalán nem zárják ki egymást, sőt! Hitlert is imádta a német nép jelentős része, nem csak a náci párt “régi harcosai”. A kriminalisztikában is jól ismert jelenség a tuszok vonzódása fogvatartójukhoz. Többek között ez is a tusz-szedők, a személyi kultuszt kialakítók egyik legsúlyosabb bűne: tisztességes emberek tudatának eltorzítása, deformálása.

      Válasz
  4. Phoenix

    A beszéd pontosan így kezdődött:

    “Товарищи! Граждане! Братья и сёстры!”

    azaz magyarul

    “Elvtársak! Polgártársak! Fivéreim és nővéreim!”

    Sztálin sem korábban, sem később nem fordult így a szovjet emberekhez. Ezzel kapcsolatban írtam, még 1989-ben:

    “Nem Hitler személyes bűne, még kevésbé Sztálin személyes érdeme, hogy a szovjet-német háborúból a szovjet fél került ki győztesen. Nagyon jellemző viszont, hogy az 1941 június 22-i katasztrófától megrémült Sztálin a szovjet néphez fordult, és az addig kegyetlenül terrorizált tömegeket „fivéreimnek és nővéreimnek“ nevezte. Viszont amikor 1945 áprilisában fordult a kocka, és a szovjet katonák már a birodalmi bunkerhez közelítettek, akkor a megrémült Hitler a németekkel (a „néppel“) zsúfolt U-Bahn folyosóiba eresztette a Speer vizét. E két merőben ellentétes rémület-gesztus, pánik-reakció nem a két diktátor személyiségeinek különbözőségét jellemzi (Sztálin nem volt jellemesebb Hitlernél), hanem a mögöttük álló társadalmak típusának diametrális ellentétét.” (A pestisről és a koleráról ÚJ FÓRUM 1989 május)

    Válasz
  5. Emil

    Valahogyan ez az évforduló is elkerülte a magyar sajtó baloldali részét is. Milyen furcsa:):)

    Válasz
    1. Tovaris

      Hát, ha a magyar sajtó baloldali részét vizsgáljuk, olyan már alig van. Ellenben a média a 2. világháborúnak a Szovjetunió által vívott harcáról mélyen kussol, számukra a 2. világháború a normandiai partraszállással kezdődik – ennek folyamodványaként egyre több “történet” szól Berlin amerikai “felszabadításáról”.
      Szidják a GULAG-ról a frontra jelentkező bűnözőket, miközben elfeledkeznek arról, hogy az amerikai börtönökből is számos jelentkező volt, akik a harcokban való részvételükben látták a rehabilitációjukat.

      Válasz
      1. Fekete György

        Talán nem offolás.

        Alább egy valóban vállalhatatlan, sajnos az írástudók árulásába sorolható, erkölcsileg züllött, szakmailag tarthatatlan (mert történelmietlen, tényellenes és egyúttal mélységesen etikátlan), lelkiismeret nélküli emberre valló magatartás érzékelhető, természetesen a meginterjúvolt részéről:

        http://hu.budapestbeacon.com/kiemelt-cikkek/numerus-clausust-nem-tartom-jogfoszto-torvenynek-interju-szakaly-sandorral/

        Válasz

Hozzászólás