A MEBAL felhívása roma és nem roma magyar állampolgárokhoz

A Magyar Egyesült Baloldal (MEBAL) a legutóbbi hetek miskolci eseményeit vizsgálva a következőkben fogalmazza meg álláspontját.

A magyarországi roma közösség mind jelentősebb része megelégelte, hogy a nacionalista Orbán-rendszer a korábbiaknál is kilátástalanabbá tette életesélyeit a többségi (nem roma) társadalomhoz viszonyítva. Fittyet hányva a kormány kegyeit elvtelenül kereső, kollaboráns roma politikusok (Farkas Flórián és társai) basáskodására, polgárjogi és önvédelmi harcba kezdett Miskolcon.

Nem véletlen, hogy a roma önszerveződés itt jutott el először oda, hogy valóban megmutassa magát. E megyei jogú város, az ország második legnagyobb ipari metropolisza a kapitalizmus leggyengébb láncszeme Magyarországon. Felhalmozódott benne a rendszerváltással kialakult minden társadalmi baj: elszegényedés, családok adósságcsapdába kerülése, munkanélküliség, otthontalanság – kevesek jóléti kiváltságokban tobzódásával. A problémákat megtetézte, hogy a helyi többségi társadalom zöme, az ún. demokratikus (ellenzéki) pártok egyetértésével, sőt olykor közreműködésükkel (a volt rendőrkapitány, a rasszista kicsengésű véleménye miatt elhíresült Pásztor Albert polgármesterré jelölésével), támogatta a FIDESZ uralta városi önkormányzatot abban a törekvésében, hogy a roma lakosokon vezesse le a felgyülemlett szociális indulatokat. A gettók felszámolásának ürügyén az önkormányzat – minden bizonnyal kitervelve – azzal manipulálta a közhangulatot, hogy a város cigánymentesítése náci programjának megvalósításába fogott, tudatosan (aláírásgyűjtésekkel) hergelve a nem roma polgárokat, hogy a népesség roma kisebbségét mint bűnbakot „használják”.

Mindezeket a jelenségeket kiértékelve a MEBAL felhívással fordul minden honfitárshoz.

Kedves Roma Honfitársaink!

NE HAGYJÁTOK MAGATOKAT! KÖVETELJÉTEK, HOGY MISKOLCON A ROMÁK KÉPVISELŐIT – VÉTÓJOGGAL – VONJÁK BE AZ ŐKET ÉRINTŐ ÖNKORMÁNYZATI DÖNTÉSEKBE, TEKINTETTEL A RENDKÍVÜLI ÁLLAPOTOKRA!

Állandó nyomás alá kell venni a faji diszkriminációt megtestesítő miskolci önkormányzatot! Ehhez országos felhívással – benneteket támogató – tiltakozásra kell felszólítani minden település romáit, ugyanakkor az összes tisztességesen érző és gondolkodó nem roma magyar ember szolidaritását is újra és újra kérni kell! TI, MAGYARORSZÁGI ROMÁK, KEZDJETEK FOLYAMATOS, NEM SZŰNŐ EMBERJOGI TÖMEGAKCIÓKBA TÉNYLEGES – NEM FORMÁLIS – TÁRSADALMI BEFOGADÁSOTOK ÉS VALÓDI EGYENJOGÚSÍTÁSOTOK ÉRDEKÉBEN! Mindebbe most belevágtatok, ne lankadjatok, hanem FOLYTASSÁTOK!

Nektek, romáknak, ugyanúgy jogotok van munkához, lakáshoz, – boldogsághoz! –, mint a nem romáknak! Az a Magyarország, amelyik ellenetekre, megvetésetekre, kirekesztésetekre tör, nem a magyarok hazája, hanem egy szabadtéri börtön!

A “demokraták” mindig azzal jönnek, hogy nálunk formálisan jogegyenlőség van. Bizonyítsuk be a nem roma közvéleménynek, hogy egyfelől a pusztán formális (megvalósíthatóság nélküli) jog szinte semmit sem ér, másfelől igen gyakran, sőt egyre inkább és többféle módon még a formális jogegyenlőségtől is megfosztják a romákat! A gyakran burkolt, ám húsbavágó jogfosztásban mind az állam, mind a többségi társadalom zöme (aktívan vagy cinkosként) egyaránt részt vesz.

Hiteltelen bárki demokrata, liberális, baloldali mivolta, ha a romák faji diszkriminálásával egyet ért – akár csak magánemberként is! A mai Magyarországon ez a politikai-társadalmi-kulturális választóvíz! – civilizált és civilizálatlan emberek között… Minden más ügy, probléma ehhez képest másodlagos!

Nem roma polgártársaink!

Támogassuk – személyes jelenléttel, pénzbeli vagy más adománnyal, köztéri megnyilatkozással, írásban és/vagy szóban (ki-ki lehetősége szerint) – a miskolci roma sátortábor megmozdulást, amely a várost uraló, egyre fokozódó faji diszkrimináció ellen tiltakozik! A demonstrálók vették a bátorságot, hogy szembeforduljanak a „cigánymentesség” kialakítását célzó – a szabad költözködés és a lakhely szabad megválasztásának jogát sértő, alkotmányellenes – várospolitikával, a cigány családok részrehajló és embertelen kilakoltatásával, a munkaképes romák beszorításával a közmunkarendszerbe, gyerekeik iskolai elkülönítésével. Az önkormányzat tudatos és eltökélt romaellenességét bizonyítja (többek között), hogy elutasította a roma kulturális centrum (“Világsátor”) építését a városban (dacára az 1,7 milliárd Ft céltámogatásnak).

Az Egyesült Államok teljes elitjében (politikai pártállástól függetlenül) már vagy fél évszázada megállíthatatlan folyamattá vált a négerek társadalmi állapota miatt érzett lelkifurdalás, a velük vállalt szolidaritás, a kérdésről történő, valós önismereten nyugvó felelős gondolkodás terjedése. Ma afroamerikai az elnök, ráadásul második ciklusban. Ezzel szemben 2014 Magyarországán, mind az egész elitben, mind a nép nem roma részében politikai pártállástól függetlenül gyakori a viszolygás a cigány magyaroktól. Lehet, hogy most Miskolc olyan fordulópontot jelent(het) országunkban, mint az USA-ban az 1950-60-as években Alabama! Az a nép nem lehet szabad, amelyik eltűri honfitársainak alávetését; különösen nem, ha támogatja, hogy állama apartheid diktatúraként működjön.

Magyar többségi társadalom! Itt lenne az ideje cselekednünk!

2014. augusztus havában

 

A MEBAL Egyeztető Tanácsa

15 hozzászólás a(z) “A MEBAL felhívása roma és nem roma magyar állampolgárokhoz” bejegyzéshez

  1. Anton Csehov

    Balogh kizsákmányolásügyi államtitkár elleni feljelentés már a főügyészségen! (Emlékeztető: állítása szerint hortipusztáról nem vittek el cigányokat…de igen.)
    Borítékolom: bíróságig az ügy nem fog eljutni, mert elhelyezett a szövegben egy aknát – mely szerint a hortipusztai cigányokat Ausztrián át vitték el. Az ügyészség indoklása a vád elejtésére bizonyára az lesz, hogy “bár félreérthetően hangzott”, de “elismerte a magyarországi cigányok Holokausztját, hisz azoknak a Holokausztban érintettségét elismerte”, “csak” “túlhangsúlyozta a deportálás technikai részleteit” Előre látható, hogy ez lesz.
    Koncepciós perben Biszku Bélát, a nácibüntető rendőrhőst el fogják ítélni (vagy már meg is tették?) a nyilasok elleni fellépés miatt, miközben rehabilitálják a nácikat. Ez az orbáni jogrend.

    Válasz
  2. Fekete György

    Ha a fenti dokumentum terjesztése során fölmerül, hogy a faji diszkrimináció elítélését bárhol, bármikor és bárkik azzal való azonosulásként értik, a faji jelző kontextuális jelentésének megvilágításául javaslom a következő értelmező megjegyzés föltüntetését:

    Romaellenes faji megkülönböztetés (diszkrimináció):
    minden olyan cselekedet, tett, intézkedés, nézet, beszéd, amely a romákat kirekeszti az egyetlen és egységes emberi fajból, illetve attól alacsonyabb rendűként megkülönbözteti vagy bármilyen jellegzetességet/tulajdonságot (magatartásban, jellemben, életvitelben) és/vagy szociális jellemzőt, történést (akár valamilyen bűnözést) romákra jellemző faji jegyként határoz meg.

    Az etnikai, nemzeti és hasonló jelzők (nemzetiségi stb.) használatát semmiképpen nem javaslom, mert ezek, plusz bármilyen jellemző, sajátosság, jegy, tulajdonság, szokás hozzákapcsolása, kiskaput képeznek a rasszizmusba.

    Válasz
  3. Fekete György

    Bocsánat a némi offolásért. Föl kellene tenni (akkor meg ezt a kommentet természetesen levenni).

    Krausz Tamás: Kiss Péter halálára

    55 éves korában elhunyt a magyar politikai baloldal rendszerváltást követő időszakának talán legtehetségesebb politikusa, Kiss Péter, az MSZP egyik alapítója.

    Miniszter volt minden balliberális kormányban, a munkaügytől a kancelláriaminiszterig. Volt társelnök és alelnök az MSZP-ben, 2001-től a Baloldali Tömörülés elnöke. Halála nagy veszteség, hiszen számos történelmi ok következtében a hazai rendszerváltó baloldal „kivérzett”, és formátumos politikusokat nagyítóval sem igen találni. Kiss Péter a Kádár-rendszer „neveltje” volt, amit sohasem tagadott, sőt büszke volt rá, hogy Celldömölkről országos ifjúsági vezetővé válhatott. Mint mérnökember már fiatalon megtanulta, hogy az ideológiák értékét a gyakorlaton kell lemérni. Pontosan tudta, hogy a rendszerváltás elkerülhetetlen volt, mert az államszocialista rendszer maga bukott el döntően belső ellentmondásai és külső nyomások következtében. Az MSZP belső irányzatharcaiban jól érzékelte, hogy az új, félperifériás, kelet-európai kapitalizmus erős baloldalt kíván a privatizáció, az elszegényedés, a kulturális hanyatlás következményei miatt. A (neo)liberális világrend hazai berendezkedését nemcsak pártpolitikusként, hanem éveken át második emberként, kancelláriaminiszterként nem egyszerűen „menedzselte”, hanem azon igyekezett, hogy az MSZP társadalmi támogatottságát szociális intézkedésekkel megerősítse. Mivel kevés támogatást kapott a párt vezetőségében, a távlatos siker elmaradt, noha választói kitartottak mellette a legutóbbi választásokon is.

    A párt baloldalának elkötelezettjeként vállalta a Baloldali Tömörülés vezetését politikai „tanítómestere”, Balogh Sándor történész utódaként. Noha tudatában volt annak, hogy a gyurcsányi politika, amely lemondott a lakótelepek népéről, a Fidesz kétharmados parlamenti győzelméhez vezethet, inkább a kompromisszumos politika mellett döntött, nem vállalta a kétes kimenetelű politikai harcot egy alternatív baloldal meghonosításáért. A nagy politikai kockázatok helyett a pártegység megőrzését tartotta mindig szem előtt. Kiss Péter valóban a kompromisszumok embere volt, irtózott a személyes hatalmi harcoktól, kiváló szervezőként megnyerni akarta politikai riválisait vagy éppen barátait, szövetségeseit. Nem volt megosztó személyiség, sokan szerették szellemességét, humorát, nem voltak személyes ellenségei. Hűséges volt barátaihoz, kollégáihoz. A mai politikusokkal ellentétben feltűnő tulajdonságának tekintették, hogy idegen maradt tőle a bosszúállás. Sokan szerették kiszámítható, kiegyensúlyozott, barátságos személyiségét. Kedvenc politikai tézise volt: „Ha már mindenkit legyőztél, biztos, hogy egy barátod sem maradt”. Kiss Péternek voltak barátai még vitapartnerei, politikai ellenlábasai között is.

    Megértette a mai korszak lényegét, hogy az MSZP-SZDSZ-es 2010-es választási bukása egy új tekintélyuralmi-diktatórikus fordulatot hoz magával. A gyógyíthatatlan betegséggel harcolva azt a reményt táplálta barátaiban, hogy a neohorthysta tekintélyuralmi rendszer felszámolása egy alulról újjászerveződő civil baloldal feladata lehet.

    Krausz Tamás

    http://www.atv.hu/velemeny/20140730-krausz-tamas-kiss-peter-halalara

    Válasz
    1. Anton Csehov

      “az államszocialista rendszer maga bukott el döntően belső ellentmondásai és külső nyomások következtében” Jaj, professzor úr, hogy Ön is milyen rövidlátó vagy megalkuvó tud időnként lenni! A szocializmus nem elbukott, hanem megfojtotta a külső nyomás. (A világ öthatodának gazdasági blokádja mellett az egyébként jól működő rendszer erőforrásai sajnos ki kellett merüljenek – jó kritika a tökfej Ricardohoz.)
      Belső ellentmondások? Nos, Hruscsov faiszta ahzugságait a XX. kongresszuson meg lehetett volna előzni a kivégzésével, cáfolni utóbb a valóság feltárásával. Mindössze ez volt a hiba.

      Válasz
      1. tovaris

        Hruscsov amiatt bukott meg, hogy a sztálinizmust sztálinista módszerekkel próbálta megszüntetni.
        Én nem Hruscsovot tartom a legfőbb bűnösnek, hanem Brezsnyevet és a “személytelen kultuszt”. (безличный культ)
        A brezsnyevi pangás tette lehetővé, hogy a háttérben felnevelkedett Gorbacsov és hívei – a nyugattal kötött titkos megállapodás alapján – hatalomra jussanak.
        Ostobaságuk nem csak abban nyilvánult meg, hogy szövetkeztek a nyugattal (volt már ilyen oda-vissza) – hanem az, hogy el is hitték a nyugat ígéreteit.

        Válasz
        1. Anton Csehov

          Én árnyalnám a képet: Hruscsov igenis bűnös, hiszen a hazugságaival és rágalmaival sikerült megtörnie a nép a szabadság iránti ragaszkodását, és elhitette, hogy a szabadság, vagyis a fasizmusellenesség “bűn”. Az 1956. évi nyilaspuccs éppen erre a jelre várt. Sztálin hős volt, hogy harcolt a jólétért, a közrendért, a közellátásért, és pontosanezek ellen harcolt mindenki, aki sztálinellenes. Az egész fasizmus a szabadpiac követelése – azaz Gitler-izű liberalizmus. Nézzünk csak körül Orbanisztánban!

          Válasz
      1. Anton Csehov

        Szóval az egzisztenciális zsarolással a hatalom önnön diktatorikus attitűdjeit mutatja fel, ugye? A diktatorikus attitűdök felmutatásával viszont értelmező keretbe kerül a rasszista indulatok és meggyőződések hol inkább, hol kevésbé nyílt hivatalos támogatása, a sebezhető csoportok céltáblává tétele, a Kulturkampf… Egyre inkább az mondható el, hogy aki ma a bizonyítékok ellenére még komolyan demokráciáról beszél, az vagy végletesen tudatlan, vagy szándékosan vak…

        Válasz

Hozzászólás