Az ukrán felkelő hadsereg igaz története

DOKUMENTUMOK ÉS TÉNYEK

Az UNSZ, az ukrán nacionalisták szervezete, az UVO-ból , az Ukrán katonai szervezetből (UKSZ) született, amely a lengyel elnyomás elleni harcot tűzte ki célul. Jevhen Konovalec  Коновалець Євген Михайлович hozta létre 1920-ban. A lengyel hatóságok terrorral válaszoltak, több tucat tagot megöltek több mint ezer embert letartóztattak. 1923 ban az UKSZ kapcsolatot létesített a német  felderítéssel. 1929-ben Konovalec egy új szervezetet hozott létre az UNSZ-t, néhány régebbi nacionalista szervezet, pl. az UKSZ, összeolvasztásával. (Más verziók szerint, az UNSZ – nem más mint az UKSZ legális szárnya.) Konovalec többször is személyesen megfordult Hitlernél, igy pl. 1931-ben, még azelőtt, hogy Hitler birodalmi kancellár lett.

Hitler hatalomra jutása után nem sokkal a náci korifeusok és az UNSZ vezetői közötti kontaktusok üzleti és rendszeres jelleget öltöttek. Konovalec ezt írta szellemi tanítómesterének Andrej Septickijnek: „Minden jól alakul. Az 1933-as esztendő szerencsés kezdete olyan körülményeket teremtett, melyek közepette a mi felszabadító akciónk még nagyobb lendülettel és erővel folyik. Barátságunk és együttműködésünk a németekkel  kiállta az idő próbáját,  és bebizonyosodott, hogy számos csábítás ellenére, hogy békéljünk meg a lengyelekkel, mi az egyetlen helyes orientációt választottuk. Ezért kizárólag Excellenciás Uramnak tartozunk köszönettel.”

(Войцеховский. Евгений Коновалец. Без права на реабилитацию (сборник). Киев, 2006.)

Az 1920-as évek végén a 30-as évek elején az UNSZ tagjai, akik egy náci tagozatú iskolát végeztek  Danzigban, néhány diverziós és terrorista cselekményt hajtottak végre Lengyelország területén.

1933.06.03.-án az UNSZ Vezetése a német hírszerzés utasítására elharározta a Majlov lvovi szovjet konzul elleni merényletet. A műveletet Sztepan Bandera vezette. Majlov meggyilkolása után V.R. Menzsinszkij az OGPU elnöke parancsot adott akcióterv kidolgozására az UNSZ terrorista akcióinak semlegesítésére. 1934 januárjában az UNSZ berlini főhadiszállása  különleges jogokkal felhatalmazott osztályként betagolásra került a GESTAPO vezérkarába. Wilhelmsdorfban – Berlin elővárosi kerületében a német hírszerzés által pénzelve laktanyákat is építettek, ahol az UNSZ terrorista harcosait/diverzánsait és tisztjeiket készítették fel. Bronisław Pieracki tábornok lengyel belügyminiszter éles hangon ítélete el   Németország Danzig bekebelezésére  irányuló terveit, mely várost a Versailles-i békeszerződés szerint a Nemzetek Ligája igaztatása alatt álló „szabad várossá” nyilvánítottak.

Hitler személyesen adott utasítást Richard Jaromnak, a német hírszerzés ügynökének, aki az UNSZ-t felügyelte, hogy távolítsák el Pierackit. 1934. 6. 15. Pierackit megölték Bandera emberei, a terroristákat elfogták. Banderát, Nyikolaj/Mikola Lebegyet és Jaroslav Karpinecet a Varsói körzeti bíróság halálra, a többieket, például Roman Suchevicset – 7-15 évig terjedő börtönbüntetésre ítélte, ám Németország nyomására ezt a büntetésmértéket életfogytiglanra változtatták.

1936-1939 között Bandera büntetését töltötte lengyel börtönökben,  1939 szeptemberében szabadult a Lengyelország elleni német támadás nyomán. 1938-ban Pavel Szudoplatov Hollandiában Konovalecet megölte. Az UNSZ kettészakadt  a (Bandera vezette)  UNSZb-re és a  (Melnik vezette) UNSZm-re . Az UNSZ állandó létszáma –  mintegy 6500 fő. Azonban 1942-ben az UNSZ egyik vezetője, Suchevics, kiadta a jelszót: “A németek ellen, és a bolsevisták ellen! ” Sok megtévesztett ember csatlakozott a UNSZ-hez, létszáma időnként elérte a 100 ezer főt. Azonban, mint később látni fogjuk a dokumentumokban, harcolni a becsapottaknak a németek ellen nem kellett. És már 1943-ban kiadták a parancsot: “likvidálni” a dezertőröket és megvesszőzni a katonaszökevényeket.

***

Az UNSZ-t a Nürnbergi per dokumentumaiban sokszor említik, azonban ennek a szervezetnek a tevékenysége nem tartozott a hadbíróság szabályzat szerinti illetékességi körébe. Japán háborús bűnösök felett például ugyancsak nem ítélkeztek Nürnbergben. Sem horvát usztasák fölött. Viszont ebből nem következik, hogy azok nem követtek el bűncselekményeket.

A banderista ideológusok azt állítják, hogy a banderisták kegyetlenkedéseit állítólag az NKVD munkatársai hajtották végre, akik átöltöztek banderistáknak, hogy diszkreditálják a felkelő mozgalmat és megfosszák azt a széles népi támogatottságtól.

A „beöltözött” NKVD-sek mítosza megerősítést nyer egy  ún. „az UNSZ-UNA tevékenységét vizsgáló történész munkacsoport szakmai következtetéseiben (ukr. фаховий висновок) „, amelyet Ukrajnában 120 000 ezres tömeges példányszámban adtak ki, és terjesztettek központilag minden könyvtárban, közép- és felsőfokú oktatási intézményben.

2005 10. 14.-én egy Kormánybizottság ülésén ezt a «Висновок»-ot jóváhagyták, mint az UNSZ-UFH tevékenységének hivatalos értékelését. Ezt a hazugságot alapjaiban cáfolja  Oleg Rosszov a „Nagy megrágalmazott  háború-2” című könyvben megjelent cikkében „A beöltöztetett NKVD-sek mítosza. Az NKVD különleges rendeltetésű csoportjai a bandaszerű alakulatokkal folytatott harcban Nyugat-Ukrajnában”. http://scepsis.net/library/id_1994.html

Azaz: persze hogy küldtek ki UFH-egyenruhába átöltözött NKVD-és csoportokat  –  az UFH  likvidálásának céljával.

Hogy hogyan készítenek a  neofasiszták  hamisítványokat? Rjasznojnak az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság belügyi  népbiztosának 26.07.1945-iki   № 8/156451sz jelentésében „Szigorúan  titkos. A Szovjetunió belügyi népbiztosa L. Berija részére” (címzéssel) „Jelentés az UNSZ-ista banditizmus elleni harc céljára Ukrajna nyugati területein/megyéiben alakított speciális csoportok szervezéséről és munkájának eredményeiről” eltorzítják az alábbi mondatot: „az UFH- bandák szervezett és fokozatos szétzúzása és az UNSZ politikai hálózatának felszámolása következményeként politikai pártmunkával társulva Ukrajna nyugati megyéiben 1944 kora tavaszától észrevehetően megszaporodtak az önfeljelentések az NKVD szervei irányában az UFH banditák az UNSZ-ista illegálisok és a Vöröshadseregben való szolgálatot megtagadók részéről. I. Loszev „a banderofóbia   jelensége az orosz tudatban” c. cikkében  ezt a mondatot az alábbi módon forgatták ki: „az USZSZK NKVD operatív (aktiv nyomozó) csoportjai mellett működő speciális csoportok komplettálása az egyesharcos-ügynökök kiválogatásának elve alapján folyt, akiket kipróbáltak/leellenőriztek az UNSZ-ista banditizmus felszámolását célzó feladatok (egyebek mellett  az UNSZ – UFH-val szimpatizáló lakosság körében  elkövetett gyilkosságok) végrehajtása során”. Mindehhez Loszev még hozzátette „a lakosság körében  elkövetett gyilkosságok”-at.

A levél meghamisított szövegét először Ivan Bilasz „Elnyomó-megtorló rendszer Ukrajnában 1917-1953  között. Társadalompolitikai és jogtörténeti elemzés”c könyvében közölték, melyet Kijevben 1994ben adtak ki. Mint a címoldalon rámutatnak a könyvet a cliphtoni „Szamopomoscs” társaság és az Ukrán Népi Szövetség (USA) közreműködésével adták ki. Míg a többi dokumentumot a könyvecskében prezentálják az eredeti forrás nyelvén, addig Rjasznoj közlése (jelentése) ukrán nyelven került kinyomtatásra. Világos, hogy Rjasznoj soha sem irt volna Berijának ukránul — a fordítást maga a szerző végezte, amire utal is a lábjegyzetben. Mért kellett Bilasznak lefordítania a dokumentumot? Nos azért, mert ily módon neki mint a fordítás szerzőjének lehetősége lett a levél szövegébe beiktatni a saját „pontosítását”. Ez az a rész amikor „a különleges csoportoknak a lakosság körében elkövetett gyilkosságait” szúrta be. Ez a töredék Bilasz szövegezésében így hangzik: „azzal összefüggésben, hogy a különleges csoportok komplektálása az olyan egyesharcos-ügynökök kiválasztásának elvén történt, akik igazolták magukat/beváltak az UNSZista banditizmus felszámolását célzó feladatok végrehajtása során (egyebek között az UNSZ-UFH szimpatizáns lakosság elleni gyilkosságok során – Szerző), — a különleges csoportok részéről azok működése során nem fordult elő egyetlen árulási eset sem” .

A továbbiakban már nem kellett sok az eredményhez —  minden újabb közlőnek csak kicsit kellett korrigálnia a bekezdést, szükség esetén visszafordítást készíteni oroszra és „szerényen” kihagyni a Bilasz-féle kommentárban a szerzői pontosítást. így az a mondat, hogy „egyebek mellett „az UNSZ-UFH-val szimpatizáló lakosság körében végrehajtott gyilkosságok” bekerült a dokumentum „főszövegtestébe”  őseredeti szövegként. Bárki meggyőződhet erről, ha bellátogat a nem ismeretlen oun-upa.org.ua honlapon a „dokumentumok” c. fejezetbe, Írja Rosszov.

A banderisták állati kegyetlenkedéseit megerősitik német dokumentumok is. „az UFH-ások az UFH megalakulása évfordulóján úgy határoztak, hogy „tábornokuknak” nem mindennapi ajándékot adnak át – 5 lemészárolt lengyel fejét. A tábornok kellemesen meglepték, mind az ajándék, mind alárendeltjeinek leleményessége. Az ehhez hasonló „túlbuzgóság” viszont még a sokat tapasztalt németeket is zavarba ejtette. Obergruppenführer Schoene Volhinia és Podolje főbiztosa megkérte Szikorszki Polikarp „metropolitát” csillapitsa le „hiveinek nyáját”.

28.5.1943: „A nemzeti banditák kegyetlenkednek, rátámadva a fegyvertelen lengyelekre. Adataink szerint a mai napig 15 ezer lengyelt mészároltak le! A Janova Dolina nevű település nincs többé”. (az UFH – az Ukrán Felkelő Hadsereg az UNSZb fegyveres szárnya.) A Kijev közelében fekvő Babyj Jarban a hitleristák, a banderistákkal közösen több mint 100 000 férfit, nőt, gyermeket és öreg embert lőttek agyon. Rovnóban/Rivneben és a Rovnói/Rivnei területen/megyében több mint 100 000 békés lakost öltek meg, vagy kínoztak halálra. Dnyepropetrovszkban, a Közlekedési Főiskola mellett agyonlőttek és élve egy hatalmas tömegsír árkába vetettek 11 000 nőt, öreget és gyermeket. Az Odesszai területen/megyében legalább 200 000 szovjet állampolgárt öltek meg Harkovban/Harkivban mintegy 195 000 személyt kínoztak halálra, lőttek agyon vagy fojtottak meg „elgázosítókban”.

***

Petro Poltava a banderisták “történésze” ezt írja: „ a banderisták – az utóbbi időben általánosan használt és népszerű (köznyelvi) elnevezés a felkelő és az illegális felszabadító harcban résztvevőkre, amely harc a fasiszták ellen kezdődött a hitleri megszállás idején, majd a 1944-től kezdve folytatódik a bolsevista betolakodók ellen.” Az ő állítását megdönti Stolze ezredesnek a nürnbergi perben 1945. december 25.-én tett tanúvallomása: “Lachusen adott nekem betekintésre egy parancsot… a parancsban az állt, hogy a Szovjetunióra mérendő villámháborús csapás érdekében az Abwehr-2  a Szovjetunió elleni aknamunka végzésével egyidejűleg   használja fel az egész ügynök   hálózatát a Szovjetunió népei közötti nemzeti ellenségeskedés szitására. Egyebek között én személyesen is adtam ki az ukrán nacionalisták vezetőinek olyan utasítást, Melnik   (akinek az illegális fedőneve „Konzul-1” volt) és Bandera német ügynököknek,  hogy szervezzenek  rögtön  a Németország által a Szovjetunió ellen végrehajtott támadás után provokációs akciókat Ukrajnában azzal a céllal, hogy a szovjet csapatok közeli  hátországát bomlasszák, valamint, hogy meggyőzzék a nemzetközi közvéleményt arról, hogy a szovjet hátország teljes felbomlása folyik “. E, Stolze: “..Miután véget ért a Lengyelország elleni háború Németország fokozottan készülődött a Szovjetunió elleni háborúra és ezért az Abwehr vonalán keresztül intézkedések történtek az aknamunka aktivizálására, mivel azok az akciók, amelyeket Melnik és más ügynökök folytattak nem bizonyultak elegendőknek. Ezzel a céllal szervezték be Sztepan Banderát, az ismert ukrán nacionalistát, akit a háború alatt a németek szabadítottak ki a börtönből, ahová a lengyel hatóságok vetették, mert terrorcselekményben vett részt a lengyel kormány vezetői ellen.”  (Forrás –  материалы Нюрнбергского судебного процесса. «Нюрнбергский процесс», М., Юридическая литература, 1966.)

A Nürnbergi per anyagai. “a Nürnbergi per” Moszkva Jogi irodalom, 1966

1945: Lachusen tábornoknak, az Abwehr egyik vezetőjének, tanúvallomása a Nemzetközi Hadbíróság 1945. 11. 30.-i ülésén:

” …Canarist azzal bízták meg, hogy hozzon létre az ukrajnai Halicsinában / Galíciában egy felkelő mozgalmat, melynek célja a zsidók és lengyelek kiirtása lenne… úgy kell megrendezni/színre vinni egy felkelést vagy egy felkelői mozgalmat, hogy minden lengyel portát égessenek fel és hogy minden zsidót öljenek meg.” Forrás- материалы Нюрнбергского судебного процесса, 30.6.1941.)

„A németek az UNSZ-UFH-nak átadtak 100 ezer puskát és géppisztolyt, 10 ezer golyószórót, 700 aknavetőt, sok lőszert. Ezt mondták tanúvallomásaikban az Abwehr volt náci vezetői Lachusen, Stolze, Lasarek, Paulus”. Forrás- материалы Нюрнбергского судебного процесса)

A fasiszta csapatok megszállják Lvovot/Lvivet. Velük együtt bevonul a városba az Abwehr ismert „Nachtigall” nevű zászlóalja, amely banderistákból állt és melynek vezetője Suchevics volt. Ezen a napon az egész város tele volt Bandera Felhívását közzétevő falragaszokkal: „Népem! Légy tudatában! Moszkva, Lengyelország, a magyarok, a zsidóság – ezek a te ellenségeid. Semmisítsd meg őket! A lecheket, zsidókat, kommunistákat semmisítsd meg irgalmat nem ismerve!…”

1941-ben Ja. Sztecko, Bandera helyettese többször kijelentette: „Moszkva és a zsidóság – Ukrajna legnagyobb ellenségei. Szerintem a fő és döntő ellenség Moszkva, amely hatalma révén Ukrajnát rabságban tartotta. És mégis, értékelem a zsidók ellenséges és kártékony akaratát, akik segítettek Moszkvának jobbágysorsba dönteni Ukrajnát. Ezért állok én a zsidók kiirtásának talaján és tartom célszerűnek Ukrajnára is alkalmazni a zsidóság exterminálásának német módszereit. Asszimilálásuk lehetőségét kizárva”.

Források: : Berkhoff K.C., Carynnyk M. The Organization of Ukrainian Nationalists. Дюков А. Об участии ОУН − УПА в Холокосте: “Москва и жидовство − главные враги Украины”

1941.06. 25. Jaroszlav Sztecko Sz. Banderához írt beszámoló-levelében ezt írta: „…létrehozunk egy milíciát, amely segít majd eltakarítani a zsidókat”. Az UNSZ egyik teoretikusa A. Andrijevszkij írta: „A mi legújabb nacionalizmusunk nem az ukrán elméből pattant ki, hanem az olasz fasizmus és a német nemzeti szocializmus terméke.: Az ilyen elvonatkoztatáshoz az alapot Doncov készítette elő”. (Forrás: : “Степан Бандера. Перспективи української революції”. – Дрогобич, 1998. – С. 5-8; Гордусевич С. Степан Бандера. Людина і міф. – К., 2000. – С. 43-44)

„Sztepan Bandera. Az ukrán forradalom perspektivái” – Drogobics, 1998. – 5-8. old. Gorduszevics Sz. Sztepan Bandera. Ember és mitosz. – Kijev 2000 – 43-44 old.)

Olvassuk: „Menetelnek a sorok, dörögnek a sorok és vérben fürdenek, tűzben edződnek. Tűz és vér, élet és akarat, vagy halál lobog kebleikben… Hallod / Halld a kiáltást – Sieg heil! Heil! Sieg heil!” (Ю.Липа «Українська доба», Львів,1934р.). (Ju. Lipa „Ukrán idő” Lviv, 1934)

Doncov személyéhez még hozzá tehetjük a nacionalista Grusevszkij, a banderisták másik ideológusának a nevét. Már 1938-ban Németországban létrehoztak néhány kiképző központot, ahol UNSZ-es diverzánsokat készítettek fel. S bár voltak ugyan a Harmadik Birodalom vezetői között különféle nézetek azok cselekvőképtelenségéről, de W. Canaris, az Abwehr főnöke, többször kijelentette: „Hulladék-emberek pedig nincsnek, csak káderek vannak”. 1941 áprilisában Bandera követői összehívták az ukrán nacionalisták saját maguk szervezte II-ik Nagygyűlését, ezzel a ténnyel azt hangsúlyozták, hogy nem ismerik el  legitimnek a Melnik-féle csoport   1939. 8. 27. és 30.  között ugyanilyen elnevezéssel megtartott gyűlését – azt „római kongresszusnak” titulálva”. Az UNSZ  vezérének Banderát választották meg. Az UNSZ tagszervezet  szervezeti jelszavaként a „ Dicsőség Ukrajnának” köszöntést fogadták el, amelyre a válasz „Dicsőség a Hősöknek” volt, engedélyeztek egy rövidített verziót is a „Dicsőség”  — „Dicsőség” köszöntésváltást. Elfogadták az UNSZ zászlajának színeit – a vörös-feketét.

A kongresszus határozatai között ez állt: „ A zsidók a Szovjetunióban az uralkodó bolsevik rezsim odaadó támogatói és a moszkvai imperializmus ukrajnai  élcsapatát alkotják.   Az ukrán tömegek zsidóellenes hangulatát a moszkvai bolsevik kormány arra  használja, hogy   elterelje a figyelmet a bajok igazi okáról és  hogy egy felkelés idején azt zsidó pogromok irányába terelje. Az ukrán nacionalisták szervezete a zsidók ellen mint a moszkvai bolsevik rezsim támaszai ellen küzd.”

Az UNSZb Biztonsági Szolgálata Службa Безопасности ОУНб és az annak alárendelt Népi milícia számára kiadott instrukcióban körvonalazott feladatok között kijelölték,  hogy a Népi milícia feladatai közé beiktatták az „NKVDsek, moszkvabarátok (moszkaljok) zsidók és egyebek elleni tisztogatás” prioritással történő végzését, valamint „az ukránok üldözésében és  repressziójában kitűnt személyek — elsősorban a nemukrán nemzetiségűek  — ténylegesen a zsidók, moszkaljok, lengyelek   listájának összeállítását”. A listán szereplőket lágerekbe kell internálni.

Két héttel Lvov/Lviv/Lemberg elfoglalása után a „Nachtigall” csalogány zászlóalj, amelyet Bandera vezetésével alakítottak, a német hátországot a lengyelekkel való leszámolás  hadszínterévé változtatta, ami Hitler erős rosszallását váltotta ki. De nem azért, mintha sajnálta volna bármely „Untermensch”-et is. Egy hadviselő ország vezérkarának az  a feladata, hogy káoszt keltsen az ellenség hátországában,   viszont biztosítsa a saját hátországában a rendet. Ráadásul, amint a németek feltételezték, a megszállott országok lakosságának lelkesedéssel ( vagy anélkül)  kell dolgoznia a  Birodalom javára nem pedig átvágott torokkal az útárokban feküdnie. Ezen kívül ismeretlen irányban (svájci bankok számláira) óriási pénzösszegek folytak be, amelyeket a német titkosszolgálat az UNSZ finanszírozására szánt.

Ily módon Lasarek szavaival élve: „Bandera a németektől két és fél millió márkát kapott, azaz annyit amennyit Melnik is kap”, forrás – материалы Нюрнбергского судебного процесса a Nürnbergi bírósági per anyagai) és egy svájci bankban személyes számlára átutalva”. (Історичні портрети: Махно, Петлюра, Бандера. – К., 1990. – С. 24 történelmi portrék Machno, Petljura, Bandera. – K.,  1990 24. oldal)

De ez még nem minden – a németek megkérdezése nélkül fogadták el az Ukrán állam kikiáltásáról szóló törvényt/aktust. (Ukr. Акт проголошення Української Держави ) Az UNSZ abban reménykedett, hogy ebbe belenyugszanak a németek.  Bandera mellett több vezető is arra  kérték Hitlert, hogy hirdesse ki ezt a jogszabályt,   de Bandera úgy döntött, hogy előre szalad az időben és kész tények elé állítja Hitlert. Bandera lánglelkű leveleket írt a fasiszta Rosenbergnek, ahol ideális képet festett az Ukrán állam önállóságáról, amely a hitleristákkal   egy államközösségben fogja megsemmisíteni Oroszországot és ehhez hasonlókat. Egyidejűleg Ukrajna függetlenségi kiáltványával 1941 június  30-án   Sztepan Bandera követői Lvovban/Lvivben pogromot rendeztek. Az ukrán nácik még a háború előtt összeállított feketelisták alapján dolgoztak. Végeredményben 6 nap alatt a városban 7 ezer embert öltek meg.

Egy állam  önkényes kikiáltásának kísérlete a német csapatok által már elfoglalt területre vonatkozóan, ahol az utóbbiak már veszteségeket szenvedtek,  miközben az UNSZ nem volt képes vagy nem akart  nagyszabású felkelést szervezni Nyugat-Ukrajnában a  Vörös Hadsereg hátországában   a banderisták számára  szomorú véget ért.

1941 7. 5.-én egy tanácskozáson Hitler azt mondta „Himmler párttárs, teremtsen rendet e körül a banda körül !” ugyanaz oroszul a Gestapósok azonnal letartóztatták Banderát, Szteckot   valamint körülbelül 300 UNSZ-tagot. Kezdetben egy berlini börtönbe helyezték el őket, azután Sachsenhausenbe a „Zellenbau” nevű bunkerbe –    nemhogy láger nem volt ez hanem inkább egyfajta szálloda, ahol a fasiszták azon magas rangú kiszolgálói voltak leültetve, akiket ideiglenesen tartalék állományba helyeztek. Magát Banderát még Krakkóban tartották házi őrizetben. A „Nachtigall”-t sürgősen  átszervezték egy rendőri policáj-zászlóaljjá és átvezényelték Belorussziába a partizánok elleni harcra.  Azt követően a banderistákat kellemetlen élmények érik:  „ukrán hazafiak százait  vetették a nácik koncentrációs táborokba és börtönökbe. Tömeges terror kezdődött. Az auschwitzi koncentrációs táborban kegyetlenül halálra kínozták Sztepan Bandera fivéreit – Olekszát és Vaszilt”, (Forrás –  Игорь Набытович, статья «Степан Бандера. Жизнь и деятельность».) Egyébként a bandera fivéreket lengyel tábori foglyok ölték meg, akik emlékeztek még a volhíniai mészárlásra

http://kalmius-info.ru/obshestvo/istoriya/kto-i-kak-ubil-bratev-stefana-bandery.html

Ám akkoriban   a banderisták semmi ilyesmiről nem cikkeztek.

1941.08.07. Az UNSZ-R Regionális Központja (ukr. Provid) a nyugat-ukrajnai tartományokban kiadott egy Deklarációt, amelyben, többek között, rámutatnak, hogy a szervezetnek „alkalmazkodnia kell a kialakult körülményekhez és Ukrajna szükségleteinek kell megfelelnie. Az ukrán nacionalisták aktív részt vállalnak a társadalmat alakító munkából a nemzeti élet minden részterületén”. Az UNSZ – „az ukrán ügynek kárt okozni akaróktól származó értesülések ellenére” — nem bocsátkozik földalatti harcba Németország ellen .

1942 december elején  Lvovban összeült „az UNSZb katonai konferenciája”, amelyen határozatot fogadtak el arról, hogy meggyorsítják az UNSZ fegyveres alakulatainak létrehozását. A záródokumentumban kiemelik, hogy „az egész hadrafogható lakosságnak fel kell sorakoznia az UNSZ zászlaja alatt a halálos bolsevista ellenség elleni harcra”. Egészében véve az a tézis, miszerint „bármely németek elleni fegyveres akciónk Sztálinnak nyújtott segítség lenne” jól tükrözte az UNSZ(b) alapvető akcióirányultságát 1942-ben.

Bandera maga egyáltalán nem pihent Sachsenhausenben. Nem véletlenül tartották a banderistákat jó fogva tartási körülmények között. Megengedték nekik, hogy találkozzanak egymással, pénzt és élelmiszert kaptak rokonoktól és az UNSZb-től. Gyakran elhagyták a tábort, hogy UNSZ-UFH-s konspiratív ügynökökkel tartsanak kapcsolatot, valamint a „Friedenthal” nevű kastéllyal (200 m-re a „Zellenbau” nevű bunkertől), amelyben az UNSZ ügynöki-diverziós kiképző iskolája volt. Ennek az iskolának az instruktora volt a „Nachtigall” nevű különleges zászlóalj korábbi tisztje Jurij Lopatyinszkij, akin keresztül Bandera kapcsolatot tartott az UNSZ-UFH-val.

Hermann F. Gröbe írásbeli vallomása amelyet Stary amerikai ügyész olvasott fel: „1942.7.13-án éjjel a Rovno városi gettó összes lakóját… likvidálták… Nem sokkal huszonkét óra után a gettót körülvette egy nagy létszámú SS-osztag és legalább háromszoros létszámú  ukrán policáj egység.  Az SS és a policáj csoportjai berontottak a házakba. Az ott lakó embereket kihajtották az utcára olyan állapotban, ahogyan azokat éppen ott érték. Az embereket olyan sietve hajtották ki a házakból, hogy néhány esetben a kisgyerekeket otthagyták a kiságyaikban. Egész éjjel az elgyötört, megvert és sokszorosan megsebesített emberek kóboroltak a kivilágított utcákon. A nők karjaikon vitték halott gyermekeiket. Néhány gyermek lábuknál és karjuknál fogva vonszolta a vonathoz meghalt szüleit… Nemsokára az ukrán policáj berontott a Bahnhofstrasse 5 sz. házba, onnan előcibált 7 zsidó férfit és elvonszolta őket a gettóbeli gyűjtőhelyre… Ebben a dokumentumban két jellemző sajátosság döbbent meg: először, az SS-katonák és az ukrán policájok számaránya – a gyilkosok alapvető tömege nem német volt, hanem „az Ukrajnáért küzdő harcosok”; másodszor, eme „harcosok” fő ellenfelei gyerekek voltak – a tanú állandóan említést tesz róluk.” (Forrás – (Источник – Нюрнбергский процесс. Сборник документов, – Т.2, С.500)

1943-ban kezdődtek a volhíniai/volinyi / Волынь (укр. Волинь) tragédiaként ismert események. Lengyel hivatalos források szerint 1943-44-ben Volhíniában 60 ezer lengyel, 20 ezer ukrán és sok örmény vesztette életét. A fő vétkesség ezekért azokat az ukrán nacionalistákat terheli, akik Sztepan Bandera vezetése alatt ténykedtek.

1944-ben a szovjet csapatok megtisztították Nyugat- Ukrajnát a fasisztáktól. Félve a büntetéstől sok UFH-tag elmenekült együtt a német csapatokkal és mindehhez   a helyi lakosoknak az UNSZ-UFH iránti gyűlölete Volhiniában és Galiciában annyira erős volt, hogy ők maguk adták fel és ölték meg őket. Hogy az UNSz-tagokat   aktivizálják és emeljék harci szellemüket a hitleristák úgy határoznak, hogy a Sachsenhausen nevű koncentrációs táborból szabadlábra helyezik Benderát és 300 követő, közöttük Szteckot és Melniket. 1944. 9. 25-én Hitler kiemelte Benderát a Vöröshadsereg elleni harc céljára a tartalék erők közül.

„1945 április elején Bandera kapott egy olyan utasítást a Birodalmi biztonsági főigazgatóságtól, hogy gyűjtse össze valamennyi ukrán nacionalistát Berlin körzetében és védjék a várost a Vöröshadsereg előrenyomuló egységeitől. Bandera létrehozta az ukrán nacionalisták különítményeit, amelyek a Volkssturm állományában tevékenykedtek, ő maga viszont megszökött. Elhagyta a 4-D osztály dácsáját és Weimarba menekült. Burlaj nekem azt mesélte, hogy Bandera megállapodott Danylivvel arról, hogy együttesen átállnak az amerikaiak oldalára”. forrás (Forrás: показания л-та Мюллера, датированные 19.9.1945 / Müller hadnagy 1945.9.19-i vallomása)

A német sajtó számos cikket publikált az UFH sikereiről a bolsevikok elleni harcban az UFH-tagokat „ukrán szabadságharcosokként” említve. Bandera Berlinben tartózkodott az Abwehr hétvégi üdülőtelkén. Bandera  mindig bizonygatta a führer  és a német hadsereg iránti hűségét   és igyekezett meggyőzni őket arról, hogy milyen rendkívüli szükség van az UNSZb-re Németország céljaira. Az Abwehr-2 titkos alegysége parancsnokának Erwin Stolzénak a tanúvallomása szerint Banderát az Abwehr szervezte be és a továbbiakban ő az Abwehr nyilvántartásában Серый grau szürke fedőnév alatt szerepelt.

Bandera a lágerből való szabadulása után rögtön bekapcsolódott a munkába az Abwehr krakkói 202-es számú parancsnokságának állományában és elkezdte az UNSZ-UFH egységek diverziós felkészítését. Megdönthetetlen bizonyítéka ennek a Gestapo és az Abwehr volt munkatársának Sigfried Müller  hadnagynak a vallomása, amelyet 1945. 9. hó 19-én tett a nyomozóknak: „1944. december 27-én felkészítettem egy diverzáns csoportot átdobásra Vöröshadsereg hátországába speciális megbízatással. Sztepan Bandera az én jelenlétemben látta el instrukciókkal ezeket az ügynököket és adta át közvetítésükkel az UFH törzsének azt a parancsot, amely arról szólt, hogy a Vöröshadsereg hátországában aktivizálni kell a felforgató tevékenységet és rendszeres rádiós kapcsolatot kell létesíteni a 202-es számú Abwehr-parancsnoksággal.    (ЦГА общественных объединений Украины ф.57. Оп.4. Д.338. Л.268-279)

Ukrajna társadalmi egyesüléseinek Központi Állami Levéltára ????)

Nem sokkal Bandera kiszabadulása után Suchevics, aki korábban de facto az UNSZb-t vezette kijelentette, hogy neki nehezére esik az UNSZ-t és az UFH-t egyidejűleg vezetni és kifejtette azt a véleményét, hogy a szervezet vezetését át kell újból adni Banderának. 1945 februárjában összehívta az UNSZb rendkívüli konferenciáját, amelyen javasolta, hogy Banderát válasszák meg a szervezet fejének. Suchevics kezdeményezését támogatták: Bandera került a szervezet élére .

Most tudjuk igazán értékelni ezt a kortársi banderista forrást: „Megérezve saját bőrükön az UFH erejét, a németek az UNSZ-UFH-ban szövetségest  kezdtek keresni Moszkva ellen. 1944 decemberében Bandera és az UNSZ-forradalmi szárnyának több tagja kiszabadultak. Tárgyalásokat ajánlottak nekik egy lehetséges együttműködésről. A tárgyalások első feltételeként Bandera az „Ukrán államiság újrateremtését célzó jogi Aktus”   és  ukrán hadsereg mint az önálló államnak a német fegyveres erőktől független önálló fegyveres erejének az elismerését  szabta. A nácik nem egyeztek bele, hogy elismerjék Ukrajna függetlenségét, és azon igyekeztek, hogy egy németbarát bábkormányt és a német hadsereg állományába tartozó ukrán katonai alakulatokat hozzanak létre. Bandera határozottan elvetette ezeket a javaslatokat.” (Игорь Набытович, статья /cikk «Степан Бандера. Жизнь и деятельность.» élete és tevékenysége)

Bandera „tevékenységének” egyik utolsó ismert nagy megnyilvánulása a lvovi állami egyetem istállójában 1948 6. 21-én egy csomó levágott emberi láb felfedezése volt. A szovjet operatív nyomozók az ügy feltárása során 18 meztelen és megcsonkított holttestet találtak — amelyeket 17 nő és egy serdülő fiú holttesteként azonosítottak. A „fedett munkatársak” valamennyi gyilkosságát a Biztonsági Szolgálat különítménye hajtotta végre, egy Lviv melletti támaszpontú UFH- különítmény parancsnokának az utasítására.   A csapat  egyik tagját, aki „a likvidálást” végezte  a „Galizien / Galicia” SS-hadosztály volt tisztje szervezte be.

A Harmadik Birodalom bukásával az UNSZ(b) hamarosan közös érdekekre talált Anglia és az USA titkosszolgálataival. Churchill 1946. márciusi beszéde után, amely meghirdette a hidegháború kezdetét és a „vasfüggöny” létrehozását, az UNSZ, akárcsak más szovjetellenes kelet európai formációk, különösen érdekessé váltak a nagy britanniai, usa-beli és bizonyos fokig a francia titkosszolgálatok számára. Ezekben a kontaktusokban különös aktivitást mutattak az UNSZ(b) követői.  1946 januárjában és februárjában az UNSZ  külföldi központja megtartotta a szervezet vezetőinek konferenciáját, amelyen kihirdették az UNSZ külföldi részeinek létrehozását ,  egyidejűleg a nyugati szövetségesek területén működő menekülttáborokban és a hontalan  személyek táboraiban aktív küzdelem bontakozott ki az UNSZb és az UNSZm  között az új tagok megnyerésért és a tábori adminisztráció feletti befolyásért, mint korábban is a kezdeményezés az UNSZb kezében maradt. Ugyanakkor észrevehetők volt az UNSZb-n belül bekövetkező szakadás jelei Bandera konzervatív vonalának hívei és a nyugat-ukrajnai származású tagok között, akik síkra szálltak a kor szellemének megfelelő  a harmincas évek elejének radikális dogmájával szaki tás mellett. UNSZb  IV. nagygyűlése felhívásában (1968 tavasza) volt egy önálló fejezet: „az orosz nép – elnyomó nép”. Miután az USA és a Szovjetunió kapcsolataiban bizonyos   olvadás volt tapasztalható az V. Nagygyűlésen ezeket a téziseket puhábban fogalmazták meg: „az oroszok Ukrajnába tévedt  gyarmatosítók”. 1981-ben a hidegháború tetőpontján a VI. Nagygyűlés ismét világosan rámutatott „az ellenség meghatározása” című stratégiai útmutatásokat tartalmazó pontban: „az ellenség nem csak a hódító rezsim, hanem mindenekelőtt a hódító nép, amely az imperializmus hordozója és annak védelmezője. Az oroszországi imperializmus hordozója mindig is az orosz nép volt és maradt.”

A Szovjetunió felbomlását követően a nyugati titkosszolgálatok megszervezték az OUNb Ukrajna politikai életébe való beültetését 1992-ben Jaroszláva Sztecko  (ez NŐ)  kezdeményezésére az   OUNb   bázisán létrehozták az „ukrán nacionalisták kongresszusa” UNK (КУН) nevű politikai pártot. Az UNK mellett   megtartották mellette az OUNb   társadalmi szárnyát   forradalmi UNSZ (OUNr) néven, kezdetben ez alá volt rendelve a KUN-nek, azonban a későbbiekben kikerült az ellenőrzése alól. De facto az OUNb   programadó alapvető célkitűzései   változtatások nélkül kerültek be a KUN alapszabályába. (szervezeti szabályzatába)

NATO instruktorok  vezetésével megalakultak és kiképzésben részesültek  banderista harci osztagok. Janukovics teljes tétlenkedése mellett. A banderista bandák fenntartására nem kis összegeket utaltak át. És pont ezek a bandák  korbácsolták fel és végső soron aztán meg is lovagolták  a 2014-es kijevi Majdant.

A történelemhamisítók alaposan megdolgoztak Bandera életrajzán. Mikola Lebegy által 1945-ben nyugatra kivitt UNSZb-levéltárát és annak 1941-44 között Ukrajnában megjelent nyomtatott kiadványait megtisztitották a nyugati titkosszolgálatok közreműködésével az antiszemita és nácibarát kijelentésektől és lózungoktól.

Ilyen formában került aztán átadásra a Harwardi Ukrán Kutató Intézet (HURI) számára és szolgált alapjául számos tudományos és publicisztikai munkának; egyik legnagyobb ilyen munka egyike „az UFH évkönyve” lett — egy sokkötetes kiadvány, amelynek a publikálása Kanadában a 20. század hetvenes éveitől kezdődött.

Hasonlóan alakult a helyzet az 1941 június 30-i „az ukrán állam létrehozásának kikiáltásáról szóló aktussal” kapcsolatban is, amelynek atyja Bandera volt — az UNSZ(b) publikációiban (eltérően az UNSZ(m)-éitől) azt átalakították „az ukrán állam helyreállításának aktusa” címre. Azok a fejezetek pedig, ahol az ő Hitler Adolf führerrel és a szövetséges német hadsereggel az új európai és világrend megteremtésében való együttműködéséről történt említés, akárcsak Bandera vezér említése „kikerültek” a könyvből, amikor azt „Az Ukrán állam Második VH alatti helyreállítása”  (angolul  The Restoration of the Ukrainian State in World War II) címmel kinyomtatták, melyet a londoni Ukrán központi információs szolgálat adott ki 1987-ben, akárcsak számos más munka esetében.

Hasonló „pongyolaság” történt az UNSZb   dédelgetett gyermekének az UFH-nak a születési dátumával kapcsolatban — annak napját egy félévvel visszadatálták     1943. tavaszáról 1942. október 14-ére. Pont ezt a napot ünnepelte  Ukrajna Juscsenko 2007-ben kiadott elnöki rendeletével –  az Európai Unió és az USA tapsától kisérve.

Материал подготовил Борис Ихлов, 14.6.2015

Az anyagot készítette Borisz Ichlov, 2015. 06. 14.

Utóirat  az ukrajnai „demokratikus” választások idején az USA külügyminisztériuma utasítást adott a jobboldali szektornak és a többi banderista csoportosulásnak, hogy húzódjon háttérbe,  mégis Jaros   a „jobboldali szektor” feje parlamenti képviselő lett, a legfelsőbb tanács verhovna rada képviselői lettek a nácik egykori  harctéri parancsnokai. Porosenko megválasztott elnök Banderát Ukrajna hősének kiáltotta ki,  az UFH születésének napját pedig nemzeti ünneppé tette, a haza védőinek napjaként. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma elfelejtette,   háttérbe  vonulásra utasítani az egész ukrajnai fegyveres erőt, akik gyerekeket öltek meg a Donyec-medencében és a Luganszki területen.

Melléklet

„A Nagy Honvédő Háború 1941-1945. Dokumentumok és anyagok” című könyvsorozat soron következő kötetében, amely nemrég jelent meg és melyet Ukrajna felszabadításának szenteltek rámutatnak: 1944 januárjában Kameny-Kasirszkij városában tárgyalások folytak az UFH-egységek Kameny-Kasirszkiji  járásban ténykenykedő képviselői és a német helyőrség parancsnoka között. A tárgyalások résztvevői voltak: a németek részéről – a helyőrségparancsnok, a gestapo  főnöke és a „területi komiszár” (Gebietskommissar), az UFH részéről Gyemjányenko és Romanyjuk a Volchyniai terület Ljubesiv városából és 12 másik képviselő az UFH  helyőrség részéről, akik az Ozerce és Pliseva tanyákról, Polyci községből jöttek. A tárgyalások eredményeképpen a németek átadták az Upának Kameny-Kasirszkij városát, valamint fegyvereket, lőszert, élelmiszer készleteket és állattakarmányt,   amelyek a városban megvoltak. Ezután az UFH banda „Vorona” azaz varjú parancsnoksága alatt   285 főnyi állománnyal elfoglalta a várost”

  1. Brenner SS-Brigadenführer az UFH- vezetőkkel 1944. február 12-ikén folytatott tárgyalásról kiadott parancsában az alábbiakat olvashatjuk: „a nemzeti Ukrán Felkelő Hadsereg vezetőivel Gyerazsno körzetében kezdett tárgyalások sikeresen lezárultak Verba körzetében is. Az alábbi megállapodás született: a német egységeket nem éri támadás az UFH részéről. Az UFH rejtett kémeket küld ki főképpen lányokat az ellenség által elfoglalt körzetekbe és közli a felderítő hírszerző eredményeket a harci csoport megfelelő részlegével, a Vörös Hadseregből ejtett hadifoglyokat valamint a szovjet partizánokat átkísérik a felderítő részleghez; a helyi idegen elemeket felhasználják a Harci csoport részére végzett különböző munkák során”.

A lvovi biztonsági főnök és SD-főnök W. Bierkamp, rendőrezredes azt jelentette, hogy 1944 március 11-én Podlamin környékén: „az ukrán szabad mozgalom  200 résztvevője harcot hirdetett a bolsevizmus ellen együttesen német wehrmachttal. 1944. március 12-én   létszámuk 1200 főre emelkedett. Ők az Ukrajna Birodalmi Biztosságból valók és többségükben felfegyverzettek…

1944 március 14-én a  Brody csendőrállomás azt  jelentette, hogy I-C   a brody operatív csoport Wehrmacht- propagandistája doktor Giebel őrnagy   megerősítette a közlést és azt vallotta, hogy a wehrmacht ellátta a bandát fegyverrel és kötszerrel.  Az azt követő napokban lesznek tárgyalások doktor Giebel őrnagy   és ennek az ukrán nemzeti csoportnak a vezetője között… Véleményem szerint itt már nem egy  bandáról hanem egy „baráti csapategységről” van szó, amelyet a Wehrmacht lát el és fegyverez fel. A policia is másképpen viszonyulna hozzájuk akárcsak a Wehrmacht,  azaz mint szövetségesekhez, ha a velük folytatott tárgyalások azt eredményeznék,  hogy ők köteleznék magukat (és teljesítenék ezeket a kötelezettségeket) hogy a német rendőrséget   „baráti csapategységnek” tekintik „.

1944 január végétől az UFH különböző egységei direkt kontaktusokat kerestek a Wehrmacht egységeivel. A Prützmann harci csoportjához tartozó felderítő egység tisztje Schmitz SS-Sturmbannführer kapcsolatot teremtett a Posztijne (Rivnétől 33 km-re észak-keletre fekvő), Kremenec, Verba, Kotyin, Bereszce, Podkameny és Derazsnya körzetében, azzal a céllal, hogy a Vörös Hadsereg elleni felderítés céljára és diverziós csoportokként használják fel őket.

A „104-es Abwehregység” parancsnoka 1944 április 11-én ezt jelentette: „Az UFH parancsot kapott, miszerint tilos harcot folytatni német katonák ellen vagy diverzánsakciókat végrehajtani azok katonai létesítményei és híradós vonalai ellen”.

FÉLELMETES ERŐ

Az UNSZ-UFH reális fegyveres erőt jelentett. A fegyveres alakulatok szervezeti felépítéséről, fegyverzetéről és műveleti taktikájáról szólva meg kell jegyezni, hogy kezdetben azok meglehetősen nagy méretű fegyveres egységek voltak, rendelkeztek repülőgépekkel, tüzérséggel, aknavetőkkel, páncéltörő fegyverekkel, géppisztolyokkal és géppuskákkal. A későbbiekben, 1945 –től kezdve jelentős veszteségeket szenvedtek  a Vörös Hadseregtől és a belügyi csapatoktól, áttértek a 20-30 fős  kisebb csoportokban végrehajtott akciókra. A banditák váratlan rajtaütéseket hajtottak végre, kelepcét/csapdákat állítottak az utakon és a településeken, megtámadtak kis katonai alegységeket, szekereket, helyi aktivistákat, aláaknáztak vasúti pályákat.

A Wehrmacht és az UFH együttes akcióinak eredményei az első időszakban: a nacionalisták közvetlen részvétele a szovjet partizánok és a vörös hadsereg elleni harci cselekményekben;   a Wehrmachtnak  felderítő anyagok átadása;    diverziós feladatok végrehajtása az UFH által a frontvonal mögött; valamint a tárgyalások útján a német parancsnokság és kémszolgálatok vissza tudták tartani az UNSZ-UFH-t attól, hogy a körzetben a német szállításokban jelentős károkat okozzanak és a német érdekeket jelentősen megsértsék  .

A második szakaszban, miután az Ukrán SzSzK  nyugati megyéit a Vörös Hadsereg egységei felszabadították, a banderisták tevékenysége terrorista, felderítő és propagandisztikus jellegű volt. Milőtt a vörös hadsereg benyomulás Nyugat-Ukrajna területére az UNSZ-UFH vezetői olyan parancsokat adtak ki, hogy eresszék szélnek a fegyveres osztagokat. Utasítást adtak, hogy fegyvereikkel együtt menjenek haza, aztán pedig, amikor a Vörös hadsereg tovább vonult nyugat felé, akkor újra egyesüljenek és a szovjet hatalom ellen folytassák a harcot.

Az UNSZ vezetése minden UNSZ-szervezettől megkövetelte, hogy ” a Vörös Hadsereg egységeinek tovább vonultával tegye gondosan konspiratívvá a működését, s mikor a front távolodik, folytasson aktív harcot a szovjet hatalom helyi szintű  igazgatási szervei ellen terrorista cselekmények formájában a szovjet intézmények dolgozói és a Vörös Hadsereg tisztjei ellen”.

A legnagyobb és leginkább harckész bandák feladata az volt, hogy a fronton keresztül „szivárogjanak át”a működő hadsereg hátországába.

„Egy hadifogságba esett UNSZ-es vallomása szerint Vinna Peszocsnoje körzetében folyami  átkelést hajtott végre a Vörös Hadsereg hátországába egy kb. 1500 fős nacionalista csoport. A csoport ca. 500 főnyi visszamaradt része Ljubotyin körzetében található, feladata a Vörös Hadsereg hátországába  való vízi átkelés. Jól fel vannak fegyverezve”. Az „UNSzesek tevékenységének ellenőrzésére és a velük való kapcsolat felvétele céljából a német felderítő szervek kiküldik ügynökeiket.

Az UNSZ direktív dokumentumai azt ajánlották, hogy a Vörös Hadsereg egységei számára Nyugat-Ukrajna területén teremtsenek elviselhetetlen körülményeket  – ne adjanak át élelmiszert és takarmányt semmisítsenek meg mindent, amit nem tudnak elrejteni, hiúsítsák  meg a parancsnokság mozgósítási intézkedéseit és mozgósítás esetén dezertáljanak .

Az UNSZ helyi szervezeteinek az volt a feladata, hogy a Vöröshadsereg magasabb és alacsonyabb egységeinek hátországában folytassanak felderítő munkát, hozzanak létre a lakott településeken ügynökhálózatot és építsenek be ügynököket a szovjet intézményekbe.

A német felderítés Nyugat-Ukrajna területén azon munkálkodott, hogy jól felfegyverzett és jó felszereléssel ellátott UFH-egységeket hozzon létre, amelyek a szovjet hátországban terrorista és diverziós feladatokat hajtanak végre.

Az UNSZ-UFH- vezetőség együttműködése a német hadseregparancsnoksággal alátámasztható levéltári adatokkal. így például 1945 február 25-én egy német Ju- 88-as repülőgépről a lvivi megye gorodoki járásának területére ledobtak 4 ukrán nemzetiségű ellenséges ejtőernyőst, akiket 1945 február 26-án őrizetbe vettek. Kihallgatásuk során az ejtőernyősök azt vallották, hogy ők mindegyikük 1944-45 decemberétől januárjáig Németországban egy felderítő iskolában folytatott tanulmányokat. Annak végeztével 1945 február 25-én repülőgépről ledobták őket a szovjet hátországban azzal a feladattal, hogy gyűjtsenek adatokat a Szovjetunió gazdasági és politikai helyzetéről, valamint az UNSZ-ista mozgalom és az UFH-bandák állapotáról.

A felderítési adatok hatékony gyűjtését elősegítette az is, hogy az UNSZ-UFH fegyveres csapat egységek vezetőinek csaknem valamennyi lakott településen voltak saját ügynökei, akik összekötők hálózatán keresztül állandóan tájékoztatták őket a vörös hadsereg helyőrségeinek állomáshelyeiről, a nagyobb egységek és alegységek mozgásáról.

AKTIVAK VOLTAK A BANDITÁK

Az ukrán nacionalisták bandái jelentős aktivitást fejtettek ki. Az egyik feletteseknek szóló jelentésben ezt olvashatjuk:

1944 januárjának második felében, amikor a hadsereg azon részei, ahol Voronov elvtárs volt a politikai osztály vezetője, a Horiny folyó mentén védelemre rendezkedtek be, a Rovnoi terület/ rivnei megye egy sor járása a hátországban maradt. A rejtőzködő bandák aktivizálni kezdték tevékenységüket. Egyedül a január 10. és február 1. közötti időszakban, 20 nap leforgása alatt, a hadseregnek ezen a frontszakaszán a nacionalista banditák csoportjaival 23 fegyveres összecsapást valamint egyes harcosok megtámadását jegyezték fel. Ahogyan csapataink tovább  nyomultak nyugat felé  úgy váltak egyre aktívabbakká a banditacsoportok terrorcselekményei”.

Ahogyan a Vörös Hadsereg felszabadította Ukrajna  nyugati régióit úgy fokozták  a nacionalisták  felforgató tevékenységüket. A szovjet csapatok hátországában operálva megtámadták magányos katonákat, kisebb egységek és élelmiszert, fegyvert és lőszert szállító teherautókat, kisebb helyőrségeket.

„Március végén a banditák orvul meggyilkolták a rovno/rivneii megye sumi járásában lévő Szadki falu területén Pavlov főtörzsőrmestert a 7-es önálló gépkocsizó századból és megsebesítették Csernov vöröskatonát, akiket azért küldtek oda, hogy a helyi hatóságok elrendelésére húst vételezzenek.

Április kilencedikén a banderisták egy mintegy 150 fős csoportja Ternopili megye Vysnevec helység körzetében rátámadt az 59-es számú önálló harckocsizó ezred 59 ОТП főtörzsőrmesterére Szmolnyikov elvtásra és 3 másik   harcosra, akik vele együtt javítottak egy T-34-es harckocsit.

Egy harckocsijavító bázis brigádvezetőjét Szmolnyikov törzsőrmestert megölték és további 3 közlegényt lefegyvereztek. Április 11-én   a 869-es gyalogezred vöröskatonai, ahol a politikai csoportfőnök Fescsuk et. volt, Gorobej és Lavrencsuk katonák egy törzsőrmester parancsnoklatával   elindultak Lesznaja Szlobodka községbe (Csernivci megye) élelmiszerért. Ahogy behajtottak a településre őket lőni kezdték a banditák.  A banditák és a harcosok között kialakult lövöldözés során egy vörös katonát megöltek, egy másikat súlyosan megsebesítettek”.

Nem egyszer figyeltek meg egyes katonák  vagy kisebb csoportjaik  nyomtalanul eltűnésének eseteit, akik a szolgálatteljesítés közben tűntek el a banditák tevékenységi körzetében.

“Ez év április 5.-én Rivne megye Dubnoi járás Sztaro-Trosztyanec község közelében egy csoport bandita őrizetbe vette Boriszov elvtársat, a 777-adik  AP (tüzérezred  – AK) 3. ütege vöröskatonáját, az SZKP (b) tagját, akitől banditák elvették fegyverét, párttagkönyvét, vöröskatona-könyvét  és a  “bátorságért” érdemérmét, a banditák bementek a faluba és foglyul ejtették ugyanennek az ütegnek további két harcosát.

…1944 április 7-re virradó éjszaka a hadseregtest törzséhez jelentéssel küldték az 55-ös gárda harckocsizó dandár összekötő tisztjét  Dracsov gárda hadnagyot Bezuglov harcossal együtt, de azok nem jutottak el hadseregtest törzséhez. Haladási útvonaluk mentén keresésüket megszervezte harcosok egy 25 fős csoportja. Krasznaja falu közelében őket tűz alá vették a banditák és visszafordultak. Dracsov tisztet és Bezuglov harcost nem találták meg.

1944 április 16-ikán, az 58. LH (lövészhadosztály -. A.K.) katonáinak egy csoportja, három tiszt és három harcos, a környék bejáró felderítését végezte Trosztyanec – Mihajluvka (Rivne/Rovno megye / régió) körzetében, nyomuk veszett. A keresésükre kiküldött géppisztolyos katonákat tűz alá vették a banditák és azok dolguk végezetlenül tértek vissza. ”

Az ukrán nacionalisták banditatámadásai  következtében egyes katonai egységek élő erőben jelentős veszteséget szenvedtek.

“a magasabb egység ahol a politikai osztály vezetője Jakunyin elvtárs volt, amely a Rovnoi terület járásaiban állomásozott, az elmúlt két hónapban banditák terrortámadásaitól 36 fő halottat és 8 fő sérültet

A megöltek között 8 tiszt. Ezen kivül,  ennek a magasabb egységnek egyes egységeiből  11 fő tűnt el nyomtalanul.

Egy lovassági magasabb egység egységei, ahol a politikai osztály vezetője Platnov elvtárs, a német-ukrán nacionalisták kezétől elvesztettek 35 katonát, köztük három tisztet. Más egységeknek is vannak a banderisták által okozott személyi állománybeli  veszteségei. A banderisták főként a tisztjeinket gyilkolják előszeretettel. E célból igyekeznek a törzsekhez behatolni. Például, április első felében a banderisták egy vöröskatona-egyenruhába öltözött csoportja, támadást hajtott végre a 271edik Lövészezred 1es zászlóaljának törzse ellen, ahol a politikai osztály főnöke Martinenko elvtárs, amely Pukljaki községben foglalt körletet, azzal a céllal, hogy tiszteket ejtsen foglyul.”

Az ukrán nacionalisták egységei rátámadtak  katonai alegységekre is.

„ 1944 március negyedikén Rovnoi megye, rokityani járás, Karpalovka községben egy 120-150 fős fegyveres banda rátámadt az 1es számú elkülönített javító-helyreállító  híradós vonalzászlóalj híradós századára. A banditák kézi golyószórókkal, géppisztoly okkal, puskákkal és gránátokkal voltak felfegyverkezve. Kihasználva a sötétséget a banditák körülbelül 600 méterre megközelítették azt az iskolát, amelyben éjszakai pihenésre  helyezték el a századot. A parancsnokok  gyorsan megszervezték a körkörös védelmet. A banditákat össztűzzel fogadták a harcosok. 16 személy veszteséget szenvedbe halottakban és sebesültekben a banditák visszavonultak az erdőbe. A század vesztesége – egy harcos meghalt és egy könnyen megsebesült.

Folyó év március 27-én a kremenyeci járásbeli Malij Kunyinyec községében egy max. 200 fő gyalogos, 15 fő lovas létszámú banda, fegyverzetében 5 páncélököllel, kézi golyószórókkal és géppisztolyokkal, max. 15 konvojos szekérrel feladatul tűzte ki,  hogy elvágja csapattesteink szállítójárművei mozgását”.

Az UNSZ-isták lőtték a gépkocsikat, amelyekben szovjet katonai személyek közlekedtek.

„ 1944 január tizenötödikén a banderisták egy csoportja Katyerinovka körzetében rátámadt egy élelmiszerszállítmányra, amely a 181-es gyalogsági hadosztály 375-ös tüzérségi ezredének elhelyezési körletébe tartott. A támadás során megsebesült Sapovalov vöröskatona és nyomtalanul eltűnt Berezin törzsőrmester. Az élelmiszerszállítmány a banditák kezére került”.

A támadások áldozatává nemcsak a Vöröshadsereg és az NKVD csapatok közlegényei, tiszthelyettesei és alacsonyabb rangú tisztjei váltak, de az aktívan működő hadsereg magasabb rangú parancsnoki állománya is. Igy, 1944. február 29-én Miljatino településen  az osztrogi járásban egy 100-120 fős létszámú bandita csoport tűz alá vette az Első ukrán front parancsnokának Nyikolaj Vatutyin tábornoknak a gépkocsiját és az azt kísérő gépkocsikat. A támadás következtében N.F. Vatutyin súlyosan megsérült a lábán. Két hét múlva 1944. április tizenötödikén  a kapott sérülésből eredő vérmérgezésben egy kijevi katonai kórházban elhunyt.

Minthogy nagy szükségük volt fegyverre és lőszerre, a banditák a sötétség leple alatt rátámadtak olyan házakra, ahol a legénység és tisztek voltak elszállásolva, megölték őket és elrabolták a fegyvereiket.

„ Ez év január 14-én a szarni járás  Tynno nevű községe közelében egy erdőben elfogták az UFH századparancsnokát Lopancsuk Alexandr Nyikodimovicsot, aki  beismerte, hogy ő és százada  tagjai Matyuk és Zsigaldo megölték a 181-es Gyalogos Hadosztály  181 СД főtörzsőrmesterét Kozsin Nyikolaj Nyikolajevicset,  aki Lopancsuk lakásában szállt meg pihenni. A gyilkosság végrehajtása után Lopancsuk és mások Kozsin holttestét elásták az erdőben, ruházatát és fegyverzetét pedig magukhoz vették”.

„44. 11. 5. Mizocs községben ugyanabban a járásban a banditák megöltek 2 vöröskatonát és levágták a orrukat és fülüket. Február hónapban a bandák 6 támadást hajtottak végre a rovnoi/rivnei megye 5 járási központja ellen és egyet a Volhiniai megye egyik járási központja ellen”.
HÁBORÚ A FELSZABADÍTOTT TERÜLETEKEN

A nyugati megyék Vörös Hadsereg általi felszabadítása után az UNSZista  vezetés minden áron  igyekezett benyomulni Ukrajna keleti járásaiba.

„ 1943-ben Volhiniában kikifejezetten a rajtaütések céljára külön csapatokat alakítottak, Galíciából pedig elindították a legharcedzettebb  kurenyeket vagy századokat. így például 1943 áprilisában az „észak” nevezetű  UHF-csoport  „Turiv”- 3 as Katonai Körzetében     két hét leforgása alatt megalakítottak egy különleges rendeltetésű kurenyt курінь Nyikolaj Jakimcsuk („Oleg”) «Олег» (Якимчук Микола) parancsnoksága alatt. Az első alkalommal volt feladata kelet irányba való rajtaütési akciók    megvalósítása  azon a területen,  ahol nem volt  kiterjedt felkelő mozgalom”.

Azokat „a független Ukrajnáért való harc eszméjének népszerűsítésé „ és a Vörös Hadsereg hátországában a harcok  folytatása célkitűzésével alakították meg.

„Megsemmisíteni a vasúti hidakat, felrobbantani a szerelvényeket és megbénítani a híradó forgalmazást” – ilyen feladatokat kapott az UFH „zaliznjak/vasutas” nevű egysége, mely Kijev és Belaja Cerkov körzetében tevékenykedett.

 „A felkelő  tevékenységnek különleges fajtája volt a régióban a Koveli, Lvovi/Lvivi és Vinnyicai/Vinnycjai vasút-igazgatóságok területén végrehajtott katonai-diverzáns   akciók,    amelyek a Vörös Hadsereg és az NKVD fő csapattömegeinek odaérkeztével és az 1944 szeptemberében kezdődött nyugat felé való továbbnyomulásuk idején. Így, a Rovnói/Rivnei megyében (Koveli vasút-igazgatóság) a szovjethatalom szervei feljegyezték egy lőszerszállító szerelvény felrobbantását, rögzítettek egy-egy támadást egy páncélvonat és Tomasgorod állomás ellen. Hasonló akciókat hajtottak végre más vasút-igazgatóságok területén is. 1944 október 10-én a Krivin-Mohiljani párhuzamos vonalszakaszon (Vinnyicai/Vinnycjai vasút-igazgatóság) a vasúti pálya felrobbantása következtében kisiklott az 1901-es számú vonat. 1944. október 17-én a Krasznoszilce-Lanyivci-Ljapjaszivka vonalszakaszon (Lvovi és Vinnyicai igazgatóság) felégettek 6 vasúti hidat valamint Kuszkivci állomást. Összesen 1944 szeptember-december között a felkelők egyedül a Koveli vasútigazgatóság területén 47 ilyen akciót hajtottak végre, közülük 11 esetben történt katasztrófa… 1945 január-februárban a Volhiniai/Voliny megyében/ területen 10 szerelvényt robbantottak fel, 1945 május 10-én a „Független Ukrajna” nevű dandár diverziós csoportja Kovel és Povorszk közötti szakaszon felrobbantott egy páncélvonatot”-  

Legyen itt egy példa egy UNSZ-es dokumentumból, melynek címe „Helyi hírek”: „1945 május elején a felkelők egy csoportja felrobbantott egy vonatot a Kolky-i járásban Polszkaja gora (Pol’s’ka Hora) állomás közelében. 1945 májusában a  „kubika” (kocka) fedőnevű felkelő-kuriny (kisebb harci alapegység)  operatív csoportja felrobbantott a Beresztya-Kovelj vasútvonalon három vonatszerelvényt és egy páncélvonatot, az utóbbi annyira megrongálódott, hogy már többet nem lehet kijavítani”. Kétségtelenül ez kedvezett a hitleristáknak.

 „Az egyik ok amiért a németek hasznosnak találták az UFH-val való kontaktus keresését,  –   írja Vlagyimir Koszik, – az kétségtelen az volt, hogy a német felderítő szolgálatok így információt szereztek „az ukrán nacionalisták”,  azaz az UFH és a szovjet helyőrségek, pontosabban – az NKVD-csapategységek között  Kijev,  Zsitomir, Proszkurov, Kamenyec-Podolszkij, Szlavutics, Rovno, Са́рны (укр. Са́рни) Szarni körzetében folyó harcokról . Ez a németeket katonai szempontból érdekelte. A jelentésekben egyebek között az állt, hogy ezekben a körzetekben a helyzet annyira bonyolult volt, hogy a szovjet hatalom kénytelen volt bevezetni  a más köztársaságbeli polgárok Ukrajna területére való beutazását érintő bizonyos korlátozásokat. Így Oroszországból is korlátozták a beutazást. Az egyik beszámoló olyan „szóbeszédről”   informált, hogy a „partizánok” (az ukrán nacionalisták  – А.К.) megölték Vatutyin tábornokot”.

Pragmatikus érdekeiket a németek fegyverzet és lőszer átadásával erősítették.

1944 április 20-án az „Észak-Ukrajna” német hadseregcsoport parancsnoka készített egy irásos feljegyzést az UFH-hoz való viszonyulásról. Ebben megjegyezte, hogy egyes esetekben az UFH-egységek által felajánlott katonai célú együttműködést  (a németek szerk.) felhasználhatják  a saját céljukra.

Igy például, „megadni mindenféle támogatást, olyankor amikor azon UFN- csoportok megerősítéséről van szó, amelyek a szovjet hátországban működnek”.

Egyedül az 1943 augusztusa és 1944 szeptembere közötti időszakban az UNSZ-UFH részére a német hatóságok fegyverzetként átadtak mintegy 10.000 állványos géppuskát és kézi golyószórót több mint 700 löveget és aknavetőt, 26 000 géppisztolyt, 72 000 puskát, 22 000 pisztolyt, 100 000 gránátot, több mint 12 millió töltényt, nagy mennyiségű aknát és tüzérségi lőszert.

A szovjethatalom fontos intézkedéseit akadályozva az ukrán nacionalisták diverziós cselekményeket hajtottak végre, fosztogatták és felgyújtották a kolhoztulajdont és a községi szovjetaktivistákat, a kolhozszervezőket megölték és akadályozták a Vörös Hadseregbe való bevonultatást.

„Egyes községek lakossága, akiket a banderisták azon fenyegetései félemlítettek meg, hogy majd felgyújtják a házaikat és lemészárolják családjaikat azoknak, akik bevonulnak a Vörös Hadseregbe, a járási kiegészítő parancsnokságok munkatársainak megjelenésekor az erdőkbe menekül, magával vive ingóságaikat és a jószágokat. A rovnói/rivnei megye/ terület klevanyi járásának kiegészítő parancsnoka Dolgich főhadnagy azt jelenti, hogy a banderisták annyira megfélemlítették a lakosságot, hogy mikor ők a faluba értek,  azt sem lehetett megtudni   az emberektől, hol lakik a falu elöljárója, teljes az elzárkózás”.

Jelentős méreteket öltött a mozgósítottak körében a rejtőzködés és a bevonulási gyűjtőpontokon való meg nem jelenés.

„1944 március 9-én, a hoscsai járási kieg parancsnokságának a rovnoi/rivnei területi/megyei kieg parancsára ki kellett állítania Rovno/Rivne  városába 800 főt , ténylegesen mindössze 290 főt állított ki, a maradék   510 fő nem jelent meg a gyülekezési ponton”.

Fegyveres nacionalista csoportok megtámadták a kiegészítő parancsnokságokat, megölték azok alkalmazottait, az erdőkbe terelték a már mozgósított  helyi lakosok csoportjait.

„1944 március hetedikén 5.00 órakor a fegyveres banderista banditák tizenkét fős csoportja megtámadta a rovnói/rivnei járási kiegészítő parancsnokságot ( a községit) minek eredményeképpen megölték a járási kieg instruktorát Danyilin  alhadnagyot és a kijevi katonai körzet képviselőjét egy főhadnagyot, akinek a nevét nem sikerült megállapítani, mivel a holttesteket elégették a dokumentumokkal együtt.

Egy csaknem 150 fős banderista banda rátámadt a sztepanyi  járási kiegre.  A  kialakult lövöldözés során voltak  halottak és sebesültek.

 1944 március hetedikén a zdolbunovi  Здолбунів  járási kieg  Gorbunovo községbe küldte Sztyepanov alhadnagyot   hogy   vegye át a   mozgósítható személyek listáját, Sztyepanov   nem tért vissza onnan, aljas módon  A  banderisták megölték. Ugyancsak megölték Michajlovka községben a derazsnyai járási kieg  hármas részlegének főnökét, Zabara alhadnagyot,  aki azért érkezett oda,   hogy megállapítsa a kiállítandó  hadkötelesek  kontingensének létszámát”.

Az UFH által szabotázs feladatok végrehajtása a front hátországában, a Wehrmacht számára felderítési anyagok átadása, próbálkozások a Vörös Hadseregbe történő mozgósítás megzavarására stb. – mindez
kétségtelen a Wehrmacht parancsnokság  kezére játszott.

Ez azt jelenti, hogy az UNSZ-UFH struktúrái a náci Németország szövetségesei voltak, a napjainkban napvilágot látó a mozgalom nemzeti felszabadító jellegére vonatkozó nyilatkozatokat pedig dokumentáltan cáfolni lehet.

Доктор исторических наук, профессор Андрей Валерьевич Козлов
 

 

23 hozzászólás a(z) “Az ukrán felkelő hadsereg igaz története” bejegyzéshez

  1. gruz

    Illendő itt Eörsi M. nevűt nem kihagyni, amint ormótlan hazugságokat beszél a szájával.

    Válasz
  2. Tovaris

    Nekem mindig, ha beöltöztetett nácikról, vagy NKVD-sekről tesznek említést, óhatatlanul is a katyin-i események jutnak az eszembe.
    Ha ez a szöveg szedett-vedett (bizonyos mértékben nekem is hasonló benyomásom támadt) – akkor a katyin-i történések is rengeteg kételyt ébresztenek bennem.

    Válasz
    1. Phoenix

      Katynnal kapcsolatban a németek 1942(?)-ben megcáfolhatatlan bizonyítékokat mutattak be a svéd Vörös Kereszt képviselőinek, hogy a tömeggyilkosságot az NKVD követte el. 1946-ban a szovjet fővádló helyettes megcáfolhatatlan tényeket tett le a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék asztalára, hogy a németek által bemutatott bizonyítékok hamisítványok voltak és a tömeggyilkosságot az SS követte el. 1990 után megcáfolhatatlan bizonyítékok kerültek elő arról, hogy a Nürnbergben bemutatott bizonyítékok hamisítványok voltak, és a tömeggyilkosságot az NKVD követte el. Várom (valójában egy frászt várom …), hogy mikor és hogyan kerülnek elő megcáfolhatatlan bizonyítékok arról, hogy ezek a bizonyítékok hamisítványok … sit. sit sit.

      A véleményem, hogy az igazság soha nem fog kiderülni, de az adott esetben annak nincs is túl nagy jelentősége. Bárki (az NKVD vagy az SS) követte is el a katyni mészárlást, e tény hiteles bizonyítása egy fikarcnyit nem fogja az ebben az egy esetben vétlennek bizonyuló szervezet bűnösségét csökkenteni mérhetetlen mennyiségű más bűneik vonatkozásában (bár az erre való kísérletek minden “cáfolhatatlan bizonyíték” előkerülésekor nyilvánvalóak voltak).

      Válasz
  3. Fekete György

    Szerintem – ellentétben Phoenix állításával – a felhelyezett anyag egyáltalán nem “szedett-védett szöveg”, hanem igen gondosan készített/válogatott összeállítás. Számomra az nem világos, az én kritikai reflexióm ez, hogy egy adott munka (melyik?) vagy abból való részletek közlése-e a jelen hozatal, vagy a MEBAL-web szerkesztősége által közreadott szerkesztés – különböző művekből, illetve forráskiadványokból. Szívesen terjeszteném, csupán választ kérek kérdésemre.

    Válasz
    1. Diák

      Ez a cikk jelzett orosz személy összeállítása. Azért érdekes, mert a források nem hamisak, általában pontosan megjelöltek. Szóval bizonyító erejűek. Katyn ma már elég egyértelmű. A térségben mindkét oldal ölt meg embereket. Itt az Nkvd utódszervezete által közölt dokumentumok ellenőrizhetők.

      Válasz
      1. Fekete György

        “jelzett orosz személy összeállítása” Hol van feltüntetve? Idemásolnád? Mert a szövegben elég sok hivatkozás szerepel. Továbbá, megjelent ez az összeállítás (bibliográfiai adatai?) vagy kézirat? Szenzitív a téma, ezért fontos, meg egyébként is…

        Válasz
  4. Phoenix

    Ami azt illeti, eléggé szedett-vedett szöveg, igen slampos fordításban. Lényegében nem sok újat tudtam meg belőle, ahhoz képest, amit az 1968-ban Alain Guérin francia újságíró által írt és 1970-ben második, változatlan kiadásban a Kossuth Kiadónál megjelent “A szürke tábornok” című könyvből már ismertem.

    A könyv az NSZK hírszerző szervezetének “névadó” első vezetőjéről, Reinhhard Gehlenről, az Abwert, majd később az SD Auschland Keleti Idegen Hadseregek Csoportja vezetőjéről szól, Ormos Mária írta a magyar kiadás előszavát. A könyv egy fejezete szól az OUN és az UPA – maradjunk az ukrán rövidítéseknél, ez terjedt el a szakirodalomban – 1945 előtti, és egy fejezete az 1945 utáni banderista mozgalmak történetéről, elég alapos – bár Ormos Mária szerint szükségszerűen hiányos – irodalmi hivatkozással. Benne tényszerűen bizonyítva van, hogy Bandera német irányítással hozta létre szervezeteit és a németek (Gehlenék) alkották meg e szervezetek “kétfrontos harcának” mítoszát, egészen odáig menve, hogy 1947-ben Gehlen titkos utasítására lemészárolták az UPA (vagy ahogyan akkoriban nevezték őket, a “fehér partizánok”) soraiban harcoló németeket, ezzel “nácittalaítva”, “demokratizálva” az ukrán náci mozgalmat. Már többször szóvá tettem, hogy éppen emiatt azok a neten keringő képek, amelyeken a mai banderisták német-náci jelképeket (karlendítéses köszöntés, horogkeresztes hitler-zászló, SS jelvény stb.) használnak – primitív túlbuzgó orosz hamisítványok.

    Válasz
  5. szerkesztő

    A dokumentumot felvettük a Balmix.hu baloldali híroldal “Tanulmányok” rovatába.

    Válasz
    1. Fekete György

      Más portál “Tanulmányok” rovatába vehettétek föl, ugyanis elmentem a balmix.hu-ra, de ilyen rovatot nem leltem ott. Inkább rákérdezek még egyszer és célzottabban.

      Az egész anyagot Доктор исторических наук, профессор Андрей Валерьевич Козлов készítette (válogatta/szerkesztette)? És honnan kaptátok? Hol, melyik orosz, illetve orosz nyelvű portálon jelent meg? Tényleg csupán bibliográfiai kérdések részemről, de számomra fontosak, mert szeretném magam is terjeszteni.

      Válasz
  6. Emil

    Mostantól a magyar liberálisok nem mondhatják, hogy nem tudják a banderista pronáci ukrán rezsim történeti eredetét…, amelyet támogatnak.

    Válasz
    1. Diák

      Egy ország, amelynek eredete deklaráltan náci, hogyan élvezheti az EU és az Usa támogatását? Ezzel a “demokráciák” saját magukat is aláássák, fasizálják..

      Válasz
      1. Emil

        Ami a szövegből érdekes…
        1. Az UFH sosem harcolt a nácik ellen.
        2. Mindvégig szövetségben volt a nácikkal a szovjetek ellen.
        3. A banderisták genicídium elkövetésében bűnösök.

        Válasz
        1. Phoenix

          Ez így igaz. Én csupán annyit jegyeztem meg, hogy mindezt én már 1970-ben megtudtam Guérin könyvéből, ahol mindez alaposan alá volt támasztva dokumentumokkal.

          Válasz
          1. Emil

            Ám egy csecsemőnek minden vicc új.
            Ezek szerint diák meg Pheonix, meg ne sértődjenek, nem csecsemők, de 9 millió ember itt van szellemi táplálék nélkül, a liberális és nacionalista agymosásnak kitéve..Most látom, az Olimpiát ellenző szervezet is félhülyék ellenőrzése alatt áll. Legnagyobb ellenségeik a Moszkvában végzettek. Ruszofób elmébetegek. Már most undorodom tőlük, pedig aláírtam a tiltakozást.
            .De az UPA ma sehol sem úgy szerepel a “hivatalos” oldalakon Magyarorswzágon, mint náci organizáció, amely részt vett a holokausztban és a szovjetek ellen harcolt a nácik oldalán. Hanem az Ungváry-féle pronáci értelmezés van divatban. Ki tudja, hogy Bandera valójáean az ukrán Szálasi? Ebben a szövegben nagyon jó dokumentumok szerepelnek!

Hozzászólás