Szociális világfórum – a kapitalizmus alternatívája (Kiindulópontként egy vitához)

Mottó: „A kapitalizmus, a tőkés piacgazdaság mint világrendszer lényegét tekintve megreformálhatatlan rendszer. Bármit is alakítsanak át benne, bármennyire is meghosszabbítsák létét az elnyomás legújabb, legkifinomultabb vagy legbrutálisabb módszereivel, az alapproblémák maradnak: a felfoghatatlan egyenlőtlenségek, amelyek az adott termelési és elosztási viszonyok természetes következményei, a szegénység, a környezetpusztítás, az anyagi javak piaci logika alapján történő elherdálása, az erőszak és a háborúk meg-megújuló kitörései mint a nagyhatalmak létmódjának feltételei, a munkanélküliség, a nemek egyenlőtlensége, az elnyomás intézményeinek permanens újratermelődése. Ez a rendszer csak globálisan győzhető le! Ne az utcákat foglald el, hanem a munkahelyeket!” 

Comandante 2017 

A szociális fórum-mozgalom mintha újra életre kelne. Ennek egyik oka az, hogy az ún. politikai vagy parlamenti baloldal mint a tőkés rendszer politikai menedzselésének része súlyos válságban van az Európai Unióban, de határain kívül is, például az Egyesült Államokban vagy Oroszországban, hogy az ukrajnai pronáci rezsimről, Irakról vagy Törökországról ne is tegyünk említést. A válság gazdasági összetevőiről ez alkalomból nem szólnék, de a politikai baloldal európai válságáról – igen. Ezek a pártok, beleértve persze a magyarországi ún. baloldali pártokat is, nem rendelkeznek ma már semmiféle eredeti kezdeményező erővel, a szellemi kiürülés végső stádiumában vannak. Sokfelé, így Magyarországon is a legeredetibb kezdeményezés, hogy megint elkezdik „ápolni”, mint 1989-ben, az a Nyugat „utolérésének” kimeríthetetlen, de annál értelmetlenebb ötletét, amelyet rajtuk kívül senki nem hisz el, hiszen már Svédországban régebb óta folyik a jóléti állam kivéreztetése.

A válság természetesen továbbra is a jobboldalnak kedvez, Európában Ausztriában és Németországban is választási vereséget szenvedett a szociáldemokrácia, a kommunista pártoktól nem is beszélve. Semmiféle új baloldal nem emelkedett fel az európai politikai horizonton.

Most a szociális fórum mozgalom ideje ismét eljöhet, ha valódi összeurópai és azon túlmenő rendszerellenes, antikapitalista alternatívát állít mint a civil társadalom legaktívabb, legszervezettebb része. Korábbi fejlődésének megtorpanása, sőt hanyatlása részben azzal függött össze, hogy szervező kapacitásaikat ők is – köszönhetően a fórumban is jelenlevő parlamenti baloldali pártoknak – egy jó kapitalizmus lehetőségének  illúziójába menekültek, tévedtek. Természetesen egy ezzel szemben álló szocialista, a tőkén túl világához kapcsolódó koncepció és elgondolás semmiképpen sem valamiféle elvont elméleti deklarációt, kinyilatkoztatást, egy absztrakt szocializmus kihirdetését jelentené. Hanem csakis konkrét követeléseken, elgondolásokon, terveken, létező társadalmi mozgásokon keresztül törhet utat, amelyek megformálódása minden országban a nemzeti specifikumoknak megfelelően történhet.

Az alábbi programpontok a nem-kapitalista perspektívában gondolkodó civil szervezkedések számára elgondolkodtatók lehetnek, főképpen a kelet-európai régióban, ahol a tekintélyuralmi rezsimek „megdöntése”, társadalmi méretű kiszorítása csak széles, tömeges társadalmi önvédelmi mozgalom útján lehetséges.

 1. A rendszerváltás, majd annak 2010-es módosítása során teljesen eltorzult tulajdonosi szerkezet, mindenekelőtt a (föld)tulajdonviszonyok „oligarchizálása” az alapprobléma, a kiinduló- és végpontja minden más problémának. Itt kell a rendszert megtámadni, vagyis  a társadalom szélesebb csoportjai számára kell  követelni a plurális tulajdoni szerkezetet, vagyis a szövetkezés szabadságát („a föld azé, aki megműveli!”) Munkahelyteremtést pedig azokból a költségvetési forrásokból kell biztosítani, amelyeket a kormányok elherdálnak saját társadalmi hátterük, klientúrájuk, szavazatgyűjtésük (osztogatások, fegyverkezés, rendőrállam stb.) céljából. A stadionok, az egyházak állami eltartása helyett, a rokonok, haverok, párttársak és általában a klientúra feltőkésítése helyett, a kényszer közmunka helyett közcélú állami építkezések (pl. közösségi szociális és kulturális infrastruktúra stb.), az állami egészségügy és (felső)oktatás területén beruházások megvalósítása. Nem államosítani kell, hanem éppen kiszélesíteni az önkormányzatok munkahely-teremtő szükségleteit és képességeit. Egy kis lépés a többszektorú vegyes gazdaság felé…Ettől még a kapitalisták sem szarják össze magukat és a kormány emberei, a tőke politikai megszemélyesítői sem üvöltöznek a kommunizmus bűneinek tagadásáról…

2. Szociális téren az alsó osztályokhoz tartozó milliók létbiztonságát kell megerősíteni. A nacionalizmus, a rasszizmus, az etnikai téboly, a romák és migránsok üldözése  helyett a lakosság kulturális felemelkedésének, a magyar hagyományban fellelhető civil, „népi” oktatási struktúrák, önképző körök politikától független meggyökereztetése a baloldal talán legfontosabb társadalmi feladata.

3.  A politikai demokrácia fogalmát ki kell egészíteni a gazdasági demokrácia fogalmával, hogy minden egyes ember bekerüljön a „demokrácia” fogalmába.  A 2010-es tekintélyuralmi rendszer és kirekesztő alkotmányának elutasítása.   A szociális jogok alkotmányos deklarálása.

4. Az antikapitalista baloldali politika alapjához tartozik, hogy törekvéseiben fő szervezeti támaszul a szakszervezeteket és a civil önszerveződéseket tekinti.  Ugyanis ha a baloldal mindenekelőtt nem a bérből élők, a munkavállalók és a munkanélküliek szószólója, akkor önmagát számolja fel egy olyan félperifériás kapitalizmus oltárán, amely semmiféle perspektívát nem nyújt a magyar és a kelet-európai társadalmak, de mondhatjuk, a világ társadalmai döntő többsége számára.  

       Harcra fel! Ne a pártokban higgyetek, hanem saját magatokban, társadalmi szervezeteitekben mint például a szociális (világ)fórumban.

A vitaindítót lejegyezte: Madarász Gizella

A fenti anyag angol nyersfordítása ezen a linken olvasható:

World Social Forum – Alternative to Capitalism (As a starting point for a debate)

8 hozzászólás “Szociális világfórum – a kapitalizmus alternatívája (Kiindulópontként egy vitához)” bejegyzéshez

  1. Legyünk konkrétak, mégpedig itt és most. Ami azt jelenti, hogy nem valamiféle elefántcsonttoronyba vonulunk a következő országgyűlési választások elől, bármennyire igaz, hogy legfeljebb kutyakomédiával érnek fel. Tudniillik már egyértelműen mutatják a kapitalista rend válságát Magyarországon. Leginkább a tény, miszerint nálunk már nem csupán arról az általános jelenségről van szó, hogy a burzsoá szocialisták és a liberálisok – „nem tudva, de teszik” módon – megágyaznak a fasizmusnak, de legalábbis egy posztfasiszta, államszocializmuson túli látszatparlamentáris önkényuralmi rendszernek, amit a progresszív erők objektíve képtelenek megakadályozni, hanem arról is, hogy az említett politikai erők össze is fognak vele! – lásd Heller Ágnes, Kovács Zoltán, Lendvai Ildikó, Puzsér Róbert stb. Viszont éppen azért, hogy a várhatóan elháríthatatlanul létrejövő szélsőjobboldali kurzus lelepleződése és bukása után esélye legyen létrejönni a radikális polgári demokráciának, amely belefolyhatna valamiféle új típusú népi demokráciába (a kommünszocializmusba átmenet politikai uralmaként, feltételezve a világgazdasági centrum antikapitalista átalakulását). Ilyen távlatos gondolkodással javasolja a magyar rendszerkritikus baloldali (korunk kommunistája) a következőket 2017/2018 fordulóján.

    Bármennyire egy meg egy az kettő, a történelem és az erkölcs arra int bennünket, hogy semmiféle módon ne fogjunk össze a JOBBIK-kal. Egyfelől az ilyen politika belülről őröl föl minket (tartásunkat veszítjük, s ezt megérzik az állampolgárok), elveszítjük a holnaputánunkat is, másfelől a szélsőjobboldal – a történelem tanúságai szerint – mindent a teljes hatalom megszerzésének rendel alá. Azért, hogy leigázza az egész nemzetet, akár hajlandó báránybőrbe bújni. Mi, baloldaliak (kapitalizmuspártiak és -ellenesek) meg liberálisok – ma és holnap -, együtt is kevesebben vagyunk (no meg erőtlenebbek is) a JOBBIK-nál. „Győzelmünk” esetén kiakolbólítanának bennünket a koalíciós kormányból az addig cukiskodók… Természetesen a JOBBIK kettészakadásakor – amennyiben megtörténik – módosul a kép, ám ebben a forgatókönyvben se bíznék nagyon, mert a széljobb a majdani kormányalakító koalíciós tárgyalásokkor igencsak összezárhatja sorait (amire szintén vannak markáns példák a történelemben).Összegezve: DEMOKRATIKUS EMBER NEM SZAVAZ A FIDESZ-RE, DE A JOBBIK-RA SEM! AMIKÉPPEN A JOBBIK-KAL VÁLASZTÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉSRE LÉPETT „BALOLDALI”, ILLETVE „LIBERÁLIS” PÁRTOKRA SEM!

    1. Különféle forrásokból tudomásomra jutott információk szerint a jelenlegi, álveszekedésnek” tűnő fidesz-jobbik műbalhé a radikális fasiszta erőknek kedvez (nevezzük őket nyíltan nácinak) – amelynek fegyveres rohamosztagai megbújva, de jelen vannak a „honvédség”, a rendőrség és a TEK sorai között is.
      Az ország területén számos helyen láttak már gyakorlatozó fiatalokat, akik megfelelő szervezés és irányítás esetén akár részleges, vagy teljes puccsot tudnának végrehajtani.

  2. A kapitalizmus meghaladása egyre többeket foglalkoztat. Azonban még mindig nem a kommunisták adják ennek a mozgalomnak a hajtóerejét. Márpedig, amíg a magát baloldalinak tartó mozgalmak újra és újra a kapitalizmuson belül próbálkoznak valami számukra jobbat elérni, addig minden hasonló próbálkozás kudarcra van ítélve.
    Csak egy új típusú szocializmus lehet a megoldás.

    1. Ez az. A világ többi részén ez az információ eljuthat a társadalom erre fogékony részeihez.
      U nasz: nem.
      Éppen ezért van ez a néhány csekély számú hírforrás – mint ez a honlap is – hogy az információk elérésének a lehetősége meglegyen.
      A baj az, hogy mifelénk most nagyon nincs divatban a baloldaliság – a kommunistákról ne is beszéljek – akik a társadalom legszélesebb rétegeihez eljuttatnák az „igét”.
      Pedig minden információs eszköz rendelkezésre áll – a média kivételével.
      A tömegek annyira „le vannak butítva” – hogy nem tudják értelmezni ezeket a baloldali „veretes” szövegeket.
      Bezzeg a szittyaturulnemzetthy baromságokat – annál inkább.

Vélemény, hozzászólás?