“…tehetetlen és sodródó katolikus egyházi vezetés, amelytől a nepotizmus sem tűnik idegennek”

Jakab Attila írása az Egyhazforum.hu -n: Kinek az érdeke?

Érdekes dokumentum került a Népszabadság birtokába (nol.hu, 2013. szept. 13. – ezt a NoL-cikket is érdemes elolvasni – a Szerk.) Éspedig a vatikáni–magyar vegyes bizottság 2010. október 5-i üléséről készült „nem nyilvános” jegyzőkönyv. Izgalmas lenne a dokumentumot teljes terjedelmében megismerni; ez azonban aligha lehetséges. Ellenben a kiszivárogtatása Erdő Péter esztergomi bíboros-érseknek soha rosszabbkor nem jöhetett volna. Az Erdő család ugyanis egyszerre került reflektorfénybe. A hir24.hu aznapi híradásában látott ugyanis napvilágot az a hír, hogy a homoszexuális cselekedetet halálos bűnnek minősítő – és ezzel lényegében az ateizmussal, az aposztáziával és a bálványimádással egy kategóriába soroló – „Élet a hitben” c. katolikus hittankönyv szerzője nem más, mint a bíboros édestestvére, Fülöpné dr. Erdő Mária, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora.

A történések nagyon furcsa egybeeséseket tárnak fel. A jegyzőkönyv arról árulkodik, hogy az elvileg a katolikus egyház érdekében tevékenykedő és önmagukat keresztényként meghatározó politikusok körében – akik egyébként ezer szálon kötődnek az egyházi vezetéshez – mennyire nincs súlya a bíboros szavának. Ugyanakkor tanúi vagyunk Dr. Erdő Mária 2012-es szédületesen gyors karrierjének, amely talán megmaradhatott volna a Főiskola belső ügyének, ha nincs ez a mostani hittankönyv, ami szembemegy azzal a széllel, ami a Vatikánból fúj.

Akik 2010-ben felvetették az egyházi esküvő állami elismerését azok, minden bizonnyal, csak utólag gondolták végig annak gyakorlati, adminisztratív oldalát. Arról nem is beszélve, hogy ez Magyarországot visszavetette volna a 19. századba. Semjénék csupán egy „apró” részletről feledkeztek meg: akkor nem volt közel 40 elismert (muszlim, illetve távol-keleti vallást követő) „egyház”; ma van. Tehát Erdő Péter bíboros kifogásai mindenképpen jogosak és megalapozottak voltak.

A jegyzőkönyv egyébként azt sugallja, hogy a kialakult állam-egyház-politikai helyzetért minden bizonnyal Juliusz Janusz korábbi apostoli nunciust is terhelheti némi felelősség. Időközben a „tárgyalási készségek” helyreállításától az Orbán-kormány eljutott a „bevett” egyházak eszközként való egyszerű használatához. A történések ebben a kontextusban csúsznak egymásra. Hiszen rendkívül érdekes, hogy 2010-ben, miközben Erdő Péter a bizottságban problémázott, addig a Szent István Társulat a bíboros testvére, Fülöpné Erdő Mária, szerkesztésében – és értelemszerűen Erdő Péter engedélyével (imprimatur) –, egy olyan 12 kötetes hittankönyv-sorozatot jelentetett meg, amely szerves egységben látja a hittant és az erkölcstant. Tény az is, hogy a bíboros, a későbbiekben, némi pénzügyi jellegű elégedetlenségen kívül nyilvánosan semmi érdemi kifogást nem emelt; tartotta magát a jegyzőkönyvben megfogalmazott politikai elváráshoz.

Annál is inkább, mivel a PPKE mellett, most már az AVKF sem panaszkodhat pénzügyi dotációk és a hatalommal való harmonikus együttműködés terén (pl. nevelőszülői szakmunkásképzés 1 milliárd forintból). Mindez elválaszthatatlan Fülöpné dr. Erdő Mária személyétől, akinek mind a tudományos életrajza mind a publikációs listája fellelhetetlen. Derogáló lenne, hogy PhD fokozatát – állítólag – a szlovákiai rózsahegyi katolikus egyetemen (Katolícka univerzita v Ružomberku) szerezte egy szlovák nyelven beadott disszertációval? Az is különös, hogy a rektor asszonynak az utóbbi évben kifejtett vezetői tevékenysége (pl. átszervezések és kirúgások) semmilyen formában nem keltette fel a média érdeklődését.

Végezetül pedig: kinek állt érdekében kiszivárogtatni egy olyan bizalmas jegyzőkönyvet, amely – a látszattal ellentétben – többet árt, mint amennyit használ Erdő Péter bíborosnak? Figyelmeztetésnek, vagy figyelemelterelésnek szánták a választási kampány elején? Ebből ugyanis egy tehetetlen és sodródó katolikus egyházi vezetés képe tükröződik, amelytől ráadásul a nepotizmus sem tűnik idegennek. Tényleg ez lenne a helyzet?

Hozzászólás