Ukrajna hivatalosan is törvényesítette a terrorizmust. A „likvidálandók” listáján: Sojgu és Putyin

Oleg CARJOV: Ukrajna hivatalosan is törvényesítette a terrorizmust. A „likvidálandók” listáján: Sojgu és Putyin (Forrás: http://rusvesna.su/news/1491832958?utm_source=push-notification&utm_medium=push-world&utm_campaign=push) 2017. április 10.

Oleg Carjov (1), az ismert politikus, Ukrajna utolsó legitim parlamentjének, a Legfelsőbb Radának a képviselője, Novorosszija parlamentjének elnöke szenzációs értesüléseket osztott meg velünk az ukrán különleges szolgálatok véres „boszorkánykonyhájáról”.

A képen: az Ukrán Katonai Felderítés emblémája. Az asztalnál ülők közül (felőlünk nézve) balról a második: Petro Porosenko elnök. Az embléma fölötti felirat: „Ukrajna mindenek fölött” („über alles” – ami egyike a ma Ukrajnában elterjedt fasiszta köszöntési formáknak.)

 

 


–  Oleg Anatoljevics, igaz-e, hogy az SZBU-n belül egy egész részleg foglalkozik Oroszországgal?

–  Oroszország és a Népköztársaságok (2) ellen három szolgálat is dolgozik (SZBU, GUR, SZVR). Ezekben mind megtalálhatók a maguk megfelelő részlegei.

Az SZBU-n (Ukrán Biztonsági Szolgálat) belül ez az ukrán belső elhárítás 5. sz. főcsoportfőnöksége. A GUR-on belül (Felderítési Főcsoportfőnökség) ez a különleges műveleti főosztály. Ennek kiképző központjai egy „Szigetnek” nevezett területen (ez egy, Kijeven belüli, valóban sziget), illetve Hmelnyickij városában vannak.

SZVR (Külső Felderítési Szolgálat – /3/)

Az SZVR és az SZBU közvetlenül az elnöknek, míg a GUR a honvédelmi miniszternek van alárendelve.

Mindhárom szolgálat fölött rendelkezik azonban Valerij Kondratyuk, Petro Porosenko Hivatalának vezető-helyettese is.

Mielőtt az Elnöki Hivatalba kinevezték volna, Kondratyuk állt a GUR élén, és, meg kell mondani, elég hatékonyan dolgozott. Ám Porosenko – annak dacára, hogy a GUR sikereket ért el ismert „szakadárok” kiiktatásában – nem akarta hivatalába kinevezni Kondratyukot. Politikai körökben azt beszélik, hogy Kondratyuk kinevezésére az amerikai külügyminisztériumnak az elnökre gyakorolt nyomása miatt került sor.

Kondratyuk Nalivajcsenkó kreatúrája. Az ügynökök általában egyesével járnak az amerikai nagykövetségen lévő találkozókra. Hisz a hazát árulni: intim ügy. Nalivajcsenkót és Kondratyukot azonban olyan szálak fűzik össze, hogy még a nagykövetségre is kettesével járnak. Az USA-ba is együtt utaznak. Annak idején Nalivajcsenkó közreműködött Kondratyuk beszervezésében. Ami azt jelenti, hogy a két ember közötti szoros kapcsolatok megvoltak, megvannak és meg is lesznek

–  A haza elárulásán kívül még milyen „dicső tettekkel” foglalkoznak a fönt említett, és a jelenlegi ukrán hatalomnak alárendelt részlegek és főcsoportfőnökségek?

–  2015. március 19-én az ukrán Legfelsőbb Rada elfogadta „Az ukrán felderítő szolgálatokról Ukrajnában elfogadott törvények egyes módosításairól” elnevezésű törvényt. A határozatot a képviselők többsége – 258 fő – megszavazta.

Az Andrej Levusz és Szergej Pasinszkij képviselő által beterjesztett törvénymódosítások törvényessé tették – mi több, kötelezővé is tették –, hogy „az ukrán nemzet ellenségeit”, az ország határain kívül is, fizikailag likvidálni lehessen.

E törvénymódosítások elfogadásával a Legfelsőbb Rada legalizálta a gyilkosságokat, mint az állami külpolitika eszközét. (4) Az ukrán titkosszolgálatoknak mostantól nemcsak hogy megengedik, hogy – „az Ukrajna ellen aknamunkát folytató nemzetközi szervezetekbe abból a célból beépüljenek, hogy azok jogellenes tevékenységének elejét vegyék, illetve azoknak véget vessenek” –, de ezt egyenesen elő is írják számukra.

Elmondhatjuk, hogy Ukrajna hivatalosan is törvényesítette az ország határain kívüli terrorizmusát.

–  „A törvény elfogadása felhatalmazta a titkosszolgálatokat, hogy ne csak a megszállt területeken (5), de az agresszor országokban is különleges műveleteket hajtsanak végre”. Az idézet a törvénytervezet társszerzőjétől, Szergej Pasinszkijtól származik. De hogy néz ez ki a valóságban?

–  Pasinszkij és Levusz kétségtelenül szellemi elődjük, Sztepan Bandera (6) nyomdokain halad. Annak különítményeseit sem tartották vissza az államhatárok, ha arról volt szó, hogy ellenségeik vérét kell ontani. A történelem, sajnos, ismétli önmagát.

Ennek a törvénynek az elfogadása lehetővé teszi, hogy az ukrán titkosszolgálatok különleges műveleteket, azaz diverziókat hajtsanak végre a Donbassz „elfoglalt területein”. Ebbe beleértendő a népköztársaságok politikai és katonai vezetőinek likvidálása éppen úgy (aminek most tanúi vagyunk), mint az infrastrukturális és ipari létesítmények elleni támadások.

Kijevi ismerősöm felhívta a figyelmemet, hogy még a törvény elfogadása előtt fél évvel Kijevben már létrehoztak egy csoportot, amelynek feladata lett, hogy külföldön kiiktassa „az ismertebb szakadárokat, illetve Ukrajna ellenségeit”.

Kiterjedt ügynökhálózat működik Oroszországban, a Krímben és a Donbasszban, amelyik információkat gyűjt és előkészíti a különleges műveleteket. Méghozzá „Ukrajna ellenségeinek” a listájára nemcsak Carjov, továbbá Ukrajna korábbi elnöke, Viktor Janukovics (7), Novorosszija (8) fiatal köztársaságainak vezetői – Zaharcsenkó és Plotnyickij (9) –, vagy az olyan katonai parancsnokok kerültek, mint Motorola, vagy Givi… (10)

Minthogy a Legfelsőbb Rada Oroszországot hivatalosan is Ukrajnával ellenséges, agresszor országnak (11) minősítette (12) – a fönti listán szerepel Oroszország minden felelős beosztású személye is – beleértve Vlagyimir Putyint, Oroszország elnökét, illetve Szergej Sojgu orosz honvédelmi minisztert is.

És „jogtalan” tevékenységüknek az SZVR, a GUR és az SZBU munkatársai az ismert módokon – „az ukrán törvényekkel teljes összhangban – vethetnek véget.

–  A most elfogadott törvény értelmében mindazok, akiket a mostani ukrán hatalom „az állam ellenségeinek” nyilvánított, ezek szerint ki vannak téve annak a kockázatnak, hogy foglyul ejtik vagy meggyilkolják őket? Ez valós veszély, vagy csupán az ijesztgetés politikája?

–  Sokan emlékeznek Vaszilij Vovk tábornok, az SZBU nyomozati főosztálya korábbi vezetőjének botrányos interjújára. A TSZN tévécsatornának (13) adott interjújában a tábornok elmondta: 2015-ben az „ATO (14) ukrán harcosai”, illetve a titkosszolgálat munkatársai egyedülálló tervet dolgoztak ki Vlagyimir Putyin elrablására. A tettesek arra készültek, hogy az orosz elnököt a „normandiai négyek” (15) minszki találkozójának idején fogják el és viszik Hágába. Vovk elmondása szerint Barack Obama amerikai elnök állította le az akciót. Petro Porosenko kapcsolatba lépett vele annak okán, hogy elnyerje hozzájárulását a művelet elkezdésére. Ám éles visszautasításban részesült. (16)

Én jól ismerem Vaszilij Vovkot. Nem olyan ember, aki mindenféle légből kapott híreket terjeszt. De még ha az, amit mondott, nem is felel meg a valóságnak, Putyin elrablására, úgymond, az ukrán törvényekkel összhangban került volna sor. Az ilyen akciók teljes mértékben megfelelnek az ukrán politikai osztályon belül uralkodó közhangulatnak.

Utóbb Vovk persze igyekezett elhatárolódni ettől az interjútól. De ami egyszer már elhangzott, azt nem lehet visszacsinálni.

–  Min dolgozik ez a részleg, hol található, hogy gyűjtik az információkat, milyen eseményeket szerveztek?

–  Az Ukrán Biztonsági Szolgálatnak (SZBU) az a dolga, hogy gyűjtse az adatokat. Még Viktor Janukovics elnöksége idején ezen a főosztályon sok berendezés volt található. Minden, a Majdanon elhangzott beszélgetést rögzítettek. És dacára annak, hogy a Majdan vezetői rendszeresen cserélték telefonjaikat (egyszerűen a közelükben állóktól kérték kölcsön), működtek a hangfelismerő rendszerek. Így az egész információt számba vették, rögzítették – majd az bekerült a főosztályra. Voltak ott továbbá olyan speciális gépek is, amelyek kinyertek minden, a mobiltelefonokon elhangzó információt.

Bizonyára sokan emlékeznek arra a botrányos jelenetre, amikor Tatyjana Csernovol, a „Népi Front” parlamenti képviselőnője, egy a jármű tetején lévő szellőzőablakon keresztül bemászott egy ilyen speciális járműbe. (17)

Janukovics távozása után az amerikaiak hoztak a főosztályra egy, a beszélgetések rögzítésére való, 500 millió dollárt érő speciális berendezést. Ami most bizonyos gondokat okoz. Dacára annak, hogy a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság, a saját területén saját mobilszolgáltatót hozott létre, az üvegkábel vezetékek így is Ukrajnával vannak összeköttetésben.

Ezért mindenről, amiről Donyeckben, Luganszkban, a megyékben elhangzik, az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat azonnal tudomást szerez.

Az SZBU munkatársai igen aktívan dolgoznak: mind Ukrajnában, mind pedig a népköztársaságok területén leveszik és dekódolják a legkülönbözőbb üzenetküldőkön (Viber, WhatsApp, Skype) keresztül elhangzó beszélgetéseket. Ezért fordul elő az olyan gyakran, hogy a Donbasszban tartózkodó embereknek feltörik az internet-szolgáltatóknál lévő postafiókjait. Ez a gyakorlat már egész egyszerűen bejáratódott: az egész hírközlés, minden internet-szolgáltató mostanra az ukrán titkosszolgálatok ellenőrzése alatt áll. Amikor az illető SMS-en megkapja jelszavát az üzenetküldőtől, illetve a szolgáltatójától, az ukrán titkosszolgálatok számára ezek a jelszavak automatikusan ismertté válnak.

–  Vagyis: mostanra elmondhatjuk, hogy az ukrán titkosszolgálatok gyakorlatilag mindent követni tudnak, mindent lehallgathatnak, ami a Donbasszban történik.

–  Persze. És ez nagyon nagy gondok forrása.

A nemzetőr parancsnokok közötti forgalmazás során nem garantálható, hogy nem szivárognak ki információk. Ezeket az információkat le is hallgathatják, zavarhatják is: a technikai lehetőségek ehhez megvannak.

Ha visszaemlékszünk a Nagy Honvédő Háború történetére: a frontokon kezdetben elvesztett csaták, a visszavonulás éppen a miatt következett be, mert a különböző szovjet egységeknél gondok voltak a rádió összeköttetéssel. Például az adott egység megkapta a parancsot, aminek végrehajtásához az egység hozzákezdett. Igen ám, de például a helyzet közben megváltozott. Amiről nem tudták értesíteni az egységet. Aminek következtében borult a terv, az elgondolt stratégia. És csak a háború végére sikerült azt elérni, hogy minden alegység, minden egyes tank számára biztosított volt az összeköttetés az irányító törzzsel, a hadvezetéssel.

És a mellett, hogy az SZBU kézben tarthatja a hírközlést, kiterjedt hálózattal is rendelkezik a Donbasszban (18), a Krímben és Moszkvában. Felkészült emberek szállítják az információt, amikhez úgy jutnak hozzá, hogy beépülnek a legkülönbözőbb állami intézményekbe. Ez kiváltképpen megfigyelhető a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságban. (19)

Amikor a novorosszijai parlament elnöke voltam, be kellett juttatnom képviselőtársaimat a Donyeck megyei közigazgatási hivatal épületébe. (20) Engem arra kértek, hogy adjam le a képviselők névsorát. Én ezt nem nagyon akartam kiadni, minthogy akkoriban még nem voltak meg a határok, és az SZBU szabadon garázdálkodott Donyeck és Luganszk megye területén. (21) Ám mégis kénytelen voltam leadni az őrségnél ezt a névsort. A lista már másnap megjelent ukrán honlapokon, teljesen szabad hozzáféréssel – és pár nap múlva már voltak kísérletek arra, hogy képviselőtársaimat letartóztassák. Így is megkezdődtek a képviselők őrizetbe vételei.

–  Az SZBU feladatai és funkciói tehát világosak. De mivel foglalkozik a GUR?

–  A GUR feladata, hogy közvetlenül kiiktassa azokat, akik Ukrajna ellenségeinek tekintendők.

Ha valakit meg kell mérgezni, vagy robbanóanyagot kell hozzá bedobni – nos, az az SZBU reszortja. Ha viszont arról van szó, hogy mindenféle fedettség nélkül, nyíltan bevessék a különleges alakulatok munkatársait – akik gyilkolni fognak, gránátvetőkből lőnek vagy diverziókat hajtanak végre – akkor ez már a GUR „kézjegyét” viseli magán. (22)

A GUR-nak vannak az ilyen műveletekre speciálisan kiképzett szakemberei. Nagyon gyakran fordul elő, hogy műveleteihez a GUR igénybe veszi az ukrán hadsereg (VSZU) különleges egységeinek alakulatait. Az SZVR (külső felderítő szolgálat) szintén információ-gyűjtéssel foglalkozik.

–  Ez a részleg milyen feladatokat lát el?

–  Ez a részleg elég sok olyan gyilkosságot szervezett meg és hajtott végre, amelyeket politikai gyilkosságoknak lehet nevezni. A legutóbbiak közül: a luganszki Népi Milícia (hadsereg) főcsoportfőnökének, Oleg Anascsenkónak, a donyecki „Szparta” egység parancsnokának, Arszen Pavlovnak (fedőneve: „Motorola” ), továbbá a „Szomáli” zászlóalj parancsnokának, Mihail Tolsztihnak (fedőneve: „Givi”) meggyilkolása (23).

–  Meg tudná-e velünk osztani Mihail Tolsztih meggyilkolása körülményeinek részleteit?

–  Erre a kérdésre már kimerítő választ adott Leonyid Paszecsnyik, a Luganszki Népköztársaság állambiztonsági minisztere.

Ehhez legföljebb annyit tehetnék hozzá, hogy a gyilkosságról kiadott első változat – miszerint hogy Givi dolgozószobájára egy „Smel” elnevezésű tűzgránát-vetőből adtak le lövést – nem teljesen volt helytálló. Amennyire tudom: Mihail Tolsztih dolgozószobájába állítólag robbanóanyagot vitt az SZBU által már korábban beszervezett ügynök. Akiről tudni lehet, hogy egy fiatal lány volt.

És a dolgozószobába csempészett robbanóanyag robbanásától robbant be a dolgozószobában lévő fegyver, közöttük a „Smel” tűzgránát is. (24)

Vannak információim Givi meggyilkolásának tényével kapcsolatban. Ám erről most nem szeretnék beszélni, mivel azt tartom helyesnek, ha megvárjuk a nyomozás befejezését, és a DNR titkosszolgálatai közzéteszik vizsgálataik eredményeit.

–  A gyilkosságok politikai jellegűek-e, vagy fölmerülnek netán egyéb motivációk is?

–  Jevgenyij Zsilin meggyilkolása a politikai gyilkosság szemléltető példája. Jevgenyij Zsilin korábban a harkovi rendőr-főkapitányság szervezett bűnözés elleni főosztályának a munkatársa volt (25), aki létrehozta és vezette a harkovi „Oplot” („Támasz”, „Támaszték”) nevű társadalmi szervezetet. (26)

Jevgenyij Zsilint fizetett bérgyilkos ölte meg. A gyilkost Nyikolaj Cserjomuhin rendőr ezredes, Avakov egyik munkatársa, a Harkov megyei rendőrkapitányság vezető-helyettese bérelte föl. A bérgyilkost az alvilági körökből kerítették. Aki egyszerűen Moszkvába utazott, és végrehajtotta a gyilkosságot.

  1. szeptember 19-én Jevgenyij Zsilin a „Gorki-2” luxus lakóparkban lévő „Vetyerok” („Szellőcske”) étteremben találkozott elvbarátjával, Andrej Kozirral. A bérgyilkos végzett Zsilinnel, és megsebesítette Kozirt. (27)

Egyes alkalmakkor – ahogy az Zsilin esetében is történt – egyszerre több szolgálat is dolgozik azon, hogy „kiiktassa Ukrajna ellenségeit”. Az SZBU „munkájának” eredménye volt, például annak kiderítése, hogy Zsilin merre tartózkodik. Ők derítették ki telefonszámait, szokásos közlekedési útvonalait, stb.

A kijevi kollégáimtól származó információim szerint, Zsilin likvidálása után Avakov és Kondratyuk találkoztak, és egy deci vodkával köszöntötték meg egymást az általuk eltervezett művelet sikeres befejezésének alkalmából.

–  És az igaz, hogy az „orosz részleg” műve volt az, hogy Ukrajnában – Herszon megyében – felrobbantották a villamos távvezetékeket?

–  A távvezetékek felrobbantása Lenur Iszljamov,(28) a krími blokád szervezőjének (29) a műve volt. Ő még Janukovics idején együttműködött az SZBU-val. És, persze, megmaradtak az összeköttetései, azok a kapcsolatai, akikkel együtt dolgozott.

Iszljamov jelenleg szorosan együttműködik Vitalij Malikov tábornokkal, az SZBU terrorellenes központjának vezetőjével. A krími népszavazás (30) előtt Malikov sokáig Szevasztopolban dolgozott. (31) Vitalij Malikovon keresztül bonyolódik úgy a tatár zászlóalj (32) tevékenységének koordinálása, mint az Iszljamovval való együttműködés.

–  Miért van még mindig kint az SZBU épületén az amerikai zászló?

–  Az SZBU-nak otthont adó épületen már nincs kint az amerikai zászló. És ez a sajtó érdeme.  Sok tévécsatorna sugárzott erről képet, a sajtó is sokat foglalkozott a kérdéssel. Természetesen voltak olyanok, akik háborogtak emiatt. Minek folytán az amerikai zászlót eltávolították.

Nalivajcsenkó idején az amerikai zászló ott lógott, együtt az ukránnal (33), a Vlagyimirszkaja utca 33 szám alatt lévő épületen. Naponta, két nagy dzsippel ide érkeztek a CIA munkatársai. Irodáik a harmadik emeleten voltak (34). Ott tették a dolgukat: képzéseket nyújtottak az SZBU munkatársai számára, tréningeket szerveztek nekik. (35) Idővel azonban ez kényelmetlenné vált: túlságosan szembeötlővé vált a dzsipek mozgása, túl sok lett a szóbeszéd. A CIA ezért egy külön épületet bérelt.

Nem mondom meg, hogy a CIA hivatala most melyik utcában van: nem akarom, hogy emiatt megint címet változtassanak. Annyit mondhatok csupán, hogy az utcát átnevezték, és a közelben egy nagy templom van. Magában az épületben van egy nagy terem, ahová rendszeresen meghívják a három szervezet – az SZBU, a GUR és az SZVR vezetőit, illetve részlegvezetőit. Itt oktatásban részesítik őket, csoportfoglalkozásokat szerveznek számukra. Ezeken kiképzik őket az elektronika alkalmazására, illetve különféle útmutatásokra. Egészében véve, a munka gőzerővel folyik.

Félévente egyszer a GUR, az SZVR és az SZBU részlegvezetőit tanfolyamokra vezénylik, Amerikába. Amerikában egyéni foglalkozásokat szerveznek számukra, ideológiai továbbképzésben részesítik őket, javítanak szakmai színvonalukon. És így Ukrajnába már egy Oroszországgal vívandó háborúra felkészültebben térnek haza.

–  Az Egyesült Államok bőségesen megfizeti-e azokat, akik neki dolgoznak?

–  Igen bőségesen. Úgy adódott, hogy egy ismerősöm kapcsolatban állt Vitalij Kondratyukkal, amikor az a GUR élén állt. Ennek az embernek, tanácsadóként, az volt a dolga, hogy havonta egyszer elmenjen és fölvegye azt a pénzt, ami Kondratyuk kártyájára érkezett. Ez az összeg 50 ezer dollár volt. Ez a pénz volt a díjazása annak a munkának, amit az Egyesült Államok részére végzett Vitalij Kondratyuk altábornagy, az ukrán Honvédelmi Minisztérium felderítési főcsoportfőnökségének a vezetője.

Egyszer azonban ez a tanácsadó elhatározta, hogy játszik egy kicsit az árfolyammal, és ezért visszatartott pár száz dollárt. Amiért keményen megfenyítette a főnöke. Ez a tanácsadó azután panaszkodott az ismerősömnél a főnökére, hogy az milyen sóher és fösvény.

A részlegvezetők szintén kaptak „amerikai fizetéseket” – de kisebb összegeket. Például Vitalij Najda korábban az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat belső elhárítási főcsoportfőnökségének az élén állt, és közvetlenül foglalkozott Oroszország, a Krím, a Donyecki (DNR) és a Luganszki (LNR) Népköztársaság ügyeivel. És ugyanennek a pénzügyi hálózatnak a keretében 30 ezer dollárt kapott a kártyájára.

Azt követően, hogy az SZBU Tarnopol megyei igazgatóságának a vezetőjévé nevezték ki, így elmaradtak a kártyájáról a fizetéseket. Ami miatt Vitalij Anatoljevics fölöttébb elégedetlen és felháborodott volt. Amerikában működik a bankóprés, és – nem sajnálva a költségeket – arra költi ezeket a pénzeket, hogy belőlük, az un. ukrán „elitből” toborzott emberekből „kitenyésszék saját embereiket. Az ilyen „hazafiak” száma a 150-170 ezret is elérheti. És ezek mind, továbbra is igen szép fizetéseket húznak. És fognak húzni a továbbiakban is.

Például Valentyin Nalivajcsenkó havonta mintegy 100 ezer dollárt kap. Itt szeretném megjegyezni, hogy – ha eltekintünk a lelkiismeret és az erkölcs aspektusaitól – megéri dolgozni az Egyesült Államoknak. Figyeljék csak meg Nalivajcsenkó karrierjét: ő mindig hatalmon van. Ha például éppen nem parlamenti képviselő, akkor a nemzetbiztonsági szolgálat vezetője. Nincs olyan, hogy ne lenne valami tisztsége. És így van ez mindazok esetében, akik Ukrajnában az Egyesült Államoknak dolgoznak.

–  Oleg Anatoljevics, tudna valamit mondani Nalivajcsenkóról?

–  Valentyin Nalivajcsenkó? Idősebb nálam négy évvel. Apropó, nagyon jó bőrben van, az élet nem viselte meg.

Zaporozsjéban született. Kitüntetéssel végezte a kijevi Sevcsenkó Egyetemet, képesítése szerint „nyelvtanár és referens-tolmács”. A legviccesebb az, hogy az ő anyanyelve az orosz, orosz nyelven is szakosodott. Tud oroszul, ukránul, angolul és finnül.

1991-ben, a peresztrojka után az ukrán titkosszolgálatok munkatársai még továbbra is Moszkvába jártak képzésre. Egy ilyen, ahogy azelőtt mondták, „komszomolista megbízólevéllel” került Valentyin Nalivajcsenkó Moszkvába, a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának (KGB) Andropovról (36) elnevezett Egyetemére. Jó tanulmányi eredményeinek dacára azonban kizárták az egyetemről. Ennek okáról manapság igyekeznek nem beszélni.

Márpedig a helyzet a következő: Valentyin Nalivajcsenkó, a felderítő iskola hallgatója hétvégeken, az amerikai nagykövetség fedezetével, találkozott a CIA munkatársaival, amikor is információkat adott át nekik: miképpen folyik az oktatás, pontosan mit tanítanak, kik az előadók. Minderre, természetesen, fény derült, ezért kizárták az egyetemről. Ily módon teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy éppen Valentyin Nalivajcsenkó volt az, akit az ukrán titkosszolgálatok munkatársai közül beszerveztek.

–  A sajtóban olvasni lehet arról, hogy Nalivajcsenkó nem csak önreklámozásáról vált hírhedtté (amiért az SZBU munkatársai, például, Zalivajcsenkónak (37) nevezték főnöküket. Például amiért először elnyerte az „ATO” résztvevője címet, majd – nagy önreklám-hadjárattól kísérve – elhárította magától ezt a titulust /38/) – hanem arról is, hogy a Nemzetbiztonsági Szolgálatot politikai célok érdekében használta föl.

–  Őt kifejezetten arra készítették fel, hogy beépítsék a titkosszolgálatba. Miután visszatért Ukrajnába, 1994. április 16-án Jevgenyij Marcsuk, az SZBU akkori elnöke, „szolgálati összeférhetetlenség” címén eltávolította az SZBU-ból Nalivajcsenkó főhadnagyot. Noha, a törvény értelmében, le kellett volna tartóztatni és bíróság elé kellett volna őt állítani.

Valentyin Nalivajcsenkótnak teljes joggal rótták fel a hazaárulás, államtitkok nyilvánosságra hozása, illetve olyan külföldről származó információk kiadásának bűntettével, amelyek bizalmas információk, és amelyek az állam tulajdonát képezik. Mindez a törvény értelmében büntetendő cselekmény. Csakhogy az Egyesült Államok már akkor is nagyon komoly nyomást gyakorolt az ukrán vezetésre.

Ekkor az ukrán külügyminisztérium vette állományába. És ami a kialakult helyzetben szinte törvényszerű: az Egyesült Államokba küldték konzulnak. Ahol Nalivajcsenkó a washingtoni ukrán nagykövetség konzuljaként dolgozott, 2001 és 2003 között.

A külügyminisztérium mindig is a nyugati titkosszolgálatok hitbizománya volt. Ez a minisztérium az elsők között került az ellenőrzésük, illetve amerikai befolyás alá. Az USA-ból való visszatérését követően Nalivajcsenkó az SZBU-nak előbb az elnökhelyettese lett, majd 2006. december 22-től kezdve kinevezték az Ukrán Nemzetbiztonsági Tanács elnökévé. Mint ilyen, tagja lett az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsnak.

Nalivajcsenkó irányításával az SZBU aktívan kivette részét az ukrán euroatlanti stratégia végrehajtásából. Valentyin Nalivajcsenkó kezdeményezője volt annak, hogy – a katonai reformok kérdésében – hozzák létre az „Ukrajna-NATO” közös munkacsoportot. 2010. március 11-én – miután az elnökválasztást Viktor Janukovics nyerte meg – elbocsátották posztjáról. (39) Ám addig is, az SZBU volt vezetője nem keveset tett.

Nalivajcsenkó idején oldották fel az SZBU archívumának titkosítását. Adatait desifrírozták és az állampolgárok számára szabadon hozzáférhetőkké tették. Ő volt az, aki az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat ellenőrzése alá vonta az ukrán nacionalistákat. Nalivajcsenkó vezetésének idején vették kezdetüket az SZBU, illetve a „Trizub” (40) továbbá más nacionalista szervezetek közötti kapcsolatok. Az ő idején rendezték meg az SZBU kiállításait a Holodomorról, folytattak le pert Sztálin, Molotov (41), Posztisev (42) és más vezetők ellen.

  1. december 19-én az Orosz Föderáció Nyomozati Bizottsága bűnvádi eljárást kezdeményezett Valentyin Nalivajcsenkó ellen. Azzal gyanúsították meg, hogy a hadviselés tiltott eszközeit és módszereit alkalmazta, újságírókat akadályozott jogszerű szakmai tevékenységük végzésében (43), illetve emberrablásban is vétkesnek találták.

Ennyit, röviden, Valentyin Nalivajcsenkó – az Oroszország elleni, minden olyan elleni harc ádáz, irgalmatlan és kérlelhetetlen harcosának – tevékenységéről és „érdemeiről”. (44)

–  Talán van tudomása arról, hogy az Oroszország elleni részleg milyen különleges műveletek tervein dolgozik?

– Már említettem, hogy egy bizonyos épületben rendszeres edzések, oktatás, felkészítés folyik. Feladatokat tűznek ki, stratégiákat dolgoznak ki, tanácskozásokat tartanak – vagyis, lényegében, a gyakorlatban valósul meg az ukrán titkosszolgálatok irányítása

Az oktatási programokon kívül folyik a legrátermettebb hallgatók kiválogatása. Őket rögtön szakmai előmenetelükre készítik fel. Mielőtt azonban kiemelnék a kiválasztott szakembereket, előbb az Egyesült Államokba küldik őket. Ahol is ezek a hallgatók további kiképzésben, komoly ideológiai felkészítésben vesznek részt. Amit követően visszatérnek Ukrajnába.

Az Egyesült Államok, a CIA meglehetősen komoly erőkkel van jelen Ukrajnában. És körülbelül úgy dolgoznak, mint a Nagy Honvédő Háború idején az Abwehr Ukrajna területén: diverzánsokat, szakembereket képeznek ki. Az a feladatuk, hogy kiiktassák a fiatal köztársaságok vezetőit (45), a néphadseregek parancsnokait.

Az SZBU – a CIA-jel együtt – nem csupán a vezetők likvidálására dolgoznak ki műveleteket. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy ha likvidálnak is valakit, mások lépnek majd a helyükre. Ezért számukra nagyon fontos, hogy ezeket a vezetőket lejárassák. Híresztelések, pletykák terjesztésével a két népköztársaság területén remélik elérni, hogy csökkenjen a vezetők népszerűsége, a lakosságban bizalmatlanság ébredjen a hatalom embereivel, illetve az Orosz Föderációval szemben. (46)

Az ukrán titkosszolgálatok számára természetesen fontos feladat, hogy elraboljanak, elhurcoljanak a köztársaságok területéről híres embereket, politikusokat, az Állami Duma oda látogató képviselőit. Műveletek vannak előkészületben annak érdekében, hogy elrabolják a fennálló kijevi hatalommal szembeni ellenzék legismertebb, legodaadóbb képviselőit.

Állandóan küldenek ide csoportokat: az egyik felváltására rögtön érkezik egy másik. Az egyik csoport információkat gyűjt. A másik az újabb értesülésekért érkezik, informátorokat gyűjtenek maguk köré, földerítik azokat az útvonalakat, amelyeken az őket érdeklő személyek mozognak. Ezzel együtt is, a Krím területén még nem fordultak elő sem emberrablások, sem politikai gyilkosságok.

–  Köszönöm, Oleg Anatoljevics, ezt az informatív, őszinte beszélgetést.

–  Beszélgetésünk zárásaként még csak annyit szeretnék elmondani. Az Ukrajnában való első látásra: hazát árulni, nagyon kifizetődő dolog… Aki ezzel foglalkozik, szép karriert fut be. Akik együttműködésre lépnek az Egyesült Államokkal, komoly támogatókra találnak.

Akik megjárták azt a bizonyos szervezetet, soha nem dolgoztak a földeken, az üzemekben. Mindjárt a közigazgatási hivatal vezető-helyettesét, képviselők tanácsadóját, valamilyen sajtótermék főszerkesztőjét csinálják belőlük. Ha a jelölt magasabb szintű, úgy máris fölkerül a parlamenti képviselőjelöltek listájára.

Ne kezdjünk most elmélkedni erkölcsről, hazafiságról. Sajnos megesik, hogy az ember gyenge. És sokak számára nagyon előnyös befektetésnek ígérkezik, ha eladják lelküket, lelkiismeretüket.

Véssük azonban az eszünkbe, hogy a Legfőbb Bírán kívül léteznek földi törvények is. Ahogy a történelem is tanúsítja, az árulók sorsa nagyon is megjósolható és szomorú. Úgyhogy, vonják le a következtetést maguk. A büntetés nem marad el.

 

MEGJEGYZÉSEK:

(1)  Oleg Carjov – 2014 előtt Janukovics elnök pártjának, a Régiók Pártjának volt a parlamenti képviselője. Ritka tisztességéről, bátorságáról volt ismert. A „Majdan” idején, a parlament előtt bátran feltárta, leleplezte a fasiszta zavargásokat, az Egyesült Államoknak és nagykövetségének dicstelen szerepét, a törvénytelen lázadóknak juttatott bőséges összegeket. (Utóbb Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes asszony maga dicsekedett el: az amerikai kormány, 2009 és 2013 között 5 milliárd dollárt fordított Janukovics elnök megbuktatására.)

A fasiszta puccs után terrorlegények többször is megtámadták, összeverték. Amikor indulni akart a 2014. május 25-i ukrajnai elnökválasztáson, az ellene irányuló atrocitások megszaporodtak, feleségét, családját is megfenyegették. A politikusnak ezek után már nem volt maradása – a junta uralma alól felszabadult Donyeckbe költözött.

Röviddel a két népköztársaság kikiáltása után (a 2014. május 11-én erről tartott népszavazás nyomán) fölmerült a gondolat, hogy a két népköztársaságnak – Novorosszija néven – egyesülnie kellene. Első lépcsőként a két parlament képviselőiből összeállították Novorosszija közös parlamentjét. Az ötlet azonban – máig érthetetlen okokból – kifulladt. A közös parlament munkája is abbamaradt. Novorosszijából mára csupán a zászló maradt meg: vörös alapon sötétkék, fehér csíkkal kísért András-kereszt.

(2) Donyecki, illetve Luganszki Népköztársaság.

(3)  2016. áprilisában a külső felderítés vezetője engedélyt kért – és kapott – arra, hogy minden erővel (akár fizikai erőszak bevetésével is) akadályozza meg azt a sikerre vitt népszavazást, aminek tárgya az volt, hogy népszavazás döntsön: ratifikálja-e alá a holland kormány az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodást. Az ukrán külső felderítés – megfélemlítendő az egyik, a Donbassz ügyével rokonszenvező holland parlamenti képviselőt, merényletet szervezett annak munkatársa ellen. Akinek gépkocsiját egy autóúton nekiszorították az elválasztó korlátnak, a vezető súlyos sérüléseket szenvedett. (A baleset szándékos voltát még a rendőrség is elismerte.) Az akció elérte célját: a megfélemlített honatya lemondta részvételét a Donbassz képviselőinek egy rendezvényén. AZ EGYÉBKÉNT LÉNYEGÉBEN AMERIKAI GYÁMSÁG ALATT ÁLLÓ UKRAJNA ELŐSZÖR FORMÁLT JOGOT MAGÁNAK, HOGY SAJÁT JOGHATÓSÁGÁT MÁS ÁLLAMOKRA IS KITERJESSZE

(4)  Nemrégiben a Facebook egyik olvasója tamáskodott, olyan nincs is, hogy „állami terrorizmus”. Ám a fenti példák mutatják: de bizony, hogy van! Állami terrorizmusról akkor beszélhetünk, ha egy ország, hivatalos politikájában bandita, terrorista módszerekkel próbálja érvényesíteni akaratát, érdekeit más országokkal szemben. Ennek egyik legeklatánsabb példája csaknem pontosan egy éves. 2016. április 29-én a donyecki Állambiztonsági Minisztérium merénylet-kísérletet hiúsított meg Alekszandr Zaharcsenkó, a Donyecki Népköztársaság elnöke ellen. Az elfogott merénylő révén kiderült: ZAHARCSENKÓ LIKVIDÁLÁSÁRA SZEMÉLYESEN POROSENKÓ UKRÁN ELNÖK ADOTT UTASÍTÁST.

Február elején a népszerű, rendkívül tehetséges, fiatal „Givi” parancsnok (Mihail Tolsztih) elleni sikeres merénylet után AZ UKRÁN BELÜGYMINISZTER TANÁCSADÓJA MEGFENYEGETTE ZAHARCSENKÓT: MOST Ő KÖVETKEZIK. (Ami elképzelhető: az offenzívára készülő ukrán hadsereg ki akarja provokálni, hogy Oroszország, a Donbassz fegyveres visszacsapással válaszoljon erre a tűrhetetlen provokációra, a donyecki államfő meggyilkolására. Amit követően MEG LEHET MAJD VÁDOLNI AZ OROSZ/DONBASSZI FELET A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOK FELRÚGÁSÁVAL. Ami „törvényesítené” a nagyarányú ukrán fegyveres támadást, a háború kiújítását.)

(5)  „Megszállt területeken” Ukrajnában a Donbassznak a népi erők ellenőrzése alatt álló körzeteit értik. A kijevi rezsim fixa ideája, hogy Ukrajna délkeleti részét orosz terroristák, diverzánsok tartják megszállva. (Külön minisztériumot is fölállítottak a „megszállt területekkel” kapcsolatos ügyek intézésére.)

(6)  Szélsőséges ukrán nacionalista politikus a 30-as– 40-es években, Nyugat-Ukrajnában. Már a területet annak idején ellenőrző Lengyelország hatóságaival is meggyűlt a baja. A második világháború, a német megszállás idején szorosan együttműködött a nácikkal.)

(7)  Mindezt annak ellenére, hogy Janukovics, egy távvallomásában, lényegében a törvényes rendet, személy szerint pedig őt is védelmező, „Berkut” különleges rendőri egység ellen vallott. Újabb érvet szolgáltatva a puccsista juntának a „Berkut” elleni bosszúhadjáratához.

(8)  Novorosszija – eredetileg egy kormányzóság volt a XVIII.-XIX. századi Oroszországban. Területe a mai Harkovtól, egészen Ogyesszáig húzódott. Újjáalakítása elvágná Ukrajnát a tengertől, az USA pedig – Szevasztopol után – az ogyesszai hadikikötőt és tengerészeti bázist is elveszítené. „Nagy-Novorosszija” mellett ezen a néven nevezték volna az egyesítendő Donyecki és Luganszki Népköztársaságot. Nem kevesen számítanak arra, hogy Ukrajna széthullásával megalakul a „Nagy-Novorosszija”.

(9)  Alekszandr Zaharcsenkó a Donyecki, míg Igor Plotnyickij a Luganszki Népköztársaság elnöke. A két népköztársaságban egyidejűleg, 2014. november 2-án megtartott elnökválasztáson választották meg őket.

(10) A két legtehetségesebb, fiatal parancsnok. „Motorolával”, a Komi Köztársaságból származó (tehát szegről-végről rokon) Arszenyij Pavlovval tavaly október 6-án, „Givivel” (a Donyeck megyei Ilovajszk városból származó Mihail Tolsztihhal) pedig ez év február 8-án végzett merénylő.

(11) Az ukrán parlament, a Legfelsőbb Rada nyilatkozatban minősített „agresszornak”. A furcsaság legföljebb abban van, hogy Ukrajna – noha „agresszió érte” – mindmáig nem szakítja meg diplomáciai kapcsolatait Oroszországgal. Mi több: KÉT NAPPAL A FENTI NYILATKOZAT UTÁN JACENYUK „MINISZTERELNÖK” EGYENESEN AZT KÖVETELTE, HOGY „az agresszor” CSÖKKENTSE TOVÁBB AZ UKRAJNÁNAK SZÁLLÍTOTT GÁZ ÁRÁT. (Noha a korábbi szállításokért sem fizettek – Ukrajnának csak a gázadóssága 3 milliárd dollár. Bár egy londoni döntőbíróság az adósság megfizetésére szólította fel Ukrajnát, a kijevi vezetés, kerek-perec, kijelentette, hogy márpedig ő nem fizet.)

(12) A nemzetközi gyakorlatban, merőben szokatlanul, VALAMENNYI MEGYEI KÖZGYŰLÉST ARRA SZÓLÍTOTTAK FEL, HOGY a parlamenthez hasonlóan, nyilvánítsa agresszornak Oroszországot.

(13)  TSZN – kijevi országos tévécsatorna

(14)  ATO – „Terrorellenes Művelet”. Nemrégiben volt a harmadik évfordulója, hogy Alekszandr Turcsinov – a parlament elnöke, ügyvezető államfői minőségében – A DONYEC-MEDENCÉBEN FOLYÓ BÉKÉS TILTAKOZÓ AKCIÓK ERŐSZAKKAL, KATONASÁG BEVETÉSÉVEL VALÓ LETÖRÉSÉRE ADOTT KI PARANCSOT. (Dacára annak, hogy az akkor még érvényben lévő alkotmány – a legtöbb CIVILIZÁLT ország gyakorlatához hasonlóan tiltja a hadsereg bevetését BELSŐ FEGYVERES KONFLIKTUSOKBAN.

Bár a kijevi vezetés fennen hirdeti, hogy országukat orosz agresszió érte, a Nyugaton is imamalomként ismételgetett koholmány ellenére a kijevi náci junta semmivel sem tudja bizonyítani ezeket a rágalmaikat. Ezért hívják a Donbassz népe elleni véres, tömeggyilkos háborút „Terrorellenes Műveletnek”. (A külvilág részéről viszont senki sem firtatja, hogy egy merőben rendőrségi akcióban mit keres a hadsereg, RÁADÁSUL TELJES FEGYVERZETTEL. Amikor is békés lakótelepeket lőnek nehéztüzérséggel, aknákkal, gránátokkal, SOROZATVETŐ RAKÉTÁKKAL, foszfor- és fürtös bombákkal, illetve TÖBB ALKALOMMAL IS, RÖVID HATÓTÁVOLSÁGÚ BALLISZTIKUS RAKÉTÁKKAL. Ezekben a napokban még ANNAK A „BUK” LÉGVÉDELMI RAKÉTAREDSZERNEK AZ EGYSÉGEIT IS FELVONULTATTÁK, AMINEK LÉTÉT EDDIG TAGADTÁK (például a maláj utasszállító gép 2014 júliusi lelövésekor). ÉS MINDEZT AZ EBESZ MEGFIGYELŐI MISSZIÓNAK NEMHOGY AZ ORRA ELŐTT, DE ANNAK CINKOS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL.

(15)  Francois Hollande francia elnök 2014 júniusában, a normandiai partraszállás 70. évfordulójának ünnepségeire egy sor állam- és kormányfőt hívott meg. Az ünnepségek alkalmával egy asztalhoz ültették a házigazda francia elnök mellett Merkel német kancellárt, Putyin orosz és Porosenko ukrán elnököt. A „normandiai négyek” hozzáláttak a három hónappal később elhíresült „minszki béke-megállapodás” előkészítéséhez. Ennek aláírása megakasztotta a néphadsereg sikeres offenzíváját – miközben az ukrán fél lényegében semmit sem teljesített azok előírásaiból. A nem egészen fél évvel később aláírt második – komplex – minszki megállapodás azonban mára ugyanolyan csúfos kudarcot vallott, mint az első. Az ok: az ukrán fél szabotálása, és ennek a nyugati „partnerek” által való fedezése. Miközben Oroszországot, A SZERZŐDÉS GARANTÁLÓJÁT, A SZERZŐDÉS NEM TELJESÍTÉSÉVEL VÁDOLJÁK, ÉS EZÉRT ÚJABB ÉS ÚJABB SZANKCIÓKKAL SÚJTJÁK. A minszki „fegyverszünetek” csak arra voltak jók, hogy a végtelenségig elhúzzák a kelet-ukrajnai konfliktust, gúzsba kössék a néphadseregeket, amely nemhogy támadni nem tud, de,a tilalmak miatt, még a lakosságot sem tudja megvédeni az egyre elvadultabb ukrán tüzérségi támadásoktól. Miközben, A MINSZKI FEGYVERSZÜNET MEGMENTETTE AZ UKRÁN HADSEREGET AZ ÖSSZEOMLÁSTÓL, LEHETŐSÉGET ADOTT ARRA, HOGY ÖSSZESZEDJE MAGÁT, PÓTOLJA EMBER- ÉS ANYAGI VESZTESÉGEIT, FELVONULTASSA CSAPATAIT ÉS HADITECHNIKÁJÁT A FRONTVONALRA, ahol bármikor megindulhat az ukrán offenzíva. UGYANAKKOR IDŐT ADOTT A NATO-NAK IS, HOGY KONSZOLIDÁLJA MAGÁT, FENYEGETŐEN FELVONULJON AZ OROSZ HATÁROK KÖZELÉBE, felidézve a világháború kirobbantására irányuló provokációk veszedelmét. LE KELL SZÖGEZNÜNK: A NYUGAT – Lavrov orosz külügyminiszter gyermeteg reményeinek dacára – SEMMIT SEM ÉRTÉKELT AZ OROSZ GESZTUSOKBÓL, mi több, azokat a gyengeség jeleinek tekintette, és csak még agresszívebbé vált.

(16)  Obama szabályszerűen lehülyézte az elmeháborodott ötletével nála jelentkező bábelnököt.

(17)  Az eset még a „Majdan” első napjaiban történt. Tatyjana Csernovolnak – egy hajdan ismert, ukrán nacionalista ellenzéki lányának – egyébként orvosi papírja van arról, hogy gyengeelméjű.

(18)  Mindkét félnek meglehetősen jó a hírszerzése. De óriási helyzeti előnyben van az ukrán titkosszolgálat, amelynek csakugyan messzire ér a keze. Meggyőződéses ukrán nacionalistákon kívül segítségükre van az így vagy úgy beszervezett ügynöki hálózat, a régi rezsim bekkelő, a jobb időkre váró emberei. Nagyon gyakori a megfigyelőnek az a benyomása, hogy az ukrán titkosszolgálat mindenről, előre tud. Így volt például annak a két orosz tisztnek a foglyul ejtésekor, akiket vártak – és akikre azután kicserélték őket az Oroszországban elítélt Nagyezsda Szavcsenko ukrán terroristanőre. Valahányszor Zaharcsenkó elnök ellátogat a néphadsereg állásaiba, szinte rögtön heves ágyútűz zúdul a frontnak arra a szakaszára. A Luganszkban 2015 folyamán meggyilkolt négy népi parancsnok útvonaláról is előre tudtak. Viszonylag könnyen Motorola közelébe tudott férkőzni az SZBU által beszervezett, lett fiatalember, aki a lakóházának liftjében elhelyezte a távirányításos pokolgépet.

(19)  A két népköztársaság államapparátusában a régi rend nem kevés embere bújik meg. Az állambiztonsági szervek többször is nyomára bukkantak szabotázsnak, kifejezett ügynöki tevékenységnek.

(20)  A megyei közigazgatási hivatal épületei adnak otthont a két népköztársaság parlamentjének, kormányának is. 2014. június 2-án az ukrán légierő fürtös bombát dobott le a luganszki kormányépület előtt, azt elsősorban a miniszterelnöknek szánva (aki, szerencsére, nem sokkal előbb kiment a szobából). A kirívóan barbár támadásnak nyolc halottja és több tucat sebesültje volt.

(21) A forradalom első heteiben gyakorlatilag kettős hatalom uralkodott a Donbassz két fővárosában. A föllázadt nép – tapasztalatlanságból is eredő naivitásból – nem mindjárt gondoskodott a stratégiai létesítmények elfoglalásáról. Katonai laktanyákban, az SZBU megyei hivatalainak épületeiben a junta emberei szinte szabadon szervezkedhettek. Donyeckben két megrázó eset is történt. A városban tevékenykedő „Jobb Szektor” tagjai otthonában törtek rá a nép oldalára átállt rendőrkapitányság vezetőjére, akinek – videón rögzítve a borzalmat – a felesége jelenlétében elvágták a torkát. Május elején pedig egy ukrán különleges alakulat tört rá otthonában arra a 45 éves vállalkozóra, aki a forradalom első heteiben afféle botcsinálta honvédelmi miniszterként ténykedett. Az alsónadrágban, hátrabilincselt kézzel, fejére húzott zsákkal elhurcolt férfit egy mikrobuszban keresztülvitték az egész, már felszabadult városon, a junta kezén lévő repülőtérre, ahonnan (társával együtt) Kijevbe szállították egy helikopteren. Megannyi kínzás, megpróbáltatás után pár hónappal később, fogolycserével szabadult.

(22)  Ilyen volt, például a Donyeck Bosse városrészében, 2015 februárjában végrehajtott terrorcselekmény. A városba beszivárgott ukrán diverzánsok, egy leshelyről, vállról indítható rakétákat zúdítottak, a reggeli csúcsforgalom idején, egy forgalmas útkereszteződésre. A véres terrorcselekménynek nyolc halálos áldozata, és több tucat sebesültje volt (a négy halottat követelő minapi londoni terrortámadás áldozataitól eltérően, őket nem gyászolta senki a világon).

(23)  Az SZBU-nak az akciót szervezető, irányító munkatársa megfenyegette Alekszandr Zaharcsenkó donyecki államfőt: legközelebb ő következik. Az államfő higgadtan reagált: úgymond, már nem egy merényletkísérletet átélt. (Egy ukrán portál még azt is elhíresztelte: az SZBU különleges elfogó brigádjának sikerült foglyul ejtenie Zaharcsenkót és kíséretének néhány tagját: már csak a helikoptert várják, amely őket Kijevbe szállítja. Ezt csak azoknak mondom, akik mindent bevesznek, amit az ukrán propaganda hazudik. Ilyen a magyar sajtó elsöprő többsége, kiváltképpen annak szociálliberális része.)

(24)  Givi meggyilkolásának számos változata volt, van. Az első változat szerint egy, a parancsnok dolgozószobáján keresztül belőtt „Smel” tűzgránát végzett vele. (E szerint a merénylő mintegy 200 méternyi távolságra lopózott a parancsnoki épület közelébe. Egy újabb változat szerint egy, a dolgozószobába még előzőleg becsempészett robbanószerkezet végzett vele.

(25)  A hírek alapján Zsilin meggyilkolását maga Avakov belügyminiszter rendelte el. Jó oka volt rá: pár évvel korábban, amikor még a harkovi megyei közigazgatási hivatal elnöke volt, nagy értékű hűtlen kezelés, sikkasztás vádja miatt leváltották tisztségéből. A letartóztatástól csak képviselői mentelmi joga mentette meg. Hivatali beosztása miatt Zsilin sokat tudhatott Avakov viselt dolgairól (akinek, újabban, államfői ambíciói is vannak).

(26)  Az „Oplot” még a Janukovics-korszakban létrejött, az orosz kisebbség jogainak védelmére (amire már az „oroszbarát” Janukovics országlása idején is szükség volt). A fasiszta puccs győzelme után egyike volt azon antifasiszta szervezeteknek, amelyikek az ellenállást szervezték (már amíg lehetett).

(27)  A gyilkos váratlanul odalépett az asztalhoz, és tüzet nyitott az ott ülő két férfire.

(28)  Az ukrán korszakban, a Krímben működött a krími tatárok önjelölt szervezete, a Medzslisz (ami valójában a tatár vezető réteg szervezete volt). A krími népszavazás után a Medzslisz Kijevbe menekült. Egyik képviselője – a gazdag, multimilliomos Lenur Iszljamov, egy oroszországi tévécsatorna tulajdonosa – azonban Kijevben maradt, az immár oroszországi autonóm terület miniszterelnök-helyettese volt. Egy idő után azonban nem volt maradása, az övéi után ment, Kijevbe.

(29)  Onnan szervezte meg a Krím blokádját, 2015 őszén. Először az élelmiszer-blokádot (ami a Krímmel szomszédos, ukrajnai Herszon megye kistermelőinek százait tette tönkre, lévén, hogy addig a krími piacozásból éltek). Folytatódott a villamos távvezetékek tartóoszlopainak felrobbantásával. Ami miatt a Krímben súlyos gondok keletkeztek az áramellátásban. Oroszország és a Krím között erre, rohamtempóban, négy villamos vezeték is megépült. Amivel: 1. a Krím energiaellátása megszabadult az ukrán függőségtől; 2. Ukrajnának nyakán maradt a Krímnek szánt áram, a föl nem használt áram károsította az villamos energia szállításával kapcsolatos infrastruktúrát). A blokád következő állomása volt (a száraz éghajlatú) Krím elvágása az ukrán víztartalékoktól, a félszigetet korábban vízzel ellátó csatorna elterelése. Ez még gond – ám a végkifejlet nyilván hasonló lesz: Oroszország valamiféleképpen megoldja majd a félsziget vízellátását is.

Megjegyzendő, hogy a 2014. március 16-i népszavazáson a krími tatár lakosság 77 százaléka is az Oroszországgal való újraegyesülésre szavazott: a fenyegető ukrán betörés ellen a krími tatárok is szerveztek osztagokat. Az Oroszországhoz történő csatlakozási szerződés 2014. március 18-i aláírási ünnepségén Putyin elnök megkövette a krími tatár népet a múltban elszenvedett sérelmeiért, és szorgalmazta: a félsziget harmadik hivatalos nyelve a krími tatár legyen.

(30)  2014. március 16. Előtte a félszigeten mintegy húszezres ukrán csapategység állomásozott. Ezek az erők demoralizálódtak (közöttük jelentős számban szolgáltak a félszigetről sorozott katonák, akik az első adandó alkalommal átálltak az orosz hadsereghez). (Nemrégiben két ilyen – immár orosz – altisztet az ukrán titkosszolgálatnak sikerült a Krím előterében lévő határsávba csalni, ahol elfogták és ukrán területre hurcolták őket. Az elrabolt katonákat hazaárulással, katonai esküjük megszegésével vádolják.)

(31)  Szevasztopol úgyszólván színtiszta orosz város. A náci puccsal szembeni ellenállás lángja ebben a városban lobbant föl, 2014. február 23-án, a szovjet hadsereg egykori napján. Addigra a Krím lakossága értesült arról a rettenetes pogromról, ami a Kijevből hazatérőben lévő földijeiket érte Korszuny Sevcsenkó városának közelében, a nyílt országúton. Ekkor elemi erővel tört fel az emberekből: mi ezekkel a nácikkal többé nem tudunk és nem is akarunk egy államban élni! Önvédelmi osztagok szervezése kezdődött, amihez rögtön csatlakoztak a Kijevből hazaért, porig alázott, létükben megfenyegetett, a Krímből származó készenléti rendőrök (akiket azonban a lakosság hősökként ünnepelt).

(32)  „Tatár zászlóaljak” – a számtalan ukrán náci, félkatonai szervezet mellett létrehozták az ukrán nacionalistákkal egy követ fújó (Ukrajnába menekült) krími tatárok fegyveres osztagait.

(33)  Nalivajcsenkó, szolgálatainak jutalmaként, amerikai állampolgárságot (is) kapott. Magyarország politikai vezetésének nem ártana az ilyen tényekre emlékeztetni az ukrán vezetést, amikor azok kénköves tüzet fújnak a magyarok kettős állampolgárságára. Kettős állampolgárságuk volt azoknak az amerikai, grúz és litván állampolgároknak, akik a kijevi kormányban dolgoztak. Igor Kolomojszkij oligarchának, Arszen Jacenyuk korábbi miniszterelnöknek is volt (van) izraeli állampolgársága. Kettős állampolgárok lesznek azok a külföldi zsoldosok is – KÖZÖTTÜK ISZLÁM TERRORISTÁK – akik a kijevi junta oldalán harcolnak, és kívánságukra bármikor megkaphatják az ukrán állampolgárságot (is). (Nota bene: jó egy éve levélben figyelmeztettem Orbán Viktort: ne szorgalmazza már annyira az ukrán vízumkönnyítést. Mivel a Krím mellett tanyázó – újabban a Mariupol környékén várt fronton harcoló FÉLEZER ISZLÁM TERRORISTA, UKRÁN ÁLLAMPOLGÁROKKÉNT, UKRÁN ÚTLEVÉLLEL VÍZUM, ELŐZETES ELLENŐRZÉS NÉLKÜL LÉPHET MAJD AZ UNIÓ TERÜLETÉRE.)

(34)  Arra a szintre „bennszülöttek” be sem tehették a lábukat.

(35)  Közöttük olyan CIA ügynökök, akik a vallatások, kínzások szakértői – és akik nagy szorgalommal adják (ukrán tanítványaik pedig nagy szorgalommal veszik át) tapasztalataikat. Ukrajnában máris elterjedt, például, a „vízbe fullasztásos” módszer: a kikötözött áldozat arcára vizes rongyot tesznek, és locsolják vízzel. A diverzáns munka csínjának-bínjának oktatása céljából pedig még a frontvonalra is ellátogatnak a nyugati titkosszolgálatok katonai szakértői: amerikaiak, kanadaiak, németek, lengyelek, stb.

(36)  Jurij Andropov, a 80-as évek elejéig a KGB vezetője. Brezsnyev 1982-es halála után őt nevezték ki az SZKP főtitkárává, ám nem egészen másfél év után ő is meghalt. Meghirdetett programbeszéde a Szovjetunió, az SZKP erkölcsi megújulását, a rend helyreállítását ígérte.

Andropov 1956-ban a Szovjetunió magyarországi nagykövete volt.

(37)  Nehezen lefordítható szójáték. „Zalivaty” = „tölteni” (italt pohárba). Talán úgy lehet értelmezni, mint „sok beszédnek híg a leve”

(38)  Azzal párhuzamosan, hogy mindinkább ismertté válnak az „ATO” (a Donbassz népe elleni népirtó háború) döbbenetes tényei, az „ATO”-val dicsekedni egyre kevésbé nyerő. Főleg, ha titokban – mint Nalivajcsenkó is – államfői ambíciókat is táplál az ember gyereke.

(39)  Meglehet, ez is az oka volt, hogy a hatalmának megdöntését követően, Kijev után immár az országból is menekülni kénytelen, bukott államfő után az SZBU valóságos hajtóvadászatot indított, végigűzve őt a fél országon. A személyesen Putyin által odaküldött orosz titkosszolgálati ügynökök, a Krímben, szinte az utolsó pillanatban akadályozták meg, hogy Janukovics a rá leső gyilkosok karjaiba fusson.

(40)  „Trizub” – a háromágú szigony. Mely éppúgy rajta van az ukrán címeren, mint ahogy a nacionalista, fasiszta szervezetek által használt jelkép is. 2014 januárjában, a Majdanon, több kisebb fasiszta csoportosulás egyesült, létrehozva a szélsőséges jobboldal ernyőszervezetét, a „Jobb Szektort”. A Jobb Szektor egyszerre tömegmozgalom, párt – illetve terrorkülönítmény. Zászlajuk, a vörös-fekete lobogó (rajta a háromágú szigonnyal) hajdan a németek oldalán való harcra létrehozott ukrán náci félkatonai szervezet, az „Ukrán Felkelő Hadsereg” (UPA) emberek százezreinek (közöttük zsidók tízezreinek, illetve százezer nyugat-ukrajnai lengyelnek a) kiirtásában felelős. A Jobb Szektor véres, kegyetlen videókon üzent a fegyveres erők és testületek engedetlen, vagy habozó tagjainak. Az egyiken a nép oldalára átállt donyecki rendőrkapitány torkát vágják el, saját lakásában. Egy másikon egy, a rendőrség zubbonyát viselő férfit akasztanak fel, nyakában a táblával „Muszkákat a bitóra!” – végig (annak eszméletvesztéséig) mutatva a szerencsétlen áldozat haláltusáját. A VÖRÖS-FEKETE NÁCI ROHAMOSZTAGOS ZÁSZLÓT VISZONTLÁTHATTUK AZ EGYÜTTNEK A PUTYIN-LÁTOGATÁS ELLEN SZERVEZETT, „FÜTYÜLŐS TÜNTETÉSÉN IS”, jeléül „a zsarnokság elleni küzdelemnek”.

(41)  Molotov, a Molotov-Ribbentrop paktum szidalmazásával kapcsolatban többen felhívták a figyelmet: UKRAJNA A MOLOTOV-RIPPENTROP PAKTUMNAK KÖSZÖNHETI, HOGY HOZZÁ CSATOLTÁK (az addig soha hozzá nem tartozó) GALÍCIÁT. Cinikusabb vélemények a szovjet múlt totális kiátkozásával kapcsolatban emlékeztetnek: e szörnyű múlt terhes örökségei között le lehet mondani az 1917 előtt soha nem is létezett Ukrajnának a szovjet korszakban elért nagyarányú területi nyereségeiről is (Donyeck – Krivoj Rog-i Népköztársaság, a Fekete-tenger partvidéke /Nyikolajev, Ogyessza/, Galícia, Kárpátalja, no meg az 1954-ben Ukrajnához csatolt Krím).

(42)  Posztisev: Szovjet-Ukrajna egyik vezetője a húszas években

(43)  Orosz vélemény szerint az ukrán hadsereg – közöttük az SZBU – valóságos hajtóvadászatot folytat az orosz (és nemcsak orosz) újságírók ellen. Akiket jól látható „PRESS” tábláik dacára rendszeresen lőnek, ágyúznak, vagy egyszerűen csak gátolják őket újságírói tevékenységük ellátásában. Főleg a háború elején történt meg kétszer is, hogy orosz újságírókat foglyul ejtettek, Kijevbe hurcoltak, ahol megfélemlítő, megalázó kihallgatásoknak vetettek alá – az SZBU létesítményeiben is.

(44)  A felsorolásból kimaradt, hogy Nalivajcsenkó – főleg a háború elején – kivette részét az illegális nemzetközi szervkereskedelemből is. Főként frissen elesett ukrán katonák létfontosságú szerveit operálták ki és küldték egy nemzetközi terjesztő hálózatnak. (Olyan is volt, hogy az áldozat még élt a halálos műtét megkezdésekor.) Az áldozatok eltüntetéséhez jól jött a Merkel asszony által küldött három tábori krematórium.

(45)  2016-ban mind a két népköztársaság vezetője ellen megkíséreltek merényletet. A közel egy éve Zaharcsenkó ellen megkísérelt merénylet elfogott tettese beismerte: a donyecki vezető likvidálására személy szerint Porosenkó ukrán elnök adott utasítást. Ugyanaz, mint aki (ebben is) megszegve a minszki megállapodást, nemhogy nem hajlandó közvetlen párbeszédet kezdeni a két államfővel, de még meg is akarja gyilkoltatni őket.

(46)  A Donbassz népe mind erősebb értetlenséggel figyeli azt az orosz taktikázást, amely – mindenféle látható, felmérhető értelem nélkül, egyre csak húzza, nyújtja konfliktust, vég nélkülivé, kilátástalanná téve a lakosság szenvedéseit. Náluk csak a frontharcosok szenvednek jobban, akiket nemhogy támadni nem engednek, de még azt sem, hogy visszalőjenek a polgári lakosságot gyötrő ellenséges tüzérségre. Megfigyelők szerint már vannak jelei a néphadsereg demoralizálódásának: kevesebben jelentkeznek katonai szolgálatra, számos ember pedig otthagyja a frontot. Öngyilkosságok is történtek, a tehetetlenség érzését elviselni nem tudó harcosok között. Ennek esett áldozatul az októberben tőrbe csalt és nemrég 13 évre ítélt brazil önkéntes is, aki addig lelkesen harcolt, de már nem látta értelmét további ottlétének. Munkát keresett, hogy legyen pénze hazautazni. Ekkor csalták lépre, és szedték le a Kijevbe térített repülőgépről.

24 hozzászólás a(z) “Ukrajna hivatalosan is törvényesítette a terrorizmust. A „likvidálandók” listáján: Sojgu és Putyin” bejegyzéshez

  1. diák

    Pheonix megkerül egy fontos kérdést. Putyin autokratikus rezsimje nem náci rezsim, míg Porosenkoé lényegében az. Gyilkos rezsim, sok politikai fogollyal, felfegyverzett direkt náci katonai egységekkel stb. Ez fontosabb különbség, mint hogy a “mi” forrásunk itt mennyire hiteles. A magyar liberális ruszofóbok pl. megdobálják a szovjet emlékművet, meggyőződésük szerint liberálisok, tetteik szerint fasiszták. Oroszországban a szovjet harcosok emlékműveit nem lehet megdobálni, meggyalázni 3o ezer forintért, Ukrajnában a meggyalázás kötelező.
    Egyébként még ha Hitler mondja is azt, hogy a lónak 4 lába van, attól nem lesz 3. Az interjú igazságát nem lehet a forrás denunciálásával kétségbe vonni. Ez a forrás a kelet-ukrajnai felkelők mellett áll. Ennyi. Ilyen is van. Hála isten.

    Válasz
    1. Phoenix

      Egy igen alapvető és elterjedt tévedés, hogy a fasizmus lényege a rasszizmus. Valójában nem minden fasiszta náci (azaz bűnbakot rasszista alapon kereső/találó), de minden náci fasiszta (azaz bűnbakot kereső/találó, vezérelvű agressziv csordalény, a “munka társadalmát” – valójában a kényszermunka társadalmát – hirdető, az osztályviszonyokat tagadó korporativista – hivatásrendekben, központilag irányított szakmai-társadalmi kamarákban gondolkodó, stb,)

      Meggyőzödéssel állítom, hogy a mai Oroszországról ugyanúgy hiányosak (és részben hamisak) az információid, mint Ukrajnáról. Természetesen ez rám is vonatkozik, csak én igyekszem elfogultság, előítélet nélkül szelektálni az internet és egyéb források információ-áradatát. Mint azt a másik hsz.-ben írtam, e közben a kiváló kommunista író, Gábor Andor idézett gondolatai vezérelnek.

      És mégegyszer nyomatékosan hangsúlyozom, hogy az ukrán problémában nem az az alap-probléma, hogy hol undorítóbb a tekintélyuralmi rendszer, hanem az, hogy a mindenkori Orosz Birodalomnak (a cároktól kezdve, Sztálinon át Putyinig) a Birodalom irányíthatatlan méretei és hallatlanul központosított irányítása miatt egy gyakorlatilag változatlan geopolitikai feltételrendszer határozza meg a külpolitikáját, amely e feltételrendszer miatt nem terjeszkedő jellegű. Nem adok linket az erről szóló blogomhoz, mert akkor megint eltünik a hozzászólásom, hanem röviden idézem:

      “1) Oroszországnak földrajzilag jól meghatározott érdekszférája van, amit minden eszközzel igyekszik fenntartani (az érdekszféra soha nem jelentette az abba tartozó területek feltétlenül Oroszországhoz csatolását adminisztratív értelemben is!);

      2) Oroszország világhatalom, és mint ilyennek joga van minden fontos nemzetközi kérdésbe érdemileg beleszólni, nem tűri, hogy a megkérdezése nélkül, a háta mögött döntsenek;

      3) Amennyiben az előző két elv megsértése miatt Oroszország átlépi az 1)-ben említett érdekszférája határát, a probléma többé-kevésbé sikeres (legalább Oroszország “arcát” megvédő) megoldása után mindig visszatér az 1)-ben megjelölt érdekszférája keretei közé”

      (ez elég ahhoz, hogy a Google-val rákeress a blogra)

      Az USA, és ami majdnem ugyanaz, a NATO ezt a történelmi geopolitikát hagyta figyelmen kívül, amikor beléptette a NATO-ba előbb Törökországot, majd a kelet-európai volt szocialista országokat és a balti volt szovjet köztársaságokat – mindezt Oroszország fogcsikorgatva eltürte. Ám amikor Grúziát és Ukrajnát akarják a NATO-hoz csatolni, akkor végleg átlépték az orosz tűréshatárt. Ha nem viszakoznak, annak beláthatatlan következményei lesznek.

      Amivel a “liberálisok” vádolják Oroszországot az nem mind hazugság. De a féligazság rosszabb, mint a hazugság. Ugyanis ami igazat állítanak Oroszország EU (és NATO) ellenes tevékenységéről (fokozott titkosszolgálati tevékenység, tudatos dezinformáció, euroszkeptikus és szélsőjobboldali erők támogatása stb.) az mind a fenti geopolitikai feltételrendszer 3) pontjához kapcsolódik (“tetszik tudni, az úgy kezdődött, hogy az Ivánka visszaütött”).

      Kérlek, gondolkozz el ezeken és Gábor Andor sorain …

      Válasz
      1. diák

        Pheonix, az a baj, hogy te másról beszélsz. Amennyiben pedig kapcsolódsz a témához, annyiban tévedés, amit mondasz. Megismétlem a tézisemet, amely nem az enyém csupán, hanem amit ezen az oldalon magyar nyelven már sokszor bizonyítottak. Ukrajnában nem tekintélyelvű rendszer van, hanem a szélsőjobboldal különféle csoportjai diktatórikus formában, mindenfajta törvényességet félredobva, egy pronáci, diktaqtórikus, a baloldal minden elemét kriminalizáló rezsimet vezettek be, sok száz politikai fogollyal és terrorcsoportokkal, az ország egyes részein terrorista diktatúrát közvetlenül alkalmaznak a helyi lakosság ellen. A vád: népirtás. Erre te ezt relativizálva Oroszországot azonosítod az ukrajnai rezsimmel. Ez fogalmilag, politikailag és erkölcsileg elfogadhatatlan.Az orosz oligarchikus rendszer természetesen része a régió és a világ kapitalista szisztémájának, senki baloldalinak nem jut eszébe megvédeni.

        Válasz
        1. Tovaris

          Ukrajna tragédiája legfőképpen az, hogy az Oroszországhoz kötődő több száz éves kapcsolatait nem tudja “végképp eltörölni” – a nyugat meg legfeljebb a csicskás gyarmat szerepét szánja neki – ahol felszereltetné vonultatni haderejét.
          Mindezt az ukrán nép “szívja” meg…

          Válasz
        2. Phoenix

          “Erre te ezt relativizálva Oroszországot azonosítod az ukrajnai rezsimmel.”

          Semmi ilyesmit nem tettem. Azt írtam, hogy

          “És mégegyszer nyomatékosan hangsúlyozom, hogy az ukrán problémában NEM AZ AZ ALAP-PROBLÉMA, hogy hol undorítóbb a tekintélyuralmi rendszer, hanem az, hogy … amikor Grúziát és Ukrajnát akarják a NATO-hoz csatolni, akkor végleg átlépték az orosz tűréshatárt. Ha nem viszakoznak, annak beláthatatlan következményei lesznek.”

          Megsúgom Neked egyébként, hogy a “tekintélyuralmi rendszer” és a “diktatórikus rendszer” szinonimák. Annak meg próbálj utána nézni, hogy a rendszerváltásnak hány halálos áldozata volt az Orosz Föderációban (nemzetiségi villongások, oligarchiák egymás közötti magánháborúja, az oligarchiákkal szervesen összenőtt szervezett bűnözés stb. következtében). Meg fogsz lepődni … a nagyságrend százezres. A politikai foglyok száma sem írható le négynél kevesebb számjeggyel.

          Egyébként a kijevi rezsim (a neonáci bandákkal együtt) pontosan addig marad hatalmon, amig azt a NATO (azaz az USA) akarja. Ugyanígy a donyecki medence Népköztársaságai pontosan addig léteznek, amig azt Oroszország (Putyin, ha úgy tetszik) akarja. Viszont, ha Ukrajnát – akár a Népköztársaságok nélkül – beléptetik a NATO-ba, annak világháború lesz a következménye, amely világháború egyik hadszintere (ahol kő kövön nem fog maradni) kis hazánk lesz. És ez az, amit én nagyon, de nagyon nem szeretnék.

          Válasz
          1. Emil

            Most lépést tettél a helyes irányba. De a tekinlyelvű rendszer és a diktatórikus rendszer nagyon különböző, sok szempontból. Érdemes utánamenned.

          2. Tovaris

            A “világháborúról” már lekésett az USA. Ugyanis addig hezitáltak, mire az oroszok felfejlesztették a haderőjüket – már legfeljebb a nukleáris arzenál bevetésére nyílik az USA-nak lehetősége – de ez saját és szövetségesei pusztulását jelentik.
            Nem hiszek abban, hogy ez bekövetkezne.
            A Szovjetunió sem vetette be kétségbeesésében az atomfegyvereket 1991-ben – az USA is legfeljebb tudomásul fogja venni, hogy nála is lehet rendszerváltás – meghatározatlan időre.

          3. Phoenix

            Természetesen a “világháborút” a “gonosz Oroszország” fogja kirobbantani, mivel nem fogja eltürni, hogy a NATO békésen mind beljebb és beljebb hatoljon az érdekszférájába.

            Jellemző, hogy az USA ilyesmit még véletlenül sem csinál. A kisujját sem mozdítja, amikor a Moszkva által létrehozott és irányított Észak Csendes Oceáni Szerződés Szövetsége (oroszul ССТОД, angolul NPTO) tagjai közé verbuválja Mexikót és Kanadát valamint a Bahama szigeteket.

            Ja, hogy semmiféle ССТОД nem létezik?! Hát ami késik, az nem múlik. Ezektől a pofátlanul terjeszkedő oroszoktól minden kitellik.

      2. Tovaris

        Szerintem a nyugatnak ELSŐSORBAN a számára jelenleg csak drága pénzen megvehető orosz nyersanyagkincsekre van szüksége – lehetőleg ingyen – és nem nagyon foglalkozik Oroszország nagyhatalmi érdekeivel, ahogy a történelem során Oroszországra támadó hatalmak sem.

        Amiket Phoenix leírt, azok önmagukban és összefüggéseikben is igazak.
        Elfeledkezünk azonban az orosz nép körében máig meglévő szovjet öntudattól, ami azért nagyon sok mindent megmagyaráz. A volt Szovjetunió szellemi örökségét nem lehet már kivonni a köztudatból – még akkor sem, ha a mai élet “nyugatosabb”, felszínesen sokban hasonló a nyugati életformához.
        Mivel én a mai orosz élet sok területét figyelem, állíthatom, hogy a mai orosz társadalom ugyanúgy magasabb értéknek tekinti saját kultúráját, mint amit a nyugat saját kommersz kultúrájából és a szubkulturális “értékeiből” rá akar erőltetni.

        Az orosz népben egyre erősebb a szovjet értékek felé való közeledés, bármennyire is kapitalista jelenleg a rendszer.

        Putyin kettős szorításban van: egyfelől a tőkések elvárásainak is meg kell felelnie, de nem kerülhet konfliktusba a néppel sem. Eddig ez többé-kevésbé sikerült neki. Az, hogy az Orosz Föderáció Kommunista Pártja – mint Putyin legerősebb parlamentáris ellenzéke sok mindenben támogatta – az kizárólag TAKTIKAI kérdés,nem pedig stratégiai.
        Oroszország hatalmas fejlődést mutat a Szovjetunió megszűnése óta – de mindezt a szovjet gazdasági és társadalmi alapokra építve tudta elérni, nem az idegen tőke korlátlan beengedésével.

        Válasz
  2. Tovaris

    Mióta a valószínűleg a népköztársaságok különleges alakulatai sikeresen felrobbantották az ukrán hadsereg lőszerkészletének jelentős részét – feltűnően csökkentek az ukrán támadások a “szakadár” területek ellen.

    Válasz
  3. Emil

    Az ukrán terror-rendszer ilyen leleplezése magyar sajtóban példátlan. Aki ezek után is a pronáci rezsimet támogatja, többe mar nem tekinthető naiv babának. A rezsim, félő, terjedni fog Nyugat fele. Orbanistak előre…!!!

    Válasz
    1. Tovaris

      Magyarország – miközben Orbán Putyin seggét akarja nyalogatni – tagja egy olyan agresszív katonai tömbnek, amely létrehozta a jelenlegi ukrán fasiszta rezsimet.
      Ez az, amit nem ártana széles körben publikálni…

      Válasz
  4. diák

    Nem teljesen értek egyet Pheonix-szel. Ugyanis ez a forrás semmivel sem hiteltelenebb, mint a 444 vagy az origo, bármely liberális forrás. Carjov igazán jól ismeri az ukrajnai dolgokat. Nem érthető, miért harcol Pheonix az ukrnofóbiával és a jelezett forrással, amikor százszor több hazugság jelenik meg pl. a 444-ben Oroszországról, mint a Ruszszkaja Vesznában Ukrajnáról. Miért nem Carjov állításai a fontosak??? Lehet, hogy a Putyin-rendszer pontosan olyan, amilyennek Pheonix leírja, de a ponáci ukrán rezsim biztosan rosszabb, mint a Putyin-rezsim, amely egyelőre még nem pronáci, hanem antináci, méghozzá minden olyan jellemzője ellenére, amely az oligarchikus kapitalizmusok sajátja.

    Válasz
  5. Tovaris

    Ettől függetlenül még igazuk is lehet sok dologban. Fenntartások mellett is. Másfelől Kijevben működött a KGB operatív tisztek kiképzésére létrehozott egyik felsőfokú képzése is (minden volt szovjetköztársaságban volt ilyen jellegű képzés), ahol nem kevés magyar elhárító tiszt is kapott kiképzést – személyes ismerőseim között is vannak ilyenek.
    Természetesen, mindenki jól jár, ha szűrőket alkalmaz, de a tendencia szerintem mégis csak a jelenlegi ukrán rendszer elítélésére kell, hogy mutasson. Putyin más “tészta”…

    Válasz
    1. Tovaris

      Kétféle vélemény a jellemző a kommentárokra. Az “antisztálinista kommunista” de mondhatjuk nyugatos, “eurokommunistának” is – másfelől a Sztálint a megfelelő helyén értelmező (ettől még nem feltétlenül Sztálin-imádó) kommunista, aki fő ellenségének nem a sztálinizmust, hanem az imperializmust, a fasizmust (nácizmust).
      Ez meglehetősen sok zavart és félreértést idézett elő és idéz elő ma is a közvéleményben…

      Válasz
      1. Phoenix

        Elnézést, de ezt a *nyugatos “eurokommunistát”* kikérem magamnak. Én – ellentétben az igazi “eurokommunistákkal” – ortodox marxista vagyok (a’ la Lukács, Tőkei), aki a sztálinizmust nem a Nagy Terror miatt marasztalom el (és főképpen nem teszek annak okán egyenlőségjelet a sztálinizmus és a fasizmus/nácizmus közé), hanem a “bonapartista ellenforradalom” miatt, amely

        a) eszmeileg nem egyszerűen elsekélyesíti a marxizmust, hanem tételesen meghamisítja azt – ultraforradalmi sallangokkal “díszitve”;

        b) szervezetileg felszámolja a forradalmi kommunista pártot, kiirtja belőle az azt jellemző kritikai szellemet (“demokratikus centralizmus”) és erősen centralizált bürokratikusan irányított szervezetté alakítja azt;

        c) társadalmi-politikailag felszámolja a küldötti demokráciát (a szovjet hatalmat), visszaállítja – igen torz formában – a parlamenti (képviseleti) demokráciát, teljesen alávetve azt a Pártközpont irányításának;

        d) gazdaságilag – szintén igen torz formában – a magántulajdon (=idegen munka leigázása=kényszerű munkamegosztás) új formáját hozza létre, a Pártközpont által kialakított és irányított Nomenklatúra által uralt államigazgatási tulajdont;

        e) “bonapartista ellenforradalom” jellege látványosan abban nyilvánul meg, hogy a Nomenklatúra – országonként eltérő módon – a proletárforradalom által megdöntött rendszer és uralkodóosztály jellegzetes allürjeit veszi magára: a Szovjetunióban a cári katonai-bürokratikus “csinovnyikizmust”, Magyarországon a dzsentri “uram-bátyámizmust”, Kínában a “mandarinizmust”, stb.

        A Nagy Terror, a “a szocialista törvényesség megsértése” mindennek a jellemző, bár országonként és történelmi etapoként különböző mértékű eszköze csupán.

        És még egy (talán ebben van a legnagyobb vita köztünk). A sztálinizmus – legalább is az én felfogásomban – csak annyiban kapcsolódik Sztálin személyéhez, hogy ő igen jellemző prototipusa volt a sztálinista vezetőnek, az általa kialakított rendszer a sztálinista rendszernek.

        A sztálinizmus kialakulásának, hatalomra jutásának történelmi feltételeire most nem térek ki – máshol már sokszor megtettem.

        Válasz
  6. Tovaris

    Mivel az ukrán állam szerkezetébe már annyira beépült a CIA – én nem hiszem, hogy bármi változás folytán Ukrajna ismét visszatér arra az útra, ami a tervezett Eurázsiai Közösség jelentett neki. Az USA által gerjesztett erők pont emiatt tudták elüldözni Janukovicsot és kirobbantani a “majdant”….
    Szerintem, ezzel megkezdődött Ukrajna szétesése – és örülhetünk, ha nagyobb háborúzás nélkül végbe fog menni.
    Sajnos, ennek árát is az ukrán nép fogja megszenvedni – még ha a nép nagy része meg is érdemli…

    Válasz
  7. Tovaris

    Ezt a cikket már a rusvesna.su honlapon olvastam, de így magyar fordításban árnyaltabban is tudom értelmezni.

    Válasz
    1. Phoenix

      A Rusvesna.hu-val szemben – mint arra már többször rámutattam – igen erős fenntartásaim vannak. Emlékeztetnék a “dokumentum-fotóira”, amelyeken állítólagos banderisták – az OUN egyébként velejéig hazug ideológiájának teljesen ellentmondva – horogkeresztes Hitler-zászlók előtt pózolnak.

      Idézek magamtól egy régebbi írásomból, ahol az antikommunista-antisztálinista “leleplezésekről” adtam egy metafórát. Ide is illőnek érzem.

      >> Bulgakov a Mester és Margaritában leírja, hogy „minél életszagúbbak, undorítóbbak lettek az ocsmány részletek, amelyekkel az adminisztrátor színezte elbeszélését, annál ke­vésbé hitt neki az igazgató“. Végül is „az igazgató már teljes biztonsággal tudta, hogy mindaz, amit az éjféli órán visszaérkező adminisztrátor előad: hazugság, szemenszedett ha­zugság az első szótól az utolsóig!“ Akik olvasták a regényt, azok tudják, hogy az adminiszt­rátor által megvádolt Sztyopa Lihogyejev egy jellemtelen, alávaló fickó volt, akiről sok rosszat el lehetett volna mondani, csak éppen amit az adminisztrátor összehordott róla, abból nem volt igaz egy szó sem. Ugyanis az adminisztrátort nem az igazság érdekelte, hanem az ördög parancsát teljesítette. <<

      "Oleg Carjov – 2014 előtt Janukovics elnök pártjának, a Régiók Pártjának volt a parlamenti képviselője. Ritka tisztességéről, bátorságáról volt ismert. A „Majdan” idején, a parlament előtt bátran feltárta, leleplezte a fasiszta zavargásokat, az Egyesült Államoknak és nagykövetségének dicstelen szerepét, a törvénytelen lázadóknak juttatott bőséges összegeket."

      Nos egy ilyen előéletű embernek a mai Ukrajnában nem sok mozgástere van – hiszen tudjuk "hogy az adminiszt­rátor által megvádolt Sztyopa Lihogyejev egy jellemtelen, alávaló fickó volt, akiről sok rosszat el lehetett volna mondani", vagyis a mai Ukrajna egy igencsak sötét ország. Ám, ha nincs mozgástere – feltételezem, hogy vagy valamelyik Népköztársaságban, vagy az OF-ban él – akkor aligha lehetnek ilyen részletekbe menő információi, legalább is hitelesek semmiképpen. Az ellenségem ellensége nem feltétlenül a barátom, és az orosz titkosszolgálat is megéri a maga pénzét (hiszen egy kutya szülöttei). Az ilyen kétes értékű cikkek nem segítik elő az éleslátást, ellenkezőleg elvakult gyülölködést alapoznak csak meg: az undorító ruszofóbiára semmivel sem kevésbé undorító ukranofóbiával válaszolnak, megfűszerezve egy kis Putyin-imádattal. Márpedig a tisztességes kommunistáknak nincs mit imádniuk Putyinon (amiből viszont vica versa nem következik, hogy a jelenlegi kijevi rezsimet kellene szeretni).

      Válasz
        1. diák

          most nem a sztálinizmus a téma…Nem mindig arról van szó. Az ukrán terror-rendszer az oligarchikus kapitalizmus rosszabb válfája ma, mint az az orosz. ennyi. Az interjú ehhez adalék…

          Válasz
          1. Phoenix

            Hát egyrészt ezt igazán nem tudhatjuk, éppen a megbizhatatlan információ-források miatt. Putyin rendszere meglehetősen önkényuralmi. A kijevi bandával nem az a probléma, hogy önkényuralmibb vagy sem, mint a putyini rendszer, hanem az, hogy a NATO-USA bábrendszere, nyilvánvalóan orosz-ellenes céllal – tudniillik a NATO Ukrajnán és Grúzián keresztül akar behatolni a történelmi orosz érdekszférába, amit az Orosz Birodalom immár legalább III. vagy IV. Iván (mindkettőt szokták Rettenetesnek, Groznyjnak nevezni) óta nem tűr el, és ezzel egy új világháború veszélyét idézi fel (mármint a kijevi rezsim).

            A cikkel és a forrásával meg az a bajom, hogy nem igazán hiteles, és ez akkor is probléma (akkor igazán probléma), ha látszólag ugyanazt az értékrendet vallja, mint mi. Erről szól a kis Gábor Andor írás.

    2. Phoenix

      A kérdésben számomra alapmű:

      Gábor Andor

      IGEN, KOLLÉGÁIM,

      szabadság, szabadság, de azért ezt mégse szabad. Ha Németomzág még nem kapitulá1t, akkor nem szabad azt irni, hogy kapitulált. Még akkor sem, ha egész biztos, hogy kapitulálni fog. Ez a fog az a fog, amely elharapja a szenzáció nyakát. S még akkor sem szabad azt írni, hogy Németország kapitulált (feltéve, hogy nem kapitulált), ha ez az igazán szenzációs hír ötszázezer eladott példányt jelent. Á sajtó legyen szabad, ez minden igazi demokrácia szent követelése, de, hazudni ne legyen szabad, még akkor se, ha nincs írott törvény rá, ahogy nem is lehet. Demokrácia – ezt már mintha olvastam volna valahol – népuralmat jelent, s a népet komolyan kell venni, kollégáim, s ha azt akarjuk, hogy uralkodjék, akkor tilos elbolonditani és hazugságokkal traktálni, mert nem jók azok az uralkodók, akiket tanácsadóik hazugságokkal informálnak.

      És még csak egyet: igazat nem írni már a francia forradalomban sem illett. A citoyent az különböztette meg a bourgeoistól, hogy nem csinált a szabadságból üzletet. Mi se csináljunk, kollégáim, még jó üzletet se. Tessék elhinni azt az avas igazságot: az ügynek kell jónak lennie, nem az üzletnek.

      megjelent: Szabadság,1945 április 30-án (nyolc nappal a III. Birodalom kapitulációja előtt)

      Válasz

Hozzászólás