Tudástár – Oldal 3

Óriási dezinformáció Ukrajnáról – Egy norvég újságíró cikke

Kijevben 2014. február 22-én történt meg az államcsíny. 2015. április 15-én jelent meg írásom az egyik lapban, „Az igazság Ukrajnáról?” címmel. Most, az események óta eltelt közel három év után azt vártam volna, hogy a külügyminisztériumnak, a sajtónak sikerül majd információkat előbányásznia olyan eseményekről, amelyek inkább alapulnak a tényeken. Láthatóan azonban senki sem adja tanújelét annak, hogy meglenne erre akár a képessége, akár az akarata.

2015. augusztus 1-én Paul Picard, az EBESZ megfigyelői missziójának a vezetője kijelentette, hogy ők a Donbassz térségében nem láttak sem orosz csapatokat, sem orosz fegyvereket. Az ukrán fegyveres erők akkori vezérkari főnöke, Muzsenko ugyanezt mondta. Ám mondta ő ennek az ellenkezőjét is. (1)

Ukrajnának Oroszországra ellenségként van szüksége – hogy igazolhassa a Donbasszban dúló polgárháborút, ás támogatást kérhessen a NATO országaitól. Azt állítják, hogy Oroszország hibridháborút folytat a Donbasszban. Jó volna persze látni ezt dokumentumokkal is alátámasztottan. És ezeket a tényeket azután – ellenőrzés céljából – meg kell küldeni az EBESZ megfigyelőinek. Ha Kijev és a NATO-országok nem bizonyítják ily módon állításaikat, akkor tudni fogjuk róluk, hogy hazudnak. Óriási dezinformáció Ukrajnáról – Egy norvég újságíró cikke részletei…

90 éves korában elhunyt Fidel Castro

A forradalmárok már az 1960-as években szívükbe zárták az amerikai imperialistákat elűző kubai forradalom vezérét, az akkor fiatal ügyvédet, a sokak számára csak „Fidel”-ként tisztelt és szeretett népvezért. Fidel 1959-től 2008-ig állt az USA árnyékában a fennmaradásáért küzdő szigetország élén, kivívva ezzel a világ haladó erőinek tiszteletét. Halálával a világ szegényebb lett egy igaz forradalmárral.

Ő és Che Guevara, akik mindketten kényelmes középosztálybeli értelmiségi életüket cserélték fel a népek szabadságáért vívott harcra, mindig egyszerűen éltek és érthetően beszéltek. Ők ketten, a kubai forradalom hatásának is köszönhetően, még életükben az egyetemes szocialista-közösségi forradalom kultikus alakjaivá váltak, hiszen minden igazi nagy forradalom lényege nemzetköziségében rejlik. Fidel és Che mind a mai napig megtestesítik nemcsak a latin-amerikai népek, de minden nép szabadságvágyát, az antikolonialista harc és a társadalmi felszabadítás világforradalmi küldetését.

Amíg lesz elnyomás a földön, mindig lesz, aki a nyomukba lép.

Emléküket tisztelettel őrzi a hálás utókor.

Szerkesztőség

Krausz Tamás: Trump – az amerikai Hitler?

Néhány szempont a trampizmus értelmezéséhez

A kapitalizmus globális rendszerében a politikai alternatívák is globálisak minden sajátszerűségük ellenére is. Mi, kelet-európaiak igazán jól ismer(het)jük Trumpot és a trampizmust. Most már jobban ismeri Amerika és hamarosan még intenzívebben megismeri Nyugat-Európa is a francia Le Pen, az osztrák Hoffer vagy a holland Wilders és a többi szélsőjobbos figura alakjában. Orbán és Kaczynski a klasszikus történelmi örökség modern megszemélyesítői Kelet-Európában. Ők a „nemzeti tőke” kíméletlen, tréfát nem ismerő képviselői, akik érdekeiket úgy tudják eladni, mintha a mindenkori „nemzeti” vesztesek, a „kisemberek” oldalán állnának, őket védenék. A recept szinte mindenütt ugyanaz: a kapitalizmus megoldhatatlan strukturális válságát, a munkanélküliséget, emberek milliárdjainak végtelen szegénységét, a környezetpusztítást, a háborúk és az erőszak örökös körforgását nem tudják, nem is akarják kiküszöbölni. Az ellenállás, a „lázadók” leszerelésének „vezérelvű” módszereit alkalmazzák. Mindezt azzal a látszattal teszik, mintha valóban el akarnák söpörni az establishmentet. Eltekintve itt a történelmi gyökerek felidézésétől, csupán jelezzük, hogy a tőkés rendszer több mint két évszázados történetében a politikai hatalom menedzselésének különféle típusai jöttek létre: polgári demokrácia, tekintélyuralmi rezsim, fasizmus… Krausz Tamás: Trump – az amerikai Hitler? részletei…

Fekete György: A Szovjetunió történetéhez

Megjelent az Élet és Irodalomban:

http://www.es.hu/fekete_gyorgy;a_szovjetunio_tortenetehez;2016-08-25.html

Ungváry Rudolf Mérnöki eszmeőrzés című reflexiójában (ÉS, 2016/30., júl. 28.) téved, amikor azt állítja, hogy a sztálinizmus áldozataihoz „társul még a több millió halott, akikkel politikai okokból végeztek”. Vele szemben a szintén liberális filozófiatörténész forrásokra és tudományos feldolgozásokra támaszkodó számokat ad: „Mértéktartó számítások szerint 1930–53 között 3 778 234 letartóztatásra került sor [vagyis ez bruttó szám, tartalmazza a valóban köztörvényes bűnözőket is – F. Gy.], ebből 786 098 kivégzéssel végződött” (Lendvai L. Ferenc: A Gonosz birodalmai. Áron Kiadó. Budapest, 2011., 235. old.). És akkor még nem is említettük, hogy a Gulagról tömegek tértek haza, sőt nem kevesen saját akaratukból – koncepciós ítéletüket kitöltve – tovább dolgoztak táborukban (persze ebben a háború utáni szörnyű általános életviszonyok igencsak szerepet játszottak – elsősorban nem a szovjet rendszer hibájából!).

Fekete György: A Szovjetunió történetéhez részletei…

Miért beteg a közép- és kelet-európai baloldal? Az Eszmélet körkérdése és a beérkezett válaszok II.

Az Eszmélet folyóirat 2007-ben az alábbi körkérdést intézte szerzőihez:

“Vajon miért nincs Magyarországon – s voltaképpen az egész közép- és kelet-európai régióban – antikapitalista baloldal? Mik lehetnek azok az objektív és szubjektív tényezők, történeti-ideológiai, esetleg pszichológiai okok, amelyek idevezettek? Miképp lehetséges, hogy Németországban, Franciaországban, de másutt is, léteznek erős baloldali antikapitalista mozgalmak és szervezetek – nálunk viszont nem? Hogy Dél-Amerikában a populista (vagy annak nevezett) antikapitalista baloldal kormányzó erővé válhat – s nálunk jószerével még e mozgalmak neve is ismeretlen? Mi léphet a kommunista és szociáldemokrata mozgalom helyére? Netán ezek újjászületésében kell bíznunk? És addig mit tehetünk?”

A beérkezett válaszokat a 2007. júliusi számban olvashatjuk. A sorozat második részében Krausz Tamás válaszát tesszük közzé ismét (abban a reményben, hogy nem csak az a három ember fűz hozzá megjegyzéseket, akik egyébként minden cikket megkommentel):

Miért beteg a közép- és kelet-európai baloldal? Az Eszmélet körkérdése és a beérkezett válaszok II. részletei…